Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-19 / 247. szám
ifflkis MEGYEI HÍRI.APSPORT 1994. október 19., szerda £ \ © Sportprogram Atlantáig A testkultúra közérdek, nemzeti ügy! - Kapjon minden diák 250 forintos támogatást - sürgeti az OTSH Gallov Rezső államtitkár és új szakmai helyettese, Greminger János A Sporthivatal legfőbb törekvése továbbra is az értékmentés, válságkezelés, s a nehéz helyzet ellenére is az egység őrzése, ápolása a magyar sportban — hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke tartott a napokban. Sok másról is szó esett persze, miközben bemutatták a hivatal új elnök- helyettesét, az egykori kiváló kosárlabdázót, Greminger Jánost. Az alábbi összeállításban kevesebb szót ejtve a fontosságát tekintve továbbra sem vitetott élsport jövőjéről — elsősorban azokról a kérdésekre térünk vissza, amelyek a legtöbbeket érintik; vagyis mindazokat, akik a sport részesei sportolóként, sportvezetőként, szervezőként. Az elmúlt években az egyre nehezülő körülmények ellenére sporttársadalmunk elismerése méltóan vizsgázott: állta a megpróbáltatásokat, egész társadalmunknak példát mutatott arra, hogy hátrányos helyzettel birkózva is meg lehet őrizni helyünket a világ legjobbjai között — mondta bevezetőül Gallov Rezső. Az ellentmondásos helyzet — a válság, a rendezetlenség ellenére is sikerek — mindazonáltal már nem tartható fenn tovább. Az állami támogatás korábbi hatékony eszközei, formái a gazdasági átalakulás következtében megszűntek, a rendszerváltozás óta megalkotott törvények pedig (szerencsejáték-törvény, adótörvények, társadalombiztosítás, önkormányzati törvény stb.) következetes erőfeszítéseink dacára a sport megérdemelt kedvezményezettségét rendre figyelmen kívül hagyták. Az időnkénti segítő akciók tüneti kezelésnek tekinthetők! A mindinkább súlyosbodó körülmények, s az ezekkel párhuzamosan fokról-fokra erősödő sportlobby—mind az önkormányzatokban, mind pedig a képviselőházban — a kormányzati ciklus végefelé olyan helyzetet alakított ki, amelyben a kormány és az országgyűlés képviselőinek jelentős hányada eljutott a felismerésig: ez így már valóban nem mehet tovább. A magyar sport és testkultúra közérdek, nemzeti ügy, immár érdemi 'intézkedéseket követel. A felismerés jelzéseként fogható fel a felgyülemlett egyesületi-szövetségi adósságok kezelése valamint minden kétséget kizáróan a sport megújhodását célzó parlamenti határozat, amely 1993. áprilisában az országgyűlési képviselők jóvoltából 90 százalékon felüli igen szavazatot kapott. Az idei választások eredményeként bizalmat kapott kormányra hagyott örökség a felismerésből származó feladatok elvégzése, a sport kedvezményezettségnek törvényes biztosítása. Sportfinanszírozás A sport társadalmi szervezeteinél felgyülemlett Apeh-tarto- zások kezelésében egyidejű intézkedésekre van szükség. Szükséges külön nyomatékkai is felhívni a sportszervezetek figyelmét: minden erőfeszítést tegyenek meg az állammal szembeni adófizetési kötelezettségek teljesítése érdekében, mert a kormányzat nem szándékozik elengedni a fel- gyülemlet adósságokatt - csak felfüggesztette a behajtási eljárásokat. Segíteni a vállalkozókat A sportegyesületek és a sportági szakszövetségek társadalombiztosítási járuléktartozása már az 1993. évi kimutatás szerint mintegy nettó 670 millió forintot tett ki. A tartozás átütemezése érdekében az OTSH és a két társadalombiztosítási önkormányzat között 1993. júniusában megállapodás született, amelynek értelmében a sportszervezetek vállalták, hogy nettó adósságukat 36 hónap alatt részletekben visszafizetik, a TB pedig a bírság és a befizetési pótlék befizetésétől eltekint. A megállapodás azzal a feltételezéssel jött létre, hogy a sportszervezeteknek az állammal szemben fennálló több mint egy- milliárd forintot kitevő tartozásának rendezése mellett az 1993. évi adótörvény módosítások, a szükséges kedvezmények megadása biztosítani fogják a sportszervezetek működőképességének feltételeit és így fizetőképességüket. A gazdaság teljesítőképessége, és ennek következtében a költségvetés helyzete azonban nem tette lehetővé e kedvező módosításokat 1994-re. Ez legfeljebb 1995-re valószínűsíthető. Ennek következményei ma már egyértelműen láthatók: a sportszervezetek tartozásai újra termelődnek és ezek a szervezetek nem lesznek képesek átütemezni járuléktartozásaik törlesztését, illetve folyó fizetési kötelezettségeiknek is csak nagy nehézségekkel tudnak majd eleget tenni. Megfelelő megoldásnak látszik, ha a sportszervezetek járuléktartozásaik kiegyenlítésére olyan sportszolgáltatással tennének eleget, amelyet társadalombiztosítási szempontból a biztosítottak részére nyújtott szolgáltatásként lehet kezelni. Ennek keretében a sportszervezetek vállalnák, hogy működési területükön nyitott, lakossági sport- és egészségnapokat szerveznének, amelyen sportlétesítményeiket, sportfelszereléseiket ingyenesen biztosítanék a sportolni vágyó lakosságnak, sportszakembereik életmódbeli és testedzési tanácsadást végeznének. Ezt a fajta szolgáltatást ellentételezhetné a társadalombiztosítás a fennálló adósságok mértékével egyenlő arányban. Szükséges annak a diszkriminációnak a megszüntetése, amely a társasági és személyi jövedelemadó törvényben egyaránt érvényre^jut, nevezetesen, hogy a sport fontos területei közül csak a szabadidős tevékenységre adott támogatás vonható le az adó a- lapból. Az államháztartási törvény módosításai során lehetőség nyílik a nonprofit jellegű kedvezményezettség érvényre juttatására, amely fontos ösztönzőt jelenthet a vállalkozó szféra sporttámogatási igyekezetében és ugyanígy elősegítheti a sportban és a sporttal párosultan kialakított vállalkozásokból származó nyereség visszaáramoltatását a sport támogatására, fejlesztésére. Az 1995. évi költségvetési törvény sport fejezetének összeállítása különleges figyelmet követel, mert az atlantai nyári játékok előtti utolsó teljes felkészülési esztendőről van szó. Ez a sajátos körülmény — az olimpia közelsége — nem alkalmas arra, hogy a versenysport támogatásában még mindig fontos segítséget biztosító tárcáktól a költség- vetés tisztítása címén egyetlen fejezethez, az OTSH költség- vetéséhez csoportosítsuk át a támogatási összegeket. Kívánatos, hogy a fentiekkel érintett egyesületekhez hasonló, kedvező feltételek alakuljanak ki azoknak a további egyesületeknek a számára is, ahol szintén található kiemelkedő, a felkészülésben kulcsszerepet betöltő versenyző, illetve jelentős a minőségi utánpótlás, a tehetséggondozó tevékenység. Atlanta —1996 Olimpiai szereplésünk — a labdarúgás ügyével egyetemben — különleges helyet foglal el sportközvéleményünk értékítéletében. A barcelonai játékokon elért 11 arany, 12 ezüst, és 7 bronzérem felülmúlta a várakozásainkat. Talán még ennél is meglepőbb volt a magyar sport 1993. évi kiemelkedő nemzetközi teljesítménye. 1994-ben azonban merőben más történt... Négy-öt éven át csodálatra méltó erőfeszítéssel, fegyelmezetten, rendkívüli áldozatokat vállalva sikerült úgy ahogy toldozni-fol- dozni és egységben megőrizni a magyar sportot. Az idén azonban a várakozás alatt maradt idei nemzetközi eredmények többsége. A verseny- idény végső hajrájában végül a mexikói világbajnokágon parádésan szereplő kajak-kenusaink* öntöttek lelket belénk. Minden nehézség, bonyodalom ellenére is világraszóló sikert arattak. A.magyar sportban, tapasztalatból tudjuk, hallatlan energiák rejlenek. Ezeknek most már mindazonáltal elodázha- tatlanul párosulniuk kell egy hatékony kormányzati és parlamenti segítő szándékkal, az említett energiák és a tehetségek kibontakozásához szükséges elemi anyagi feltételek biztosításával, olimpiai felkészülési igényeket, s készséget árultak el a vállalkozói szféra határozott ösztönzését célzó nonprofit jellegű, kedvezmény adózással kapcsolatos törvényi szabályozásra is. A sportlétesítmények helyzete A jelenleg állami tulajdonban levő sportlétesítmények tulajdoni helyzetét az alábbi elvek figyelembevételével indokolt rendezni: — A helyi, vagy térségi sportolási igényeket szolgáló létesítmények (ebbe a körbe tartozik a sportlétesítmények túlnyomó többsége) ingyenes juttatásként, de meghatározott kötelezettségekkel kerüljenek önkormányzati tulajdonba; — A kizárólag helyi igényeket szolgáló és meghatározott mértéket meg nem haladó sportlétesítmények ingyenes juttatásként azzal a korlátozással kerüljenek a helyi társadalmi sportszervezetek (sportegyesület, sportkör stb.) tulajdonába, hogy a létesítmény eredeti rendeltetésétől eltérő használat hozzájáruláshoz legyen kötve, illetve a sportszervezet megszűnése esetén a tulajdon visszaszáll az államra; — A kiemelkedő vagy országosjelentőségű, továbbá az olimpiai, illetőleg a világ- és kontinentális versenyekre történő felkészülést és az ilyen jellegű sportesemények megrendezésére alkalmas, nagy értékű sportlétesítményeket, továbbá a több térség igényeit szolgáló sportlétesítményeket közalapítványi tulajdonba kell adni, vagy az állami tulajdont fentartva önálló vagyonkezelő szervezetet kell létesíteni működtetésük biztosítására. Ebbe a körbe tartozhatnának a túuristaházak, a vitorláskikötők, a polgári célú repülőterek egy része, egyes edzőtáborok, valamint a jelenleg tárcakezelésben (HM, BM, FM, NGKM, OTSH) levő egyes sportlétesítmények. A tulajdoni helyzet rendezése részben kormányszintű döntéssel, részben törvényi szinten lehetséges. Az 1990. évi LXX. törvénnyel érintett sportlétesítmények, valamint az önkormányzatoknak juttatandó vagyon tekintetében a törvényi szintű rendelkezés az indokolt. A közalapítvány létesítésére a kormány is jogosult. Megítélésünk szerint valamennyi kérdést egy törvény keretében célszerű rendezni. Végezetül a vagyonpolitikai irányelvek olyan jellegű módosítását javasoljuk, amely az ingyenes vagyonjuttatást a fentebb kifejtettek szerint lehetővé teszi. A sportlétesítmények tulajdonjogának rendezése keretében feltétlenül megoldandó a korábban sportszervezetek által kezelt sportlétesítmények helyzete, valamint a megszűnt Magyar Honvédelmi Sport- szövetség (MHSZ) kezelésében volt sportvagyon felosztása is. A rendezést e területen is általános elvek figyelembevételével tartjuk megvalósítan- dónak, azaz a létesítmények sportfunkcióját mindenképpen meg kell őrizni, a tulajdonos pedig az legyen, aki az üzemeltetést akarja és képes is vállalni. Ismerve a gazdaság állapotát, a költségvetés jelenlegi helyzetét, 1995-re reálisan nem számíthatunk az ön- kormányzatokat megillető sportcélú normatív támogatás növelésére. 1996-tól kezdődően azonban a sportélet indokolt elvárása, hogy ez a normatív támogatás érzékelhetően növekedjék és fokozatosan érje el a kultúrára fordított támogatás mértékét, amely jelenleg 250 Ft/fő. Diáksport Jogos igény, hogy végre tisztázzuk a diákok testedzésével, sportjával kapcsolatos munka- megosztást az oktatási intézmények, a sportszervezetek és a diáksport-szervezetek között. Nem ér sokat, ha a tennivalókban, a célokban egyetértünk, de minden érdekelt másképpen akarja ezt megvalósítani. Számunkra egyaránt fontos valamennyi iskolai tanuló egészségi állapotának megőrzése, testi nevelése, fizikai képességének fejlesztése, és a sportban tehetséges diákok úgymond „tehetség- gondozása”, a sport természetes utánpótlásának nevelése. Szabadidősport A szabadidősport terén sem kerülhető meg az állami feladatvállalás és az érintettek közötti munkamegosztás tisztázása. Egyértelművé kell tenni, hogy a lakosság egészségi állapotának megőrzése, fizikai teljesítőképességének fenntartása olyan helyi ügy, amely az egyénnek, családnak, a munkáltatónak, az önkormányzatoknak egyaránt érdeke, és így válik végül is nemzeti üggyé. Ezt központilag finanszírozni ezután sem lehet, ezt helyben az érdekelteknek, s elsősorban az önkormányzatoknak kell megoldaniuk. Sportirányítás — Sportigazgatás Rendezésre szorul a sportszervezetek törvényességi felügyeletének kérdése. Korszerűsítésre, finomításra szorul a sportigazgatás jelenlegi rendje. A közelmúltban elfogadott módosítását figyelembe véve, növelni kell a megyei önkormányzatok szerepét. Ez mindenképpen érinti az ez idáig az ÖTSH területi szerveiként működő megyei testnevelési és sporthivatalok helyzetét. Ezek a hivatalok eddig is fontos és eredményes szerepet játszottak a magyar sportélet működőképességének megőrzésében, munkájukra, úgy ítéljük meg, továbbra is nagy szükség lesz, azonban ezt a feladatot a jövőben a megyei önkormányzatok intézményeként kell ellátniok. It személyek egzisztenciáját ne érintse elkerülhetetlen mértéknél jobban. Sporttörvény Az új kormány programja szerint „az ország igazgatási, gazdasági és kulturális adottságainak, hagyományainak megfelelő testnevelési és sporttörvény megalkotásásra tesz javaslatot, amely tisztázza az állami szerepvállalás mibenlétét, körét és mértékét.” A sporttörvény szövegtervezetének véglegesítése és benyújtása a kormányhoz 1995. július 15-i határidőt igényel. A kormány döntésének megfelelően a törvényjavaslat véglegesítését és benyújtását a parlamenthez a belügyminiszter, illetve igazságügyi-miniszter együttes tevékenysége révén, augusztus végére várhatjuk. Közreadja: Fábián István Ideje hosszabb időre eldönteni: ki támogassa az ország népegészségének alakulásában is döntő diáksportot A szerző és Kovács Erzsébet felvétele
