Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-18 / 246. szám

1994. október 18., kedd CSALÁDI OLDAL Cukor, mint az első számú közellenség? Édesszájú öregek, szigorú diéták A kedveli tortáról, az édességről idős korban sem kell lemondani. Csak tudni kell a mértéket Minireceptek Libaaprólék gazdasá­gosan. A kacsa-, libaaprólék­nak ez a leggazdaságosabb elkészítési módja, hiszen egy teljes ebédet varázsolunk be­lőle. Hozzávalók: 1 kacsa(li- bajaprólék, 1/2 kg leveszöld­ség, 25 dkg rizs, 1 fej hagy­ma, 1 cikk fokhagyma, a le­vesbe levestészta, só, őrölt bors, apróra vágott petrezse­lyemzöld, 1 leveskocka. Az aprólékot 2,5 1 vízben egé­szen puhára főzzük, közben megsózzuk, belerakjuk a le­veszöldségeket, sót, fok­hagymát, hagymát. A rizst közben kacsazsíron (amit az aprólékról leszedtünk) meg­futtatunk, felengedjük a hús­lé felével, fedő alatt puhára pároljuk, lassú tűzön. Bele­tesszük a húst apróra vágva, a szívet, zúzát felszeletelve. Hozzátesszük a leveszöldség felét is karikára vágva. Törött borssal, apróra vágott zöld­petrezselyemmel ízesítjük. A maradék levesbe levestésztát főzünk, és kész a teljes ebéd. Káposztás zsemle. Hozzávalók: 1 kisebb fej fe­hér káposzta (kb. 50-60 dkg), 4 zsemle, 2 dl tejföl, 2 tojás, 4 evőkanál olaj, 1 evőkanál kristálycukor, 1 mokkáska­nál borsikafű (csombor), 1 mokkáskanál törött fekete bors, ízlés szerint só. A káposztát lereszeljük vagy nagyon apróra össze­vágjuk. Ráöntjük az olajat és 4 evőkanál vizet, majd befed­ve addig pároljuk, amíg zsír­jára nem sül. Ezután a fedőt levesszük a káposzta tetejé­ről, és folyamatosan kever- getve sárgásbarnára pirítjuk. Közben megsózzuk, meg­cukrozzuk és megborsozzuk. Közben a zsemléket kettévág­juk, a zsemlebelet kiszedjük és apróra vágjuk. 4 fél kivájt zsemle üregét megtöltjük a káposztával, majd kis tepsibe rakjuk. Mindegyik megtöl­tött zsemle tetejére rárakjuk a „kalapját”, és hústűvel össze­tűzzük. A megmaradt ká­posztát összekeverjük a fel­vert tojásokkal, a tejföllel, végül hozzáadjuk a borsi- kafüvet is. A zsemlék tetejét bekenjük a káposztás keve­rékkel. A megmaradt keveré­ket beleöntjük a tepsibe, elő­melegített forró sütőbe tol­juk, és addig pirítjuk, amíg a zsemlék teteje szép piros-ro­pogósra sül. A közhiedelem, de maga a táp- lákozástudomány is számos öregkori betegség előidézőjé­nek vagy legalábbis egyik okozójának tartja a cukrot. So­kak szerint bűnrészes szinte minden gyakoribb civilizációs ártalomban: a szív- és keringé­si megbetegedésekben, a zsír­anyagcsere-zavarokban, a cu­korbajban, a vércukorszint csökkenésében, az elhízásban és a vitaminhiányban. Ennek nyomán a szigorú dietetikusok azt ajánlják, hogy legjobb már 50-60 éves kortól tilalmi listá­ra tenni az édességeket. A legújabb kutatási eredmé­nyek azonban nem igazolják a cukorral szembeni előítélete­ket. A civilizációs betegsége­kért sokkal inkább a különféle rizikótényezők: a dohányzás, a stressz, a mozgáshiány, az alkohol és az örökletes adott­ságok felelősek. Amerikai és német kutatók a közelmúltban azonos következtetésre jutot­tak: az egészséges étkezés szempontjából az a döntő, hogy a szervezet milyen arányban jut tápanyagokhoz. Az édességek azért is a vád­lottak padjára kerültek, mert bennük látták az időskori egész­ségtelen súlygyarapodás fő okát. Ez azonban minden mér­téktelenül fogyasztott élelmi­szerre igaz. Ráadásul az édessé­gek a szervezet átlagos energia­felvételének csupán 4-5 száza­lékát teszik ki — ez sem indo­kolja tehát azt, hogy idős korban Aki evés közben televíziót néz, életének tíz évét teszi kockára. A páduai egyetem vizsgálata azt bizonyítja, hogy azok a tv- nézők, akik evés közben sem kapcsolják ki a készüléket, emész­tőszerveik, valamint szív- és vér­keringési rendszerük súlyos megbetegedéseit idézhetik elő és ezzel megrövidítik az életüket. Az egyetem táplálkozás­szakértője, Olivero Sculati pro­fesszor hosszan tanulmányozta a jelenséget, s meghökkentette az az egyszerű tény, hogy kony­hákban, ahol olyanok főznek, akik a bekapcsolt televízió előtt esznek, sokkal több erős, az egészségre ártalmas fűszert használnak, mint azokban, ahol nincs televízió. le kellene mondani például a süteményekről, a kekszekről vagy a pralinéról. Az öregkori túlsúlytól nem a cukor tilalmi listára tételével, hanem általá­ban kevesebb energiafelvétellel és mozgással, az életkori sajá­tosságoknak megfelelő sporto­lással lehet megszabadulni. Az a vád sem igazán állja meg a helyét, hogy az édessé­gek magas zsírtartalmuk miatt első számú közellenségei az öregedő szervezetnek. Egy, a közelmúltban végzett felmé­rés azt mutatta ki, hogy az elfo­gyasztott zsiradékoknak álta­lában csak 2-3 százaléka szár­A professzor egy hat hónapig tartó tesztsorozatot indított el. Száz gyermek és felnőtt evett felügyelet mellett különböző körülmények között, zenét hall­gatva, újságolvasás közben és a televízió előtt. Az eredmény meglepő volt. Az erős fűszerek túlzott használata iránt egyér­telmű vonzalmat figyeltek meg azoknál, akik a televíziót étke­zéskor bekapcsolva hagyják. A másik tapasztalat az volt, hogy különösen sok sót és cuk­rot használnak az emberek a tv- készülékek előtt ülve, mégpe­dig ötször nagyobb mennyiség­ben, mint azok, akik soha sem esznek, ha televíziót néznek. Még lefogyni kívánó nők is 11 - szer gyakrabban engednek a mazik cukorból, vagy valami­lyen cukrászati, édesipari ter­mékből. Sokkal nagyobb „szál­lítók” a hentesáruk: a szervezet­be jutó zsiradék mintegy30 szá­zalékát hús- és kolbászfélékkel fogyasztjuk el. Mindez nem jelenti azt, hogy az édességek iránti — idős kor­ban gyakran fölerősödő — igényt korlátlanul elégítsük ki. A mértékletesség alapfeltétele az egészség megőrzésének. De az a következtetés levonható, hogy a kedvelt ízes-édes fala­tokról az öregeknek sem kell lemondaniuk.- PTK - FERENCZY EUROPRESS csábításnak és fogyasztanak túlzottan cukrozott ételeket a tv előtt, mint azok a nőtársaik, akik evés közben lemondanak a tele­víziózás nyújtotta örömökről. Az emésztőrendszer jelentékeny zavaraival is számolhatnak azok, akik a televízió előtt rendszeresen táplálkoznak függetlenül attól, hogy milyen programokat néz­nek a legszívesebben. A vizsgálatsorozat „mellék- terméke”, hogy az is kiderült: a zenehallgatás (még a klasszikus zene is) a fűszerek túlzott fo­gyasztását vonja maga után, bár kisebb mértékben, mint a televí­ziózás. Viszont a beszélgetés és az újságolvasás evés közben sem hat károsan az egészségre. FEB / Art a szívnek, emésztésnek Ne nézzünk televíziót evés közben! Ismerje meg önmagát! Lenthár Márta rovata Szüksége van az influenzájára? (5.) Dehogy van rá szükségem, fogalmazódik meg bennünk a válasz, pedig a tiltakozást egyre inkább fel kellene váltania a gondolkozásnak, hiszen hazánkban is mind több orvos teszi fel páciensének a kérdést: miért éppen ez a betegség kell Önnek? Aki valóban szeretne megsza­badulni nyavalyáitól, annak először is meg kell értenie betegsége üzenetét. Sorozatunkkal a tünetek jelentésé­nek megfejtésében szeretnénk segíteni olvasóinknak. Itt van az ősz, s ahogy egyre intenzívebben hullanak a fákról a levelek, úgy vásá­roljuk egyre szorgalmasab­ban a papírzsebkendőket, mert tele van az orrunk — magyarul: elegünk van vala­miből. Már csak arra kell rájönnünk, hogy miből. Akik olvasták sorozatunk második, a gyulladásokkal foglalkozó fejezetét, talán emlékeznek rá, hogy a gyul­ladás egy lelki szinten meg nem oldott konfliktus testi lefolyása. A nátha is gyulla­dásos folyamat, s minden esetben olyan krízisszituáci­óban jelentkezik, amelyből legszívesebben küépnénk, de ez vagy nem tudatosul bennünk, vagy nem va­gyunk rá képesek. Ebben az esetben ne gondoljunk az egész életünket megrengető válságokra, inkább a min­dennapok apróbb, de a sze­mélyiségünket mégis érez­hetően megterhelő helyze­tekre. Az üzenet ilyenkor ar­ról szól, vonjuk ki magunkat az élet forgatagából egy pár napra, s ne foglalkozzunk semmi mással, csak ma­gunkkal. Ám miközben buz­gón csepegtetjük orrunkba az orrcseppeket, érdemes lenne elgondolkoznunk azon, hogy miből is van elegünk, ki elől vagy mi élői akartunk néhány napra elvo­nulni, kit vagy mit akartunk magunktól távol tartani (hogy meg ne fertőzzük!), s miért szereztünk be a nátha mellé még egy jó kis torok­fájást is, ami a legminimáli­sabb kommunikációs kap­csolattól is mentesít minket. Sajnos nagyon sokan hagyják figyelmen kívül ezt az üzenetet is, s úgymond „kihordják lábon” a megfá­zást. Ok majd kénytelenek lesznek a szövődmények — akár egy egész életre szóló — leckéivel bíbelődni. Elképzelhető, hogy a je­lenleg is náthával kínlódók közül most többen keresni kezdik a tünet lelki okát, de hiába faggatják magukat ar­ról, hogy miből is van elegük, nem találnak elfo­gadható okot. A nátha eseté­ben is sokunknál ugyanaz a válasz: fittyet hányunk a ter­mészet rendjére. A termé­szet világában fölváltva kö­vetik egymást az aktivitás és a teljes pihenés időszakai. Ahogy a tevékeny nappalt felváltja az alvásra való éj­szaka, ugyanúgy követi a pezsgő, érlelő nyarat a pi­hentető tél. Amikor még nem a városi életforma volt az általános, az emberek nyáron és télen egyaránt a Nappal keltek és feküdtek. A technicizált világ őrületei ál­tal irányított ember nyáron megy szabadságra, télen ha­marabb kel és jóval később nyugszik le, mint az aktivi­táshoz fényével energiát adó Nap. Csoda hát, ha a szerve­zetünk ősszel és télen leg­alább néhány napnyi pihe­nésért esdekel? Miközben télen a növényvilágnak még a nedvkeringése is szünetel, az állatok alig tesznek egye­bet, mint esznek és alszanak, mi kizsákmányoljuk a szer­vezetünket. Miközben az a „buta” medve még vígan téli álmát alussza, mi már majd bele pusztulunk az úgyneve­zett tavaszi fáradtságba. Nos, a szabad választás joga most is a miénk: pi­henünk néha egy pár napot influenza nélkül, vagy már most elkezdjük beszerezni papírzsebkendő- és C-vita- min-adagjainkat... (Folytatjuk) Nyugdíjasoknak Aranylakodalom. Szeles István és felesége, Farkas Mária békéscsabai lakosok, október 9-én ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját családjuk körében. Gratulálunk! Szép lett volna, de... A szeretet ajándéka Nem vagyunk nyafogó öregek. Képesek vagyunk a szeretette, az összefogásra, az alkotásra. A község művelődési háza ad ott­hont az okányi nyugdíjasklub­nak. Taglétszámunk hatvan fő. A Békés Megyei Nyugdíjas Közösségek Kulturális Egyesüle­téhez tartozunk. Talán nem túl­zók, ha azt állítom, mi a szeretet ajándékát adjuk egymásnak versben, dalban. Nálunk szól a citera, az ének, a szavalat. A nyáron sikerrel szerepeltünk a Nagyszénáson rendezett Ki mit tud? vetélkedőn. És a közel­múltban Gyulán megrendezett gálaműsoron. Dicséret illeti Jávorcsik Bé­lát, a megyei egyesület titkárát, akinek odaadó tevékenysége megmentett bennünket attól, hogy kulturális zsákutcába jus­sunk... Hiszem, ha egyvalaki is elolvassa, nem írtam hiába. Fazekas Gáborné, Okány Lassan már hagyománnyá vá­lik az ENSZ 1991-ben szüle­tett döntése, hogy október 1- seje az idősek világnapja. A Békéscsabai Nyugdíjas­egyesület az ifjúsági házban rendezte meg az ez évi ünnep­séget. Pap János, városunk polgármestere szép és igazán emberközeli köszöntőjében a költőt idézte: „Ha majd a bő­ség kosarából / Mindenki egyaránt vehet”. Megköszön­te ennek a generációnak az el­múlt évtizedek alkotásait. — Városunk mai fejlettsége jó­részt ennek a korosztálynak köszönhető. Még ma is igény­be vesszük tudásukat, tapasz­talataikat, véleményüket. Nemcsak a család, de a tágabb közösség, a város és az ország sem nélkülözheti tevékeny­ségüket — hangoztatta a pol­gármester. Az egyesületünkről szólva megállapította, hogy: a legke­vésbé támogatott, és a nyugdí­jasokért legtöbbet tevő egyesület a miénk. Az ünnepség műsorral foly­tatódott. Amikor Bellái Judit, a Jókai Színház művésze a színpadra lépett, a nézőtér fér­fitagjai körében élénk szemüvegtörölgetés kezdő­dött. No, nem a meghatottság­tól, hanem hogy jobban lássa­nak. Az operett- és magyamó- tacsokor most is nagy sikert aratott. Az Örménykúti Nyug­díjas Pávakör Emlékeink című népi játéka (magyarul és szlo­vákul) csudaszép volt. A régi tanyasi (na salasi) élet öröme­it, bánatait játszották el szív­hez szólóan. Tulajdonképpen a saját fiatalságukat, hiszen közülük többen a 80. évüket is megélték. Legszebb talán a Kriska Zsuzsa balladája volt —a szegény kis summáslány a cséplőgép dobjában fejezte be rövidke életét... Majd egy vers hangzott el Szabó Mariann előadásában, utána a Rábai Néptáncegyüt­tes fiataljai robbantak be a színpadra. Szép volt, nagyon szép... köszönjük. Éz lett volna a támogatók helye. A „de” azt jelzi, hogy mégsem volt olyan szép ez a nap. Hogy miért? Azért, mert az öregeken és a polgármeste­ren kívül a kutya sem törődött velünk. Azért, mert jólesett volna, ha az unokák, egy óvo­da vagy iskola szervezésében köszöntenek bennünket. Azért, mert még egy rongyos bombariadóra sem érdemesí­tettek bennünket. Hát igen. Ez egy kicsit rosszul esett. Sárközi Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents