Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-20 / 248. szám

© IMS MEGYF.I HlRüP BÉKÉS ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 20., csütörtök Békés város címere Hírek Megérkezett a gáz. Bélmegyer belterületén a DÉ- GÁZ beruházásában elkészült a mintegy tizenkét kilométer­nyi gázvezeték, s megkezdő­dött a földmunkák után a hely­reállítás. Eddig 247 család igé­nyelte a gáz bekötését. • Testületi ülés. Tarhos ön- kormányzata október 20-án, ma három órakor a polgármes­teri hivatalban tartja soron kö­vetkező ülését. Napirenden szerepel egyebek között a te­lepülés jövő évi költségvetési koncepciója, majd a képvise­lők beszámolót hallgatnak meg az idősek klubjának mű­ködéséről és munkájáról. Elkészült a kövesét. Kamuton a Közép utcában, a Békéscsabai Közúti Igazgató­ság szakembereinek kivitele­zésében, községi beruházás­ban, egymillió forintos költ­séggel elkészült a 475 méter hosszú és 3,5 méter széles asz­faltozott út. A munkákkal pár­huzamosan a település néhány belterületi útja is felújításra került. Villogé lámpa. A 47-es főút Békésen átvezető szaka­sza felújításra került, ám a centrumban lévő közlekedési lámpa nem üzemel, sárgán vil­log. Az ok prózai: a város lakói kérték, hogy a járdasziget gya­logos átkelőjének szintje le­gyen egy síkban az úttal, mert így a rokkant- és gyermekko­csikat könnyebbn át lehet tolni a kereszteződésben. Készülnek a gyermekdzsekik Bélmegyeren francia exportra dolgoznak Mi tagadás, kicsit meglepődtem amikor felkerestem a Békéscsa­bai Textilruházati Ipari Szövet­kezet — közismertebben RU- TEX — bélmegyeri részlegét: ez, a ’68 óta működő, s huszon­hat lányt és asszonyt foglalkoz­tató konfekció üzem exportra dolgozik, s nem is akárhová. Termékeik Nyugat-Európába kerülnek, egy jelentős részük a divat fővárosába, Párizsba. —Bérmunkában dolgozunk, többnyire kis, néhány száz dara­bos szériákat varrunk német és francia exportra — magyarázza Vidovenyecz Györgyné részleg- vezető. A napokban fejezték be annak az 550 darabos sídzseki- kollekciónak a varrását, amit francia partnerük rendelt. Ezek­ben a napokban a nagyon mun­kaigényes gyermekdzsekiket készítik német exportra, s amint végeztek ezzel a szériával, már­is — francia megrendelésre — ezer mellény varrásához látnak hozzá. — Nagyon szigorúak a kül­földi megrendelők, csak jó mi­nőségű termékekkel lehet megmaradni a piacon — ma­gyarázza a részlegvezető. S hogy nem dolgoznak rosszul a bélmegyeri varrónők, mi sem bizonyítja jobban, hogy min­dig van munkájuk, gyakran túlóráznak, s a belföldi piacra csak elvétve dolgoznak. A megújuló piac Imádok piacra járni. No nem vásárolni, hanem csak úgy bámészkodni. Az al­kudozást hagyom a nejemre. Ha mun­kám során úgy adódik, akkor gyakorta felkeresem a piacokat, mind itthon, mind külföldön, mert ezeken a helyeken sok a látnivaló. A sorok között bóklászva az ember szeme gyakran megakad egy-egy régiségen, könyvritkaságon. Olykor jót mosoly­gok az idősebbek üzleti érzékén: egykoron fizetőeszköz­nek használt, majd értékét vesztve a svájci sapkák díszévé avanzsált lyukas kétfilléres ma már kuriózumnak számít. A közelmúltban Békésen ezt az alumínium pénzecskét egy húszasért kínálták... S ha már a város piacán járok, gondoltam, jobban körbenézek. Mi tagadás átalakult az itteni környezet. A tavaly kezdődött, s az idén befejezésre kerülő 7,3 miiló forintos, két ütemben megvalósuló beruházás célegyenesébe érke­zett. Elkészültek a közművek, a százhúsz elárusító műkő­asztal, a csapadékvíz-elvezetés, a pavilonsor harmincegy üzlettel, s a nyilvános WC, mely „európai” színvonalú, ugyanis — még ép és tiszta — zuhanyzóval is kiegészítet­ték. A kerítés elkészültével egy teljesen új kereskedelmi központ kezdheti meg, pontosabban folytathatja tevé­kenységét. Kereskedelmi központot említettem. De azért bízom abban, hogy továbbra is megmarad a város piacán a falusi hetivásárokra jellemző hangulat, sajátos árukínálatával. A divattervező' tanárnő' Aki Kamuton elsőként olvassa lapunkat Azt mondják: nincsen olyan nő, akit ne érdekelne a divat. A békési Erdei Krisztina, a dr. Hepp Ferenc Általános Iskola egyik pedagógusa—magyar— történelem szakos tanár — biz­tosan közéjük tartozik. Több­nyire egyedi tervezésű öltözetet visel, minden egyes ruhadarab­ja jó ízlésről, hozzáértésről ta­núskodik. — Mindig szerettem rajzolni, s többnyire mindig ruhákat ál­modtam. A télen az egyik divat­lapot nézegettem, s egy felhívás­ra bukkantam, ami nyomban fel­keltette az érdeklődésemet: divat- tervezőknek szóló pályázat volt. — Mi volt benne a különle­gesség? —Az, hagy nem csak hivatá­sos divattervezőknek szólt, ha­nem, s tudtommal ez volt az első, ahová amatőrök jelentke­zését is várták. Majdnem negy­venjelentkező volt... —... akik közöl tízen bejutot­tak a döntőbe, arra a gálára, amit november 7-én, az Opera­házban rendeznek, s ön az egyedüli amatőr. — így van. Tíz rajzzal, a hozzájuk tartozó anyagvága­tokkal, vagyis mintákkal jelent­keztem, őszi és téli divattal. A ruhák anyagát tekintve dominál a bőr, a gyapjú és muszlin. A zsűri az Iparművészeti Főiskola tanáraiból és jeles divatszakem­berekből állt, s áll. —Hogyan készül a döntőre ? — Nagy izgalommal. Az Operában nyolc versenyző ru­háját mutatják be, vonultatják fel, ugyanis ketten visszaléptek. Nyolc ruhát varrattam, egy is­merősöm modellezte. Eddig több mint háromszáz protokoll vendég jelezte részvételét erre a számom­ra nem mindennapi gálára. —Mennyibe kerül egy belépő? — Borsosak az árak: 3-4 és 5 ezer forint egy jegy. —Mire számít? — Én már nyertem. Azt mondják: óriási dolog idáig el­jutni. — Titkon azért valamilyen jó helyezésnek csak-csak örülne... — Nem ringatok hiú ábrán­dokat, ez számomra csak játék. Igaz kicsit költséges. Egy esztendővel ezelőtt jött lét­re a Békés Megyei Hírlap saját terjesztő hálózata. S azóta nap, mint nap saját, több mint száz tagból álló terjesztési hálóza­tunk juttatja el olvasóinkhoz a lapunkat. Mire a nap felkél, la­punknak már ott kell lennie ol­vasóink, előfizetőink asztalán — hirdeti szlogenünk. — Ez nem csak szlogen, ha­nem valóság is — emeli fel mu­tatóujját Bérezi Gábor, kamuti kézbesítő, majd kisvártatva folytatja: — Amikorra a falu felébred, én már itthon vagyok. —Ilyen korán kel? — Három éve, a helyi tsz szállításvezetőjeként, korked­vezménnyel mentem nyugdíj­ba. Valami elfoglaltság kell, a hatodik iksz közelében az em­ber nem tunyulhat el, gondol­tam, s ezért vágtam bele. S még valami: nyugdíj-kiegészítésnek sem rossz az a kis pénz — dör­zsöli össze hüvelyk- és mutató­ujját. — Egyedüli Hírlap-kéz­besítő vagyok a faluban, regge­lente több mint kétszáz újságot kézbesítek, naponta, mint vala­Berczi Gábor: „A község­ben hónapról hónapra emelke­dik a Békés Megyei Hírlap előfi­zetőinek száma mi csősz, körbejárom a te­lepülést. Négy órakor felkelek, megiszom a kávémat, s közben átnézem a lapot, majd néhány falatot eszem, s ötkor indulok a biciklimmel. Két óra alatt még a tanyákra is kiviszem — szám szerint tizenhetet — a napi friss olvasnivalót, vagyis a megyei lapot. Minden nap fütyürészve, úgy 12 kilométert kerekezek, s hét óra tájban már aztán otthon újra reggelizek. A községben hónapról hónapra emelkedik a Békés Megyei Hírlap előfizető­inek száma. — Mindezt minek tulajdo­nítja? —Jó az újság! Ez nem púder­szöveg, mert akik ismernek azok tudják: nem szokásom senkihez sem a dörzsölődés. Kamuton születtem, az itt élők­kel állandó kapcsolatban va­gyok, ismerjük egymást, szinte a másik fejébe látunk. Úgy gon­dolom az emberekkel való kap­csolatomnak is köszönhető a példányszám-növekedés. — H irdetést is vesz fel? — Természetesen. Igaz ez anyagilag nekem nem nagyon éri meg, de ez is hozzátartozik a szolgáltatásunkhoz. —Anyagilag megéri a korán kelés? — Másként nem csinálnám. Nincs okom a panaszra. — Segítség? — Nem kell. A nyáron a lá­nyom néhányszor besegített, de csak azért, hogy minél hamarabb mehessek kapálni. Mert a falusi embernek van mivel bíbelődnie: kert, föld, jószág. Kisebb a termés, de lesz elegendő vetőmag Dánfok volt és lesz Befejezéséhez közeledik a Hi­dasháti Mezőgazdasági Rt. földjein is a hibrid kukorica betakarítása, s ezzel egy idő­ben a muronyi vetőmagüzem­ben gőzerővel folyik a termés feldolgozása. — Az idén harmincnyolc fajta, 3 ezer 500 hektárnyi ter­mése vár feldolgozásra. Az egyes fajták területe öt és há­romszáz hektár között alakult — fogad Nagy István, a vető­magüzem vezetője. Megtud­tam tőle: az idei termés a várt­nál rosszabb, hektáronként húsz mázsa, s csupán néhány helyen, az öntözött területe­ken voltak elfogadhatók a ho­zamok. — Országosan is ha­sonló a helyzet, ennek ellenére a hazai vetőmagszükségletet a termés biztosítja. Az már most látszik, hogy egyes fajtákból szűkebb lesz a választék — folytatja Nagy István. Ä hidasháti rt.-ben a hét vé­gére befejeződik a hibrid ku­korica betakarítása, s szárítás után folytatják a szaporító­anyag fémzárolását, majd ex­portra, valamint belföldre való kiszállítását. Tűzkár A nyári pusztító tűz után befejezó'- dött Békésen a városháza emeleti ré­szének újbóli felújítása. A helyreállí­tás, pontosabban a koromréteg eltá­volítása, valamint a folyosó, a lépcső­ház és az irodák újrafestése több hó­napot vett igénybe. A takarítás szin­te négyzetcentiméterenként történt. A helyreállítás, pontosabban a festés eddig hárommillió forintba került, a végleges kár a takarítási számlák be­érkezése után válik majd ismerté. A Hungária Biztosító a helyreállítás­hoz szükséges pénz egy részét már átutalta az önkormányzatnak, az összeg többi részét a végszámlák be­érkezése után fizetik ki. Tankönyvsegély Békés önkormányzata ebben a tanévben 4,3 millió forintot biz­tosított a városban tankönyvse­gélyre. Az összeg odaítélésénél figyelembe vették az iskolák igényeit is. Az 1. sz. Általános Iskola egymillió 35 ezer, a 2. sz. Általános Iskola 775 ezer, a 3. sz. Általános Iskola 984 ezer, a 4. sz. Általános Iskola 75 ezer, az Ipari Szakközépiskola és 636. sz. Szakmunkásképző In­tézet 792 ezer, a Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet 139 ezer és a Református Gimnázium és Általános Iskola 500 ezer forint támogatásban részesült. A Békés-Dánfoki Üdülőköz­pont 1991. január elsejétől a város önállóan gazdálkodó in­tézményeként működik. Elő­ször egy évre, majd három esz­tendőre a képviselő-testület jövedelemérdekeltségű szer­ződést kötött az intézmény ve­zetőjével, azzal a kikötéssel, hogy a nyereség mértéke éven­te kerül meghatározásra. Az intézmény, ahogy mondani szokták, az évek során kinőtte magát, az ifjúsági és diáküdül­tetésen túl évről évre több vá­Békés város önkormányzata az idén is megrendezte, immá­ron 24. alkalommal Kállai Je­nő, egykori békési testnevelő tanár emlékére az általános is­kolások hagyományos emlék- versenyét atlétika, kézilabda és kispályás labdarúgás sport­ágakban. Az idei rendezvény­nek új színfoltja volt, hogy rajthoz álltak az egyházi iskola diákjai is. A versennyel egy­rosi és egyéb feladatot is ellá­tott, a megye egyik idegenfor­galmi, szabadidő-központja lett. Az üdülőközpont státusa a közeljövőben változik: októ­ber 31-én megszűnik az intéz­mény, s november 1 -tői önkor­mányzati tulajdonú kft.-ként működik tovább, a korábbi dolgozói kollektívával. Az új kft. alapítására a képviselő- testület legközelebbi ülésén kerül sor, s az alapító jelöli majd ki az ügyvezetőjét. időben a rendezők a békési Ró­zsa-temetőben megkoszorúz­ták a névadó síremlékét. Mind a läriyok\,mind a fiúk hat atlétikai számban álltak rajthoz, iskolánként két-két ta­nulóval, s a csapatsportokban egy-egy együttes képviselt minden tanintézetet. A „Kál­lai Jenő Emlék Kupát” a tava­lyi védő, a békési dr. Hepp Fe­renc Általános Iskola nyerte. Megérkezett a termés egy része Sportverseny - általános iskolásoknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents