Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-10 / 239. szám

CSABAI NAPLÓ 1994. október 10., hétfő Békéscsaba város címere Hírek a városból Emlék a képviselőknek. Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlése 100 ezer forint ér­tékben rendelte meg a Kométás kiadótól azokat a bőrkötéses emléklapokat, amelyeket a vá­ros képviselői kapnak majd le­köszönésükkor. Üzletek a kórházban. El­keltek az üzlethelyiségek a kór­ház aulájában. Az önkormány­zat által kiírt pályázatra 18 aján­lat érkezett. Közülük választot­ták ki azt a 6 pályázót, aki a legjobb ajánlatot tette. Ezek szerint lesz a kórházban gyümölcs- és édességüzlet, hír­lap és postacikk, fodrászat, koz­metika, virágüzlet, látszerész és gyógynövényszaküzlet. Út a Béke-kertekben. Bé­késcsabán a Béke-kertek mel­letti területen a Május 1. Tsz olyan telkeket adott el, amik közvetlenül csatlakoznak a bel­területhez, ezért itt lakóépüle­tek építhetők . A terület felosztá­sakor kialakult 8 méteres utca­szélesség a közlekedést és a tel­kek közművesítését nem teszi lehetővé. Ezért a telektulajdo­nosok felajánlották, hogy az érintett 52 telekből mintegy 5600 négyzetmétert az önkor­mányzatnak térítésmentesen átadnak. így 17 méter szélessé­gű utat tudnak kialakítani, amely megfelel a közműháló­zat elhelyezéséhez szükséges követelményeknek is. Az oldalt írta és szerkesztette: Antal Gyöngyi. A felvételeket Such Tamás készítette Csabaszabadi egyéves Kiharcolták az önállóságot Csabaszabadi 15 kilométerre fekszik Békéscsabától, mind­össze 500 lakost számlál. Köz­igazgatásilag nemrégiben még Békéscsabához tartoztak, ám úgy érezték, emiatt megállt a település fejlődése. Kihar­colták az önállóságukat. Ak­kor úgy érezték, csak ez a lépés mentheti meg a település sor­sát. Egy évvel ezelőtt, október 4-én tartották az első közgyű­lést Csabaszabadiban. Ke sjár Mátyás, a község polgármes­tere az elmúlt egy évről így nyilatkozott: — Lehet, hogy néhányan vitatják a „válás” eredménye­it, de a pénzügyi adatok mást igazolnak. ’93-ban a költség- vetésünk mindössze 6 millió forint volt. Az idén eredetileg 14.5 millió forintról indult, és évközi módosítással már 22.5 millió forintnál tart. De talán még ennél is többet mondanak a beruházások adatai: az 1992- ben felhasznált 240 ezer fo­rinttal szemben az idén mint­egy 5,3 millió forint jutott erre a célra. — Minek köszönhető ez a sok plusz pénz? — Az önállóság révén az állami normatívák is végre hozzánk kerülnek vissza, de a legnagyobb előny, hogy van a településnek gazdája. A leg­több pénz abból származik, hogy rugalmasabban, gyor­sabban dönthetünk a legtöbb kérdésben. Sok pályázatról azért maradtunk le, mert an­nak idején a békéscsabai dön­tésekre sokszor hónapokig kellett vámunk. — Zökkenőmentesen zajlott le a szétválás? — Nem mondhatnám. Úgy érzem a község még a saját vagyonát sem kapta meg teljes egészében. Valószínűleg a vá­rossal nem tudunk megegyez­ni, így az anyagi ügyeinket csak a bíróság fogja majd ren­dezni. . Közhasznú munkások Csabaszabadiban is egyre égetőbb gond a munkanélküliség, és sajnos egyre töb­ben vannak azok is, akik már segélyre sem jogosultak. Aránylag elfogadható fizetésért tud­nak közhasznú munkásként alkalmazni 25-26 embert. Ok gondozzák a zöld­területeket, ők építettek csaknem egy kilométer hosszú járdát is. Kezük mun­káját dicséri az új polgármesteri hivatal épülete, az orvosi rendelő, az iskola és a könyvtár is. A napokban rakták le az alapjait egy századagos szociális konyhának, ahol a községben lakó idős, a tanyákon élő és nagycsaládos emberek számára főznek majd olcsó, ízletes ételt. Századagos szociális konyha épül majd itt nemsokára Tizenhárom tanuló. Csabaszabadi általános iskoláját is egy éve alapították és az idén már két osztályban kezdték meg a tanévet a kisdiákok. Az első osztályban 5 gyermek, a második, harmadik összevont osztályban pedig 8 diák tanulhat a kötelező tantárgyak mellett szlovákul, angolul, megismerkedhetnek a számítógéppel, járhatnak művészi tornára. A tantermek kialakításában segítséget nyújtott a Pro Renovenda Culture Hungariare Alapítvány és a helyi nagycsaládosok egyesülete A bürokrácia útvesztőiben Nemrégiben arról írtam ezen a helyen, hogy mennyivel másképp látják a városu­kat azok, akik itt születtek, és azok akik csak ide csöppentek valahogy. Most megint találkoztam valakivel, aki nagyon messziről érkezett, hite-lelke most a „miénk”, önkéntesként jött, azért, hogy környezetünket szebbé, egészsége­sebbé tegye. Szakértelme, rutinja megvan hozzá, ötletei nem sok pénzt, inkább csak rugalmasságot követelnének. Eltelt egy hónap amióta itt él, és láthatóan zavarban van. Nem érti mi történik körülötte, hogy egy légifelvétel elkészíté­séhez miért van hetekre szükség (mert hát ajánlatot kell kérni, meg kell szavazni rá a pénzt, minisztériumi engedély kell hozzá stb.). A magyar törvények, hatóságok, a megye és a város kapcsolata, a városházán belüli erők kuszasága meg végképp zavarba hozza. Talán még nem is tudja, mi lesz a nagyobb feladat: ezen eligazodni, ezeken az akadályokon áttörni, vagy több tonnányi veszélyes hulladékot biztonságos helyre szállítani. Hasonló gondokra talált kényszermegoldást Csabaszabadi is: utolsó megoldásként úgy döntött, külön könnyebb. Legalábbis döntéseket hozni, előbbre lépni. A bürokrácia útvesztőinek egy részét ők a várostól való leválással meg tudták kerülni, és ez nekik sok pénzt hozott. Minden kétkedés, ellenszenv és akadály ellenére sokat léptek előre, mert gyorsan tudnak dönteni, mert magukért teszik, amit tesznek. „Nagyban”, mondjuk egy városban, vajon ez miért nem működik? -AvjLí ' Béla bácsi, a „nagycsaládos” Kovács Béla a Csabaszabadi Nagycsaládos Egyesület elnö­ke, a nyugdíjas klub vezetője. Mindenki ismeri, mindenki elis­meri a faluban, sőt azon kívül is. Választmányi tagja a Budapesti Nagycsaládosok Egyesületének is. Egy évvel ezelőtt az országban harmadikként vehette át a leg­jobb szervezőknek járó „Csalá­dunkért” érdemérmet. A falu­ban 58 család tartozik a nagycsa­ládosok egyesületébe, őértük har­col, szervez ruhaosztást, kirándu­lásokat, fürdőlátogatásokat. Leg­utóbb augusztus 19-én tartották meg a családi napot, a felnőttek fociztak, a gyerekek különféle játékokban mérték össze tudá­sukat, a bográcsban meg főtt a marhapörkölt. Most éppen színházlátoga­tást szervez, készül a Télapó­ünnepélyre és a karácsonyra, hi­szen hat éve ő a falu „mikulása”. Két éve egy pályázaton szer­zett pénzből alapított egy non­profit boltot, ahol a rászorulók beszerzési áron juthatnak hozzá alapvető élelmiszerekhez. Népszerűsége hamarosan meg is mérettetik, hiszen a kö­zelgő önkormányzati választá­son képviselőjelöltként indul. Anyakönyvi hírek BÉKÉSCSABA Házasságkötések: Poíiák Györgyi Erika (Békéscsaba) és Deák Ferenc (Sarkad), Sárai Krisztina (Szászhalombatta) és Vida Ferenc (Szászhalombatta), Kiss Zsuzsanna Rozália (Békéscsaba) és Bajusz Zoltán (Újkígyós), Balogh Szilvia (Mezőbe- rény) és dr. Dütsch Zsolt (Mezőbe- rény), Malnicsek Júlia (Mezőberény) és Schupkégel Mihály (Csárdaszállás). Születések: Belicza László és Komoróczky Edit leánya Anna, Barna János és Dóka Bar­bara fia Dávid, Kiss Gábor és Krizsán Mária fia Pál, Hajnal-Pap Károly és Kukla Erzsébet Andrea leánya Brigitta, Balangó Zoltán és Horváth Lilla leánya Nóra, Borgye István és Szokolai Hona fia Tamás, Krizsich György és Kiss Erzsébet fia Dávid (Telekgerendás), Szathmári Sándor és Szentpéteri Anikó fia Dávid (Köröstarcsa), Gulyás Zoltán és Kocsis Melinda leánya Lilla (Kasza­per), Deák Béla Elek és Koloh Erika leánya Hajnalka (Gyomaendrőd), Va­sas János és Kovács Andrea leánya Brigitta (Újkígyós), Fekete Jenő és Medgyesi Edit fia Krisztián (Békés), Hegyközi Ferenc és Varga Mária leá­nya Veronika (Vésztő). Halálesetek: Rédl István Imre (1913, Mezőberény), Adamik Jánosné Tóth Ilona (1912, Me­zőberény), Mátrai Márton (1920, Me­zőberény), Metz József (1930, Szabad- kígyós). Az Amerikai Haditengerészettől a magyar környezetvédelemig Egy szakember Kaliforniából Egy különleges ember tűnt fel nemrégiben a békéscsabai vá­rosházán: John F. White Kali­forniából, az Amerikai Egyesült Államokból, az Ame­rikai Békeszolgálat képviselő­jeként. Azért jött, hogy mintegy 40 éves tapasztalatát átadhassa a magyar embereknek. — Miért éppen Békéscsabát választotta? — Nemrégiben fejeztem be egy tanfolyamot Kecskemé­ten, ahol nyelvet tanultam, kulturális tréningen vettem részt és megismerkedhettem a magyar környezetvédelmi tudnivalókkal. Á szennyvíz- kezelésben, hulladéklerakó té­mában és a veszélyes anyag kezelésében szerzett tapaszta­lataimat, valamint mérnöki diplomámat úgy tűnik, itt tud­ják a leginkább hasznosítani. —Merre járt élete, munkája során? — Sokfelé: voltam az Ame­rikai Haditengerészet hivatal­Voltam az Amerikai Hadi- tengerészet hivatalnoka, voltam pilóta, hat évet töltöttem a csen­des-óceáni térségben, és most két évig Békéscsaba szolgálatá­ban állok... noka, voltam pilóta, hat évet töltöttem a csendes-óceáni tér­ségben. Érdekel a repülés, a vadászat, az úszás, a főzés és persze a természet. Már két alkalommal is jártam Magyar- országon, Budapesten a Cse­pel Műveknél. . —Milyennek látja a magyar környezetvédelem helyzetét? — Néha úgy gondolom, ha az emberek tudnák, milyen ve­szélyforrások mellett élnek, fejvesztve menekülnének. Na­gyon sok a tennivaló. — Békéscsabán mit tart a legfontosabb teendőnek? — A régi szeméttelep területének helyrehozatalát, az új szemétlerakó hely kiala­kítását, a város területén tárolt veszélyes anyagok mielőbbi kitelepítését, a víztisztító tele­pen felhalmozódott iszap el­helyezését, és nem utolsósor­ban az Élővíz-csatorna meg­mentését. —Mi az, amit eleve másként tenne, mint a mostani vezetők? — Az embereket is be kell vonni saját környezetük védel­mébe. Nem szabad kívülálló­ként tehetetlenül nézniük, hogy semmi nem történik az érdekükben. Nálunk ez más­ként van, mindenki vállal egy- egy feladatot. Presztízskér­désként fogják fel, hogy valaki részt vesz-e egy közös kincs megmentésében. Ilyen lehetne Békéscsabán az Élővíz-csa­torna dolga. Szeretnék a város minden lakójával együtt dolgozni eb­ben a két évben, és ehhez nagy szükségem lesz a sajtó segítsé­gére is. —Az elmúlt egy hónap alatt mi okozta a legtöbb bosszúsá­got? — Nem tudom megszokni a magyar mentalitást, a bürokrá­ciát. Nálunk, ha valami nagy gondnak megtaláljuk a megol­dását, akkor azt másnap csinálni kell. Itt még hónapok telnek el különböző döntések meghoza­taláig, egy-egy aláírásig. Ide­gennek átláthatatlan az itteni hi­vatali és magánérdekek szöve­vénye, számomra az egész olyan, mint egy rossz kirakójáték. „Mentsük meg a gyönyörű Élővíz-csatornánkat! Most! Ez egy ... környezetvédő klub, független, nonprofit szervezet." — ezzel a felirattal ellátott táblákat szeretnék az Élővíz-csatorna partjára helyeztetni, hogy mindenkinek eszébe jusson: ez így nem mehet tovább!

Next

/
Thumbnails
Contents