Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-23 / 225. szám
1994. szeptember 23., péntek MEGYEI KÖRKÉP iRÉKÉS megyei hírlap Tiszta várost! Szeghalmon új őrt kapott a városi szeméttelep, aki a napokban kezdte meg munkáját. Gondja lesz bőven, hiszen a szeméttelephez vezető utat övező árkokban sok a hulladék. A minap a polgármesteri hivatal egy köztisztasági akció keretében négy kocsi szemetet szedett össze a város közterületeiről és vitt ki a telepre. A polgármesteri hivatal szigorú rendet követel meg a szeméttelepen, de ehhez szükség van a város lakóinak segítségére is. Hidat építenek. Végegyháza közigazgatási területén a Kutyabonti dűlőben (Szárazér által közrefogott sziget) a kárpótlás során kimért földeket gépjárművel körülményes megközelíteni. A bejárás megkönnyítésére döntött úgy a képviselő-testület, hogy hidat építenek a Száraz-ér ezen szakaszán az 1994. évi tartalék terhére. Ennek érdekében felvették a kapcsolatot a szakhatóságokkal, valamint egy szegedi tervező vállalattól is ajánlatot kértek. A javaslatban szereplő 1,8 millió forintos beruházási költséget magasnak találták, ezért végül a legolcsóbb, saját kivitelezésű megoldást választották. Nő a hátralék. Mezőhegyesen is egyre nő azoknak a száma, akik nem fizetik meg időben a közüzemi tartozásokat. A városellátó szervezet nyilvántartása szerint a fűtési- díj-hátralék összege 1 millió 162 ezer, a bérleti díjaké 254 ezer, a szennyvízszippantásé pedig 339 ezer forint. A helyzetet súlyosbítja, hogy a felszólítások ritkán vezetnek eredményre, a bírósági eljárás kimenetele pedig bizonytalan. A termelők egyszerre felháborodottak és elkeseredettek Nagyszénáson Szeret, nem szeret? Fizet, nem fizet?! Találgatják megint a nagyszénási termelők, akik ezúttal a disznóhizlalásra fáztak rá — nagy valószínűséggel. — Még május harmadikán adtuk át a szentesi Szenteshús Kft. képviselőjének jószágainkat — mondja egyikük. — Két hét fizetési határidőben állapodtunk meg, s azóta jó néhányszor két hét eltelt, pénz sehol! A településen közel harminc embert érint az újabb botrány szele, a felvásárló — csak itt—280 darab kolbásznak való árával tartozik. Hogy mik a szándékai, lehetőségei a kft.-nek a fizetést illetően, sajnos ez idáig nem tudtuk meg. Többször is kerestük Király György ügyvezető igazgatót, ám egyszer sem sikerült telefonvégre kapni sem őt, sem semmilyen helyettesét. Álljon itt néhány verzió a ki, mikor, hol található kérdésekkel való zaklatás leszerelésére: — „Nincs főnök, sem a helyettese. Csak telefonügyelet van, mert karbantartás van, Budapesten van, Budapesten vannak. Területen vannak. Nem tudjuk, hol vannak. Nem tudják...” —mondogatta a hölgy a vonal másik végén. így meg kell elégedni avval a szűkszavú, ám sokatmondó levél információival, amit a termelők kaptak a többszörösen módosított határidejű kifizetések helyett: „Értesítjük, hogy az 1994. augusztus 25-i kifizetéseket jelenleg nem tudjuk teljesíteni. A Budapesti ÁHSZV cégünk ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. A felszámolási eljárás megakadályozása érdekében jelenleg is hitelkonstrukción dolgozunk. Amennyiben bármelyik hitelünk realizálódik, úgy a kifizetést azonnal folyósítjuk. Kérjük a fentiek szíves tudomásul vételét.” A termelők egyszerre felháborodottak és elkeseredettek, nem alaptalanul: — Régebben jó híre volt a Szenteshúsnak, de ez most...! Egyébként is kíváncsiak lennénk, ki az a hitelező, aki egy felszámolási eljárás alatt álló kft.-nek hitelt ad, mert szerintünk ilyen bolond nincsen! De ha mégis...! Úgy hallottuk, közel harmincmilliós adósságuk van, hát mi mikor kerülünk sorra? — mondják. —Nem beszélve ilyen „apróságokról”, mint a késedelmi kamat. Ha én késve fizetek valahol akár csak egy-két hetet, tőlem már kérik. Mi vajon kérhetjük-e? Vagy nézzük a napi árakat! Tőlünk elvitték a disznókat, amikor 80—100 forint volt kilója, most meg 150—160-ba is veszik készpénzzel, persze más cég. Ha most fizetnek, ha fizetnek egyáltalán, kérhetjük-e ezt az árat? Vagy tegyük össze a kezünket és köszönjük meg, hogy egyáltalán kapunk valamit? Miért van az, hogy velünk, kistermelőkkel mindent meg lehet csinálni? Nos, jó lenne, ha valaki a fenti kérdésekre válaszolni tudna. Addig is az Orosházi Rendőrkapitányság a termelők panasza alapján feljelentés-kiegészítést rendelt el annak kiderítésére, hogy bűn- cselekmény történt-e vagy sem... J.V.K. Mezőhegyesen a Maros! Alapítványi díjak Három éve működik a „Nagyszénás a Továbbtanuló Gyermekekért” Alapítvány, melynek alaptőkéjét a jelenlegi képviselő-testület első éves tiszteletdíja képezi. A benyújtott pályázatok elbírálása után a héten adták át, ünnepélyes keretek között az odaítélt támogatásokat. A középiskolai tanulmányokat folytató tanulók 14000 forintot, a felső szintű oktatásban résztvevők 18 000 forintot nyertek el az alapítványtól. A támogatást Háry József nyugalmazott iskolaigazgató, a kuratórium elnöke adta át ezen szavakkal: — Bár mind a tizenhat pályázót érdemesnek találtuk a segítésre, a kuratórium által megszabott feltételeknek csak hatan feleltek meg. Kívánjuk, hogy a jövőben ez a szám nagyobb legyen, s kérjük, hogy a támogatottak tanulmányaikat befejezve szellemi kapacitásaikat a községben, a község javára hasznosítsák. Háry József végül elköszönt, bejelentve, hogy a kuratórium három évre választott tagságának ideje ezennel lejárt. A „Nagyszénás a Továbbtanuló Gyermekekért” Alapítvány támogatásában 1994-ben a következők részesültek: Annus Andrea, Bartyik Anita, Gaál Hajnalka, Hódi Pál, Zse- dényi Anikó és Baranyai Mária. Békés és Csongrád megye vízügyi és gazdálkodó szerveinek összefogásával elkészült az Apátfalvát Mezőhegyessel összekötő öntöző- rendszer. A beruházás ünnepélyes átadására szeptember 28-án, a jövőhéten szerdán kerül sor. Az építkezésben részt vevő vállalatok (a Tisza—Maros Szögi Vízgazdálkodási Társulat, a Dél-Békés Megyei Vízgazdálkodási Társulat és a Marosvíz Kft.) szakemberei a Mező- hegyesi Állami Ménesbirtok Rt. központi tanácskozótermében 10 óra 15 perckor tájékoztatják a meghívottakat a beruházás jelentőségéről, történetéről. Az avatóbeszédek elhangzása után a szervezők helyszíni szemlére invitálják az ünnepség résztvevőit. A sajtó képviselői a program végén (13 óra 30 perckor) tehetik fel az apátfalva—mezőhegyesi öntözőrendszerrel kapcsolatos kérdéseiket. M.Gy. Olvasóink írják • ........ —............ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Segítőkész rendőrök Az utóbbi időben igen sok kellemetlenség történt velem. Többek között ellopták a kerékpáromat, majd két dalmata kutyánkat, melyeknek elvesztése nagy bánatot okozott a családunknak. A kerékpár ellopása után azonnal szóltam a szolgálatban lévő rendőröknek és a bejelentéstől számított kb. két órán belül a kerékpárom megkerült. Ugyancsak segítettek a helybeli rendőrök a kutyák felkutatásában és hazaszállításában, melyért természetesen kifejeztem szóban nekik köszönetemet, név szerint: Varjú Pál, Petri András és Vad László rendőröknek, de így a nagy nyilvánosság előtt is szeretnék nekik köszönetét mondani segítőkészségükért. Általában a rendőrökről sok elmarasztaló írás szokott megjelenni az újságokban, én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. _, , . _ T óth Lajosné Zsadan y Visszhang Meddig vissza? ,,Gőzerővel megy a visszarendeződés” — írja olvasói levelében Kovács József nyugdíjas. Félti a demokráciát „ettől a koalíciótól... még azt is megéljük, hogy diktatórikusán kormányozzanak.” Azon sajnálkozik, hogy a fordulat ,,a lelkekben, a gondolkodásban" nem történt még meg, ,,s ez óriási kár". Az a visszarendeződés, amely a választópolgárok többségét kormányváltásra késztette, a gazdaságban megy végbe. A „két emberöltő” kitérő után a kapitalista világrendszerbe való visszarendeződés módja és eredményei miatti elégedetlenség jutott kifejezésre a választáskor. A , felnőtt nemzedék” a rendszerváltozásban önsorsát mérlegelve, elsősorban anyagi helyzetét tette mérlegre: az hogyan változott. Amióta „gőzerővel megy a visszarendeződés" a kapitalizmusba, azóta a lakosság nagy többsége több kárát leli, mint hasznát. A visszarendeződés eredményei számukra — enyhén szólva — nyugtalanítóak. A munkanélküli annyi, mint 1947-ben volt. Az árak úgy emelkednek, mint 1945- ben. A világszerte elismert mezőgazdaság romokban. A földtulajdon olyannyira visszarendeződött, hogy az 1947. évi másfél millió tulajdon helyett két és fél millió állampolgáré az ötmillió hektár termőföld. Minden negyedik állampolgárcsecsemőtől a legöregebbig —földtulajdonos. Minden, ötödik tulajdonos lakik ott, ahol a földje van. A termőföld kétharmadát bérlők művelik. Az állatállomány úgy visszarendeződött, hogy 1848-ig visszatekintve sem találni évet, amelyben ne lett volna több szarvasmarha Magyarországon, mint amennyi ma van. A sertésállomány az 1938 évire rendeződött vissza. Kevesek gazdagodásával szemben nőa nagy többség szegényedése. Ez a visszarendeződés ,,gőzerővel megy" már több mint négy éve, „s ez óriási kár.” Ateistának is, nem ateistának is. „A felnőtt nemzedék" azt reméli—a választásban résztvevők mintegy hetven százaléka bizonyosan — hogy ez a koalíció, amelytől Kovács úr szerint „nem tudunk megszabadulni”, legalább megállítja ezt a romlást, hogy a második világháború előtti és utáni helyzetbe visszarendeződés után megkezdődhessen az ország újjáépítése. Ateisták és nem ateisták összefogásával, mindnyájuk boldogulására. Zalai György A Tomonicska család hobbija a lovaglás A kunágotai lovasalapítvány ügyében szervezett több fórumon elhangzott a dombiratosi Tomonicska család neve. Hogyan kerültek kapcsolatba a lovassporttal? — kérdeztük a legutóbbi versenyen, ahol a család minden tagja részt vett. — Melinda, 9 éves kislányunk már kicsi korában rajongott a lovakért. Alig tudott járni, amikor először felült a fuvarosló hátára. Andrist, 6 éves fiunkat pedig „belevitte” a nővére. Először kicsit félt, de később megbátorodott a lóval. Most mindkettőjüknek egész jól megy a lovaglás. Mivel a nagyszülők kunágotaiak, tőlük értesültünk az alapítvány kezdeményezéséről. Hozzájuk járnak át a gyerekek Dombiratosról hetente kétszer az edzésekre. A versenyekre mindig együtt megy a család. Melinda Rémuszon, a kis shetlandi pónin dolgozott a lovastomászokkal, amit kinőtt, ezért ősztől a nagy lóra kerül. — Hogyan függ össze a lovaglással a papa és a mama munkája? — Eredetileg sehogy — mondja az apuka —, mert a feleségem az önkormányzatnál dolgozik, másrészt mező- gazdasági kistermeléssel foglalkozunk. Van egy félkész házunk, amit be kellene fejezni, de egyre nehezebb anyagilag. A gyerekek nőnek, s velük együtt az igények. A klubot egyébként éppen a gazdálkodás ürügyén tudjuk segíteni, mert van egy kisbuszunk, amivel alkalmanként a versenyzőket szállítjuk. A megye valamennyi lovaspályáját bejártuk. Jómagam részt veszek a gyerekek felkészítésében, sőt a versenyeken is beugróm, ha segítség kell. A feleségem dolga a család ellátása.-—Ehhez a sporthoz több idő keli Megéri? — Igen, mert szeretjük és látjuk a gyerekek fejlődését — szól közbe a mama. — A környéken nincs tartalmas elfoglaltságra lehetőség és itt sokat tanulnak a kis lovasok. Menet közben alakul minden: biztonság, egyensúlyérzék, fizikai erőnlét. A ló mellett megtanulják a fegyelmet és az állatsze- retetet. Aki egyszer ezt megismeri, az nem tudja abbahagyni — hangsúlyozzák. A céljuk, hogy szeretnének minél jobb eredményeket elérni. H.M. Szeretik a lovakat. Tomonicska János és családja hetente kétszer Dombiratosról jár át Kunáaotára, hogy részt vegyenek a Gyermeklovassport Alapítvány munkájában Megkésett születésnapi üdvözlet Jóska bácsinak! 1959-ben, a KISZ-ben elgondolás született a városszéli ifjúsági tábor felépítésére. Az elgondolást tett követte! Elkezdődött a munka: az utak építése, az építőanyag szállítása, s mindez társadalmi munkában. Naponta sok-sok fiatal (de idősebb is) jelent meg munkát vállalva. Nagy volt a sürgés-forgás. Egy ember volt, aki jött és évekig ott is maradt. Irányította a munkát. O tudta, hogy mit kell tenni, hogy aznap a feladatot hol kell kezdeni és mit kell folytatni. Hova kell földgyalu, hova kell ásó, kapa és hány fő. Mikor kell meszet oltani, salakot dobálni, maltert keverni, téglát rakni. Szóval: mindent tudott! Ez volt Galbács Jóska bácsi! Ott volt kora reggel, de délután is, meg délben. Aki este kereste, még ott találta. A nyarat szerette, mert akkor ott zajlott az élet. Ott volt a sok fiatal, a nagy nyüzsgés, vidámság, móka, de akkor a munka is haladt. Nőttek a falak, felkerültek helyükre a gerendák. Jóska bácsi mindent számba vett, a szerszámokat, az elvégzett munkát, a szorgoskodó fiatalokat. Mindent számolt: csak a munkaóráit nem. Neve nem szerepelt sehol, sem jelenléti íven, túlórapapíron, a szabadnapot, pihenő hétvégét nem ismerte. Fáradhatatlan volt. Aki ott megfordult — márpedig igen sokan voltak — mind szerették és nagyon tisztelték Jóska bácsit. Ha bárhol szóba kerülnek ifjúságunk évei, a tábor építése, Jóska bácsit is jó szívvel emlegetjük. Békéscsabára (Lahner u. 13.), családi otthonába küldjük jó kívánságainkat: jó egészséget, megérdemelt pihenést, egy akkori tábortűzi csasztuska szövegével együtt: , Jóska bácsi, de jót tettél, hogy mi közénk keveredtél!" Egykori táborépítók
