Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-27 / 254. szám
MEGYEI HÍRLAP Egy szőke asszonynak! Sajnálom, de én nem az vagyok, akire Te gondolsz! Fehér Szegfű *** Fehér Szegfűnek! Azt hittem, könnyű lesz a válás, Elmúlt minden, ami szép. És kiderült: nem sikerült, Nem múlt el semmi még. Anikó Anikónak! Mivel nem ismerjük még egymást, így nem érhet csalódás. Sem Téged, sem engem! Szerintem így is találkozhatunk! De csak ha Te is így gondolod! Fehér Szegfű Fehér Szegfűnek! Köszönöm a gyönyörű verseket, amiket írtál, és a szívem azt súgja, hogy nekem szólnak. Az én arcom is nedves a könnyeimtől, amikor újra és újra elolvasom őket. Amit Te érzel irántam, én is ugyanezt érzem. Szeretlek, és nagyon hiányzol. Én most válaszolok először, az előző nem én voltam. Neved kezdő betűi: M. B.? Ha az vagy, akire gondolok, kérlek, válaszolj, ha nem, akkor nagyon sajnálom. ¥¥¥ „Egyetlen mazsolám” Problémám, elfoglaltságom ellenére is folyton azon gondolkodom, mivel bántottalak meg ennyire! Hogyan lehetséges így a megértés? Megérett egy kimerítő beszélgetés! „Almomban hozzád futok” *** Drága! Találkozunk mi még. Holnap vagy később, vagy nem tudom, mikor, de jönni fogsz, s én várni foglak Téged valamikor. ITH, ÉS NEM EGY ASSZONY, AKI VÁLASZOLGAT NEKED * ¥ ¥ Két könnycsepp Az vagyok, akinek az üzenetek szóltak. Kedvesem, az égre törő fecskékkel, a tova tűnő felhőkkel üzentem én, hogy mondják meg néked, milyen nagyon-nagyon szeretlek .téged. Veled vagyok TARKA OLDAL 1994. október 27., csütörtök A legkedveltebbek. Alsó képünkön a híres Black Eagle Fekete Sas a Fehér Hollóban A Corvo Bianco magyarul fehér hollót jelent. Az ötletet az adta, hogy a tíz éve beindult családi vállalkozás olyan sokféle háttérrel rendelkezett, oly’ ritka volt, mint a fehér holló. A cipőgyártáshoz olasz anyagot használtak fel, ezért választottak nevet üzletüknek a külföldifKíi tner dallamos nyelvén. A bakancsőrületnek adózva nem kis kockázattal vágott bele a Corvo Bianco első saját termékének, egy különleges bakancsnak a megtervezésébe, gyártásába. A lábbeli, amely a Black Eagle — Fekete Sas — neéet kapta, tarolta ,Jbakancspia- con” ,s ma már kelendőholmi. Kiselefónt a cipőcske talpán Tombol A Corvo Bianco hallatán egyébként ma már nemcsak cipőre kell gondolnunk. A négyöt évvel ezelőtti profilbővítésnek köszönhetően előbb különböző kiegészítőket, táskát, övét árultak, de ma már az üzletház felső szintjén a sportruházat „tört az élre”. Alkalmi manökenünk a papucstól kezdve a Fiúk, lányok, tinédzserek, de még a tipegő apróságok is egyazon divatnak hódolnak mostanában: bakancs nyáron (vászonból, ravasz módon szellősre készítve), bakancs télen, bakancs az ifjú hölgyek karcsú lábára, bakancs nadrághoz, szoknyához, suliba, buliba... szóval tombol a bakancsőrület! Békéscsabán, a Corvo Bianco Andrássy úti üzletházában járva meg kellett állapítanunk, rendkívül sokféle, divatos lábbelik kínálják magukat. Természetesen ez a viselet sem kötelező; Dinya Lászlóné, az üzlet vezetője őszintén bevallja, sem most, sem később nem húz a lábára bakancsot, mert nem az ő stílusa. Nem kell tehát megijedniük azoknak, akik idegenkednek az effajta láb- ravalótól, nyugodtan vegyék fel azt a cipőt, csizmát, amelyet ízlésük szerint szívesen viselnek. Választékuk sem korlátozódik csupán a bakancs megannyi változatára, a polcokon felfedezhető a lapos és tűsarkú, rövid és hosszú szárú csizma többféle színben. De visszatérve a bakancshoz: a fiatal (és még fiatalabb) korosztály lábbeliviseletében most és a következő szezonokban egyértelműen ez a holmi viszi a pálmát. a bakancsőrület! melegítőn, pólón át a ma oly’ divatos ’sportdzsekikig megtalálta magának a teljes öltözéket. Dinya Lászlónétól megtudtuk, hogy az üzletben 80-90 százalékban távol-keleti holmik közül választhat az érdeklődő, ám ezeknek a termékeknek semmi közük a tömegével hazánkba érkező bóvlikhoz. Ugyancsak a megbízhatóság jellemzi a chilei, az olasz cikkeket, s várható, hogy a jövőben megjelennek a spanyol áruk is. A Corvo Bianco egyébként már elkészítette a tavaszi kollekcióját, és dolgoznak a jövő esztendő nyári, őszi, téli divatjának összeállításán. A fiatalok kedvelt holmijai: divatos dzsekik sokféle felirattal Pegazus—posta A szív fuvallatát „cenzúrázni” kell Rovatunkba elsősorban fiatal, kezdő toliforgatók irodalmi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk részleteket. „Idén leszek huszonöt éves. Szüleimmel és tetvéreimmel élek egy kis faluban, Kétsop- ronyban. Hobbym a versírás, mellyel a családot és a barátokat szoktam megörvendeztetni. Kérem, olvassák szeretettel, és ítélkezzenek verseimmről” — írja bemutatkozásképpen L. D., aki két alkalommal összesen tizenöt költeménnyel kereste meg szerkesztőségünket. A beküldött versek többsége a szerelemről szól, melyekből kitűnik: szerzőjük romantikus lélek. L. D. a szavak varázsával kívánja mind tökéletesebbre formálni az áhított idillt, a beteljesülő boldogságot. Próbálkozása során külön világot épít, ahol „álmodozni rólad csodaszép" , ahol „a tekinteted egy szikrázó varázs”, ahol „sétálunk majd a réten, a legnagyobb hóesésben, / kézenfogva mint a boldog szerelmesek, / akik együtt, még egy hóvihart is túlélni képesek!"... stb. L. D. sorai rokonszenvet árasztanak, ám a szerelem önmagában egy boldogító állapot, ahhoz, hogy jó verset „teremjen”, több eredetiséggel kell kezelni a kínálkozó inspirációkat. A szív fuvallatát nem érdemes „cenzurázatlanul” papírra önteni. Forgószelet kell fakasztani, mely ott helyben (és persze az olvasóban) felkavar valamit. A tizenöt vers közül a Ha sírni látlak című a legsikeresebb, ám bízzunk benne: képes lesz Ön még ennél is jobbra. Csak intermezzo volt? Johnny Depp és Kate Moss ismét fülig szerelmesek egymásba —jelentette a londoni Wenn színészügynökség. A brit topmodell ugyanis kétségbe esett, amikor meghallotta szerelme randal írozását. Az ifjú sztár meglehetősen italos állapotban szétverte egy New York-i szálloda berendezését, a rendőrség megbilincselve szállította el. A 30 éves színész ellen büntetőeljárás indult. A kínos incidens azonban nem rombolta szét kapcsolatukat, a pár közös lakást keres Londonban. Mese gyerekeknek A búbos pacsirta meg a rezgóíű Valamikor réges-régen, a világnak kezdetén csakis a macskának volt olyan kifinomult szimata, hogy könnyedén megtalálta a zsákmányt. Egyszer aztán azt gondolta magában a kutya: „Szerencsés fickó ez a kandúr, mindig talál harapnivalót, mert megérzi a szagát.” Elhatározta, megkéri a macskát, tanítsa meg őt is erre a különös tudományra. A macska bele is egyezett. A kutya a macskához költözött, és a macska oktatni kezdte őt. Néhány nap múlva a kutya gondolt egyet. Elég már a tanulásból, hiszen már mindent tud. — Itt az ideje — mondta a kutya a macskának —, hogy hazaköltözzek. Már képes vagyok megszerezni az élelmet, ha az orrom után megyek. — Á, még nem ismered a tudomány minden csínját-bín- ját! —mondta a macska.—folytatnod kellene még a tanulást! De a kutya nem engedett a negyvennyolcból. Hát jól van — mondta végül a macska —, elengedlek, de csak holnap. Másnap korán reggel azt mondta a macska a párjának: — Ha a kutya felébred, és keres engem, mondd neki, hogy vadászni mentem. Jöjjön utánam! Nagyon kíváncsi volt a macska arra, hogy mit sajátított el a kutya a tanulóidőben, és szerette volna levizsgáztatni. Úgy is lett. A kutya megkapta az üzenetet. Szaglászott kicsit, szimatot fogott, és ment a nyom után. Az erdőbe érkezett. Ment, mendegélt mindaddig, amíg oda nem ért, ahol pár perccel előbb elbújt a macska. A nyomot ügyesen eltüntette maga után, hiszen az egyik kőről a másikra ugrott, míg végül fölmászott egy terebélyes fa tetejére. Ott aztán megbújt a sűrű ágak között. A kutya azonban leleményesen mindig megtalálta a nyomot, s odaért ő is a nagy fához. Ott bizony zavarba jött. Nem tudta, mitévő legyen. Körülszaglászta a fát tízszer, százszor. Nézett jobbra, nézett balra, de képtelen volt kiszaglászni, hogy hol van a macska. Az meg fölülről figyelte a kutyát. Amikor megelégelte a játékot, leszólt a fáról: — No, hát hol vagyok? Lá- tod-látod, ez azért van, mert elveszítetted a türelmed, és abbahagytad a tanulást. A földön már kiszimatolod a zsákmányt, de ami a fán van, azt már képtelen vagy megszerezni! Siettél, s elhamarkodtad a dolgot. Nem taníthattalak meg mindenre — mondta a magyka. A kutya, farkát behúzva, megszégyenülten elsomfor- dált, s így a kutyák máig sem tudnak fölmászni a fára a macskák után. (Ukrán népmese) Egy kis búbos pacsirta szállt, szálldogált a hatalmas rét fölött, mígnem meglátott egy tő rezgőfüvet. Odasereglett mellé a társai, mire ő felbátorodott: — Azt a füvet én gyökerestől kihúzom — mondotta het- venkedve a többi madárnak. A fű nagy volt, a búbos pacsirta kicsike. A madarak nem hitték, hogy boldogul. —: Gyönge vagy te ahhoz, csúfolták. Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett, s leröppent a fáról a fű mellé. Csőrébe vette a rezgőfű szárát, s nagyot rántott rajta. A fű meg sem rezdült. — Minek erőlködsz, hiszen úgy sem bírsz vele — mondták a madarak. De a búbos pacsirta csak nem tágított. Próbálta joggról, próbálta balról. Mikor ötödszörre rugaszkodott neki, a fű szára elszakadt, a kis pacsirta pedig hanyatt esett. A madarak úgy kacagtak, majd lefordultak a fáról. Elszégyellte magát erősen a búbos pacsirta. De nem akarta megvallani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregte hát: — Én is így akartam! Én is így akartam! Azóta nem hisznek a búbos pacsirtának. Kolozsvári Grandpierre Emil A kutya és a macska
