Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. október 27., csütörtök Jó egészséget, Pali bácsi! Nemrégiben népes családi körben, tortával ünnepelte 85. szüle­tésnapját a megye egyik legidősebb sportembere, Vozár Pál. Mezőmegyeri otthonukban fiai és unokái köszöntötték, köztük Ancsin Balázs, aki a jelek szerint akár folytatója is lehet a sikeres pályfutásnak, noha még csak a Békéscsabai MÁV ifjúsági játékosa. Pali bácsi 1925-től 1942 volt aktív labdarúgó és edző. Ugyan­csak huszonnégyben már sipot is vett a kezébe, az utolsó mérkőzését 1984-ben vezette. Közben ellenőrként is tevékeny­kedett. 1967-ben az MLSZ Országos Játékvezetői Testületétől megkapta az Aranysípot is. Ha jó idő van, Vozár bácsi még mostanában is gyakran bebiciklizik a Kórház utcába az NB I-es meccseket megnézni. Ha éppen esik, vagy nagyon hűvös van, akkor marad a tévé, benne természetesen focival—minden mennyiségben. A születésnap alkalmából mi is jó egészséget kívánunk Pali bácsi! (F.) / Évadzáró fogathajtó verseny Okányban A Sarkadi Szabadidős Lovas­klub néhány nappal ezelőtt Okányban tartotta meg az 1994- es esztendő utolsó meghívásos kettesfogathajtó versenyét. A versenyre Sarkadon és Oká- nyon kívül Újkígyósról, Vész­tőről, Biharugráról és Gyuláról is neveztek versenyzők, amely a következő eredményekkel zá­rult: A 20 akadályból álló aka­dálypályán a sarkadi klub színe­iben induló Fábián Sándor vég­zett az első helyen. Őt követték Borsos Béla, Váczi Lajos (Sa­vanyú), Fülöp János és Sárközi Lajos. Valamennyien a rendező lovasklub tagjai. Ä tíz indulóból egyébként heten hibátlanul haj­tottak. A fuvarosok versenye: 1. Sárközi Lajos (Sarkad). Ga­lopp: Szabó Sándor (Sarkad) Tündi n. 1., 2. Krucsai (Újkí­gyós) Pillangón. 1. A verseny szponzorai: okányi ön- kormányzat és a polgármesteri hivatal művelődési osztálya, okányi takarék- szövetkezet, Szabó Gábor okányi ko­vácsmester, Kovács Imre és családja, id. Kovács Imréné nyugdíjas (szintén Okányból), Kovács László, a békés­csabai PONT GBR Német—Magyar Vegyes Vállalat vezetője, az eleki Me­zőgazdasági és Ipari Szakközépiskola, valamint a Sarkadi Szabadidős Lo­vasklub. —RIA Kézilabda I Túrkeve—Orosházi | MTK 28—26 (16— 13). NB Il-es férfi ké­zilabda-mérkőzés, Túrkeve, 150 néző. Oroshá­za: Horváth — Jambrik 2, Lo­vász 10, Juhos, Czurpás 4, Bordás 4, Varsandán. Cs.: Bondár (kapus), Nagy, Jova 2, Marton R., Szász 4. Edző: Marton László. A vendég orosháziak a sérült Fekete nélkül álltak ki. Rosszul kez­dődött az orosháziak szemszö­géből a tálálkozó, mert Juhos az 5. percben megsérült, kény­telen volt elhagyni a játékteret. Szünet után úgy látszott, hogy magára talál az orosházi gár­da, hiszen 20—18-ra fordított. Ezután Lovász a legeredmé­nyesebb játékos a végleges ki­állítás sorsára jutott. Ez meg is pecsételte az orosháziak sor­sát, és az összecsapás végső kimenetelét a korrekt játékve­zetés mellett lezajlott 60 perc­ben. Labdarúgás Helycsere az élen Békéscsabán a 2-es Számú Általános Is­kolában a Nissan Ku­pa teremlabdarúgó- tornán a 6. forduló mérkőzése­it játszották. Német M. és Ró­zsa játékvezetése mellett, 100 * néző előtt az összecsapásokon a következő eredmények születtek: Dréher—Sziszi­Szita 1—3, Bészer—Faneró (Gyula) 2—4, Leel-Ősy— Körös Kazán 4—7, Oroshá­za—Nissan 7—1, Bútoripar— Pálma 1—2. Az élcsoport állása: 1. Fa­neró (Gyula) 16 pont, 2. Dré­her 15, 3. Orosháza 13,4. Kö­rös Kazán 10. Vitorlázórepülő tanfolyam A Kvasz András Békés Megyei Repülő- és Ejtőernyős Egyesület vitorlázórepülő tanfolyamot indít 15 éves kortól a sportág iránt érdeklődő fiataloknak. A repülés iránt kedvet érző fiatalok november 15-éig minden héten csütörtökön 18—19 óra között jelentkezhetnek Békéscsabán, a Kinizsi u. 11. sz. alatt (volt MHSZ-székház) az emeleti klubteremben. Bővebb felvilágosí­tást itt kaphatnak az érdeklődők, valamint a békéscsabai repülő­téren, a 323-411-es telefonszámon. Tíz év után lemondott Laurinyecz Sándor Önkormányzati segélyt kért a bajnok Laurinyecz Sándor, a Kvasz András Békés Megyei Repülő- és Ejtőernyős Egyesület szakosztályveze­tője, tíz évi működés után a közelmúltban lemondott posztjáról. A kiváló, 35 éves sportoló, aki három Euró- pa-bajnokságon képviselte a magyar színeket és 1990- ben nemzeti bajnoki címet szerzett a vitorlázórepülés standard osztályában, már csaknem egy éve munka- nélküli. A tehetséges ver­senyző ebben a hónapban kikerült a munkanélküli el­látásból is, így kénytelen volt szociális segélyért for­dulni az önkormányzathoz. Az érthetően borús hangu­latban lévő Laurinyecz Sán­dorral beszélgettünk a mi­nap a hogyan továbbról. —Most miből élsz? Milyen munka felelne meg neked? — Mivel nincs munkám, így jelenleg csak anyit tehe­tek, hogy várom majd a pos­tást, hogy hozza az önkor­mányzati segélyt Én minden munkát elvállalnék, legin­kább a gépkocsivezetői állás felelne meg nekem. Mivel a versenyidőszak májustól szeptember elejéig tart leg­alább 50—60 nap szabadság­ra lenne szükségem ebben az időszakban, hogy eltudjak menni a versenyekre. Nagyon bízom abban, hogy akad olyan vállalkozó Bé­késcsabán, aki alkalmazna gépkocsivezető­ként, s esetleg még támogatni is tudna, amiért cserében reklámlehetőséget kapna. — Miért mondtál le a szakosztályvezetői posztról? — Tíz éve csináltam társadalmi munkában ezt a munkát, s mellette még ott voltak a verse­nyek. Nehezen lehetet összeegyeztetni a két feladatot, s mivel úgy éreztem, hogy nem tudom mindkettőt teljes erővel csi­nálni, inkább lemondtam. November 17-én tartjuk a szakosztálygyűlést, amelyen megválasztjuk az utódomat. Én továbbra is segítem az új vezető munkáját, s ha szük­ség lesz rám mint edzőre, szívesen dolgozom az egyesületben, hiszen 1981 óta van oktatói engedélyem. — Hány tagja van jelen­leg a csabai vitorlázórepülő szakosztálynak ? — Mintegy hatvan ta­gunk van. Közülük hat-hét fiatal jár a különböző verse­nyekre. A huszonévesek közül Csizmadia Antal és Szegedi János igen tehetsé­gesek. Most is toborzót hir­detünk, s várjuk a sportág iránt érdeklődőket a Kinizsi utca 11. szám alatti emeleti klubtermünkbe minden csütörtökön este hat órára. — Milyen eredményeket értél el ebben az esztendő­ben? Milyen feladatok vár­nak rád jövőre? — Immáron harmadik al­kalommal sikerült idén megnyernem a Kohász Ku­pát Dunaújvárosban. Részt vettem a szlovákiai Európa- bajnokságon, ahol egy bal­eset miatt nem értem el ered­ményt. A Pécsett rendezett nemzeti bajnokságon a sza­badosztályban a negyedik helyen végeztem. Jelenleg még nem tudom, hogy bekerülök-e a válogatott keretbe 1995- ben. Jövőre januárban rendezik Új-Zélandon a világbajnokságot, amelyen anyagi okok mi­att a magyarok nem vesznek részt. Marad a nemzeti bajnokság és a különböző hazai és nemzetközi kupák — mondta befejezésül a munkanélküli bajnok, akit egykoron szakágá­ban az Év sportolójának választottak. (VERASZTÓ) Laurinyecz Sándor, az 1990-es Békéscsabán rendezett nemzeti bajnokság megnyerése után még boldogan mutatta a Viktóriát, a győzelem jelét. Az­óta nagyot változott a világ, a kiváló sportoló jelenleg már a munkanélküli ellátásból is ki­került és önkormányzati támo­gatásra vár Kétegyháza sportcsarnoka mindenkit vár... „Ha hoznak gázolajat, játszhatnak...” Az ősz minden színében pompázik az őspark. A kétegyházi mezőgazdasági szakmunkás- és munkástovábbképző intézet (újabban gazdaasszonyképző is—A szerk.) épületeit körbeöle- lő liget maga a megnyugvás. Az ittenieknek — diákoknak és az értük dolgozóknak —igazi kikapcsolódás, de bizton állítható, hogy aki egyszer körbesétálja a 170 hektáros ligetet, egyhamar nem felejti el. A házigazdáknak fontos is ez,, jegyezze” is meg az idegen és térjen vissza, minél hamarabb.... Fábián Pál gazdasági vezető er­re mindjárt magyarázattal is szolgál: — Távol esünk a világ zajától, amelynek ugyan akad­nak előnyei is, de sokszor in­kább vállalnánk a hátrányait is, csak közelebb lennénk... Hogy mihez is? Ne értsen félre, mert több évtizede a lehető legjobb a kapcsolatunk a MÉM-mel, és ha csak ezt a gyönyörű sport­csarnokot köszönhetnénk segí­tő kezeiknek, akkor sem lehetne panaszunk. Mindenki tudja azonban, hogy mára igencsak kiapadóban azok a források, amelyek egyébként nálunk — ezt minden pátosz nélkül mon­dom — a diákok és az itt tanuló felnőttek kényelmét, szórako­zását, sportolási lehetőségeit szolgálták. Ma is csurran— cseppen, nem mondom, de az is tény: intézményünk úgymond működtetése szinte emberfelet­ti erőfeszítéseket kíván. Ezért lenne jó, ha minél többen meg­ismernék ezt a környezetet, ha felfedeznék és továbbadnák, amit láttak. Meggyőződésem, hogy az ország hasonló szolgál­tatást nyújtó intézményei össze­hasonlíthatatlanul drágábbak és nem azért csupán, mert mi min­denáron olcsójánost akarunk játszani. Ennyit mond bevezetőül, majd körsétára invitál, hogy lás­suk, tapasztaljuk, nem feltét­lenül udvariasságból kell bólin­tanunk szavaira, sőt! És tény­leg, először a még nevesincs panzióval ismerkedünk meg, amely nem hivalkodó, de a há­romcsillagos minősítést szemre is azonnal megkapná. Dékány István gondnok találomra ki­nyit egy szobát és nem kis büsz­keséggel említi: „ Tavaly egy­szer itt szállt meg a Fradi és búcsúzáskor Nyilasi Tibi azt mondta: „sosem gondoltam volna, hogy ilyen ideális lesz és remekül érezzük magunkat!” Hát igen, valahol ez is pénz- szellemi tőke, amely hitet ad a helyieknek, hogy megérte a sok munka, nem hiábavaló a fára­dozás. A tíz, kétágyas szoba mellett kellemes tanácskozót is kialakí­tottak — konferenciáknak is ideális. A gazgasági igazgató foly­tatja: — Ha nem kerülne napi 120 ezer forintba az energia, talán kisebb lenne a gond, de sajnos, ez van... Ha megenge­Fábián Pál: változatlanul sze­retnénk segíteni a községi spor­tot is dik, elmondok egy történetet, amely azt hiszem napjainkban más főkönyvelőket is érint Úgy jó esztendővel ezelőtt megje­lent itt egy ügynök, hogy ő 24 helyett hat forintért adja a gázo­laj literjét. Kérdem én, ki az, aki nem kapja fel a fejét és nem arra gondol, hogy ez évente sok mil­liós megtakarítást jelenthet. Pi­acgazdaság van, ahol tud spórol az ember, erre biztat mindenki. Vettünk mutatóban néhány száz litert, persze szabályos számlát adott, mi bekönyveltük, ahogy kell. Az még hagyján, hogy a fűtőnk egy idő után szólt, vala­mi baj van a szivattyúkkal, ez az olaj nem az igazi, de minap ka­pok egy idézést a szegedi bíró­ságra tanúként. A többit sejtheti. Jó, mi nem követtünk el semmi­féle szabálytalanságot, legfel­jebb azon dilemmázhatunk, hogy most mi kell az országnak, hogy működjön, a létesítmé­nyek szolgálják, amiért építet­ték őket, vagy zárjunk be min­dent... Mindenesetre, télen már azt mondtam félig viccesen Tóth Mártonnak, a megyei lab­darúgó szövetség főtitkárának, ha hoznak gázolajat, játszhat­nak és minden további nélkül itt rendezhetik a Góliát Kupát Ezek után csak sejteni lehet, mennyi pénz jut az intézet sport­jára és hogyan oldják meg a megyei bajnokságban szereplő községi labdarúgócsapat támo­gatását? Nehezen, de azzal, hogy „csak” 20 forintos kilomé­terenkénti pénzt számolnak el a kisbuszért, hogy „számla nélkül” kicsinosítják az öltöző­ket az ökormányzat kérésére — talán eleve megtették a magu­két. Mert—lévén a legnagyobb helyi intézmény — mégis csak szeretnék segíteni a községi sportot. És támogatják is. A sportcsarnokban fejezzük be körsétánkat. A pályán az is­kola 260 tanulója közül most, délidőben is játszik két csapat- ravaló, csak úgy, örömfocit... A tekepálya is gyakran foglalt, de ahogy már utaltunk rá, az igazi az lenne, ha sok-sok edzőtábo­rozó kis- és nagycsapatot tudná­nak ide toborozni, mert akkor fedezhetnék a fenntartás költsé­geit is. Azért akadnak biztató jelek is; nemrég — a sportújsá­gírók tanácskozásnak vendége­ként — itt járt Kiss Imre, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke és Hárs­hegyi János, a Magyar Sport- szövetség főtitkára. Azóta már többször csengett a telefon: „Akkor hogyan is jutunk el Pestről Kétegyházára autó­val...?” — Ha a pénz kerül szóba, mindig azt mondom, mint a po­litikusok szokták: tárgyaljunk. Szabályzatunk úgy szól, hogy a hivatalosan megszabott áraktól az igazgató és gazdasági helyet­tese „eltérhet”. Elvünk, hogy akkor a legdrágábbak a létesít­ményeink, ha üresen állnak — mondja Fábián Pál, aki húsz éve fáradozik a sportért Kétegyhá- zán és a legnagyobb elismerés­nek mindig azt tartja, ha a távo­zó vendégek azzal búcsúznak: „Pali bá, kösz, legközelebb is szívesen jövünk... F. I. Hogy vonzó legyen mindenütt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents