Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-12 / 241. szám
1994. október 12., szerda © BÉKÉS MEGYEI HÍRLAPIdősek klubja. Végegyházán hosszú évek óta működik az idősek klubja. Korábban a Szabadság Termelő- szövetkezet irodaházában gyűltek össze, majd a művelődési házban találkozhat a 40 tagot számláló kis csoport. Hét település hasonló szervezetével tartanak folyamatos kapcsolatot, de a közéletben is aktívak: az állami ünnepeken megjelennek, találkozóikra természetgyógyászokat, politikusokat is meghívnak. Programjaikban vacsorás estek, könyvtárlátogatás, kirándulás is szerepel, melyhez a község önkormányzata nyújt támogatást. Legutóbb családias hangulatú közös ebédet tartottak az idősek világnapja alkalmából. Apácai vendégek. Csa- * nádapáca testvérközségéből, az erdélyi Apácáról érkeztek vendégek az alföldi településre. (A nyáron a vendéglátók képviselő-testületének delegációja járt Erdélyben.) A két községnek az a célja, hogy iskoláik is kapcsolatot teremtsenek egymással. E szándék megvalósításának része volt a mostani kétnapos látogatás, ahol a 15 erdélyi diák egy szülő és 4 pedagógus kíséretében megtekintette a települést és bepillantott a helyi általános iskola mindennapi munkájába. A vendégek családoknál voltak elszállásolva, akiknek gyermekei lehetőséget kapnak húsvétkoregy erdélyi kirándulásra a testvérközségbe, ahol megismerkedhetnek az ottani népszokásokkal. Példás kapcsolat. Nagyon jó a kapcsolat Zsadány- ban az óvoda és a szülők között. Mint Pántya Imréné vezető óvónő elmondta, a szülők segítségére mindig számíthatott, legyen szó akár a téli tüzeléshez szükséges szén behor- dásáról, akár betonozásról, sőt az ügyes kezű anyukák textíliákat készítenek az apróságok részére. Ugyancsak fontos számukra, hogy a falu üzemei, vállalkozói is segítik az óvodát. A Békés Megyei Hírlap hi rdetéseit feladhatják Orosházán a Kazinczy közben lévő Inform Stúdióban Fotó: Kovács Erzsébet Orosháziak figyelem! A Hírlap hirdetését itt feladhatják Ide érdemes mindenkinek betérni! Aki a Békés Megyei Hírlapban hirdetni szeretne, aki reklámtevékenység megszervezésére vágyik, aki szponzort keres, aki azon fáradozik, hogy terméke, cége minél szélesebb körben váljon ismertté, az keresse fel Orosházán a Kazinczy közben (a volt buszpályaudvar helyén épült üzletsor a tízemeletesekkel szemben) az Inform Stúdiót! Az iroda egyébként a szolgáltatások széles körét végzi: szórólapokat készít és terít, de foglalkozik névjegykártyák, öntapadós matricák előállításával, rendezvények, állófogadások szervezésével, lebonyolításával, reklámanyagok készítésével, sajtó- hirdetések felvételével, megtervezésével. És máris helyben vagyunk! A Békés Megyei Hírlap orosházi (és a környező településeken élők is természetesen) előfizetői, olvasói, hirdetői szeptember óta az Inform Stúdióban is feladhatják lakossági apró-, valamint bármilyen közületi hirdetéseiket. PakuJózsefné irodavezető áll minden kedves ügyfél rendelkezésére. A megszokott tarifával adhatják fel itt is hirdetéseiket akár a másnapi lapszámba is! Keressék fel az exkluzív belvárosi irodát, meglátják, megéri! Cs.I. Esély a pályakezdőknek A Békés Megyei Munkaügyi Központ október 12-ére állásbörzét hirdetett, amelynek helyszínéül a békéscsabai belvárosi iskolát jelölték meg. A rendezvény célja, hogy az „Adj esélyt” program keretében, a megyei lehetőségeken belül segítsék a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését. Mint megtudtuk, a programhoz kapcsolódva minden munkaügyi bázisnak sajátos feladata van. Erről érdeklődtünk a mezőkovácsházi kirendeltségen. Mezőkovácsházán elmondták, hogy ez a munka nem csupán egy feladat a sok közül, hanem igen komoly felelősség, hisz a szándék az, hogy minél több fiatalt tudjanak a különféle munkaterületeken elhelyezni. Az előkészületek időszakában a mezőkovácsházi körzetben 10 ügyintéző járja a településeket, s eddig közel 160 munkáltatót kerestek fel. Örvendetes, hogy már az első körben 54 álláshelyet sikerült felkutatni. A munkáltatóktól pénzbeni és természetbeni támogatást kaptak. A fiatalok érdekében is köszönet jár azoknak, akik hozzájárulnak a rendezvény sikeres lebonyolításához. Mint mondták, valójában a jövő héten csúcsosodik ki a munka, s csak ezután válnak láthatóvá a reális esélyek. Az eddigi jelzések szerint az előbb említettekből 30—35 munkáltató ígérte, hogy ott lesz a börzén és 389 pályakezdőnek postáztak meghívót. További 50— 56 fiatal személyes meghívást kapott. Az akció elengedhetetlenül fontos mindkét fél számára: egyrészt a fiataloknak megélhetési lehetőséget kínál, másrészt a munkáltatók egy évig bértámogatással foglalkoztatni tudják a pályakezdőt. Mindezek mellett az állásbörze ugyancsak esélyt ad a szakképzetlen 22 év alatti fiatalok elhelyezkedésére, illetve átképzésére is. Ezért nagyon fontos a felelősségteljes előkészítő munka — hangsúlyozták Mezőkovácsházán. H.M. Szenvedéllyel a szenvedélybetegségek ellen Az ifjúság sorsáért érzett aggodalom vezette dr. Patai Klára gyermekfőorvost „Szenvedélybetegségek” című könyve megírásakor. Az az aggodalom, amelynek alapját a mai magyar társadalomban felnövő ifjúságot veszélyeztető betegségek és szociális problémák képezik. Nehéz ezeket — a kábítószer-fogyasztást, az alkoholizmust, az AIDS-et, a dohányzást, a stresszt, a szociális devianciát — egyszerre tárgyalni, de Patai Klára művében a felelősséget érző orvos indulatával és a tudományos kutató alaposságával mégis megkísérli ezt. Egyszerre tudományos ismeretterjesztő munka ez a kötet és segédkönyv mindazoknak, akik a fiatalok nevelésében aktívan részt vesznek. Haszonnal forgathatják tanítók, tanárok, nevelők, iskolaorvosok és gyermekük sorsát a szívükön viselő szülők. A mű egyszerre tárja fel tudományos alapossággal a bajok szenvedélyek eredetét, és igyekszik megmutatni a fiatalkori válságokból kivezető utat is. A könyv szerzőjét, dr. Patai Klárát egész orvosi pályafutása során érdekelték a személyiség megfelelő fejlődésének és társadalomba illeszkedésének zavarai. 1992 júliusától vesz részt az ANTSZ-nek a fiatalkori kábítószer-fogyasztás, alkoholizmus, dohányzás és deviancia megelőzésével foglalkozó munkacsoportjában. „E munkám során döbbentem rá arra, hogy az átfogó program beindításához hiányzik a megfelelő szakirodalom”—vallja könyve megírásának közvetlen kiváltó okáról az orvosnő. Tiszteletre méltó vállalkozás ez a kötet, amelynek célja, hogy a felnövekvő generációt megóvja számos veszélytől. A könyv nem jöhetett volna létre a szponzorok támogatása nélkül. A „Szenvedélybetegségek” című könyv megjelenését a világ egyik legnagyobb gyógyszer- ipari vállalata, a Glaxo, a 2 Zsiráf Kiadó és a Vöröskereszt az Ifjúságért Alapítvány támogatása tette lehetővé. A design és a layout a Két Zsiráf munkája, akik a témához illően formabontó és eredeti megoldásokat alkalmaztak. Az alkoholról szóló fejezet sorszélei dülöngélnek, mint egy részeg, a dohányzásról szóló rész sorai pedig füstöt utánzóan gomolyognak felfelé. A kötetet számos feketefehér és színes gyermekrajz illusztrálja. „A szabadsággal együtt sok olyan negatív jelenség is elárasztotta lelki-szellemi légkörünket, aminek súlyát előre nem mérhettük fel, és ami sok aggódásra ad okot” — írja a könyvhöz fűzött előszavában Göncz Árpádné, s így folytatja: „Nélkülözhetetlennek érzem a fiatalokkal hivatásszerűen foglalkozók számára, de érdekes mindenkinek, aki nem közömbös társadalmunk iránt.” A könyvet elsősorban a gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó orvosok és pedagógusok kapják majd. A kötet ingyenes, azonban mellékelnek hozzá egy, a Vöröskereszt az Ifjúságért Alapítvány javára szóló csekket. A 10 000 példányban megjelenő könyv nem kerül kiskereskedelmi forgalomba. Kedvező feltételek az iskolában Körösújfalu önkormányzatának legutóbbi ülésén — melyen részt vett Matuska Sándor országgyűlési képviselő is — az általános iskola és az óvoda vezetője beszámolt a tanévkezdésről. Szabó Istvánná, az iskola igazgatója arról beszélt, hogy rég voltak ilyen kedvezőek a személyi feltételek az iskolában, hiszen nem kellett képesítés nélküli pedagógust alkalmazniuk. Kolozsváriné Irázi Magdolna óvodavezető a szeptember elsejétől részben önálló intézmény beindításáról elmondta, a jelenlegi gyereklétszám 39 fő, a tárgyi feltételek a működéshez biztosítottak. Kiemelte, nagy gondot fordítanak az anyanyelvi nevelésre. f_Jgyes-bajos dolgaim intézem a közeli nagyvárosban; annyi időm sincs, hogy az itt élő gyerekeim meglátogassam. Ez még akkor is nyomaszt, ha sűrűn találkozunk. Aztán váratlanul akad egy jóember, aki vállalja, hogy kiszalad velem kisebbik unokám „munkahelyére” — a kertvárosi óvodába. A látogatás mindenképpen szabálytalan — napközben nem szabad a gyerekeket zavarni, az ebéd után a pihenő meg különösen szent és sérthetetlen. De van némi protekcióm... Mindazonáltal meg kell elégednem annyival, hogy néhány percig láthatom az alvó csöppséget. És persze elgyönyörködöm a többi kisgyerekben is. Egyik-másik már ébredezik. Közvetlenül mellettem egy sünihajú kisfiú nyitogatja a szemét. Nem tudom megállni (bár biztosan ez is szabálytalan), hogy — egy futó simoga- tás erejéig — ne érintsem meg. A gyerek — még félig alva •— megragadja a kezem, s mosolyogva mondja álomittas hangocskáján: Apa... apa... Persze nem húzom el a kezem, egy-két mozdulattal sikerül „visszaaltatni”. Lábujjhegyen távozom, nyomomban a fiatal óvónővel. Mindketten hatása alatt vagyunk az előbbi jelenetnek. Magyarázatához nem szükséges gyermekpszichológus. Mert mi történt, az álom és az ébrenlét határán? A kisfiúban a fölé hajló férfialak, s az őt megérintő súlyos, de szelíd mozdulatú kéz, felkeltette az apaképzetet... Ha netán válóperes bíró volnék, egyetlen ilyen gyermeki reakció elég lenne számomra, hogy az apának ítéljem a kisfiút. De hát a bírók nem látják, hogyan alszanak el, s miként ébrednek a gyerekek. Nem hallják sem az apa, sem az anya esti meséjét. Nemigen tudják, hogy — a válásban lévő házastársak közül—ki és hogyan fürdeti, öltözteti a gyerekeket. A háttérben lévő új apuka, illetve anyuka sem ismeri partnerét, mint szülőt. (A szerelmes ember szerepében mindenki a legszebb arcát mutatja; szinte nincsenek is árnyoldalai.) Éttől függetlenül ítélnek, válnak a felnőttek; továbblépnek — sokszor bizony átlépik a gyereket. Az én kis óvodásom is „csonka családban” nevelkedik. Van anyuka és van nagymama és van óvónéni és más nénik is, de apa — azaz APA — nincs. Illetve csak olykor van — a „láthatási időben és napon”. Láthatási idő—már maga a kifejezés is szörnyű. Hogy érti meg ezt egy kisgyerek? Mi az, hogy csak bizonyos napokon és időközökben? Élénken él bennem egy téli délután képe. Hideg nap volt, a havas esőt arcunkba vágta a szél. A vidéki állatkertben összesen négy látogató. A nagyobbik unokám — akinek, szakköri feladatul, valamiféle megfigyeléseket kellett végeznie a majmok között — én, aki elkísértem, s rajtunk kívül egy „vasárnapi apuka” meg hároméves fiacskája. Figyeltem őket. Sétáltak, sétáltak, de azután egyre jobban fáztak (az apa télikabát nélkül, csak farmerdzsekiben), fáztak, s ők is behúzódtak a majomházba. Ott jó meleg volt, s a szagot is meg lehet szokni. A majmok ették a banánt és a citromot, meg a sárgarépát, de nekünk nem adtak. Volt a ketrecben (pardon — lakosztályban) majomapa, majomanya és majomcsecsemő. Láthatóan boldogok, elégedettek. A vasárnapi apuka nem volt boldog és agyonfagyott, egyre éhesebb kisfia sem. Egy-egy ilyen kirándulás után bizony nem lesz vonzó az a bizonyos láthatási nap. Talán ritkulnak is az alkalmak, mert az apukának nincs pénze, s ezért kedve sincs... Különösen akkor, ha „negyvenszázalékos” apukáról van szó. (Hazai körökben ugye nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent...) De nem kezdek újabb drámai ízű történetbe. Ha igaza van a slágernek, hogy: „Egyedül nem megy...”, akkor talán az is igaz, hogy: apák nélkül nem megy! Az apa hiányát megsínyli a gyerekek személyisége. De hát erről több szakember is értekezett már. Én most továbbmegyek és azt mondom: férfiak nélkül deformálódik a gyerekek társadalma. Egy idős igazgatónő (még apám iskolájában volt pályakezdő) elmondta, hogy az elnőiesedett tantestületben, sőt az egész iskolában mekkora szenzáció volt a 23 éves új tanár érkezése. Még a csitri kis ötödikesek is naponta új frizurát csinálnak, s a farmereket, melegítőket csinos kis szoknyácskák váltották fel. A fiúk meg erejükkel, ügyességükkel akarnak imponálni az új tanárnak, aki biológia—testnevelés szakos... — Esküszöm neked — mondja félig tréfásan az igazgatónő — még én is szívesebben jövök be reggelenként, mióta itt ez a stramm fiatal kolléga. Hisz — gondold csak el — negyven nő között élek, már évek óta. De nem rólam van szó, hanem a gyerekekről, akiket bölcsődés koruktól fogva — mindig és mindenütt — nők vesznek körül. Hát milyen katonák lesznek ezek? Komolyan mondom, az alsó tagozatos fiúk és lányok öltözékükben, mentalitásukban annyira egyformák, hogy bárki összetéveszti őket a folyosón. Ez nem egészséges dolog. Nem igazán természetes. Az igazgatónőnek igaza van, de reménye már nincs a változásra. Ez az utolsó tanéve, kijelölték már az utódját is. Egy másik nőt — természetesen. Gyarmati Béla Férfiak - apák
