Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-19 / 247. szám
CSABAI NAPLÓ 1994. október 19., szerda Karitatív munka kevés pénzből Hírek q városból Fásítás. A békéscsabai ön- kormányzat városüzemeltetési irodája elkészítette az őszi fásítási tervét. Várhatóan 21 utcában kerül sor a vegyes, elöregedett fasorok leváltására, új fasorok telepítésére. A munkálatok elvégzésével a városgazdálkodási vállalatot bízták meg. Az iroda kéréssel is fordul a lakossághoz, nevezetesen, hogy az öntevékeny, közterületen végzendő faültetési elképzeléseiket minden esetben jelentsék. így szakszerűen biztosítható, hogy az adott közterületre megfelelő fajtájú és méretű fák kerüljenek. A városüzemeltetési irodában az érdeklődőknek készséggel adnak felvilágosítást. Táblakihelyezés. A polgármesteri hivatal Békéscsaba egész területét érintően utcanévtáblákat helyeztet ki. Kérik a lakosságot, hogy a megbízólevéllel rendelkező személyeknek tegyék lehetővé a táblák felrakását. Épülő kerékpárúi. A Szent István téren és a Kossuth téren megkezdődtek a kerékpárút építésének kivitelezési munkái. A befejezés határideje: november 30. Kivitelező a Csaba-Kert Kft. Menyét járt a padláson Hétfőn este fél 9-kor a Penza lakótelep és a Derkovits sor környékén egyszercsak megszűnt a jelszolgáltatás a televíziós kábelhálózaton. Valyuch László a Csaba- kábel Kft. ügyvezető igazgatója arról tákékoztatott, hogy a szerelők még este elindultak a hiba felderítésére. A Bartók Béla úton jelenleg több magánház padlásán húzódik a régi rendszer vezetéke és ezeken a padlásokon találhatók az erősítők is. Sajnos több ilyen házba nem tudtak bejutni, csak kedd reggel. A Bartók Béla út 6/1-ben Antal Gyula elmondta nekik, hogy este 8 óra után a padlásról furcsa zajokat hallott, ám a padlásfeljárót zárva tartják, így nem valószínű hogy emberek jártak ott. A szerelők a kihúzott hálózati zsinór alatt lábnyomokat és tojáshéjat találtak: a többszáz lakást érintő problémát egy ott lakó me- nyétcsalád okozta. Napokon belül ez a terület már a csillagpontos rendszerről kapja a jelet, ahol az ilyen hibák már nem fordulhatnak elő. Önkéntes segítség a segélycsomagok készítésénél A Magyar Vöröskereszt a 8. kongresszusa óta eltelt két év számvetésére készül. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan alakult ez idő alatt a Békéscsabai Városi Vörös- kereszt tevékenysége? — Egyre nagyobb az elvárás velünk szemben ■— kezdi Szabó Sándorné, a szervezet területi vezetője. — A szociális programok, a véradás, az egészségnevelés és a menekültügy azok a területek, amelyek az utóbbi időben kiemelt hangsúlyt kapnak a munkánkban. — Mibó'l teremtik elő a pénzt a tartalmi munkához? — Pályázatokat írunk, szponzorokat keresünk. Ez még kiegészül a szociális árusítások bevételével. A „pénzszerzés” azonban éppen a fenti területektől vonja el az energiánkat. — A közvélemény a Vöröskereszt szociális tevékenységét többnyire a ruha-, illetx’e az élelmiszer-akciókon, továbbá egy-egy külföldi segélyszállítmány összegyűjtésén és kiszállításán méri le. A kevésbé látványosak, de legalább ilyen fontosak közül, ha említene néhányat... — Nyáron folytattuk a halmozottan sérült, értelmi fogyatékos gyerekek táboroztatását. A már hagyományossá vált táborozásra az idén Békés-Dánfokon került sor. A költségeket pályázati pénzből fedeztük. Négy békéscsabai iskola összesen húsz gyermekét szintén ingyenesen nyaraltattuk. Itt az Andrássy úti székházunkban lakossági szolgáltatásként foglalkozunk még babakocsik, illetve gyógyászati-segédeszközök — botok, mankók — kölcsönzésével. Ugyanitt bárki igénybe veheti a térítésmentes vér- nyomásmérést is. — Egyre kevesebb a véradók száma. Ön szerint visszafordítható ez a folyamat? Meggyőződésem, hogy igen. Részünkről mindenképpen hatékonyabb szervező munkára van szükség. Sok múlik az újonnan alakult kft.-k, magáncégek vezetőin is, hogy mennyire partnereink ebben a humanitárius tevékenységben. Sajnos az a tapasztalat, hogy nem mindenhol nézik jó szemmel, ha az alkalmazott egy-egy véradás miatt néhány órára kiesik a munkából. A kitartó véradóink is nagyobb erkölcsi-anyagi megbecsülést érdemelnének. A véradás legyen változatlanul térítésmentes, de különböző kedvezmények nyújtásával, például betegségük esetén kedvezményes gyógyellátással több véradót tudnánk megtartani, illetve bővülhetne ez a tábor. Köztéri szobraink / Varga Éva: Díszkút Gyakran megyünk el köztéri szobraink mellett anélkül, hogy akár csak egy pillantást vetnénk rájuk. Nem szabad hogy közömbösek legyünk irántuk, hiszen nekünk, értünk készültek. Sorozatunkban Flender Mariann főiskolai hallgató szakdolgozata nyomán műalkotásainkat. A békéscsabai díszkút Varga Éva munkája. A szobrászművész 1949-ben született Hajdúböszörményben. A Képző- művészeti Főiskolán 1974- ben végzett Szabó Iván növendékeként, s a diploma elnyerése után Miskolcra költözött. Alkotásaiban elvont, torzított formákkal és gyakran csak jelzésszerű, környezet nélküli alakokkal találkozhatunk. 1978-ban, a békéscsabai díszes ivókút létrehozására pályázatot írtak ki. Öt művész közül Varga Éva nyerte el a megbízást, s a köztéri kutat 1983-ban adták át. A posta épületének Andrássy út felé néző homlokzata előtt helyezték el. Békéscsabán több kút is állt valamikor, ezek között egy angyalos díszkút is volt. Enlátogatjuk végig köztéri nek az emlékére alkotta meg Varga Éva a mű felső bronzszobrát. Egy olyan leányalakot mintázott, amelynek a hátán a hosszan lengő stóla rövidebb vége a szárnyak helyét asszociálja. Tehát nem angyal, bár az, hogy egyik lábával a semmibe lép, valami angyali lebegést kíván érzékeltetni, de szárnyat idézhet hátának kiképzése is. A közel életnagyságú, kezében pálcát tartó figurán kívül magát a kutat is a szobrászművész tervezte. Az architektúra anyaga mészkő, s az öt kifolyón kellemes ízű ivóvíz csordogál. Békéscsaba központi részébe jól illeszkedik az alkotás, mely városunk nevezetessége, esztétikai jelképe. A posta előtti téren áll a díszkút Az oldalt szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Antal Gyöngyi, Csath Róza, Fábián István, Nyemcsok László. Fotó: Kovács Erzsébet. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. Á megye többi településén ma ezen az oldalon Mezőhegyesről és környékéről olvashatnak. A megye- székhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Óvodasegítek. Jó néhány jaminai szülő az első hívó szóra szívesen lapátot, ásót fogott a napokban, hogy segítsen... Reméljük, senki sem a közelmúltra gondol, ha azt mondjuk: társadalmi munka volt ez a javából, enyhítendő a kis közösség gondjait. Rendbe hozták, elplanírozták és feltöltötték az udvart, kicserélték az udvari játszóház tetején a törött cserepeket. A békéscsabai, Orosházi úti, volt téglagyári óvoda segítségére sietett a Jamina Rt. is (földet adtak), a városgazdálkodási vállalat t munkagépet biztosítottak) és Maczák György vállalkozó. Az óvoda vezetői nem győztek hálálkodni, s érték, írjuk meg: nagyon köszönik! Csabai anziksz az emlékezéshez / I. Árnyak a múltból Nehéz lenne állítani, de főleg bizonyítani, hogy Békéscsaba élénk múlttal, nagy szellemi hagyományokkal rendelkező város. Pedig fölkísértenek különös, esetenként hatalmas személyiségek. Találkozik az ember az Achim L. András- leszármazottal, hall két mondatot a nagyapáról. Tud róla, hogy FéjaGéza itt köny vtáros- kodott (több ismerős hölgyre még pajzán megjegyzést is tett), Cseres Tibor itt újságírós- kodott: szívesen vissza is járt időnként, tündéri anekdotákat mesélve főleg Bulgáriáról és Münnich Ferencről. A távolabb ködében felbukkan Bartók, Kodály. Ilyenkor némi öntudatot kap az ember a múltból, és azt hiszi-kultúrhelyen van. Micsoda extrém életek: Horthy István repülőgép-műszerésze ma is köztünk él, ugyanúgy az is, aki a Hitlerjugend hajdan volt tagjaként három méterről látta Hamburgban Hitlert. Az 1940-es évek „nagy” csabai politikusai közül én már csak egyet láttam, jött be nagyon öregen a tanácsházára. Mondta a nevét, senki sem ismerte meg se őt, se a nevét. Valamit kérni jött. O volt a hajdani begyűjtési miniszter — nagy csabai potentát. Valahogy ennek a városnak kevés szerencséje volt: legtehetségesebb emberei vagy elmentek (vagy meg se mutatták magukat); ide pedig csak rövid időre jött kiemelkedő tehetség, aztán eltűnt (büntetőtábo- ros színészek!) Pedig volt ennek a városnak charmja. Végigsétálni a körgáton tüdőt, fejet szellőztető érzés. A gát tövében hajdan még élt a vízi világ nyeszlett, de még így is érdekes nádas maradványa. Talán attól volt igazán érdekes, ami nem volt: nem volt sem város, sem falu, sem szlovák, sem magyar, sem gazdag, sem szegény. Piaci napokon a hová kérdésre po-csabjanszki a válasz: — Tá gyeme na piarc (megyek a piacra). Hát igen, ez volt Csaba; csak ő, önmagához hasonló. De a legérdekesebbek a csabai emberek voltak. Árnyak a múltból, néhányan jelenjenek meg. (Folytatjuk.) N. V. F.
