Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-15-16 / 244. szám
a 1994. október 15-16., szombat-vasárnap EXKLUZÍV Ötven esztendővel ezelőtt történt — Horthy rádiószózatát reményvesztett magyarok milliói hallgatták Sikertelen kiugrás után nyilas hatalomátvétel „Minden hidat felégettem a hátam mögött” Ma ötven esztendeje, 1944. október 15-én tizenhárom óra tájban a Magyar Rádió megszakította adását egy rendkívüli közlemény miatt. Ekkor hangzott el Horthy Miklós Kiáltványa a magyar nemzethez: „...Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzőm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetek. Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani. A honvédség elöljáróit megfelelően utasítottam, ezért a csapatok esküjükhöz híven, egyidejűleg kibocsátott hadparancsom értelmében az általam kinevezett parancsnokoknak kötelesek engedelmeskedni. Minden becsületesen gondolkodó magyar embert pedig felhívok, hogy kövessen a magyarság megmentésének áldozatos útján.” — hallgatták re- ménytvesztett magyarok milliói a kormányzó mondatait. Horthy Miklós határtalan lovagiasságát, és már-már na- ivságba csapó becsületességét jelzi az a tény, hogy a kormányzó a kiáltvány szövegének közzététele előtt (október 15-én déli tizenkét órára) magához kérette Edmund Vee- senmayer birodalmi meghatalmazottat, hogy közölje vele elhatározását. Október 15-én reggel a németek tőrbe csalták, majd Ges- tapo-katonák elrabolták ifjú Horthy Miklóst. Ám a kormányzót ennek híre sem tántorította vissza tervének végrehajtásától. A délelőtt tíz órára kitűzött koronatanácsi ülést megtartották. Ezen Lakatos Géza kormánya — habár a kormányzó érveivel egyetértett — a fegyverszünet megvalósítását nem vállalta, ezért le^ mondott. Horthy — mint legfelsőbb hadúr — magára vállalta a fegyverszünet keresztülvitelét, s a koronatanácson jelenlévő minisztereket felkérte: alakuljanak új kormánnyá. Mielőtt az új kormány lete- hette volna az esküt, megérkezett Veesenmayer. A kormányzó a miniszterelnök és a külügyminiszter (Hennyey Gusztáv) jelenlétében fogadta a birodalmi meghatalmazottat. Horthy tiltakozott fia elrablása ellen, ám közölte: ettől függetlenül a kiugrás végleges döntése. Veesenmayer távozása után a kormányzó jelt adott a kiáltvány közzétételére. Mire tizenhárom óra után néhány perccel Rudolf Rahn, német nagykövet megérkezett Horthyhoz, a Kiáltvány szövege már elhangzott a rádióban. Rudolf Rahn (aki előtt Horthy hangoztatta: nem a finn és nem a román példát követte, e nemzetek alattomos kiugrásával ellentétben, ő időben értesítette az egykori szövetségest, hogy megakadá- lyozhatóvá váljon az oroszoknak a németek mögé kerülése) távozása után a kormányzó visszament a koronatanács ülésére, s e szavakkal fordult a jelenlévőkhöz: ,,Közöltem Rahn nagykövettel, hogy későn érkezett, mert a fegyverszünetet az ellenségtől már megkértem. Nehéz idők elébe indulunk. Ezt a lépést azonban meg kellett tennünk. Én minden hidat felégettem a hátam mögött. Sajnálom, hogy a kormány számára ilyen súlyos órák előidézésére kényszerülök." Ezt követően Horthy Miklós kezet fogott mindenkivel, majd elhagyta a termet, két nap múlva pedig az országot, ahová soha többé nem tért vissza. Magyari Barna Beregfy Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter német tisztek társaságában Későn, de miért... Ötven éve történt Későn jött-e az 1944. októberi kiáltvány? Mindenképpen. Hisz már harci cselekmények színhelye volt hazánk, az ellenséges, idegen csapatok már mélyen bent jártak az akkori Magyarország területein. így az ország területi integritásá- ^ nak megőrzése csupán utópiának tűnhetett. A kiugrás végrehajtása viszont tízezrek életét menthette volna meg, s talán a párizsi béketárgyalásokon is kedvezőbb elbírálás alá esett volna hazánk. Hogy Horthy a kilépést miért nem próbálta meg hamarább? Emlékezzünk csak vissza a korábbi eseményekre! A kormányzó már Kállay Miklós miniszterelnöki kinevezése (1942. március 9.) óta azon fáradozott, hogy Magyarország számára a külpolitikai szabadságot visszaszerezze, és az ország számára érdektelen világháborúból kivezesse a nemzetet. Kállay egész kormányfői mandátuma alatt azon munkálkodott, hogy a Hitler-ellenes koalícióval különbékét köthessen. Hogy ez már 1943-ban nem sikerült, nemcsak Horthyn és Kállayn múllott. Továbbá azt sem szabad elfelednünk, hogy a háborúból való kiválás cselekményeinek fő mozgatója 1944 őszén Horthy Miklós volt. Az életpályájának nyolcadik évtizede felé tendáló államfő, nem személyes érdekből szorgalmazta folyamatosan szeptember elejétől a frontváltást, hanem tisztán látta annak következményeit, mi történik, ha az orosz csapatok megszállják hazánkat. Horthyt abban az időszakban nem saját sorsa, hanem az ország jövője foglalkoztatta. A nemzet érdekében döntött, s ezért kellett a kormányzói státuszt német fogságra cserélnie. (Magyari) Októberi kronológia A nap főszereplői. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és a német segédlettel hatalomra kerülő Szálasi Ferenc nemzetvezető Október elején a „Horthy—Lakatos klikk” ellen erélyesen fellépő nyilaskeresztes vezér, Szálasi Ferenc (1897—1946) a németek bevonásával tisztázta pártja belpolitikai és külpolitikai követeléseit, és megegyezett Veesenmayerrel kormánya személyi összetételében. Október 7-én Kovarcz Emil, nyugállományú őrnagy, a Nyilaskeresztes Párt szervezési osztályának vezetője Beregfy vezérezredessel megállapodott, ha eljön a „sorsdöntő X óra”, akkor az előre kijelölt tisztek megjelennek a laktanyákban, és a Horthyék elleni csatlakozásra szólítják fel a tiszteket és katonákat. Ugyanaznap a csendőrségre vonatkozóan Vajha Gábor, Szálasi későbbi belügyminisztere szervezett hasonló akciót. Október 10-én a hajnali ködben, reggel öt órakor Gestapo- katonák elhurcolták az ellenőrző útjáról a Duna-palotában lévő lakására tartó vitéz Bakay Szilárd (1898—1946) altábornagyot, Budapest városparancsnokát, akinek a kormányzó jelentős szerepet szánt a kiugrás megvalósításában. Október 11-én Moszkvában ideiglenes fegyverszüneti megállapodást kötött Magyarország és a szövetséges hatalmakat képviselő Szovjetunió. Október 13-áról 14-ére virradóan Veesenmayer távirati úton döntő utasításokat kapott Szálasi hatalomra emelésére vonát- kozóan. Október 14-én Horthy Miklós elhatározta a kiugrási nyilatkozat rádiószózatban történő másnapi közzétételét. Szintén azon a napon értesítette Veesen- mayert: 15-én déli tizenkét órára (még a Kiáltvány beolvasása előtt— a szerk.) magához kéreti. Október 15-én a reggeli órákban a németek tőrbe csalták a kormányzó egyetlen élő gyermekét, ifjú Horthy Miklóst, és az Eskü tér 3. számú házból (ahol akkor a Magyar Dunai Szabadkikötő Társaság elnökének hivatala működött) egy szőnyegbe csavarva elrabolták. — Délelőtt tíz órakor — fia elrablási hírének ellenére — Horthy megnyitotta a koronatanács ülését és a fegyverszünet végrehajtásában a kormány segítségét kérte. . — Szintén délelőtt tíz órakor vitéz Aggteleky Béla (1890- 1977) altábornagy, a budapesti I. hadtest parancsnoka helyőrségi riadót rendelt el, sőt a németek megtámadására is felkészült. E tettéért saját beosztott tisztjei letartóztatták. — Tizenhárom óra tájban a Magyar Rádión keresztül magyarok milliói hallgathatták Horthy Kiáltványát. — Tizenhét óra körül a Szá- lasi-erők német segítséggel elfoglalták a rádió épületét, és vitéz Vörös János (1891— 1968) vezérkari ezredes nevében ellenparancsot tettek közzé. Majd Szálasi beszédét közvetítette a rádió. Estig a nyilasok mindenütt átvették a hatalmat. Október 16-án a hajnali órákban Otto Skorzeny, SS alezredes emberei megrohamozták és — számottevő ellenállás nélkül — elfoglalták a Budai várat. — Reggel hat óra előtt Horthy Miklósnál megjelent Veesenmayer, és áz idős kormányzót átvitte az SS székházként működő Hatvany-palotá- ba. Ott megkérték: nevezze ki Szálasit miniszterelnöknek. (A kérésnek még nem lett foganatja.—a szerk.—) — Délután négy óra körül Horthyt visszavitték a várba. Ekkor — elrabolt fia életével zsarolva — aláíratták vele a lemondó nyilatkozatot és Szálasi miniszterelnökké történő kinevezését. Október 17-én délután öt óra tájban Horthy Miklóst családjával együtt a Kelenföldi pályaudvaron vonatra tették, és német őrizet alatt a Weil- heim melletti Hirschberg kastélyba vitték. Október 21-én Szálasi táviratban mondott köszönetét Hitlernek „a bajtársi hűségért, mely a magyar—német élet- és sorsközösség jegyében október 15-én és 16-án olyan felemelő módon nyilvánult meg”.
