Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-26 / 227. szám
ipÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1994. szeptember 26., hétfő Romániai könyvtárosok Orosházán Szorosabb szakmai kapcsolatokat szeretnének Az Orosházi V árosi Könyvtár látja vendégül ezekben a napokban Morar Niculina asszonyt, a Beszterce Naszód Megyei Könyvtár munkatársát, valamint Bíró Ilonát, Szentmá- té községi könyvtárosát (mindketten a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete meghívásának tettek eleget). A romániai kollégák nem először járnak az alföldi városban, két esztendeje rendszeresek ezek a látogatások. A szakmai teendők mellett egyéb programokat is szerveznek, szerveztek a vendéglátók. Hotoránné Fekete Gabriella könyvtárigazgató szobájában találkoztunk a vendégekkel, akiket arra kértünk, számoljanak be magyarországi élményeikről: — Budapesten jártunk, majd Szegedre vezetett utunk, ahol a Müller Miklós fotóművészről készült könyv bemutatóján vettünk részt. Tárgyalásokat is folytattunk annak érdekében, hogy a művész alkotásaiból Besztercén rendezhessünk kiállítást jövőre. Az elkövetkezendő napokban szeretnénk megnézni a környék nagyobb könyvtárait, Orosházán pedig megismerkedni a szakmai műhelymunkával — tájékozatott Bíró Ilona, aki 7 romániai település egy közös kis könyvtárának a vezetője. Nincs irigylésre méltó helyzetben: — Szentmátén 2 éve működik újra a könyvtár. Sok a még megoldatlan feladat, kevés a diákoknak szóló könyv, más szolgáltatásunk nincs is a technikai hiányosságok miatt. Ilona román kolléganője még azok közé tartozik, akik a hetvenes években szakképesítést szereztek mint könyvtárosok: — A megyei könyvtár 200 ezer kötetes, egyetlen magyar munkatársunk van. Besztercén egyébként a lakosság 1/3- a magyar, így az állományban is ez az arány. Könyvbeszerzésre évente 25 leit kapunk lakosonként. A kölcsönzés mellett más szolgáltatásaink is vannak, de a színvonal nagyon elmaradott, ráadásul a hely is szűkös — meséli az otthoni állapotokat a román könyvtáros. S hogy milyen reményeik varrnak az előrelépésre? Hotoránné így zárja beszélgetésünket: — Reméljük, hogy a látogatások köre bővül mindkét fél javára. Szeretnénk, ha a besztercei és az orosházi könyvtár között szorosabbá válna a kapcsolat. Mi szívesen segítünk romániai kollégáinknak, elsősorban szépirodalmi könyvek küldésére gondoltunk, hiszen tudjuk, milyen szűkösek a lehetőségeik. Csete Ilona Alapítványi aliroda a szeghalmi térségben A vállalkozók támogatását vállalták fel Objektiven Józan ésszel minősíteni sem lehet azt a helyzetet, amit a szerda esti Objektív mutatott be a Szent László kórház intenzív gyermek- osztályáról. Ötmillió értékű lélegeztető készülék híján apró gyermekek halnak meg, mert 4—5 ilyen külföldön gyártott gépre (20—25 millió forintot tenne ki az összeg) nincsen pénz. Mondja, pénzügyminiszter úr, hát már ez is pénz? Agyak százait szüntetik meg az ország kórházaiban, a nővérek nem kapnak rendes fizetést, kórházak dobják fel talpukat hosszú agónia után, több mint egymillióid forinttal csökkentik az egészségügyi tárca költségvetését stb. (Csak úgy mellékesen: tisztelt Népjóléti Minisztérium, ez lenne a népjólét?) Ugyanakkor a nagynehezen begyűjtött csirkefogók, gyilkosok, haramiák, maffiavezérek soksok költségvetési milliárdokon fenntartott összkomfortos büntetésvégrehajtó lakosztályokban töltik szabadságvesztésüket, televízió társaságában merengve a kinti zord időkről, és meghitten sziesztáznak csendes feloldódásban. Magda Marinkóra gondolok, és számos társára. Mindezek a humánus, a személyi jogaikhoz illő kodifikált ellátások nekik bezzeg kijárnak. Jó, tudom, ez nem ilyen egyszerű. A kórház és a börtön nem konvertálható kategóriák. Más tárcák, más források, más érdekszférák. De ennél nehezebb ügyeket is megoldott már a törvényhozás. Sürgősen szorítsa vissza az állam a gazemberek, az olajhercegek, a közvagyon széthordozóit, és szavazzon meg a parlament ilyen célokra megfelelő összegeket. Azután ezeket a szükséges felszereléseket hozzák be a Siemenséktől, meg máshonnan a mosóporos, a szárnyasbetétés őrületek rovására. Elismerem, ez csúnya beavatkozás lenne a piacgadaságunkba, a szabadkereskedelmünkbe s ezt a lépést az Európába menekülésünk útján nem lenne szabad megtennünk. De mit tegyünk? Nincs pénzünk. Az életmentés mégiscsak fontosabb, mint ha kiszivárog némi titok innen- onnan. Nem lesz semmi baj, ha egy-két márkás cég rósejbnije, rágógumija, meg kétszer fényezett alaszkai kutyagumija nem lesz található majd a polcok kínálatai között—átmenetileg. Nehezen ugyan, de megleszünk nélkülük. Mást se hallok a médiumokban: mindenki, aki valamit is számít, így kezdi mondókáját: úgy gondolom... Aztán mondja, mondja. Én meg azt gondolom, hogy az életért — legyen az pár napos vagy nyolcvan éveken túli, avagy a két határ közötti—minden lehetőt meg kell tenni. A leszerelés helyett intenzív fegyverkezésbe kell kezdeni, teljes hadilétszámra kell feltölteni a fehérköpeny- és szanitéc-hadsereget. Erre pedig pénznek lennie kell. Erre a fegyverkezésre a nép a felhatalmazást örömmel megadja. Petőcz Károly Megújult az Amondó Földünk volt. Ivánfi Jenő színész és rendező, aki Szeghalmon született, ezen a napon halt meg 1922-ben Budapesten. Több vidéki városban működött, 1884-ben a kolozsvári színház tagja lett, 1896- ban a Nemzeti Színház szerződtette, melynek rendezője, főrendezője, klasszikus műsorának egyik erőssége lett, 1918-tól örökös tag. 1922-tól a Petőfi Társaság tagja. Külföldi tanulmányútja után itthon a Comedie Francaise játékstílusának propagálója. A Shakespeare-műsorban mellékszerepeken kívül játszotta többek között III. Richárdot. Legnagyobb sikeréta Tartuffe- ban aratta. Mint rendező a modern Hevesi Sándorral szemben hagyományőrző. Klub nyílik! A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Ifjúsági Tanácsa szeptember 29-én, csütörtökön este hat órakor nyitja meg új klubját a békéscsabai ifi-házban, a harmadik emelet 37-es termében. A klub minden hét csütörtökjén fogadja az érdeklődőket, belépés díjtalan. A nyitó nap sztárvendége Hevesi Imre. Szüreti mulatság. A kamud művelődési központ október 1 -jén, szombaton rendezi a hagyományos szüreti mulatságot a faluban. Már délután megkezdődik a vigasság: 14 órakor indul a lovas felvonulás helyi néptáncosokkal. A parkban lesz a szőlőlopás és sok játékos vetélkedő, este, az étteremben pedig a báli mulatság. Augusztusban kezdte meg működését Szeghalmon a Békés Megyéért Település és Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány alirodája. A Makler Stúdió Bt. által működtetett kirendeltség eddigi tevékenységéről Török Lajos- né alirodavezetőt kérdeztük: — A kezdés minden nehézsége ellenére az már látszik, hogy van igény egy ilyen szolgáltató jellegű tevékenységre. Jelenleg a legnagyobb munkánk egy adatbank összeállítása a térség vállalkozóiról. Kissé hátráltatja a tevékenységet, hogy a megkeresett települések polgármesteri hivatalainak egy része még nem készítette el az általunk kért listát saját faluja vállalkozóiról. Komoly gondunk, hogy még mindig nem ismernek bennünket eléggé a régió vállalkozói, akiknek sokféle segítséget tudunk nyújtani. A szaktanács- adásokra egyre többen jönnek el, ahol hasznos ismereteket, információkat szerezhetnek a szakértőinktől. Van érdeklődés az úgynevezett mikrohitel iránt is, bár hitelszerződést még nem kötöttünk. Több esetben segítettünk a belföldi üzleti partnerek egymásra találásában, de segédkeztünk már szakmai szövegek idegen nyelvű fordításában is. Mindent összevetve, még számtalan módon és formában tudjuk segíteni Szeghalom és környékének vállalkozóit, akik reméljük mind nagyobb számban keresnek majd bennünket. Új szerkesztőbizottság összeállításában, megújulva jelent meg a füzesgyarmatiak helyi lapja, az Amondó. Az újság szellemiségét szlogenje jelzi: „Gyűlölet helyett a kultúrát ajánljuk.” Egyebek mellett érdekes írás található a lapban a helyi strandról, a régi piactéren álló kútszoborról, képösszeállítás a lovasnapokról. Kisdiákok egy új iskola régi faházában Méltatlan körülmények között kezdte meg 75 első osztályos kisdiák a tanulmányait a kondorosi általános iskolában — fogalmazták meg a szülőit szerkesztőségünkhöz eljuttatott véleményüket, és kérték, járjunk utána, miért kell a kisiskolásoknak faházban, vezetékes víz hiányában angol vécé nélküli, szűk, alacsony épületben tanulniuk, amikor a község óriási anyagi áldozattal, nagyon sok társadalmi és szülői ingyenmunkával egy új, 126 millió forintos, 8 tantermes általános iskolát mondhat magáénak. Elsőként Cigléczki Jánosnét, a kondorosi általános iskola igazgatónőjét kerestük fel az ügyben. — Való igaz, hogy nagyon szép 8 tantermes iskolában kezdődhetett meg a tanítás ősztől — kezdte a tények Kannából töltik az ivóvizet a gyerekek összefoglalását az igazgatónő. — Ezt megelőzően nevelői értekezleten kellett kollektív döntést hozni arról, hogy milyen korcsoportok és milyen osztályok kapjanak helyet az új intézményben. A döntés alapján ide kerültek a felső tagozatosok, 285 gyerek 12 osztályban tanul és 14 helyiséget használ ebben az épületben. A tervek 8 tantermes iskoláról szólnak, de készítésekor számítógépterem, úttörőszoba, csoportszoba, stúdió, zsibongó, könyvtár kapott volna helyet az épülő iskolában. A felsoroltak az északi oldalon, míg a 8 tanterem a déli oldalon helyezkedik el. Ezek közül a lehető legtöbbet, pontosan 14 helyiséget használunk konkrétan oktatásra. A többi teremben szertár, egyéb oktatást segítő anyagok kaptak helyet. Szólnék néhány szót a három első osztályról, amelyekbe külön-külön 25 kisdiák jár. Közülük egy osztály az úgynevezett régi iskolában tanul, egy másik a faházban, és a harmadik a faház tengelyirányú folytatásában lévő kőépületben. A faház 50 négyzetméteres, sajnos alacsony, kis légterű, de újratapétáztuk, újrafestettük. 12 évig tanítottunk benne, tavaly itt tartottuk a tornaórákat, és eddig még senki sem kifogásolta, hogy ide járatjuk a gyerekeket. A szomszédos kőépület 50 négyzetméteres, ezt szintén újrameszeltük, az olajos padlót kicseréltük. Az udvar földes részét lebetonoztuk. Való igaz, itt nincs angol vécé, az udvarra kell kijárni, nincs folyóvíz és lavórban kell kezet mosni. Nem jó, de énnél jobb megoldást nem tudtunk kitalálni. A legújabb iskolában az elsősök a nyolcadikosokkal, megítélésem szerint, nem zárhatók össze. El kell járniuk étkezni is máihová, mert az ottani konyha nem az ő kiszolgálásukra épült. Eleve nagyobb gyerekeknek készült az iskola, magasan van a mosdókagyló, a vécéülőke stb. — mondotta az igazgatónő. Utunk ezután dr. Kovács Sándor polgármesterhez vezetett, aki az önkormányzati tulajdonban lévő iskolákról és az elsősök elhelyezéséről a következőket mondta el: — Tudok a problémáról. A szülők jelezték, hogy a gyermekek méltatlan körülmények között kénytelenek az elígy néz ki az a faház, amelyben egy első osztály kapott helyet az idei oktatási évben. Az épület belülről szebb képet mutat, teljesen felújítva, kitapétázva áll az oktatás szolgálatában. Sajnos minden igényt nem elégít ki Fotó: Lehoczky Péter ső osztályban megkezdeni a tanulmányaikat. A gondok igazak és valósak, én magam is egyetértek a szülőkkel. Ismereteink szerint a tavalyi évet záró tantestületi értekezlet sem értett egyet az igazgatónő döntésével, miszerint a gyerekek a faházban kapjanak helyet. Az iskola vezetőjével és helyettesével többször beszéltem és kértem, hogy oldják meg ezt a problémát átcsoportosítással. Ez a kérdés a szülők igényei szerint rendezhető. Van tehát megoldás. Azt azonban el kell mondanom, hogy az iskola önálló intézmény, kívülről a dolgaiba beleszólni nem lehet, sem nekem, sem a testületnek. A szülők, és úgy tűnik, hogy a pedagógusok egy része sem ért egyet a faházban történő oktatással, különösen pedig azzal nem, hogy itt az elsősök tanuljanak. Nem feladatunk igazságot tenni, nem is akarunk, bízunk azonban abban, hogy mérlegelik a tényeket, a szülők véleményét figyelembe veszik, és ezzel együtt helyreáll, a falu békéje is. Talán a gyerekek nem látják majd kárát a viszálykodásnak. Papp János
