Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-24 / 251. szám

«ÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. október 24., hétfő i.'rtKro •ivlíriiy ívw-w}-. :;<• ;o:;ó,; .vu.-iv. fcfö/i /te mm _______________li __U___i_____________ K esztyűs-tárlat. A Sarkad­ról elszármazott Kesztyűs Ferenc nemzetközi ezüstérmes grafikus- és festőművész műveiből a napok­ban újabb kiállítást nyitottak Bu­dapesten, a Dereglye utcában. A november 2-áig megtekinthető tárlatot ezúttal az El Kalászi Galé­ria és aXénia Könyvkiadó rendez­te. A kiállítás védnökei dr. Hricso- vinyi István ügyvéd és dr. Zwada András,aMagyarÚjság—Szülő­földünk zürichi felelős szerkesztő­je. A tárlatnyitásra készült három­nyelvű meghívóban a művész éle­téről dr. Pogány Ö. Gábor művé­szettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója írt. Ké­pünkön az alkotó Cziftra György 20-szor 30 cm-es tűzzománc-ke­rámia portréja látható. „Húzzuk fel a nyúlcipöt!" Békésen ez évben is megren­dezik a körzet iskoláinak őszi mezei futóversenyét, „Húzzuk fel a nyúlcipöt!” elnevezéssel, a Szerencsejáték Rt. támoga­tásával. Több korosztályban október 25-én délután, a városi sportpályánál rajtolnak majd a versenyzők. A lányok 500, ezer és 1500 métert, a fiúk ezer, 1500 és 2 ezer métert futnak. A versenyszámok első három helyezettje oklevelet kap, a pontversenyben leg­eredményesebb iskola csapata külön díjazásban részesül. „A szakmaszeretet vezetett utamon” Vannak emberek, aki­ket a hivatásszeretet évtizedekig tart fogva a választott életpályán. Sőt vannak, akik még ennél is többet vállal­nak, ráadásul nem ön­magukért, hanem a gyermekekért, a fel­nőttekért, a falujuk közösségéért. A Kun- ágotán élő Tóth Ba- lázsné, a mindenki ál­tal jól ismert Mária né­ni, egyszerű tanítóként már fiatalon kivívta a falu tiszteletét. Először a kisiskolásokat oktat­ta a betűvetésre, ké­sőbb pedig a helyi tár­sadalmi életnek volt aktív résztvevője. A pedagógusi munkája elismeréseként a közel­múltban vehette át az aranydiplomát, s ez al­kalomból kerestük fel otthonában. — 1924-ben születtem Csongrádon — kezdte a be­mutatkozást. Pedagógus csa­ládból származom, ahol én képviseltem a harmadik nemzedéket. Sőt, az utánam következők is ezt a pályát választották, így mondhatni apáról leányra, anyáról fiúra száll a hivatás. Édesapám ta­nyasi tanító volt, majd a köz­ségi iskolában igazgató. Ak­kor kerültünk a városba, ami­kor a felszabadult Erdélybe mentünk. Jómagam a tanító­képzőt Kecskeméten kezd­tem, és harmadik évtől Gyer- gyószentmiklóson fejeztem be. A háború évében, amikor odaért a front, hirtelen befe­jeződött a tanév. Ekkor kér­ték, hogy hagyjuk el az anya­országot. Mindössze egy há­tiputtonnyal jöttünk haza. — Mi történt a hazaérke­zést követően? — Csongrádon a nagyszülőkhöz kerültünk. Itt történt, hogy a korábban elmenekült pedagógusok helyébe többünket egy orosz parancsnok nevezett ki a helyi iskolába. Egy év múlva „rendes” kinevezést kaptam a makói tanfelügye­lőségtől Kunágotára. Innen kezdve itt éltem le az életem további részét. Közben per­sze képeztem magam és a család, illetve a munka gondjai mellett testvérem­mel Szegeden tanári diplo­mát szereztünk. Én a ma­gyar-történelem—ének szakot választottam. Nem dicsekvésként mondom, de minden oklevelem kitünte­Tóth Baiózsné, Kun- ágotán a mindenki által jól ismert Mária néni, méltán le­het büszke az aranydiplomá­jára, amelyet nem csak önfel­áldozó pedagógiai munkájá­ért de a faluért, a közösségért vállalt hétköznapokért is egyaránt kiérdemelne Fotó: Lehoczky Péter téssel zárult. Nagyon szeret­tem olvasni, ami a további önképzésem is jelentette. Az iskolai évek alatt voltam osztályfőnök, napközi ott­honos vezető, 17 évig igaz­gatóhelyettes, a nyugdíjazás előtt pedig igazgató. Közel 38 évet dolgoztam a pályán és máig sem felejtem el osz­tályfőnököm útravalóját, amely hitvallásom lett: „kö­vetelek tőled, mert tisztel­lek”. Igyekeztem én is így tenni, szeretettel közelítve, de mindenkitől megkövetel­ni a képességének megfele­lőt. — Kapott-e korábban elis­merést a munkájáért? —- Nem panaszkodhatom, mert van egy miniszteri di­cséretem, az Oktatás Kiváló Dolgozója kitüntetésem, A Pedagógus Szolgálatért em­lékérem, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Az oktató munkán felül ipar­kodtam a tehetségem szerint a községért is tenni. Fiatalon a „Kalászinak voltam ifjú­sági vezetője, később a gyer­mekmozgalmakban és az út­törőben is sokáig tevékeny­kedtem. Több mint 20 évig tanácstag, sőt tanácselnök­helyettes is voltam. Kezdet­től a Vöröskereszt tagja va­gyok, sőt az utolsó években is több helyi feladatot vállaltam magamra. Nyugdíjazásom után a helytörténeti szakkört vezettem, amelyben szép eredményeket tudunk felmu­tatni. Sajnos lassan elhalnak az idős tagtársaim, a fiatalok­nak meg valahogy nincs idejük a régi dolgokkal fog­lalkozni. A település 150 éves évfordulójára Dáczer Károllyal, a falu kiemelkedő helytörténészével rendez­tünk egy szép kiállítást. Sza­bó Pál művét a gyümölcsne­mesítő Bereczkiről is én lek­toráltam. Az elismerésnek örülök és az aranydiplomára egy kicsit büszke is vagyok. Úgy érzem munkámban nem a pénz, az egyéni előnyök, csakis a szakmaszeretet ve­zetett. Szeretném ha a fér­jemmel, a társammal együtt megélt, megszerzett életta­pasztalatot az utódok is hasz­nosítanák. A fiam ugyanis pedagógus Békéscsabán, az unokám pedig a Körösi Cso­rna Sándor Főiskola nyelv­szakos hallgatója, tehát van, aki továbbvigye a stafétabo­tot. Halasi Mária Képeslapok karácsonyra. Békéscsabán a Kner Nyomda Baross utcai mintaboltjában már javában készülnek karácsonyra. Díszes csomagolópapírok, gyermekkönyvek mellett több mint harmincféle képeslapot kínálnak, és ami nem mindegy, még mindig olcsón, hatforintos áron. íme egy a sok szép karácsonyi üdvözlőlap közül Gyógyító baráti segítség A Békés Megyei Hírlap is hoz­zájárult ahhoz, hogy a gyulai Duska Saroltának sikerült gyógykezelésre Amerikába kijutnia. A gyógyításához szükséges pénz azonban nem jött össze. Sarolta még indulá­sa előtt elmondta, hogy barátai ígéretet tettek az összeg meg­szerzésére. S a barátok — úgy tűnik — tartják a szavukat. Két koncer­tet és egy kiállítást terveznek. A bevételről lemondanak; azt Saci számlájára fizetik be. Az első koncertre október 30-án kerül sor a gyulai sportcsar­nokban, ahol a Los Andinos együttes lép közönség elé. Másnap, október 31-én a vi­lághírű zongoraművész házas­pár, Klukon Edit és Ránki De­zső kocertjét rendezik meg az Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Ház színháztermé­ben. A koncert az utóbbi évek kiemelkedő jelentőségű zenei rendezvénynek számít. Ugyanezen a napon a művelő­dési házban kiállítást tekint­hetnek meg gyulai képző- és iparművészek alkotásaiból. Az eladott tárgyak árát ők is Saci számlájára fizetik majd be. S végül, de nem utolsósor­ban jegyezzük meg, hogy az “Együtt Egymásért Alapít­vány” kuratóriuma is szívü­gyének tekinti Duska Sarolta sorsának alakulását.

Next

/
Thumbnails
Contents