Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-26 / 253. szám

jjjtKfc MEGYEI HÍRLAP CSABAI NAPLÓ 1994. október 26., szerda Békéscsaba város címere Hírek Küldöttankét. Csütörtö­kön délután 16 órakor a Békés­csabai Lakásszövetkezet veze­tői küldöttankétot szerveznek a lakásszövetkezet Hunyadi téri székházában, azoknak az épüle­teknek a képviselői számára, akik ebben az évben nem csatla­koztak a szövetkezet által indí­tott fűtéskorszerűsítési prog­ramhoz. Az ankéton részt vevő küldöttek tájékoztatást kaphat­nak arról, hogy lehetőségük van-e még idén megrendelni esetleg a szükséges műszereket, illetve jövőre milyen feltételek­kel kapcsolódhatnak be a prog­ramba. Iskolanap. A hét végén a megyei művelődési központ kézműves szakiskolájában, a Tégla Közösségi Házban is­kolanapot szerveztek. Vetél­kedő, táncház, egészségügyi felvilágosító előadás az AIDS- ről és a drogról szerepelt a programban. Patai-kiállítás. Pataj Pál festőművész-tanár mutatko­zik be alkotásaival október 28- án 16 óra 30-kor a Békéscsabai 3. Számú Általános Iskola au­lájában. A képzőművészeti ki­állítás november 4-ig látható hétköznap 8-tól 16 óráig. Az oldalt szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Antal Gyöngyi, Dóczi Magdolna, Mitykó Mónika. Fotó: Such Ta­más. Olvasóink leveleit, vé­leményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztő­sége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi települé­sén ma ezen az oldalon Szeghalomról és környé­kéről olvashatnak. A me­gyeszékhelyen békéscsa­bai olvasóinknak szer­kesztettünk különoldalt. Több szociális otthon kellene I. Az idősekkel való törődés a társadalom kiemelt feladata kellene hogy legyen. Gyakran halljuk ezt olyannyira, hogy már közhelynek tűnik. Erre a problémára komolyan oda kell figyelnünk, mert nagyon sok idős ember anyagi okok miatt lakását sem tudja már fenntartani, vagy éppen az egészségi állapota miatt szo­rul támaszra. — Békéscsaba város a szo­ciális ellátás keretében mi­lyen segítséget tud nyújtani az időseknek?—Erről kérdeztük Valastyán Pálnét, az Egyesí­tett Szociális Intézmény veze­tőjét. — A feladatunk a Békés­csaba város területén élő idő­sek, illetve felnőttek szociális ellátása — válaszol. — Négy alapvető formában dolgo­zunk: a házigondozás, a szál­lásbiztosító idősek klubjai­nak, az idősek klubjainak és az időskorúak szociális ottho­nainak fenntartása és működ­tetése. — Sokan a házigondozást tartják a legjobb megoldás­nak... — A város minden pontjára eljutunk, ahol igény van rá. A fizikai ellátást tudjuk biztosí­tani: a bevásárlást, takarítást, az élelmezést. Ez utóbbi napi egy-kétszeri alkalomra korlá­tozódik. Térítési díjat fizetni kell a nyugdíj összegétől füg­gően. Ingyenes az ellátás ab­ban az esetben, ha a jövede­lem nem éri el a minimum­nyugdíjat. Amennyiben a gondozási idő a havi negyven órát meghaladja — ami tevé­kenységenként percben meg­határozott, más gondozási formára van szükség az idősek egészségi állapotától függő­en. —A szociális ellátásnak mi a következő fokozata? — Szállásbiztosító idősek klubja három van a városban, összesen negyvenöt férő­hellyel. A gondozott teljes el­látást, minden tekintetben se­gítséget kap a nap huszonnégy órájában. Lakását továbbra is fenntartja, a háziorvosa jár hozzá, szükség esetén kórház­ba utalja. A térítési díj 210 forint naponta, de havonta maximum a nyugdíj hatvan százaléka lehet. — A bentlakást nem nyújtó idősek klubja hogyan műkö­dik? — Tíz klubunk van. Kultu­ráltak, szeretik az emberek ezt az ellátási formát. Ide azok járnak, akiknek nehezére esik a bevásárlás és a főzés. Innen hordják ki az ebédet a gondo­zónők a házigondozásban lé­vő időseknek, akikkel élő, mindennapos kapcsolatuk van. (Folytatjuk) Ez a néni jól érezte magát egy otthonban, körülötte a családi képek Archív kép Dolgozik a Csabakábel Kft.? Békéscsaba belvárosából tele­fonált egy olvasónk, panaszol­va, hogy tudomása szerint nem kötöttek szerződést a Csaba­kábel Kft.-vei, a szerelők még­is napok óta dolgoznak, fúr- nak-faragnak a házban. Ha pe­dig már dolgoznak, miért nem sietnek jobban. Úgy látja, hat emberből csak egy dolgozik, a többi csak nézi. Valyuch László, a Csaba­kábel Kft. ügyvezetője vála­szában elmondta: Budapest, Keleti pályaudvar. Mindenki rohan, kivéve egy középkorú házaspárt. Ok al­szanak. A földön. Előttük tá­nyér, abba gyűjtik napi bete­vőjüket. Középkorú férfi ha­lad feléjük, szakadt, mocskos ruhában. A tányért felkapja, gyorsan zsebébe önti az apró­pénzt, s már szalad is tovább. A pár keserű sorsában keserű — Nem kötünk minden lép­csőházzal külön szerződést, hiszen ezt már megtettük a la­kásszövetkezettel annak ide­jén. Az ő engedélyük alapján kezdjük meg a munkákat a lép­csőházakban, a lakásokba pe­dig csak akkor megyünk be, ha a szerelőknél lévő íven aláírja a lakás tulajdonosa, hogy bele­egyezik a munkák elvégzésé­be. Ha az előzetesen megtar­tott lakógyűlésen a lépcsőház úgy dönt, hogy az új rendszer­Koldulunk? ébredés lesz ez. Hányán látták az esetet, de szólni senki nem mert! * Békéscsaba, vasútállomás, idősebb férfi sétálgat, egy sze­metes kukához érve lehuppan rá. Odakiált a mellette elhala­dó fiatalembernek: — Rosszul vagyok, jöjjön ide, segítsen! A fiú már nyújtja kezét, hez csatlakozik, akkor a régit kikapcsoljuk a munkák befe­jeztével. Aki nem engedi be a szerelőket, az a régi kábelen így nem fog jelet kapni. A szerelési munkákat alvál­lalkozókkal végeztetjük, akik teljesítménybérben dolgoz­nak, tehát nekik is az az ér­dekük, hogy minél gyorsabban haladjanak. Ha nem így teszik, az csak nekik okoz kárt, hiszen pénzt csak a bekötött lakások száma után kapnak. hogy segítsen felállni, amikor az öreg megszólal: — Nincs pénzem, adjon! A fiú karja lehanyatlik, csa­lódottan háborog: — Miféle mocskos csel ez?! A Viharsarok sok minden­ben lemaradt Budapesttől, de úgy tűnik legalább koldulási módszereinkben elértük már a fővárosi szintet. Köztéri szobrok Győri Dezső: Ifjú mérnökök Az ifjú mérnököket ábrázoló műalkotás Békéscsaba legidillikusabb utcájában, a Deák utcában található Gyakran megyünk el köztéri szobraink mel­lett anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetnénk rájuk. Nem szabad hogy közömbö­sek legyünk irántuk, hiszen nekünk, értünk készültek. Sorozatunkban Flender Mariann főiskolai hallgató szakdolgozata nyomán lá­togatjuk végig köztéri mű­alkotásainkat. Városunk Ifjú mérnökök című köztéri szobrát Győri Dezső készítette. 1908­ban, Törökszentmiklóson született a művész és 1979- ben hunyt el Budapesten. Speciális területe a törté­nelmi portré és a sportábrá­zolás volt. Több szobrát ál­lították fel köztéren. Békéscsaba egyik leg­idillikusabb utcájában, a Deák utcában található az ifjú mérnököket ábrázoló műalkotás. 1951 -ben készült a mű, s 1957-ben került Békéscsabára, a Vá­sárhelyi Pál Szakközépis­kola szomszédságába. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium személyzeti főosztályának oktatási osz­tálya ajándékozta a techni­kumnak. A nagyméretű, kétala- kos kompozíció az iskola tanulóit és törekvéseit kép­viseli. Mérnökök, techni­kusok kőbevésett jelképe a fiatal leány- és fiúalak. Lenge, nyárias öltözékben állnak, s kezükben tartják munkaeszközeiket. A fiú jobb vállához támasztja a híd- és vízműépítők egyik legjellegzetesebb eszkö­zét, a teodolitot. Alaposság, igényesség jellemzi a szobrot. Lágy plasztikai megoldás és a részletek rendkívül érzé­keny kidolgozása figyel­hető meg. A finom voná­sok ellenére mégis mar­káns, magabiztos műszaki embereket láthatunk. Az egyenes testtartás és a kilé­pő testhelyzet is vitalitásu­kat, céltudatosságukat fe­jezi ki. Az alkotást nézve az élet és annak művészi megnyilatkozása tárul elénk. Iránytű a világhoz Új szerkezetű iskolaegység alakult, tavaly szeptember 1- jétől Békéscsabán, a Jókai ut­cai Általános Iskola Speciális Szakiskola és Szakmunkás- képzőben. Jelenleg kőműves, szobafestő, zöldségtermesztő, virágkötő, parkgondozó, tej­termékkészítő és segédápoló szakmában folyik képzés. Az iskola nevéből is kiolvasható, itt speciális tanításról van szó. Elsősorban azokat a speciális tantervű általános iskolában végzett tanköteles fiatalokat várják ebbe az intézménybe, akik valamilyen oknál fogva más középfokú iskolába nem nyertek felvételt. Nagy István igazgatóhelyettest kérdeztük e képzés lényegéről. — Olyan fiatalok tanulnak itt, akik hátrányos helyzetűek, fejlődésmenetük eltér a hason­ló korú társaikétól. Alapvető célunk a tanulók képességei­nek optimális fejlesztése. Ne legyen olyan gyerek, aki vala­milyen szakképesítés nélkül hagyja el az iskolát. A tanulót el kell juttatni arra a szintre, hogy minden nehézség nélkül be tudjon illeszkedni a társa­dalomba. Az átlagtól eltérő fejlődésmenet nem jelentheti azt, hogy a fiatal kizárja magát a társadalomból. Az élet ezt már bizonyította, hiszen vol­tak olyan tanulóink is, akik szakmunkásvizsgát tettek vagy leérettségiztek (1977-től folyik az átlagtól eltérő fejlő­désmenetű tanulók képzése a speciális szakiskolában.) Nagy öröm számunkra, ha látjuk azt a fejlődést, válto­zást, amin ezek a fiatalok át­mennek az itt töltött évek alatt. Milyen volt és milyen lett? Iránytűt kapnak a világhoz. Megpróbáljuk a helyes utat megmutatni számukra. Ez a mi feladatunk. Az eredmény eléréséhez nem elég „csupán” a pedagógusok és szakoktatók áldozatos munkája. Külső se­gítségre is szükségünk van és volt. A szakképzést segíti még a Békéscsabai Egyesített Szo­ciális Intézmény és a Sárréti Tej Rt. békéscsabai üzeme. Szoros az együttműködés a városgaz­dálkodási vállalattal is, amely­nek volt irodaháza iskolánk je­lenlegi épülete. Ezt a házat tanu­lóink alakították iskolává. Ez ■S Békéscsaba! A városszéli kertekben szorgalmasan végzik az őszi mezőgazdasági mun­kákat. Képünk Jamina szélén, az Illyés Gyula útvégében készült

Next

/
Thumbnails
Contents