Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

iRÉKÉS megyei hírlap TÓTKOMLÓS ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 27., csütörtök Iskolai hírek. A Jankó Já­nos Általános Iskola és Gim­názium az idei tanévet 5 új pedagógussal, valamint egy angol nyel vű tanárral — aki az Egyesült Államokból érkezett — kezdte meg. A szlovák tannyelvű általános iskolában 26 elsős ismerkedik a betűve­téssel, az iskola összes tanulói­nak létszáma 132. Érsekújváron jártak. Komlósi delegáció járt Szlo­vákiában, az Ersekújvári Cse- madok vezetői fogadták me­gyénk képviselőit, valamint az áttelepített komlósiakat. A há­zigazdák művészeti csoportjai adtak hangulatos műsort, majd a polgármesterek találkoztak. Mesebérlet. A komlósi kicsik legnagyobb örömére közeleg a második mesebérle­tes előadás. November 10-én tekinthetik meg a művelődési központban a Hókirálynő cí­mű darabot. A Hírmondóból. A ciklus végéhez közeledve címmel ön- kormányzati képviselők szá­molnak be munkájukról. Ezút­tal GyurósPálné,Kraj- czár Rozália, Lóczi Mihály és Szin- csok György nyilatkozik a lap­ban. Az októberi számban Antal György önálló szlovák verses­kötetével mutatkozik be, ami Tarcha páperie (A pehely ter­hei) címmel jelent meg a nyá­ron. A helyi újságban olvastunk a Népművészet ifjú mesteréről, Szokolay Balázsról. A szlovák oldal mellett a Békés Megyei Hírlap megrendelőlapját is megtalálják az olvasók. Az oldalt írta és szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter „Mondtam a gyerekeimnek, használjanak ki, amíg jó erőben vagyok” And néni sokáig a gyerekek között töltötte mindennapjait Tótkomlóson a napközi kony­ha asszonyainak főztje messze földön híres. A tepertős és a tejfölös pogácsa különösen népszerű az idelátogató ven­dégek körében. — Régi házi recept alapján honosítottuk meg a pogácsát konyhánkon, így vált népsze­rűvé — tudtuk meg az előzmé­nyeket Srankó Mártonné nyu­galmazott konyhavezetőtől, akit azzal a nem titkolt szán­dékkal kerestünk meg lakásán, hogy megkérdezzük: milyen a nyugdíjas élet a mozgalmas évek után? Ancika néni az ablaktisztí­tást hagyta félbe, hogy leüljön velünk egy közös emlékezés­re, mert nem lehet azt a 33 évet nyomtalanul kitörölni az em­ber életéből... — Nagyon hiányzik ám a konyha! Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az ottani­akra — mondja minden beve­zetés nélkül, elérzékenyülve az egykori vezető és máris té­mánál vagyunk. — 1961-ben egy óvodában kezdtem dolgozni dajkaként, mert a gyerekek mindig sokat jelentettek a számomra. Ezt viszont nem akartam sokáig csinálni, mert szakácsnő sze­rettem volna lenni. 1955-ben Karasz Györgyné mellé kerül­tem mint konyhalány, az idős dolgozóktól sokat tanultam. Akkor még csak 200 gyerekre főztünk. Közben elvégeztem az élelmezésvezetői szakisko­lát, majd kanyargós úton 1973-ban lettem a napközi konyha vezetője. A történet természetesen itt nem ér véget, megtudtunk An- ci nénitől sok kulisszatitkot, az évtizedek alatt érlelődött ba­rátságokról is hallottunk, de száz szónak is egy volt a vége: ennek a nyugdíjas asszonynak ma is a konyha a mindene. — Ha ma újrakezdeném, akkor is a konyhára mennék. Nem tudnám elképzelni ma­gamat máshol. A gyerekeket nagyon szerettem, pláne, ha nem válogattak. Szomorú ta­pasztalatokat szereztem az utóbbi években: a diákok hoz­zá sem nyúltak a húsokhoz, napközben sok csokit ettek, az ebédjüket meghagyták. Ré­gebben nem voltak ilyen válo­gatósak a fiatalok! Talán a hű­tőkben sem volt ennyi csirke, mint manapság... Egyébként októberig töltöt­tem a szabadságomat, még be­járok a fizetésemért (hogy mennyi lesz a nyugdíjam, azt még nem tudom), de máskor nem megyek, nehogy zavar­jak. A segítségemet felajánlot­tam, ha kellek, majd szólnak. Mostanában azt igyekszem bepótolni, amit a nyáron és az elmúlt években elmulasztot­tam. Festek, takarítok, sütök a négy unokámnak. Mert csak az ám a finom lúdláb és diós­torta, amit a mama süt! Nagy kedvvel csinálom, mondtam is a gyerekeimnek, használjanak ki, amíg jó erőben vagyok! A palackozó zárva A vaskapun lakat, a telep sorsa ismeretlen Október elsejével lakat került a komlósi sörpalackozó ajtajára. Az AGRO-PILS Szövetkezet üzeme 64 helybelit foglalkozta­tott. Ezeknek az embereknek a munkaviszonya megszűnt. A Kőbányai Sörgyár munkatársai elvégezték a leltárt, a gépeket leszerelték és átszállították — meg nem erősített információ­ink szerint — Szegedre. Azt már dr. Vastagh Pál igaz­ságügy-minisztertől tudtuk meg tótkomlósi látogatásakor, hogy a magyar sörgyárak kivé­tel nélkül külföldi tulajdonba kerültek, így — ellentétben a borral — a sörnél elképzelhető, hogy megemelik a forgalmi adót. Ez a hazai bortermelés védelmét is szolgálná, ha a par­lament is úgy akarja majd. Répaeső az aszfalton Ragyogó napsütésben autóztam hazafelé Tótkomlósról. Az út nem arról híres, hogy siklik rajta a gépkocsi, inkább óvatosnak kell lenni, nehogy egy huppanó kirántsa a pilóta kezéből a kormányt. Aki ismeri erre a járást, az óvatos. Minden elővigyázatosságom ellenére azonban — nem először —- valamihez hozzákoppant autóm kereke. Gyön­gyöző homlokomról még le se töröltem a verejtéket, amikor megláttam a velem szemben közeledőpótkocsis IFA teher­autót. Nem az esztétikai látvány kerített hatalmába, hanem az a „répaeső”, ami négykerekűm elé hullott. Néhány flikflakk, tekervényes cikcakk, fék, és a legnagyobb szeren­cse mellett az úton maradtam épségben. Lakásomon már üzenet várt: egy pórul járt autósnak — ezen az úton — éppen a fényszórójába potyogtak a répák. — Felháborító, hogy a szállítók a túlsúlytól a komlósi úton szabaduljanak meg — dörgött a szerencsétlen autós, aki most arra vár, hogy a biztosító rendezze kárát, de a lámpa se máról holnapra szerezhető be. A történtek óta minden a régi: a kocsikon répahegyek, az úton pedig szétszórt répák hevernek, jelezve, hogy a helyzet változatlan. Ámbár találkoztam azóta néhány tanyasi em­berrel, akik—igyekeznek megtisztítani az utat—kiskocsi­ra gyűjtik össze a „hasznot". Ez lenne a megoldás? (fdt 3S. Gyümölcskosár 20 perc alatt A kihalóban lévő mestersége­ket kutatva bukkantam Békés- sámsonon a kosárfonóra. Előzményként csak annyit: néhány évvel ezelőtt sok házi­asszonynak biztosított ez a munka félállást vagy teljes foglalkoztatást, hiszen a ko­sárfonást otthon, a házimunka mellett is tudták végezni. Egy idősebb nénit, Nagy Györgynét kerestem fel, aki a hajdani kosárfonó szövetke­zetből ment nyugdíjba. Tőle tudtam meg, hogy a mindszen­ti központból teherautóval szállították az alapanyagot Sámsonra, és ekkor vették át a kész termékeket. Beszélge­tésünk közben előkerült a vessző is, amit vízbe áztatott házigazdánk, 20 perc alatt pe­dig gyümölcskosarat font be­lőle. Mint megtudtuk, ez nem ördöngösség, egyszerű az el­készítése. S hogy kitől tanulta a mesterség fogásait Nagyné? —- Mindig olyanoktól, akik már régen ezzel foglalkoztak és minden műveletet ismertek. Néhány hét alatt el lehet sajátí­tani az alapokat, idővel pedig csiszolódnak a mozdulatok. Később már én is tanítottam a kezdőket, manapság viszont kevés az érdeklődő. De ha va­laki kíváncsi a kosárfonás fo­gásaira, szívesen megmuta­tom neki. Szekeres Tímea gimnazista Szerkesztői postabontó Dávidkán segíteni E levél megírására a Dömösi Dávidkáról szóló megrendítő cikk és a jó szándékom vezérelt. Mivel kispénzű nyugdíjasok vagyunk, így pénzzel nem tudjuk támogatni a kisfiút, de REIKI energiával igen. Miután elvégeztem a tanfolyamokat, tudom, hogy ez a csodá­latos energia elindítja a szervezetben az öngyógyulás folyama­tát. Mivel már vannak visszajelzéseim sikeres eredményekről, voltam olyan bátor és küldtem Dávidkának is az energiámból. Radiesztézia-tanfolyamot is végeztem, ezért mérni is tudom a közreműködés eredményességét. Dávidkánál javulást mutat az inga és a lengyelpálca. Kérem, írja meg, hogy alakul a kisfiú egészségi állapota! Engem ugyanis a jó szándék vezérel. Egy jót akaró nagymama (név és cím a szerkesztőségben) Hitelkonstrukciók a komlósi vállalkozóknak A brémai muzsikusok városában jártak a komlósi diákok A tótkomlósi emberek szorgal­mát és vállalkozói készségét di­cséri, hogy munkaigényes, többnyire értékesíthető termé­kek előállításával foglalkoz­nak. A mezőgazdasági termelő- eszközök tulajdonviszonyainak átrendeződésével, a részarány- és kárpótlási földek kimérésé­vel az új tulajdonosok gondja a termelés finanszírozása. Az OTP Bank Rt. helyi fiókja különböző hitelkonstrukciók­kal segít a hitelképes termelő­kön. Ä bank folyamatos tájé­koztatást nyújt kiadványain ke­resztül a vállalkozóknak. — Az OTP Bank Rt. nagysá­gánál fogva az összes kedvez­ményes beruházási és privatizá­ciós hitelkonstrukcióban részt vesz. Ezek a hitelek pályázatok útján nyerhetők el. S hogy me­lyek ezek? Korlátozott mérték­ben rendelkezik a bank Start­hitel forrással, amely a három évnél nem régebben vállalko­zókat segítheti beruházásaik megvalósításában. A terület ag­rárjellegének megfelelően a volt mezőgazdasági kisterme­lők figyelmébe ajánljuk a reor­ganizációs kamattámogatású hitelkonstrukciót. A japán for­rású Exim Bank által nyújtott hitel közvetítésével megoldha­tók azok a beruházások, ame­lyek megtérülése hosszabb időt vesz igénybe — tájékoztatta a képviselő-testületet Tóth Géza, a bank igazgatója, majd kifejtet­te azt is, hogy a vállalkozók nem használták ki a térségben a Vi­lágbank által nyújtott hitel- konstrukciók lehetőségét, vala­mint a külföldi kormányhitele­ket. A felsorolt hitelek kedvező kamatozásúak más bankok sa­ját forrású beruházási hiteleihez viszonyítva. Előnyük, hogy hosszú futamidőre adnak lehe­tőséget. A foglalkoztatottság ja­vítása, a vállalkozók, gazdálko­dó szervezetek közép- és hosszú távú céljainak megvalósításá­ban ezeket is érdemes figyelem­be venni. A hitelek hátrányairól szólva az igazgató elmondta: — Bonyolult a pályázatok kitöltése, hosszú az elbírálás ideje és speciális vásárlási sza­bályokkal járnak. A kellő türe­lemmel rendelkező vállalkozó­kat azonban a fiók hozzá tudja juttatni ezekhez a kedvezmé­nyes forrásokhoz. Az OTP Bank Rt. egyébként részt vesz a Hitelgarancia Rt.- ben és az Agrár Vállalkozási Hitelgarancia Alapítványban, így a nem kellő fedezettel, de jó ötletekkel rendelkező vállalko­zók elképzelései is valóra vál­hatnak. Ezeknek a hitelfedezeti biztosítékoknak a felhasználása szintén javasolt. A bank hitelezési szabályai és Tótkomlós polgárainak va­gyoni összetétele nem segítik a hitelezési lehetőségeket. A pol­gárok ingatlanbefektetésként általában második lakóházat vásá­rolnak, de a bank lakóházat nem szívesen fogad el fedezetként. Az őszi mezőgazdasági mun­kákkal kapcsolatban az alábbia­kat tudtuk meg: — A többször módosított kormányrendelet alapján az őszi gabonavetéseket, valamint a kukorica vetését finanszírozni tudjuk 70 százalékos állami ga­rancia mellett kamattámogatás­sal. Sajnos, a falugazda-hálózat kialakítása nem esett egybe az Állami Fejlesztési Intézet által nyújtott támogatás dömpingjé- vel. Véleményünk szerint sok­kal több polgár felel meg a pá­lyázat feltételeinek, mint amennyien igénybe vették. Várhatóan a támogatási forma megmarad a következő évek­ben is, a bank pedig szeretne több vissza nem térítendő for­rást, visszatérítendő kamat­mentes, illetve kamattámoga­tást közvetíteni a térségben. Szeptember első hetében már lázasan készülődött 42 fős cso­portunk. A Litauszki házaspár hónapokkal az indulás előtt sok időt töltött a Németország­ba tervezett út szervezésével. Ennek lett az eredménye a két­hetes őszi túra. 25 órás út után érkeztünk meg a sögeli Hümmling gim­názium elé, ahol a német csa­ládok már izgatottan vártak bennünket — a tótkomlósi diá­kokat és a kísérőket. A fogadás után mindenki 20 kilométeres körzeten belül kapott elhelye­zést. A két hét alatt minden reggel német „testvéreinkkel” indultunk iskolabusszal a gim­náziumhoz. Innen mentünk a környék nevezetességeit meg­ismerni. A meséből ismert brémai muzsikusok városában is jár­tunk. Átmentünk a szélmal­mok és a tulipánok országába, Hollandiába. Behajóztunk az Északi-tenger egyik szigetére, ahol fantasztikus árnyalatok­ban pompázó kagylók gyűjté­se közben hallgattuk a tenger morajlását. Sok látnivalóval szolgáltak a múzeumok, itt a német emberek régi életvitelé­vel ismertettek meg bennün­ket. Élményben tehát nem volt hiány! Az út a nyelvtanulás iránti lelkesedésünket is meg­növelte. Köszönettel tarto­zunk az iskola vezetőségének és a szülőknek, akik segítséget nyújtottak nekünk. Abban bízunk, hogy a né­met diákok is olyan jól érzik majd magukat nálunk április­ban, mint amilyen jól éreztük magunkat mi náluk. Balázs Ágnes, Vámos Mónika, Tuska Linda (gimnazisták)

Next

/
Thumbnails
Contents