Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-14 / 243. szám

MEGYEI KÖRKÉP ­Ma választják meg az orvosi kamara országos elnökségét Sarlatánok pedig vannak? Földink volt. A századfordu­lón ezen a napon született Bé­késcsabán Erkel Sándor kar­mester, zeneszerző, Erkel Fe­renc negyedik fia. Atyja, majd Mosonyi Mihály tanít­ványa volt. 1861—74 között a Nemzeti Színház zenekará­nak tagja (üstdobos majd kor­repetitor). 1875-től a színház első karmestere, 1876-tól 1885-ig operai igazgatója. Haláláig az Operaház első karnagya. Egyike volt a legki­válóbb magyar karmestere- kenk. „Őszi Alkony". Kaszaperen több éve működő Őszi Alkony nyugdíjasklub, mely nevével ellentétben igen tevékeny társadalmi életet folytat. Legutóbb 45-en há­romnapos kiránduláson vettek részt Villány—Siklós— Szigetvár útvonalon, amely­nek költségét a polgármester és néhány helyi szponzor biz­tosította. Október 15-ére pedig hét községből hívtak vendége­ket a klub 10 éves évfordulójá­nak megünneplésére. Mint hallottuk, ezen rendezvényre a nyugdíjasklubok országos ve­zetősége is meghívást kapott. Freneit módszerrel. Október 19-én, szerdán 9 óra­kor a sarkadi 3-as számú óvo­dában megbeszélést tartanak a sarkadi óvodapedagógusok, az általános iskolák első osztá­lyaiban tanító nevelők és a kis­térségi óvodák vezetői. A téma a Freneit módszer lesz, amely­nek bevezetéséről már régóta gondolkodnak egyes sarkadi óvodák. A tapasztalatokról Földesi Lajosné mezőberényi vezető óvónő tart előadást, itt ugyanis már negyedik éve dol­goznak a Freneit módszerrel. Jazzbalett. A sarkadi Bartók Béla Művelődési Köz­pontban a napokban megkez­dődött a jazzbalett oktatás. Minthogy a vártnál jóval töb­ben (ötvenen) jelentkeztek a népszerű tanfolyamra, így há­rom csoportban dolgoznak majd a beiratkozottak. Alapvetően megváltozott az or­vosi kamara szerepe és helyzete Magyarországon. A keretek nagyjából adottak, ám sok mú­lik a tagságon, vezetésen, betöl- ti-e meghatározó szerepét e szerveződés vagy sem? Ezt a kérdést igyekeztünk körüljárni a minap, amikor dr. Szabó Mi­hállyal, a gyulai Pándy kórház I. számú idegosztálya osztályve­zető főorvosával, a Magyar Or­vosi Kamara Békés Megyei Szervezete újdonsült vezetőjé­vel beszélgettünk. A korábbi értékekre alapoznak — Az a szándékunk, hogy az orvosi kamara éljen a törvény adta lehetőségekkel, s komoly erkölcsi súllyal rendelkező szervezet legyünk — mondta. — Ezt megalapozza az a törvé­nyi feltétel, hogy orvos csak ka­marai tagság esetén praktizál­hat. Az országos elnökséget ok­tóber 14-én Budapesten vá­lasztjuk meg. Megyénkből húsz választott küldött utazik a ta­nácskozásra. Az országos el­nökség létrejötte után válnak igazán tisztázhatóvá az orszá­gos kamara szándékai. Megyén belül máris érzékelhető, hogy az önkormányzatok építeni kí­vánnak a kamara véleményére: jó példa erre a szeghalmi és a mezőkovácsházi orvosigazga- tó-választás. A megyében élő orvosok száma csaknem eléri az ezret, s a kötelező tagság alapo­san felduzzasztottá létszámun­kat. Korábban könnyen félresö­pörtek bennünket: megkérdez­ték, milyen létszámú tagságot képviselünk? Azért beszélhetek erről, mert a megyei kamara előző elnökségének is tagja vol­tam. Érdekvédelmi feladataink az orvosra és a betegre terjednek ki. A korábbi kamarai tevé­kenység értékeit visszük to­vább, ám határozottabban kell megfogalmaznunk a szakmai, etikai szabályokat. Lényegesen tágítani szeretnénk a kamara mozgásterét: ott akarunk lenni minden döntésnél. Nem csupán véleményünk megfogalmazá­sával, hanem a döntéselőkészí­tésben, a döntés meghozatalá­ban is közre akarunk működni. Párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd —Látszanak már ilyen kérdések? — Struktúraváltozás lesz az egészségügyben, módosul az Szülői segítség nélkül nincs óvoda 1994. október 14., péntek Q / Miller-bemutató Újvidéken Színház a frontvonalon innen Az Újvidéki Magyar Szín­ház október 6-án mutatta be Arthur Miller Édes fiaim cí­mű drámáját Gergely Lász­ló rendezésében. A téma, a ma politikája és a rendezés garantálta a sikert. Miller drámája lélekbe- markolóan aktuális. A törté­net a II. világháború után játszódik egy amerikai kis­városban. A szereplők a da­rab folyamán szembesülnek a háború utáni önmagukkal, helyzetükkel, a jövővel, az elkövetett és az el nem köve­tett tetteik felelősségének terhével. A szembesülés fáj­dalmas, de elkerülhetetlen. Nem lehet egy életet az igaz­ság kimondásának meg­kerülésével leélni. Tudják. Az előadás igazi csapat­munkát igényel minden sze­replő részéről. A színészek állják is a világ és a rendező által rájuk mért próbát. Ke­ményen dolgoznak, játsza­nak. E maroknyi társulat (mindössze 15 fő, ide szá­molva végzős főiskolásokat is) mindent elkövet azért, hogy megmutassa, lehet mostoha körülmények kö­zött is színházat csinálni, hogy az'embertelen világ­ban maradt még egy marok­nyi remény. Küzdenek. S nem csak a fajsúlyos darab által diktált helyzettel, ha­nem önmagukkal, a háború adta körülményekkel, a hi­deggel, a kiszolgáltatott­sággal, a „mikorleszmárv^- ge" gondolatával. Nehéz sors. Tudják. Eközben a színházban minimális a fizetés (már ha van), nincs fűtés, nincs dísz­let- és jelmeztervező, beteg az egyszem ügyelő. Nincs pénz a ruhákra, a díszletet agyonhasznált elemekből, centiméterről centiméterre ácsolják össze. Kevés a né­ző, mert nem télik a szín­házjegyre. S mindezek mel­lett a színház magyar. A ki­sebbség színháza. Mitől működik mégis? Az itt dolgozó színészek hivatástudatától, felelősség- érzetétől. Attól, hogy csaka- zért is teszik, amit tenniük kell. Mert tudják... Tudják, hogy valahol „ők is a mi fiaink, a mi édes fiaink”. Elődeink hagyatéka Őszbe hajló nyár fogadott bennünket Pusztaföldváron a Dózsa György utcában. A 2. számú óvoda apróságai ugyanis kihasználták a késői meleg napsugarak minden pil­lanatát, az udvaron lovacskáz- tak, fogócskáztak, hancúroz- tak. Mi a vezető óvónővel ültünk le beszélgetni. Kovács Erika nem panaszkodhatott, a létszám szépen alakult az idén. — Az elmúlt évekhez ké­pest emelkedést tapasztaltunk. Jelenleg 38 beíratott gyer­mekünk van. A létszám emel­kedése nem egyértelműen a földváriaknak köszönhető, ha­nem a városból ide költöző fia­tal családoknak. Többen vá­lasztják Pusztaföldvárt új la­kóhelyüknek. Az óvodások két részben, osztott csoport­ban (kis-középső, nagy-kö­zépső) vannak, délelőtt szak­képzett óvónők irányításával, délután pedig összevont cso­portban a délutánossal. Kollé­ganőnk egyébként most kezd­te meg a tanulmányait a főis­kolán. A két dajka néni nélkül megállna az élet, sokat segíte­nek nekünk. A vezető óvónőtől azt is megtudtuk, hogy az új ONEP (az óvodák oktatási, nevelési programja) alapján dolgoz­nak, ami nagy szabadságot biztosít részükre. A földváriak élnek is ezzel a lehetőséggel, alternatív elemeket vezetnek be (a Waldorf és a Freinet pe­dagógia elemeit) hétköznapja­ikba. Különösen szem előtt Dr. Szabó Mihály a ka­mara megváltozott helyzetét kí­vánja a betegek és az orvosok, az egészségügy javára kama­toztatni Fotó: Kovács Erzsébet ágyszám, foglalkoztatási gon­dok jelentkeznek, nyilvánvaló­an felszabadul munkaerő. Sze­retnénk úgy menedzselni ezt a folyamatot, hogy mindenki jól járjon. A megye kórházai kö­zötti viszonyt — valamennyiük érdekeinek figyelembe vételé­vel — koordinálni szeretnénk. Új típusú párbeszédnek kell kia­lakulnia az orvosok és a bete­gek, orvosok és orvosok között. Itt a megyében viszonylag ked­vező a helyzetünk, akad olyan megye is, ahol még fel sem állt a kamara. A megyebeli feladato­kat nekünk kell megoldanunk, e problémákat nyilván nem az or­szágos elnökség oldja majd meg. Ha a kamara rövid időn belül nem erősödik meg, nem szerez elismertséget, elúszik a lehetőségünk. A megyei elnök­ségben nagy aktivitás tapasztal­ható. A képviselő-testületek is nyitottak problémáink iránt, ki­fejezetten jónéven veszik köz­reműködésünket. Az operatív jellegű problémák megoldására a megyében szakmai, etikai és jogi bizottságokat hoztunk lét­re. Ki kell dolgoznunk az általá­nosan elfogadott szakmai elő­írásokat is. Javítani szükséges az orvos-beteg kapcsolaton, mely még mindig bizalmatlan­ságon alapul. Vannak szélhámosok is... — Gyanítom, nem használt en­nek az ukrán fantomsebész és sleppjének huszáros gyulai pénzbegyűjtési, az orvoslási le­kezelő akciója sem... — A természetgyógyászat ellen az orvosoknak semmi ki­fogásuk nincs. De ha a termé­szetgyógyászat égisze alatt sar­tartják a közösségi nevelést. Az óvodában 3 éve idegen nyelvet is elsajátíthatnak a gyerekek, a nagycsoportosok a német nyelvet alapozhatják meg ebben a korban. — Az idén vezettük be az úszásoktatást Barna Miklós­nak, a Honvéd Diák SE veze­tőjének jóvoltából. Év elején óvodásaink vízhez szoktató programon vettek részt Gyo- párosfürdőn. Ennek eredmé­nye, hogy a középsősök már bátran lubickolnak, a nagyok pedig siklanak, jó a kartempó­juk. A testnevelési foglalkozá­sainkon szeretnénk, ha a gye­rekek a kar- és a lábmunkát megtanulnák, havonta egyszer pedig eljutnának Gyopárosra. Egyébként máshová is vi­latánság, szélhámosság folyik... Ilyennek tekinthető a fantomse­bész szereplése is. Egy betegem hosszas köntörfalazás után kért tanácsot, mit tegyen: egy magát természetgyógyásznak nevező azt ígérte neki, hogy napi tíz­ezer forintért, 7—15 napos kú­rával elérik: cukorbeteg gyer­mekük ne kapjon inzulint... Az a kamara szándéka, hogy létre­hoz egy olyan fórumot, melytől a betegek megkérdezhetik, hogy egyes kérdésekről mi a véleményük az orvoslóknak. Ám addig — úgy látszik — kivasalják a pénzt a szerencsét­len sorsú emberekből. Nyilván­való, hogy az országos elnök­ségben is szóba kerül ez a téma. Sajnos, az emberek hiszékeny­ségét teljesen abszurd dolgok­kal is ki lehet használni. Az igazi természetgyógyászat ter­mészetesen teljesen más dolog: nekik például elismert szakmai kollégiumuk is van. A gyógyí­tási módok kiegészítik egy­mást. —Kikből tevődik össze a me­gyei kamara elnöksége? — Az elnök mellé négy alel- nököt választottunk, egy titkár és egy gazdasági szakember se­gíti a munkát. A gyulai, békés­csabai, orosházi és békési ka­mara elnökei, a bizottsági elnö­kök szintén tagjai az elnökség­nek. A megyei kamara székhe­lye Gyulán, a Hétvezér utcában található, irodánkban egy ad­minisztrátor tevékenykedik. Bevételünk egyelőre a tagsági díjakból származik, ám ez igen kevés. Ezért azt tervezzük, hogy — nyugati minta alapján -— létrehozunk egy alapítványt. Gondolnunk kell arra is, hogy eljön az idő, amikor segítenünk kell nyugdíjas vagy egziszten­ciális gondokkal küzdő kollégá-' inkon. Arról sem feledkez­hetünk meg, hogy a különböző helyzetű orvosoknak eltérő ér­dekeik vannak. Terveink között szerepel a megyei orvosnapok „újraélesztése”. Fontos lenne, hogy a lakosság megismerked­jen az orvosi világkongresszu­sokon is előadásokat tartó me­gyebeli kollégák munkásságá­val. Lehetőséget kívánunk te­remteni az orvosok kulturális igényeinek jobb kielégítésére. Ennek — s másoknak—felmé­résére megfelelő információs rendszer kialakítása szükségel­tetik. Van tehát tennivalónk, s győzni is akarjuk megvalósítá­sukat. Kiss A. János szik a földvári ovisokat az óvó­nők. Járnak üzemlátogatások­ra, valamint Békéscsabára színházba. A szülők nélkül ter­mészetesen elképzelhetetlen ma már egy óvoda munkája, így vannak ezzel Pusztaföld­váron is. — A nagycsaládos anyu­kák, apukák úgy járnak hoz­zánk, mintha hazamennének. Minden évben rendezünk munkaesteket, ami igen nép­szerű a szülők körében. Ilyen­kor barkácsolunk a karácsonyi és a farsangi zsákbamacskára. Egyébként van egy lelkes apu­kánk, Gyuricza Imre, akinek sokat köszönhet óvodánk. Az ORGLASS Kft. által biztosí­tott faanyagból udvari játéko­kat készített. Kaptunk tőle egy hajót, négy lovat, de ígéretünk van két valósághű traktorra is. Nagyon nagy segítség ez nekünk. —Csete I. A napokban dr. Bökönyi Sándor akadémikus nyitotta meg a szarvasi Tessedik Múzeumban rendezett régészeti kiállítást, melynek a Körösök vidékén él­tek címet adták a rendezők. A kiállított tárgyak közül a legrégibbek immár 6000 éve­sek. A Körös-kultúra időszaká­ból kézzel formázott, nagymére­tű, restaurált tárolóedényeket állí­tottak ki. Mellettük fényképek a feltárás munkáiról. Az újkőkor végének kultúrájáról a vonaldí­szes edények tanúskodnak. Eb­ből az időből már csont- és kő­szerszámok is fennmaradtak. I. e. 500 körül a szkíták lakták ezt a területet. Ok már korongon állították elő akár formaterve­zettnek is nevezhető edényei­ket. Nagyméretű urnáikat is megcsodálhatjuk. Később a népek országútján szarmaták érkeztek a Körösök völgyébe. Ebből a korból már fémből készült tárgyak is fenn­maradtak: szerszámok, női ru­hák díszei. A régészek rekonst­ruálták a szarmata nők öltözé­két, s egy életnagyságú bábun kiállították. Mit mondjak: csi­nos. Akár ma is viselhető lenne. Az avarok is évszázadokig lakták ezt a területet. A 6. száza­di temetőkben több száz sírt tár­tak fel — gazdag leletanyaggal. Az egykori kovácsok és ötvösök munkáját dicsérik a kiállított tárgyak. Az Örménykút határában fel­tárt 9—10. századi település le­leteit is kiállították. A fényké­pek sejtetik, milyenek lehettek az egykori falvak. Először kerülnek nagykö­zönség elé egy múlt évben befe­jezett ásatás eredményei. Az egykori Décse falu templomá­nak alapjait és temetőjét tárták fel a régészek. A fotók bepillan­tást engednek a feltárás munkái­ba, s a 16. században elpusztult falu életébe is. Bár nem tartozik a régészeti kiállításhoz, a szarvasiakat érdekelheti. A te­rem közepén áll a csodaszarvas legendája ihlette szobor ma­kettje. Mihály Árpád szobrász- művész alkotása. Ha elfogadják — és lesz rá pénz — ez kerül majd a város Fő terére. Aki sokat akar tudni előde­inkről, hétfő kivételével napon­ta 10—16 óráig nézheti meg a dr. Juhász Irén rendezte kiállí­tást. Érdemes! Kutas Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents