Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-22-23 / 250. szám

1994. október 22-23., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Óvodapedagógia. Al­ternatív óvodapedagógiai tö­rekvések Magyarországon címmel kétnapos országos módszertani konferencia kez­dődött pénteken. A tanácsko­zás célja, hogy körképet adjon a résztvevőknek a nevelési programokról. Az országban mintegy 460 alapítványi, ma­gániskola, óvoda és egyházi pedagógiai intézmény műkö­dik, amelyekben a létszám az állami iskolák látszámának mintegy három százalékát teszi ki. A jövőt illetően fontosnak nevezte a nonprofit törvény el­készültét, amely pontosan sza­bályozná az idevágó követel­ményeket, kedvezményeket, a finanszírozási rendszert. Környezetvédelem. A Magyar Hidrológiai Társaság nemzetközi konferenciájának legnagyobb eredménye, hogy a Kárpát-medence országai­nak vízügyi szakemberei kö­zött újra megkezdődött az az együttműködés, amelynek in­tézményes formái az utóbbi esztendőkben megszakadtak. A hétfőn elkezdődött konfe­rencián, amelyet a Kárpát-me­dence vízkészlete és vízi kör­nyezetvédelme címmel ren­deztek meg, képviseltette ma­gát a régió szinte valamennyi országa. Magyarországnak különösen érdekében áll az együttműködés, hiszen ha­zánk, a vízgyűjtő terület köz­pontjaként, a Kárpát-medence vízügyi szemétlerakata. Vasdiploma a szolgálatért Dr. Bak Mihályt 65 éve avatták orvossá. Tegnap Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyete­men ünnepélyes keretek között vette át a vasdiplo­máját. Azt hiszem, dr. Bak Mihályt, vagy ahogyan mindenki szó­lítja, Miska bácsit a mezőberé- nyieknek nem kell bemutatni. Születésem pillanatától ismer, ugyanis azon a bizonyos má­jusi délelőttön egy Gyóni Gé­za utcai parasztház szobájá­ban ő segített a világra. Aztán, mint minden herényi újszülöt­tet szárnyai alá vett. A közel­múltban, a kilencvenedik születésnapját követő napok­ban, meglátogattam Miska bá­csit. Születésnapi jókívánsá­gaimat is igyekezett könnye­dén venni. — Nem olyan nagy dolog az, kis szerencsével mindenki élhet eddig—mondta, miköz­ben kávéval kínált. Ma is, ko­rát meghazudtoló fürgeséggel mozog, memóriája mint a bo­rotva. 1904. szeptember 1-jén Kö- rösladányban született. Két évet a helyi polgári iskolába járt, majd különbözeti vizsgá­val a békési gimnáziumban folytatta tanulmányait, s 1923-ban ott is érettségizett. A Pázmány Péter Tudomány Egyetem orvosi karán 1929- ben végzett. — Nehéz volt abban az idő­ben az elhelyezkedés. Ha el­vettem volna valamelyik te­lepülés elöljárójának lányát, akkor könnyebben ment volna minden... Pesten a Valéria Hatvanöt éve minden­ki doktor bácsija Bak Mihály Kórházba kerültem, s egy vé­letlen során összefutottam egyik ismerősömmel, aki ja­vasolta: menjek a bábaképző­be, az nekem való. Hallgat­tam rá, elmentem tanársegéd­nek, s hat évet dolgoztam ott. Közben benyújtottam pályá­zatomat a herényi orvosi ál­lásra. Ekkor már szülész és nőgyógyász, valamint fog- szakorvos voltam. Pályázato­mat elfogadták, s 1936. de­cember 4-én kineveztek kör­orvosnak, s innen vonultam nyugdíjba — pergeti élete re­gényét. Közben 1939-ban behívták mint tartalékos katonaorvost és 1945-ben tért haza. A front­ról szállították a hadikórhá­zakba a súlyos, de már ellátott sebesülteket. — Egyszerre 240 fekvő és 500 ülő beteget szállítottunk. A legszüksége­sebb műtéteket útközben vé­geztük — meséli, miközben kicsit elérzékenyül. A háború után hazatérve gőzerővel vetette magát a munkába: gyógyított, felvilá­gosított, szervezett, nevelt... Az ötvenes évek első felében kezdeményezte a község víz­ellátásának megvalósítását. Szervezte a falu villamosítá­sát, az egészségügyi felvilágo­sító előadásokat, az egészsé­ges életre való nevelést, mi­közben fáradhatatlanul foglal­kozott betegeivel. S mindezek mellett még kutatásra és szakcik­kek írására is maradt energiája. — Ha az ember a napot egy éjszakával megtoldja, akkor sok mindenre jut idő — üti el tréfával a kérdést. Munkásságát számos kitün­tetéssel ismerték el. A legbüsz­kébb a ..Pro Űrbe” kitüntetésre, melyet Mezőberénytől kapott. — Még ma is rendelek. Jön­nek hozzám, s ha nem tudok segíteni, akkor megmondom, melyik kollégához menjenek — húzza ki magát hófehér kö­penyében. Evekkel ezelőtt megírtam a ..Kórházvonaton a Dontól Dá­niáig” című könyvemet. Az utóbbi esztendőkben még gyűjtöttem újabb anyagokat, s kibővítve, átdolgozva hama­rosan kiadom — válaszol, majd anekdotázásba kezd. Majd zsebéből előhúz egy lő­szerből készült szivaros sze­lencét, mely végig vele volt a fronton. Komótosan kivesz be­lőle egy apró kabalafigurát: — Ez ott volt a zubbonyom zsebében, amikor a robogó vo­natra rálőttek. Ez a szivartartó felfogta a repeszdarabot, ami­nek az életemet köszönhetem. Azóta állandóan nálam van. Szekeres András Közlekedésmeteorológia Az egész országban érezhető­vé válik a melegfront hatása. A melegedés inkább a nagyobb magasságokban lesz számot­tevő, de a talaj közelében is emelkedik valamelyest a hőr- mérséklet. A hajnali órákban már csak kevés helyen, csak rövid időre és inkább csak a talaj mentén hűl fagypont alá a levegő, a csúszósság-síkosság tehát sokkal kevésbé lesz jellemző. Ennek fejében viszont nap­nap után egyre több, egyre sű­rűbb lesz a páraréteg, a köd, s a pára mind lassabban szűnik, sőt: lesznek olyan helyek is, ahol legfeljebb ritkul napköz­ben a köd. A rossz látási viszonyok megnehezítik dolgunkat, akár gyalogosan, akár valamilyen járművel közlekedünk. A me­legfront közvetett hatására fi­gyelmünk lanyhul, összponto­sításunk gyengül, mozdulata­ink pontatlanokká, lassúvá válnak. A keleti országrészben lakóknak inkább alacsonyab­bá válik a vérnyomásuk, a nyu­gaton tartózkodóknak azon­ban szaporábbá válik a pulzu­suk, gyorsabban ver a szívük. Közérzetünk tehát a megszo­kotthoz képest jócskán válto­zik (sőt ingadozik is), s ez a kedvezőtlen látási és útviszo­nyokkal párosulva kellemet­len órákat szerezhet nekünk. A lapkiadók egyesületének állásfoglalása A Magyar Lapkiadók Egye­sületének megyei szekciója 1994. október 19-én, Kecske­méten tartott ülésén az alábbi kérdésekben alakított ki egy­séges állásfoglalást: 1. Egységes álláspontunk szerint a reális piaci értékelést követően szükséges a jelenlegi árusrendszer privatizálása. A megyei lapkiadók mint árutu­lajdonosok kezdeményezni kívánják ezt, olyan formában, hogy minden kiadó résztulaj­dont szerezhessen. 2. Ugyancsak egységes az álláspontunk abban, hogy a lapkiadók megosztására, szembefordítására való törek­vés jelei fedezhetők fel a hír­lapárusító cégek jelenlegi ma­gatartásában. Konkrétan ab­ban, hogy az 1995-ös évre vo­natkozó üzleti ajánlataikat rendben eljuttatták az orszá­gos napi- és hetilapok kiadói­hoz. Ugyanakkor — a korábbi megállapodások ellenére — nem juttatták el a mai napig egy kivétellel a megyei lapok kiadóihoz a jövő évi üzleti ajánlatot. Emögött az üzleti magatartás mögött a posta közvetlen irányítását sejtjük, mivel a Magyar Posta vezetői többször nyfltan deklarálták, hogy a megyei lappiac meg­osztására törekednek. Leszögezzük, hogy ez a ma­gatartás jelentősen rontja a nemrég létrejött hírlapárusító részvénytársaságok üzleti hi­telét. Magyar lapkiadók Egyesülete Megyei Szekciója C. Soldier A montanai szörnyeteg Hutton cigarettával kínálta a farmert. — Beszéljen még a kastély­ról... — Pár hónappal ezelőtt tata­rozták az épületet. Messze föld­ről, Kaliforniából, Kanadából jöttek ide munkások és azok végezték el a munkát... Mikor dolgoztak, még a kerítés köze­lébe sem mehetett senki. Revol­verrel fenyegettek meg bennün­ket. — Ha nem kerül különösebb fáradtságába — mondta a cow­boy —, kísérjen el bennünket a kastélyig. A farmer nevetett. — Nem utasítom vissza a kérést. Én nem félek a Pokol­kastély titokzatos gazdájától. Akár most is indulhatunk... Sej­tem, hogy maguk nyomozók és ezért előre is bocsátom, hogy mindenkor számíthatnak a se­gítségemre. Valamikor sherif voltam... Steve Hutton örült a váratlan segítségnek. Visszaküldött egy embert a városba, hogy adjon fel egy táviratot John Gray cí­mére, amelyben értesítette, hogy azonnal jöjjön Lakewood Citybe, mert nyomon vannak. Lehull a lepel 1. Délfeléjártazidő... A nap mint valami roppant tűzgolyó állt az égbolton és oly meleget árasztott, hogy patakok­ban csorgottróluk a verejték. Bármilyen hőség volt, a rejté­lyes ház őrzőit, a kutyákat nem tudta elkábítani a meleg. A vér­ebek észrevették az óvatosan közeledőket és valóságos ver­senyugatásba kezdtek. Lármájukra megnyílt a ház páncélajtaja. Egy gnóm botorkált ki az ud­varra. — Ezer ördög!... Ki van itt?! Gyanakodva nézett körül, kezében colt feszült. Aztán lassan megindult a ke­rítés felé. Megállt, Szeme félelmetesen villogott, arca pokoli ijedtséget árult el. Meghúzta a ravaszt... Dörrent a lövés és a golyók Huttonék közvetlen közelében csapódtak be a földbe. A gnóm várt egy darabig, de csupán a visszhang felelt. A kutyák is elhallgattak. A gnóm valamit mormogott, aztán látszólag megnyugodva visszatért a házba. 2. Nyolc óra lehetett... A nap vérző sebként lebukott a hegyek mögött. Hűvös szél lebbent. A látóhatár szélén megjelent az első esti felhő. Mély, fojtó csend nehezedett a kastélyra. Steve Hutton, a cowboy ma­gához intette egyik emberét. — Kapj lóra és vágtass be Lakewood Citybe! — adta ki a parancsot. — Jöjjön ki a seriff fegyveres csapattal. Körül­vesszük ezt a patkányfész­ket. — Miért kell a seriffet bele­avatni a dologba? — kérdezte az egyik. — Egyedül nem tudunk be­hatolni a házba—mondta Steve Hutton. Megnyílt a ház kapuja és ki­lépett a gnóm. Huttonék mozdulatlanul vár­tak... A gyenge szél hangokat ho­zott feléjük... A púpos beszélge­tett valakivel. Steve Hutton megfeszítette hallóérzéke minden erejét. — ...a hármason kitört a té­boly... Jéghideg zuhannyal kell lecsillapítani... Hutton tovább figyelt. Moz­dulatlan volt, arcán egy izom sem rándult. Újra hallotta a púpos hangját; most sátáni kacagással mondta: — Mindenáron szökni akar!... —Igen...—hallott egy eddig ismeretlen hangot. Csend lett. Steve arcán csalódottság fu­tott keresztül. Nagyon szerette volna a másik beszélő arcát is látni. Az egyik ember lépett a közelébe. — Mi lehet benn, Steve? A cowboy lassan, megfontol­tan válaszolt: — Hogy mi, Lorre, maga a pokol. Vagy talán még annál is rosszabb. Most még azonban csak azt tudom bizonyosan, hogy a kastélyban több embert tartanak fogva. (Folytatjuk) Cégünk, a világ vezető élelmiszer-ipari gyártó és forgalmazó vállalata értékesítési központot nyit Békéscsabán. ENNEK VEZETÉSÉRE területi kereskedelmi igazgató MUNKATÁRSAT KERESÜNK. Ha már vezetői gyakorlatot szerzett a kereskedelemben, de úgy érzi, hogy képességeit még nem tudta teljesen kihasználni, szeretne sikerorientált csapatban dolgozni, kipróbálni saját magát, szívesen kamatoztatná vezetői képességeit egy multinacionális cégnél, akkor EZ A HIRDETÉS ÖNNEK SZÓÉ! A sikeres jelölt: ❖ 25—40 éves ♦> szakirányú, felsőfokú végzettséget szerzett ❖ Békéscsaba, illetve környéki lakos ❖ dinamikus egyéniségű, sikerorientált, önálló döntéshozatalra és probléma megoldására alkalmas, jó kereskedelmi érzéke predesztinálja vezetői állás betöltésére ❖ eddigi, hasonló szintű kereskedelmi tevékenység, legalább középfokú szintű angolnyelv-tudás az alkalmazás feltétele. Ha szeretne egy perspektívát kínáló munkát, biztos munkahelyet és szívesen dolgozna fiatal, sikerorientált munkatársakkal, csatlakozna cégünk, a világban foglalkoztatott, több mint 370 000 munkatársához, kérjük juttassa el pályázati anyagát (részletes angol nyelvű szakmai önéletrajz, bizonyítványmásolatok és fénykép) az alábbi jeligére a kiadóba: RSI*® Békéscsaba

Next

/
Thumbnails
Contents