Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-26 / 227. szám

Távol-keleti közelképek--­Ma újabb sorozatot indítunk. Az első Ipl«# f rész címe: Ulánbátorban a szegé­nyéknek már jurta sem jut. (4.oldal) SPORT melléklet 11-16. oldal Az orgona virtuóza Xaver Vamus jön, játszik és sikert arat. Ismét nagy sikerrel vendégsze­repeit Békéscsabán. (4. oldal) 1994. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ ÁRA: 16,30 FORINT XLIX. ÉVFOLYAM 227. SZÁM Román Ünnep Méhkeréken. A megyénkben élő románok kulturális napján fellépett az aradi táncegyütes is. (Tudósításunk a 3. oldalon.) Fotó: Kovács Erzsébet Eltűntek a cicababák Rendőr a mennyből — Kibúvó nincs — Száz szabálysértési eljárás Néhány hét óta Békés megyében szinte mindig lehet rendőrt látni a közutakon; kicsit szokatlan, hogy ez egyaránt igaz a nappali és az éjszakai órákra. Legutóbb pénteken minden kilométerkőnél ott voltak. Agrárkamara alakult Orosházán Hírek JÖN! JÖN! JÖN! MÁR CSAK 9 NAP, ÉS ITT A SZÍNES TÉVÉÚJSÁG!!! A fehér kende napja. A hónap utolsó vasárnapján, szep­tember 25-én déli 12 órakor Bu­dapesten, a Vajdahunyadvár előtti téren több száz asszony gyűlt össze Göncz Arpádné fel­hívására, hogy tiltakozzanak az öldöklés, a háború ellen. A de­monstráción Göncz Árpádné arról szólt, hogy az elmúlt év szeptemberében Grúziában kétezer nő vonult ki végső elke­seredésében a harctérre a csapa­tok közé. A meghökkentő esetet követően Keti Dolidze filmren­dező felhívással fordult a nők­höz: vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. Néhány óra múlva nők ezrei vonultak fel Tbiliszi főterén fehér kendőben. E ken­dők a megbékélés jelképévé váltak. „Nekünk—hangsúlyozta Göncz Árpádné—most és itt kell megpróbálni tenni valamit a há­borúk ellen. Szeretetünkkel bo­rítsuk be a Földet, akarjuk meg­állítani az öldöklést.” Embargó után. Tóth Sán­dor, a 7. számú választókerület országgyűlési képviselője szerbiai üzletemberekkel ta­lálkozott szombaton Batto- nyán. A megbeszélésre a Békés megyében élő szer- bek kulturális napja alkalmá­ból került sor. A Beocsinból érkezett vállalkozók és gazda­sági szakemberek abból a cél­ból kezdeményezték a találko­zót, hogy mindkét fél időben fel tudjon készülni arra az időszak­ra, amikor véglegesen megszű­nik a Kis-Jugoszláviát sújtó ENSZ-embargó. Időjárás Változóan felhős idő várható, csapadék nem valószínű. Szá­mítani kell párásságra, köd­foltokra. Többnyire mérsé­kelt lesz a légmozgás. A legala­csonyabb éjszakai hőmérsék­let 12—17, a legmagasabb nappali hőmérséklet 24—29 fok között alakul. Az autósoknak előjelzőtáblák, bólyák jelezték, hogy nem akármi vár rájuk. A rendőrau­tókba szerelt számítógépek pedig ontották az információ­kat. A traffipaxok is megállás nélkül dolgoztak. Az utazók nem tudták mire vélni a dol­got, pedig a rendőrök minden­kivel nagyon udvariasan kö­zölték, hogy csak egyszerű, ál­talános ellenőrzésről van szó. De hát az emberek hajlamosak ilyen esetben a legrosszabbra gondolni. A sofőrök megkap­ták a maguk szondáját, s na­gyon sok gépkocsi csomagte­rét is átvizsgálták. Figyelve a Kecskemét felől érkező forgalmat, szembetűnt, hogy a rendőri ellenőrzést ész­lelő autósok közül többen megpróbáltak elhúzni Erzsé- bethely irányába. De hát ez „nem jött be”, mert ott is „tárt karokkal várták” őket a közle­kedésiek. Volt olyan, aki azzal próbálkozott, hogy visszafor­dul a főútvonalon, de az sem jutott messzire, mert az ugrás­ra kész Yamaha motoros rend­őrök másodpercek alatt beér­ték a szökevényt. A rend aktív őrei nemcsak az utákon ural­ták a terepet, hanem a levegő­ben is, hiszen a város és a fő­utak fölött rendőrségi helikop­ter rótta a köröket. Erről a rendőrinvázióról be­szélgettünk pénteken este dr. Ábrahám Bélával, a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság he­lyettes vezetőjével, aki elmond­ta, hogy nagyszabású akcióso­rozatot érzékelhettek az állam­polgárok megyénkben. Csak er­ről van szó és nem többről. — Több rendőr van Békés megyében, mint korábban? — Nincs több rendőr, de az tény, hogy az Országos Rend­őr-főkapitányság Közlekedés- rendészeti Főosztályának ak­ciócsoportja, a Rendőri Ezred is segíti munkánkat. A légiren­dészet is több alkalommal dol­gozott velünk együtt. — Nem kevés pénzbe kerül­het egy ilyen akció! Pedig arról lehet hallani, hogy a rendőrség­nek egyre kevesebb a pénze. (Folytatás a 3. oldalon) A mezőgazdasági vállalkozók és a nagyüzemek vezetői kap­tak meghívást arra a fórumra, ahol a 75 megjelent megalakí­totta az agrárkamarát péntek délután Orosházán, a városhá­za nagytermében. Szántó Péter, a Béke Agrár- szövetkezet elnöke köszön­tötte a résztvevőket, majd Csukás Gyula adott tájékozta­tást a kamaratörvényről. El­hangzott az országosan is köz­ismert tény: pénz nincs. En­— Kis hely, kis búcsú — összegzi véleményét a békési piacos, aki kosárárut pakolt ki a telekgerendási búcsúban. Nincs hosszú évtizedes hagyo­mánya a településen ennek a kirakodóvásárnak, hiszen mindössze másodszor rende­zik meg Telekgerendáson a búcsút. A tavalyi templom- avatóval kezdődött... A sátrak némelyikében olyan töméntelen mennyiségű bóvlit kínálnak, hogy kinyílik a bicska a zsebemben. Művirágok gar­madát, szívet és virágos rétet ábrázoló faliórát, műanyag vi- cik-vacakot vehet a vásárló. * Rácz Szabó Ferenc ékszerész Szegedről viszont csupa érté­kes ezüstláncot, gyűrűt, fülbe­valót, karkötőt kínál... — Egy szegedi kft. készíti — tájékoztat —, akik valóban igényes munkát adnak ki a kezükből... Két idősebb hölgy, Szpisják Tibomé és Medvegy Mihály- né harangszóra a templomba tartanak: — Majd az istentisztelet után az unokákkal szétnézünk a búcsúban — mondja Szpis­nek ellenére a megalakított kamara tagjaitól egyelőre nem szednek tagdíjat. Orosházán egyébként Sitkéi Istvánt választották meg elnök­nek, a két alelnök Sülé Ferenc és Rajos József lett, a négy küldött pedig Kunos Zoltán, Posztós István, Sitkéi István és Rajos József. Októberben várható a megyei agrárkamara megalakí­tása, ahová körülbelül 340 kül­döttet várnak. (csete) jákné —, hiszen a hat unoká­nak biztos eszébe jut, hogy vá­sárfiát kérjenek... A hölgyektől megtudom, hogy ökumenikus istentisztelet kezdődik 10 órakor. Maczák Sándorné és hites ura Dávid nevű gyermekükkel Csorvásról jöttek át, hogy vé­gigsétáljanak a sátrak előtt. — Dávidnak nagy élmény— mondja az anyuka —, az idő is ragyogó, szívesen jöttünk itt élő édesanyámhoz és egyúttal a bú­csúba, ami úgy tűnik, most már hagyománnyá válik a településen. Egy farmerruháS'kislány „lu­fiért” nyafog. A mamája meg nyitja a pénztárcát, hogy örömet szerezzen csemetéjének. A templom oldalában bog­rácsban fő a pörkölt. Körbeáll- ják egy páran, ízlelgetik, meg­megforgatják, így aztán kizárt dolog, hogy a „kollektív pör­költ” ne sikerüljön a lehető legfinomabban. Ahogy közeledik az óra mu­tatója a délhez, úgy lesznek egyre többen. A gyerekek per­sze a játékok előtt cövekelnek le, míg a felnőttek elbeszélget­nek a világ eseményeiről. Magyar pofonok versenye Szombaton különleges ese­ményt rendeztek Miskolcon. A jelentkezők abban vetél­kedtek, hogy ki képes a legna­gyobb pofonra. Ez a bejelen­tés fölkeltette érdeklődése­met, ám a részletekről előze­tesen szinte semmi sem derült ki, csupán annyi, hogy az első helyezett százezer forintot vi­het haza. Részletek híján te­hát a képzeletünkre hagyat­kozhatunk. Felötlik például, hogy ar­rafelé van a legtöbb munka- nélküli. Igazán rászorulná­nak a százezer forintra, félő azonban, hogy mostanában nem ők eszik a legtáplálóbb ételeket. Márpedig ha rossz bőrben vannak, akkor miből lesz a pofozóerő? Más a helyzet persze, ha nem az nyeri a fődíjat, aki adja a pofont, hanem az, aki állja. Történelmi hagyományaink arról árulkodnak, hogy az „állásban” gyakorlottabbak vagyunk, ráadásul a jelenleg Miskolc környékén élők verhetetlenek a verhetőség- ben. Ezt az ipar- és bányavi­déket évek óta érik a sorscsa­pások; egymás után jönnek a kormányok válságkezelő programokkal, de a régió gondjait valahogy nem si­került megoldani. A lehető legjobb helyen rendezték hát a szombati pofozóversenyt. A hiányos hímek van vi­szont egy olyan mozzanata, amely e lap hasábjain is szá­mot tarthat a figyelemre. Naponta veszünk részt egy másik versenyben, ennek lé­nyegét nemrégiben így fo­galmazta meg egy rádióri­porter: . „Most az a divat, hogy jól pofán ütünk valakit, s nem az, hogy leülünk vele beszélgetni.” Nem hiszem, hogy a kesernyés megjegy­zést kommentálni kellene. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy mennyire eldurvultak az emberek közti érintkezés formái. És ha erre gondo­lunk, akkor a szeptember 24-ei pofonverseny egészen kedvező színben tűnik fel. Elvégre ott nem váratlanul érkezett a tasli, az is számí­tott rá, aki kapta. Esetleg még pénz is állt a házhoz. Zöldi László B. V. Jól megfértek búcsúsok, bográcsosok a templom árnyékában Fotó: Béla Vali Búcsú a templom árnyékában

Next

/
Thumbnails
Contents