Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-27 / 254. szám

KÖRKÉP 1994. október 27., csütörtök Vita az orvosi ügyeletről Medgyesegyházán Az orvosi ügyelet témaköré­ben hosszas vita bontakozott ki a medgyesegyházi képvi­selő-testület legutóbbi ülé­sén. A hétvégi ügyelet 1993 tavaszán került a medgyes­egyházi önkormányzathoz. Az akkori vezetés a pénz­ügyi-gazdasági problémák megoldására kompro­misszumos tárgyalások so­rán vett részt a mezőkovács­házi szervezettel, mire si­került leválasztani a két területet. Medgyeshez je­lenleg 11 település tartozik, közel 20 ezer főnyi lakos­sággal. Mint kiderült, a medgyesegyházi központi ügyelet — némi kis változ­tatás szükségessége mellett —, de megfelelő tárgyi és személyi feltételekkel mű­ködik. Ennek ellenére az ülésen mégis fontolóra vet­ték a dombegyházi körzet leválását. Az ügyelet vezető főorvo­sa, dr. Simondán György el­mondta, hogy a jelenlegi rendszer jól működik, csupán az orvosok díjazásában volna rendeznivaló. Mindenki ne­héz gazdasági helyzetben van . — állították a jelenlevő pol­gármesterek —, de az 1995. évi költségvetésben igyekez­nek biztosítani a fenntartás költségeit. Többen hangsú­lyozták, hogy az egészségügy olyan ellátási terület, amely­hez nem elég a tb finanszíro­zása, de a lakosság érdekében nem mondhatnak le róla. A jelenlevő dr. Kaposi Mária tisztifőorvos asszony vetette fel annak a gondolatát, hogy egy ilyen „szétszórt” te­lepülési körzetben — ami az előterjesztés számadataiból is kiderült — bizony elférne még egy ügyeleti hely. Ezt bár többen helyeselték, de le­szögezték, hogy nincs rá pénz. Ugyancsak lehetetlen megoldást találni az ügyelet főállásúvá tételére is — mondta a főorvos asszony. A megoldások keresése közben került szóba — mint későbbi lehetőség — Dombegyház neve. A vita végén azonban mindannyian a jelenlegi ügyelet működtetése mellett foglaltak állást. H.M. növekvő alkalmatlanság Nincs megoldás persár-ügyben A patyolat tisztára mossa magát Végső búcsú Gyulán. Lapunkban beszámoltunk ar­ról, hogy a szombati helikop­ter-szerencsétlenségben oros­házi sorstársaik mellett életét vesztette két gyulai fiatalem­ber, a 26 évet élt Kempf Zsolt és a 17 évesen elhunyt Kempf Róbert. Kempf Zsolttól — hamvasztás után — október 28-án, holnap, 12 órakor Gyu­lán, a németvárosi Szent Jó­zsef katolikus templomban vesznek végső búcsút. Kempf Róbert lelki üdvéért október 28-án, holnap 12 órakor Gyu­lán, a németvárosi Szent Jó­zsef katolikus templomban gyászmisét tartanak. Ugyan­ezen a napon 13 órakor a gyu­lai Szent József temetőben vesznek tőle hamvasztás utáni végső búcsút. Védelmi határozatok. Tegnap, október 26-án Mező­hegyesen tartotta soros ülését Békés Megye Védelmi Bizott­sága. A városi polgármesterek részvételével lezajlott tanács­kozáson több olyan határozat is született, amely a helyi vé­delmi bizottságok tevékenysé­gét érinti. Jelölt. A Magyar Szocialis­ta Párt Gyomaendrődi Szerve­zete eldöntötte a közelgő ön- kormányzati választásokon a jelenlegi polgármestert, dr. Frankó Károlyt indítja az MSZP helyi polgármesterje­löltjeként, aki a felkérést elfo­gadta. Fogadóórák. Koltay Zsoltné, a 3-as számú válasz­tási körzet országgyűlési kép­viselője fogadóórát tart októ­ber 28-án 11 órakor Kamuton, 12 órakor Muronyban, a pol­gármesteri hivatalokban. * Matuska Sándor országgyűlé­si képviselő október 28-án, pénteken 19 órától Körösújfa­luban, a polgármesteri hivatal­ban tart fogadóórát. Megkerült a rab. Tirle Zsolt román állampolgár a ha­tóság őrizetéből október 23-án 17 óra 30 perckor szökött meg, a gyulai kórház pszichiátriai osztályáról — tudósítottuk ol­vasóinkat hétfői lapszámunk­ban. A Békés Megyei Renfőr- főkapitányságtól kapott infor­mációink szerint Komló területén tegnap a rendőrség Tirle Zsoltot elfogta. Sorozás: (Folytatás az 1. oldalról) Több fiatalnál nem tudtuk, hogy főiskolán, egyetemen nappali tagozaton tanulnak, ezért behívtuk őket sorozásra. Az említettek miatt ismételten felhívnám a figyelmet a beje­lentési kötelezettségre, mely­nek elmulasztása szabálysér­tési eljárást vonhat maga után. — A sorozóbizottságok mi­ként álltak fel? — Elnöke a hadkiegészítő parancsnokság egy tisztje volt, két orvos — egy belgyógyász és egy sebész —, pszicholó­gus, a polgármesteri hivatal és az érintett alakulat egy-egy képviselője kapott helyet ben­ne. A fiatalok először pszicho­lógiai tesztet töltöttek ki, majd mindenkivel egyénileg be­szélgetett el a pszichológus. Ezt követően kerültek az orvo­sokhoz, végül a bizottság elé, ahol értesültek alkalmassági fo­kukról, vagy alkalmatlanságuk­ról, illetve arról, mikorra és ho­vá tervezzük bevonultatásukat. A létszámkereteket figyelembe véve, egyéni kéréseknek is igyekeztünk eleget tenni. Kérem, tűrjenek! Viseljék el ezt a helyzetet!— mondta Fehér László, a MÁV szegedi igazga­tóságának munkatársa azon a lakossági fórumon, amit Oros­házán rendeztek tegnap este a Szent István úti vasúti átjáró megszüntetése miatt. Az illeté­kes tájékoztatta a hallgatóságot, hogy ezt a közúti átjárót mindig is balesetveszélyesnek tartot­ták, és az mégiscsak tűrhetetlen, hogy a november 25-én átadás­— Mennyire találták alkal­masnak az állományt a katonai szolgálatra? — Hetvenegy százalékuk valamilyen módon — korláto­zás nélkül vagy korlátozással — alkalmas, tizenhárom szá­zalékuk ideiglenesen, tizenhat százalékuk véglegesen alkal­matlan. Az utóbbi két szám enyhe emelkedést mutat a ko­rábbiakhoz képest, amihez hozzájárulhatott a pszicholó­giai szűrő is. — Melyek a leggyakoribb alkalmatlansági tényezők? — A mozgásszervi, vala­mint a vérnyomás és pszicho­lógiai problémák. Hozzáte­szem, a sorozási határozat egészségügyi minősítése ti­zenöt napon belül megfelleb­bezhető és akkor másodfokú bizottság elé kerül az illető. — Gyarapodott az alterna­tív szolgálatot kérők száma? — Fegyver nélküli szolgá­latot öten, polgárit nyolcán kértek, öten pedig megtagad­ták a katonai szolgálat minden formáját és vállalják ennek jogkövetkezményeit. ra kerülő felüljáró után minden a régiben maradjon. A megyei közlekedési fel­ügyelet, valamint az orosházi önkormányzat illetékesei ki­fejtették álláspontjukat az ügy érdekében tett erőfeszítéseik­ről, majd az érintettek mondták el véleményüket. El­sőként Kocsis János alpolgár­mester emelkedett szólásra. — A felüljáróért cserében el akarnak tőlünk vonni valamit. — Bliccelőkre, akik álprob­lémákkal kívántak kibújni a katonai szolgálat alól, buk­kantak-e? — Amennyiben ilyen gya­nú felmerül, a megyei sorozó szakfőorvos másodfokú soro­zóbizottság elé utalja a fiatalt. — Kirívó incidens sem tör­tént? — Leszámítva, hogy néhá- nyan ittasan jelentek meg. Rá­juk feljelentés után a polgár- mesteri hivatal ötezer forintos szabálysértési bírságot rótt ki. — A besorozott állományt jellemzően mikor és mely ala­kulatokhoz vonultatják be? — Általában egy éven belül behívásra kerülnek és főként az orosházi határőrségnél, Szegeden, Szentesen, Hódme­zővásárhelyen teljesítenek majd szolgálatot. — A bevonulok létszám- csökkentése érinti-e megyén­ket? — Novemberben az erede­tileg tervezettnél 10—15 szá­zalékkal kevesebben kapnak behívóparancsot Békésben. Nyemcsok László Ez demokrácia? — kérdezte. Löveiné Balogh Irén arra a hat­ezer emberre apellált, akiket ezzel a döntéssel el akarnak vágni Orosháza belvárosától. Az idősekre, a babakocsis anyukákra hivatkozott, akik számára az átjárás a Szent Ist­ván úti átjáró megszüntetésé­vel szinte ellehetetlenül. A lakossági fórum lapzár­tánkkor még javában folyt. (Csete) (Folytatás az 1. oldalról)-—Folyamatosan tettünk kí­sérletet ennek a felhasználására is: tárgyaltunk a téglagyárral, a köztisztasági vállalattal, a ke­mikáliái, próbáltuk elégettetni, aszfaltba keverni. A külső ellen­állás miatt azonban nem jutot­tunk előre. Mai árakon pedig már többe kerül az anyag elégetése, mint az összes árbevétel, ami eb­ből a patyolatnak keletkezett. - — Miből lehet majd megol­dani végül is ennek az ezer tonnányi anyagnak a meg­nyugtató elhelyezését? — A felszámolási költségek között kell szerepelnie annak az összegnek is, amiből ezt a hulladékot fel lehet számolni. Vannak potenciális vevőink, nemcsak egy ajánlat érkezett, sőt a napokban hirdetést is közzéteszünk ez ügyben. Mindeddig azonban nem érke­zett olyan ajánlat, ami fedezte volna a várható költségeket. —A hulladékkal együtt sze­retnék továbbadni a telephe­lyet is? — A környezetvédelmi ha­tóságok köteleztek minket ar­ra, hogy nem maradhat utá­nunk veszélyes hulladék. Mi azt szeretnénk, ha eladhat­nánk a telepet azzal, hogy jog­utódunk megfelelő biztosíté­kok mellett és záros határidőn belül gondoskodik a persár elszállításáról, ártalmat­lanításáról. Az egyéb adóssá­gainkat úgy gondolom tud­nánk más bevételekből fedez­ni. —Mi a biztosíték arra, hogy elég pénz lesz erre? — A vállalat vagyona a fe­dezet rá. Csak találni kell egy olyan vevőt, akinek megéri ez az üzlet. — Addig mi lesz a persár­ral? — Itt marad és mindent megteszünk a biztonságos tá­rolás érdekében, mint ahogy ezt eddig is megtettük. A ható­ságok egyetlen mérés alkal­mával sem tudtak környezet­szennyezést kimutatni. A.Gy. „A MAKACSSÁG A LEGOLCSÓBB JELLEMPOT­¥ 99 (Friedrich Hebbel) / A MAY zsarol, az orosháziak tehetetlenek Nyolc éve kezdődött... Csak töredéke ez a raktárnyi veszélyes hulladék annak az 1068 tonnányi olajos, illetve kovaföldes persárnak, ami ez idő alatt összegyűlt a patyolat udvarán Fotó: Such Tamás A kislány hiába könyörgött kutyája életéért A portánkon azt lövünk le, amit akarunk? (Folytatás az 1. oldalról) — A kutyák megfogták a csirkéket? — Nem bántották. Hiszen arra idő sem volt. Hallottam egy női hangot, azt kiabálta: „takarodjatok innen”. Gondo­lom, ezt a kutyákra értette. Az egyiket sikerült megfognom, mentem a másikhoz, de Astor a kaputól 1 lépésre megállt. A bácsi pedig azt kiabálta, hogy lelövi! Nem telt el harminc másodperc sem, berohant a fegyveréért és... Krisztina ismét zokogni kezd. — Elkezdtem neki könyö­rögni, hogy ne bántsa! De le­lőtte a kutyámat! — Kriszti, megállítalak. Mi az, hogy lelőtte? Életveszély­ben volt valaki? Félni kellett, hogy támad az eb? — Ugyan, dehogy. Nem úgy nevelte őket a papám, nyu­godtan sétáltathatom nyakörv nélkül is, mert nem agresszí­vek. A bácsi egy méterre tőlem lőtte le a kutyámat! Hát nem tetszik érteni? Békésen el­jöttünk volna, és hangsúlyo­zom, nem bántotta a tyúkjait, de ha bántotta volna a kárát mindenképp megtérítjük. Azért Astort nem kellett volna lepuffantania, mint egy kóbor .ebet! Amikor könyörögtem neki, velem is üvöltözni kez­dett és hadonászott a fegyveré­vel. Amikor már lelőtte a ku­tyát, el akartam vinni. Nem engedte. Később a vérnyo­mokból ítélve kidobta azt a szegény állatot. Beszélgetésünket végig­hallgatta Vukovics József is, Kriszti papája. A dühtől alig tud megszólalni, aztán árad­nak belőle a szavak. — Ne értsen félre — mond­ja —, nem elsősorban az a ba­jom, hogy lelőtték a közel 200 ezer forintot érő tenyészkant. Hanem azért vagyok felhábo­rodva, hogy ilyen ember, mint Bánfi Mihály, fegyverrel ren­delkezhet. Milyen lelke van annak, aki egy 16 éves gyerek könyörgése ellenére, annak szeme láttára mészárol le egy kutyát? Jogtalanul és kegyet­lenül. Egy erdész-vadász, aki­nek az lenne a feladata, hogy védje az állatokat? Hát ember az ilyen? * Bánfi Mihály, amikor közlöm vele, hogy miért jöttem, annyit mond: „De nagy feneket kerí­tenek egy kutyának!” — Természetesen kíváncsi­ak vagyunk arra, hogy miért lőttele? — Azért lakunk tanyában, hogy kiengedhessük a jószá­gokat — kezdi. — A szom­szédnak, Csontoséknak is van két vérebe, dán dogok. Renge­teg csirkémet megölték már. „Munkálkodásuk eredménye­ként toll található az egész ud­varon. Megmondtam nekik, ha még egyszer itt találom a kutyáit, agyonlövöm azokat. —Ón mióta vadász? — Harminc éve. — Akkor bizonyára tudja, hogy mikor lőhet le egy kutyát. — A saját portámon minden további nélkül lelőhetem. —De miért? — Azért, mert az egyik tyú­kom a szájában volt. —Kifizették volna a kárát.. — Mindegy. Elegem van abból, hogy a kutyák kárt okoznak a tanyámon. —A kislány könyörgött ma­gának, hogy ne bántsa a kutyá­ját. Hogy tehette meg, hogy előtte lelövi? — Nem is láthatta, mert el­takarta egy bokor... ¥ Ifjú Csontos János vadászmes­ter papája mellett nőtt fel. O maga is három éve tagja a va­dásztársaságnak. — Az Ón véleménye sze­rint joggal lőtték le a dober- marit? — Bánfi Mihálynak leg­alább olyan jól kell tudnia, mint nekem, hogy nem volt joga lelőni a kutyát. Sőt az a véleményem, hogy előkészí­tett, csőre töltött fegyver volt a lakásában. Ugyanis olyan rö­vid idő alatt nem lehet előven­ni a fegyverszekrényből a fegyvert, a töltényt és még töl­teni is, mint amilyen rövid idő alatt az események megtörtén­tek. Véleményem szerint a mi kutyáink miatt tarthatta töltve a fegyverét. — Önöknek dán dogjuk van? — Nem. Nekünk is dober- manunk... — Ön tanúja volt a kutya lelövésének? — Pár méterre lakom a ta­nyától, akkor értem oda, ami­kor a veszekedés zajlott Krisz­tina és Bánfi Mihály között. Béla Vali

Next

/
Thumbnails
Contents