Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-06 / 210. szám
1994. szeptember 6., kedd MEGYEI KÖRKÉP A diabetes-klub tartott összejövetelt dr. Szentayörgyi Csaba osztályvezető főorvos vezetésével a minap a békéscsabai Réthy Pál kórházban. A klub keretében igyekeznek az egészségügyi szakemberek hasznos ismeretekkel felvértezni, jó tanácsokkal, gyakorlati tudnivalókkal, információkkal ellátni a cukorbetegeket. Képünkön: Pintér József tart előadást a klubfoglalkozáson Fotó: Such Tamás Szigorúan titkos nyelvtanulás Nemcsak az egér utálja a nyelvtant! Gáz a gáz körül. Négy hete balkáni állapotok uralkodnak Kunágota utcáin — kaptuk a jelzést a településről. A kialakult helyzet, mint azt magunk is láthattuk, igencsak felemás képet mutat. Az ugyanis kifejezetten öröm, hogy a gázellátásba bekapcsolódott települések közül Kunágotán is megkezdték a munkálatokat. Az viszont már korántsem az, hogy a kiásott árkok miatt nem lehet az utcákba járművel behajtani. Az ok, hogy a földmunkát végzők gyorsabban haladnak, mint a vezetéket telepítők a gázcsövek lefektetésével. A lakosság pedig türelmetlen: itt a cirok, a kukorica betakarításának ideje, és nem tudják hogyan szállítsák be a földjükről a terményt. A helyi önkormányzat komoly erőfeszítéseket tett és tesz a folyamatos és összehangoltabb munka érdekében. Az érintett cégek képviselőivel a napokban történt többszöri egyeztetés után, úgy tűnik, megoldódik a gond. Amerikai példára. Békéscsabán, a Kőmíves Kelemen Sori Óvodában szeptember 1-jével bevezették az USA-ban oly népszerű Heardt Start óvodák mintáját követő programot, amelynek külön költségeit a Soros Alapítvány támogatja. Az új programot egyelőre két csoportban alkalmazzák. Modellező foglalkozás. A Magyar Honvédség Békéscsabai Helyőrségi Klubjában működő „Modell Klub” szeptember 16-án 17 órától tartja foglalkozását. Az évadban terveik között szerepelnek előadások, bemutatók, kirándulások, és egy 1995 januárjában megrendezendő országos makett kiállítás megszervezése. Beiratkozott olvasók. A könyvárak jelentős mértékű emelkedésével egyre több ember keresi fel lakóhelyén a könyvtárakat. Ezt a tényt bizonyítja, hogy Orosházán 1993. első negyedévéhez képest az idei év hasonló időszakában 247 olvasóval gyarapodott a rendszeres könyvtárlátogatók száma a városi könyvtárban. Idézet a Kanadában megjelenő Magyar Élet című folyóirat 1994. március 19-i számából: „Miféle nyelvkönyv lehet az, aminek a címlapján egy nagy- bajuszú egér Utálom a nyelvtant feliratú táblát tart?” Tényleg, milyen is?! Kézbe véve a két kötetes könyvet, az azonnal látható, hogy a szerző megpróbálja humorosan megfogni a nyelvtanulás nem könnyű és valljuk be, monoton témáját. A Top Secret azaz a Szigorúan titkos című tankönyv egészen érdekes módon próbálja megtanítani a mindennapok amerikai angolját. A könyv alapötlete, hogy a tanulás 40 napig tart és a>„sziFelháborodott hangú, magát megnevezni nem kívánó szeghalmi állampolgár keresett meg bennünket szerda délelőtt. Mondanivalójának lényege, hogy a szeghalmi polgármesteri hivatal vadonatúj „luxus”-autót, Opel Vectrát vásárolt, miközben például az orvosi ügyelet kocsija is rossz állapotban van és másra is kellene a pénz. Természetesen megkerestük a másik felet is, dr. Pén- zely Erika jegyzőtől a következőket tudtuk meg. — Valóban kedden vásárolt a hivatal egy Opel Vectra típugorúan titkos aktákat”, lásd leckéket megfejtve a nebuló számára már nem idegen az angol nyelv. A könyvet élethű párbeszédek teszik még érdekesebbé, lehetőséget adva a praktikus szókincs elsajátítására. A tananyagot öt hangke- zetta egészíti ki, lehetővé téve, hogy egyénileg is megtanulhatók legyenek a leckék. Óriási előnye a könyvnek, hogy tele van szőve humorral, majdhogynem élvezhetővé teszi még a nyelvtanulást is. A nyelvkurzus—noha még nincs egy éves sem a könyv — már sikerrel vizsgázott az Amerikában és Kanadában élő magyarok körében, akik sú személygépkocsit, mivel a négy éve már használtan vett Lada gépkocsi állapota ezt indokolttá tette. Jelenleg százezer kilométer van már benne és gondok vannak vele. A vásárlásról szóló döntést a két alpolgármester, hozta, ráadásul nagyon kedvező feltételekkel jutottunk hozzá. A vételár a forintleértékelés előtti ár volt, amelyből még 10 százalék engedményt is kaptunk. Most a kocsi árának felét kellett kifizetni, a másik felét lízingeljük, ennek havi díja mintegy 33 ezer forint. A Ladát egyébként eladjuk, az abközül sokan ennek segítségével tanulták meg a mindennapok angolját. A sikerkönyv szerzője egy bizonyos Leonard Hardy úr, akiben igen kevesen ismernének rá a szeghalmi Hajdú Imrére, pedig ő az. Az egykori közgazdasági egyetemista diák 1988-ban került ki Kanadába, ahol felfigyelt arra, hogy régóta ott élő magyarok számára is milyen gyötredelmes a beilleszkedés gyatra angol tudásuk miatt. Először nyelviskolát nyitott, majd elkészítette a tananyagot is hozzá, ez lett a Top Secret, mely az óhazában most mutatkozik be. Gila ból befolyt pénz is csökkenti a vételárat. A vásárlás nem érinti a város jóváhagyott költség- vetését, egyetlen egy intézmény vagy magánszemély nem rövidül meg, hiszen ezt az összeget a polgármesteri hivatal költségéből vesszük el, zömmel saját megtakarításokból, például olyanokból, hogy a helyi leveleket, segélyeket nem postázzuk, hanem mi magunk kézbesítjük. A vétel előnyös abból a szempontból is, hogy az Opel üzemeltetése sokkal gazdaságosabb, mint a lestrapált Ladáé. Gila Károly Luxus-e az Opel Vectra?! A paragrafusok és az OTP fogságában Tóthné Balázs Erika igazán nem sorolható a szerencsés emberek közé. Mégis, viszonylagos nyugalommal meséli életének történetét, és mostani szorult helyzetét. — 1989-ben kezdtünk építkezni a férjemmel Békéscsabán, Jaminában, a Török Ignác utcában. Mint mindenki, reménykedtünk a népes családban, ezért felvettük az OTP-től a szociálpolitikai támogatást is, két gyerekre megelőlegezve. 1990-ben meg is született a lányom, ám nem sokáig tartott az örömöm: pár héttel a szülés után autóbalesetet szenvedtem, aminek következtében életem végéig tolókocsiba kényszerülök. A családom is felbomlott, férjem elköltözött. Arra hivatkozva, hogy nem tudom ellátni, magával vitte a lányomat is. Itt maradt viszont a ház, és majdnem 800 ezer forintadósság. —Miből tudja ezt kifizetni? — Havi 9700 forint ellátást kapok, abból fizetem a 6000 forintos törlesztést, a rezsit, és még élnem is kellene valamiből. —Logikusnak látszana a ház eladása. — Én is így gondoltam. Találtam is rá vevőt, akivel szerződést kötöttünk még júniusban. A ház árát le is tette ügyvédi letétbe, megegyeztünk hogy szeptember végéig kiköltözöm. A pénzből azonban még egy fillért sem láttam, így nem tudok magamnak másik lakást vásárolni, így elköltözni sem. —De hol van a pénz? — Még mindig az ügyvédnél. A szerződésben meghatározott foglalót sem kaptam kézhez. —Mire hivatkozva? — A ház nem tehermentes, így az ügyvéd úr szerint nem érvényes a szerződés. Az adósságaimat pedig csak ebből a pénzből tudnám kifizetni. A dolgot bonyolítja az is, hogy kérvényeztem az OTP-nél, hogy a szociálpolitikai kedvezmény visszafizetése alól mentesítsenek, hiszen akaratomon kívül kerültem ebbe a helyzetbe. Ez kamatokkal együtt majdnem 300 ezer forintot jelentene. — Gondolom a pozitív válaszban bízik? — Szeretnék hinni a csodákban, de nem nagyon biztatnak: az 1972-ben megalkotott törvény nem rendelkezik ilyen esetekre. írtam a Népjóléti Minisztériumba is, de válasz még nem érkezett. Addig viszont az egész ügy áll. —A ház vételára és e között az összeg között gondolom nem kis különbség van. Abból az összegből nem lehetne továbblépni? — Az ügyvéd úr nem hajlandó egy fillért sem kiadni. Pedig már találtam nekem megfelelő lakást. Az eladók csak jóindulatból várnak rám a mai napig, hiszen nekik sem tudok még foglalót sem adni. Ha ők nem tartják tovább azt a lakást, nehéz lesz újat találnom. Tolókocsival nem tudok akárhova költözni. —Mi a megoldás? — Nem tudom. Tehetetlen vagyok. A házamat eladtam, ma kaptam felszólítást arra, hogy írjak alá egy nyilatkozatot, amelyben már most beleegyezem a ház átírásába. Pénzem nincs, mozdulni nemigen tudok itthonról. Nem lehet, hogy valaki ne segítsen! Antal Gyöngyi Olvasóink írják ■ Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Teljesítette leánya végakaratát Torma István Kevérmés szülötte volt, itt nevelkedett, itt volt boldog fiatal és itt volt aggódó felnőtt. Az idők során Szentesre költözött, de szülőfaluját mindaddig őrizte szívében, amíg a közelmúltban el nem távozott közülünk. Pista bácsi—mert a faluban csak így ismerték őt—egyetlen, korán elhunyt pedagógus lányának a kívánságát teljesítette, amikor végakaratában minden vagyonát a Kevermesi Általános Iskolára hagyta. Az erről szóló végzést a közelmúltban kapta meg az önkormányzat polgármesteri hivatala: a szentesi ingatlan 1 millió 600 ezer forintért kelt el. A tekintélyes summát a már megkezdett és jelenleg is folyó tornaterem-építésre fordítja a kevermesi iskola. A szentesi lakóházon kívül Torma Istvánnak a gyulai üdülőszövetkezetben egy lakrészre kiterjedő üdülőhasználati joga is volt. Ezentúl ez is az iskolát, illetve a legjobban tanuló gyermekeket illeti meg. — Nagyközségünk történetében hasonló esetre még nem volt példa — mondotta Domsik Jánosné polgármester. — Özvegy Torma István emlékét kegyelettel megőrizzük, adományáért hálával tartozunk valamennyien mi, kevermesiek. Vida Szűcs Emese Biharugrán felépült egy háromcsoportos új óvoda Tisztelt Olvasók! Községünkről is megjelent egynéhány cikk a megyei lapunkban az elmúlt egy-két év folyamán. Sajnos egyik sem volt lélekemelő olvasmány. Én most egy örömhírt szeretnék közölni mindenkivel. Két év alatt elkészült egy új háromcsoportos óvoda! Az új tanévet a csodálatosan szép új óvodában kezdhették meg a biharugrai óvodás korú gyermekek. Sajnos én már nem fogok benne dolgozni, de a volt munkatársaim, a jelenlegi és jövő óvodásai, a szülők és nagyszülők nevében szeretnék köszönetét mondani községünk vezetőinek, a képviselőtestületnek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben hozzá mertek fogni, és be is tudták fejezni az építkezést. Ha a tisztelt olvasók közül bárki is azt gondolja, hogy könnyű volt szép óvodát építeni állami támogatással, az bizony a támogatást illetően téved. Amikor községünk jegyzője, Bai Zsolt megyénk illetékes helyén előterjesztette az építkezési szándékot és vele együtt kérelmet az anyagi támogatáshoz — segítség helyett elutasítást kapott. Egyetlen emberen múlott az elutasítás. Én is hitetlenkedve hallottam az elutasítás indokát. Azért nem részesült állami támogatásban községünk, mert „magas a község földterületének aranykorona értéke”. Tisztelt Uram! Én, mint nyugdíjas óvónő szeretném öntől megkérdezni, mi köze a szétparcellázott aranykoronáknak az óvodaépítéshez? Nem vagyok valami nagy földszakértő, de úgy tudom, hogy Kondoros vagy Kamut környékén értékesebb földek vannak. Ha ott laknánk sem tudnék ilyen indokot megérteni. Olyan sok szépet és jót lehet hallani és látni, olvasni—rádióban, tv-ben, újságokban— az elmaradott, a hátrányos helyzetű települések támogatásáról. Ön szerint uram, Biharugra hova sorolható? Régi óvodánkról: Nemrégiben megjelent egy cikk Óvatlan óvoda címmel. Remélem az olvasók nem gondolják azt, hogy olyan hanyag dolgozók vannak az óvodában, hogy ajtót, ablakot nyitva hagynak éjszakára! Csak a WC-ablak volt nyitva, mint minden házon szokás, szúnyoghálóval ellátva. Aki azon a kis ablakon befért, az kinyitott egy ablakot és ott adogatta ki a megszerzett zsákmányt. Régebbről: A festék nem tartja össze az óvodát című írás megfelelt a valóságnak. Isteni csoda, hogy se ki, se be nem dőlt még. A festék már nem állt meg rajta. A lambériának nevezett lemez egymást fogja, mert szeg nem áll meg a falban. A parkettába a kis szekrény lába belemegy. Ha eső esik néha, abból belülre is jut. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen állapotú óvoda az országban, mint a mi régi óvodánk. Nem elhanyagolt, hanem olyan régi, hogy már nem lehet fenntartani. Az új óvodát meg kellett építeni! Készen van! De a polgármesteri hivatalban pl. az óvoda fenntartási költségeire lesz-e pénz? Nem tudom. Remélem utólag kap a községünk megfelelő támogatást. Az építkezés során az alapozástól a befejezésig a község lakói segítették az építkezést, úgy mintha egy családi házat épített volna valaki. Amikor megtudta a lakosság, hogy támogatás nélküli óvodaépítés lesz, ajánlkoztak segíteni. Pl. az Ady E. utcában jelenleg egy óvodás gyermek sincs, és mindenki ott volt az építkezésen, aki csak el tudott menni. Voltak olyan emberek, akiknek még feleségük sincs, olyanok, akiknek pici gyeremekük van és nagyapák, akiknek unokáik vannak. És voltak brigádok a munkahelyekről. Mindennap megköszöntük mindenki segítségét, de itt még egyszer köszönjük. Végezetül, tisztelettel kérem a megyei vezetőket, ne engedjék meg, hogy községünk esetében az állami, anyagi támogatás végképp elmaradjon! Tudom, mindenkinek nagyon kell az, amit kér és meg is kap. De nem hiszem el, hogy egész országunkban minden, amire állami pénzt fordítottak, sokkal jobban kellett, mint nekünk a mi óvodánk Biharugrán! Agárdi Zoltánné NYUGDÍJAS ÓVÓNŐ
