Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-06 / 236. szám
1994. október 6., csütörtök Kiss Jenő: Október 6-i séta ARADI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Augusztustól októberig Út a Kálváriához Augusztus 13-án tették le a fegyvert Világoson Görgey seregei. Október 6-án került sor az aradi kivégzésekre. Görgey serege mellett azonban más erők is voltak szétszórva ezen a vidéken. Ezek fegyverletételére a Világost követő napokban került sor, következésképpen a tábornokok elfogására és Aradra kísérésére is. Ezek az események kevésbé ismertek. Érdemesnek véljük végigkísérni ezeket. A világosi fegyverletétel után Görgeyt és tábornokait Kisjenőre kísérték, ahol a főhercegi kastélyban Rüdiger vendégül látta őket, aztán Nagyváradra vitték őket, most már szigorú őrizet alatt, majd onnan Gyulára. Gyulán ma emléktáblák jelzik azokat a házakat, ahol a tábornokok ideigenesen megszálltak. Innen már az osztrákok hozták a tábornokokat az aradi várba. Arad vára, amely csak 1849 júniusában került a magyar forradalmi erők kezére, Damjanich parancsnoksága alatt jól megerősítve, s bőséges fegyver- és élelmiszertartalékkal várta Haynau támadását. Augusztus 17-én azonban Damjanich —- Görgey tanácsára — feladta a várat. A déli magyar hadsereg a temesvári csatavesztés után felbomlott. Bem és Guyon mindent megtettek, hogy újjászervezzék, de miután Dembinszky is elmenekült, minden kísérletük hiábavalónak bizonyult. Vécsey mintegy 8000 emberrel azonban Facsádnál átkelt a Maroson, és a bájai völgyön, s a Zaránd erdőségein át, erőltetett menetben augusztus 21 -éré Borosjenőre érkezett, ahol a városka főterén letették a fegyvert. Természetesen Vécsey t is a többi tábornok után Nagyváradra irányították. Dessewffy és Lázár ugyanakkor Bánát déli részében tartózkodott. Miután Bem és Guyon nem tudta a szétszórt erőket újjászervezni, a IX. hadtest maradványai, mintegy 2000 ember Bem parancsára, Lázár Vilmos parancsnoksága alatt Karánsebesre vonult, míg a többi, Bem vezetésével Déva felé vonult vissza. Időközben e sereget otthagyja Kmety és Dessewffy. Kmetynek sikerült kalandos körülmények között török földre menekülnie, Dessewffy pedig Lázár oszlopához csatlakozott. Bem erőit beérik az oroszok, s így augusztus 18-án Dévánál megadják magukat, rá egy napra Lázár és Dessewffy is. Közben augusztus 24-én Pankotán a 24. cs. kir. gyalogezred katonái elfogták és Aradra vitték Ormay Auffen- berg Norbert honvéd vadászezredest, Kossuth számyse- gédjét, kit másnap Haynau minden további tárgyalás nélkül felköttetett. Most már csak Kazinczy Lajosnak kellett volna megérkeznie, hogy valamennyi vértanú Haynau foglya legyen az aradi várban. Kazinczy augusztus elején indult Görgey utasítására és Bem kérésére Erdély felé és Zsibónál egyesült a volt kolozsvári hadosztály csapataival. Néhány nap várakozás után végül augusztus 25-én ő is leteszi a fegyvert, s szeptember 6-án szigorú őrizet alatt őt is Aradra hozták. Köztudomású, hogy Haynau valamennyi — a magyar honvédséghez átállt—volt császári tiszt felakasztását tervezte. Bécs azonban úgy határozott, hogy formális hadbírósági tárgyalásokat kell tartani. Tudott dolog, hogy Haynau emiatt bosszankodott is, Radeczkynek írt levelében úgy nyilatkozik, hogy csak 40 órát kellett volna késnie a bécsi utasításnak, akkor már valamennyiőjüket a bitófán találta volna. A hadbírósági tárgyalások levezetésére Ernst hadbírót nevezték ki. Ernst az első utasítás kézhezvételének napján, augusztus 25-én már meg is kezdte Kiss Ernő kihallgatását. Tulajdonképpen négy hadbírósági per zajlott le: — augusztus 25-én kezdődött Kiss Ernő ügyének tárgyalása; — augusztus 26-án indult meg Aulich, Damjanich, Dessewffy, Gáspár, Knézich, Lázár, Láhner, Leiningen, Len- key, Nagy-Sándor, Poelten- berg, Schweidel és Török pere; — szeptember 3-án Vécsey kihallgatása; s végül — október 1 -jén a Kazinczy elleni eljárás. A tábornokokat általában kétszer hallgatták ki, s a két kihallgatás között mintegy két hét telt el. A második kihallgatás után a vádlottaknak joguk volt írásban utólagos beadványt terjeszteni a hadbíróság elé. Mindezek után terjesztette a haditörvényszék elé Ernst törzshadbíró a büntetési javaslatot. Szeptember 21-én Kiss Ernő és Vécsey, 26-án Aulich, Damjanich, Dessewffy, Knézich, Lázár, Láhner, Leiningen, Nagy-Sándor, Poelten- berg, Schweidel és Török ügyében egyhangú halálos ítéletet hozott a hadi törvényszék. Lenkey ügyében nem hoztak ítéletet, mert a fogságban megőrült, Gáspár Andrást 10 évi várfogságra ítélték, Ka- zinczyt pedig pár nappal később ítélték halálra. Mint tudjuk, a . kegyelmi kérvényeket elutasították, s október 5-én a halálraítéltek tudomására hozták a végső döntést. Másnap sor került a tragikus ítéletek végrehajtására. Dr. Kovách Géza Ma ismét fáradt és egyhangú a zene, mely ajkamon támad, ezen az eoli háifán, reggel a sárgult akácok között járván szelíd bánatokkal fátyoloztam a lelkem, s pillám arany redőnyét szemeimre félig levontam. Messze egy busa dombon, a párás reggeli fényben vörös ékköveit tűzte hajába a tetszeni vágyó Kiserdő, míg errébb bús legelők és előzve gyűlt, hervadó rétek fátyolozták —- ugyanúgy, mint én — magukat alálengő szürke ködökbe. Nem tudom, mért, de ezerszeresen fájtak az emlékek — Ma — gondoltam — október hatodika van, már Őfelsége, az Ősz, aláírta az ítéletünket, a vágy, a dal, a szimpátia mellettünk már hiába tüntet, ácsolják a bitófát sárguló fűzesek alján, s a végzést — hullt levelek sárga pergamenjére róva örök ujjak szigora lapozgatja. Nyolc óra már — gondoltam —, nemsokára higgadt poroszlók jönnek, csukaszürke ruhában s állig begombolózva, a csákójukon ködcseppek fénylenek majd, s végzetes csillagok lesznek reávarrva a hajtókára. Völgyek torkolatánál s violaszínű szántások mentén, mint kócos csőcselék, majd martok bokrai várnak, s mi indulunk, a jelzett irányba menvén, mi: levitézlett hősei egy daliás nyárnak. Úgy lépünk majd - játsztam a gondolattal — hallgatagon, mint ők, ama hajdani hős tizenhárom, s velünk is elpusztul majd a bitón egy délibáb, egy valószerűtlenül szép álom. S midőn az őszi vesztőhelyre érve, szemünket átköti majd egy opálos felhő, úgy képzeltem: sírjából felmagaslik s testvéri bátorításomra eljő tábornok név-ősöm: Kiss Ernő. Eminescu utca 20—22. szám — a volt Heim-, majd Atzél-ház, ahol Haynau az októberi vérengzések idején lakott Ifj. Ábrányi Kornél Október 6. íratott az aradi vértanúk kivégeztetésének 34-ik évfordulóján rendezett ünnepélyre. „Alföld”. A harczmezőn nem kellett sohasem, Hogy tizenhárom mind együtt legyen; Elég volt egy közülök s bármelyik, Hogy űzze ellenségek ezreit; De harcz után, — örökre folt marad Azon, a ki győzelmet így arat! — Az ellenségnek őrült vágya támadt, Hogy eggyütt lássa mind a tizenhármat. És látta! — Látta itt e szent helyen, Hol Maros vize folyik csendesen, S ha néha árad, s a mezőre lép, Csak könnyeinket viszi s osztja szét; . Itt látta őket, s most az. egy szer — szemben! Jól terveié, nem volt hiba a rendben: Előttük nem ellenség, de bakó, — Mögöttük nem sereg, hanem bitó. így látta őket, s így értette meg, Mért voltak ők mind győzhetetlenek: Úgy állt mind, glóriával homlokán. Mint tizenhárom Krisztus a Golgothán! S nem boszú, mely gúnykaczajra várt, Ok mosolyogtak, látva, a halált! S ki azt hívé, egy országot temet, Csinált egygyel több örök ünnepet! Gyászünnep ez? Nem! akkor volna gyász csak Ha ők hiába haltak volna meg! Ha eszme és czél, melyekért csatáztak, Sivár homokként inná vérüket. De így van-é? Nem néznek-é le ránk Dicsőült arczczal? kérdvén: mért sírunk? Nem él-e újra nemzetünk, hazánk? S nem ők szerzék-e, a mit ma bírunk? Boruljunk térdre, csókoljuk a földet, Hol utoljára álltak, s hol ledőltek! Lenézve büszkén a gyávák hadára, Mely önmagát gyalázza le a sárba S nem látja, hogy a hóhér kötele Korbács lesz, s majdan őt verik vele! S hogy nem lehet kezében oly vas járom Mit szét ne törne — ez a tizenhárom! *
