Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-22 / 224. szám

1994. szeptember 22., csütörtök

HAZAI TÜKÖR/SOROZAT

Fantomsebész Mária oltalmában

Szép Ernö-dijj. Szilágyi Andor „Az el nem küldött levelek” című drámakötetéért, valamint az elsődrámás Dar- vasi László „Vizsgálat a rózsák ügyében” című munkájáért kapta meg az immár tizedik alkalommal odaítélt Szép Er- nő-díjat. Az elismerést szerdán. a Magyar Dráma Napján Török András kultuszminisztériumi helyettes államtitkár adta át a művelődési minisztériumban.

Tudományos testület.

A Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már-Bereg és Jász-Nagykun- Szolnok megyék tudományos közösségét összefogó Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) területén újabb megyei tudományos testületet hoznak létre — jelentette be Berényi Dénes akadémikus, a DAB elnöke szerdai debreceni sajtótájékoztatóján. Szeptember 26-án és

27-én tudományos ülés keretében mondják ki a megalakulást.

Vízdijnövekedés. Az

energiaárak emelése közvetett módon növelheti a lakosság víz- és csatornadíjait is, ha változatlan marad a díjakat kiegészítő állami támogatási keret — mondta Kovács Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára a vízügyi ágazat átalakulásáról tartott szerdai sajtótájékoztatón. Elhangzott: az energiaár-emelkedés növeli a szolgáltatók költségeit, és ezt várhatóan a jövő év közepétől helyileg differenciált mértékben érvényesítik majd díjaikban is.

(Folytatás az 1. oldalról) című videofilmét a doktor úr gyógyító munkájának filozófiai, fizikai, s talán biológiai alapelveiről, néhány gyógyító műtétjéről. S mesélnek a meggyógyítottak és hozzátartozóik. Mária — akit elmondása szerint szintén a doktor úr gyógyított ki súlyos bajából — kevesellheti a dolgot, ezért rátesz egy lapáttal. Hozzájuk írt levelekből olvas. Egy kétkedő hangút is, az ellenpont tehát — ahogy kell — belekomponál- tatott a hitlevelekbe. Ördögi... Az egyik levélből megtudjuk, hogy dr. Dimitrij Kopincsev Kecskeméten egy este a sötét utcán elővette kését, és meg- műtötte egy hölgy szemét, aki benn a teremben már nem kerülhetett sorra. Elmúlt a gla- ukómája. „Ót alkalommal jártam önnél. Terhes lettem." — vall meddősége elmúlásáról egy moszkvai hölgy, aki Magyarországra ruccant kezeltetni magát. Pedig Amerikát is megjárta ezért — teszi hozzá Mária, aki elárulta azt is, hogy édesapja jó nevű orvosprofesszor, most 84 éves, s megszakította vele a kapcsolatát: ,,Eladtad a lelked az ördögnek" — mondta lányának. Az igen agilis hölgynek amúgy sem lehet nagy véleménye az orvosokról: finom fintorokkal jelzi beszélgetés és pénzbeszedés közben. Mária és a doktor úr — bizonyára más is — létrehozták a Calendula Bt.-t. A dolog üzleti részét e cég nevében végzik.

Százezres ajánlat

A doktor úr még a filmben vallott arról, hogy sikerült megtalálnia a testben azokat a

vezetékeket, melyekkel behatolhat a szövetekbe. ,,Megtaláltam a fantomját, alteregó- ját, a finom testet. Éhben sebészként operálok.” — hangzik el a reklámfilmben. Amikor dr. Dimitrij Kopincsev sötét fellépő ruhájában megjelenik a teremben, tolmácsnője segítségével rövid elvi irány- mutatást ad, majd az asztal mellett minden teketória nélkül hozzálát egy súlyos májbeteg hölgy megműtésé- hez. Ehhez oldalról Mária a kezébe nyom egy olyan eszközt, mely erősen emlékeztet a magyar éttermekben terítékként asztalra kerülő késre. Talán az is. Mélyen a hölgy szemébe fúrja tekintetét, utasítja, hogy csak oda nézzen, oldalt köröző mozdulatokat tesz a viliódzó késsel, szakasztott olyan az egész, mint amikor hipnotizálnak valakit. Erről pedig szó sem lehet, mert a doktor úr a bevezetőjében megmondta, hogy sem egyénileg, sem csoportosan senkire nem akarja ráerőszakolni az akaratát. „Mindent gyógyítunk, a fizikai testüket és az asztrális világukat, a lelkűket is.” — közli a néhány perces vértelen műtét után a doktor úr. Az operált hölgy nagy melegséget érez a mája körül, elmúlik a fájdalma, mondja. Később érdeklődöm, gyulai-e, ám nem sikerül tőle megtudnom, faggatózni pedig illetlen dolog lenne.

Közjátékból is van elég. Egy kalapos, mellényes úr szinte követeli, hogy a doktor vizsgálja meg a helyszínre hozott nagybeteg feleségét: „Ha kell, fizetek százezer forintot is!” Később láthatjuk: nem vakvilágba beszél. A doktor úr azonban egyelőre nem áll kötélnek, igaz, Mária elhesseget

Kopincsev doktor leszögezte: helyben nem gyógyít például skizofréniát, epilepsziát, veleszületett vakságot, süketséget, 6 hónapon túli inzulin- kezeléses cukorbeteget, AIDS- betegséget

mindenkit a közeléből. (Bár a doktor úr jól beszél magyarul, műtét közben — szinte kiabálva — ukrán nyelven ejti ki a „lézer”, „kozmosz”, „még”, „katéter”, „ne félj tőlem!” és más szavakat.) Mária időnként rárivall az előrenyomakodók- ra, elhagyja száját egy „Istenem, könyörgök, ne legyen anarchia!” hangzású fohász is.

Vizesblokk

„Ót nap kell ahhoz, hogy megtaláljuk egymással a kapcsolatot. Nehéz a gyógyuláshoz vezető út. Helyes étrend és légzési technika, vízterápia, lazítás, valamint imádság kell hozzá” — közli a doktor úr. Ez utóbbihoz annyi megjegyzést fűz: meditációt jelent. „Ha mindezt elsajátítják, jó eredmény lesz, ígérhetem” — tette hozzá. A mikéntjét pedig Mária jelenti be: ötnapos tanfolyam indul szerdától, melyre „nálam,

itt, most” lehet jelentkezni, „kazettát is prezentálok hozzá”. , Mennyibe kerül? ” — szegezik neki a kérdést egyre többen, bekiabálva. Kerüli a választ, előbb magyarázatot kanyarít hozzá: vállalkozóknak, mindenkinek számlát adnak, egy nap két és fél órás, este hatkor kezdődnek az előadások.

Az első nap az emésztőrendszer lesz a téma, a második nap a „vizesblokk”(?), ezt a tüdő, a légzés követi, a negyedik általános, individuális nap, majd a legvégén teljes tisztítás, a hogyan tovább, a receptek adása következik. „Mennyi a díj?” — kérdezik most már egyre türelmetlenebbül. Egy nap kétezer forint, összesen tízezer — hadarja el Mária. (Elnézést, hogy nem teljes nevén emlegetem, de elfelejtett bemutatkozni.) Szabadkozik: három éve egy tarifával dolgoznak, most kellett emelniük, a forint leértékelése miatt. Nem sok ez a díj, bizonygatja: lejön belőle az áfa, a többi adó, fizetni kell a tolmácsot, ebben a tízezerben minden benne van. Jó, ha kétezer megmarad, s a benzint is ebből fizetik. „Szinte azért vagyunk itt, hogy megköszönjük, hogy eljöttek” — állítja. Ekkor kezdünk számolgatni: ha csupán százan jelentkeznek (ennél többet láttunk később), az már egymillió, magyar forintban. Nem tudom, hogy fizetik manapság a tolmácsokat, de kétséges, hogy minden befizetőnek ezresei mennének rá. A benzinköltségről, szállodáról beszélni egyenesen nevetséges a bevétel nagysága mellett. Mindegy, nem a mi dolgunk, de ha már panaszkodott a hölgy, utána kellett számolnunk.

Megkezdődik a feliratkozás: Mária túlharsog mindenkit, rendre utasítja az érdeklődőket, sokakat azzal biztat, hogy a vasárnap Budapesten megnyílt, Tömő utcai életmódközpontjukat keressék fel. Egy másik hölgy segítségével feljegyzik a jelentkezők lakhelyét, bekasszírozzák — akitől lehet — a 3-4-5 ezer forintos előleget. A jelentkezők fele már nincs az épületben, amikor fontos bejelentés hangzik el. (Ja!) Felhívják a kurzus résztvevőinek figyelmét, hogy egy csomó dolgot nem ehetnek, nem ihatnak ettől a perctől fogva. De mi lesz azok eredményességével, akik ezt már nem hallhatták?! Talán kötözködés ilyesmit szóba hozni...

Megállítanak lépten-nyo- mon: „Mit szól ehhez a hókuszpókuszhoz?” Mit szólhatnék? Sem az orvostudományhoz, sem Kopincsev doktor mesterségéhez nem értőként csak a valódi tudósok vélekedésére alapozhatok: bármi igaz lehet, amiről nem bizonyított, hogy nem az. De a kételkedés joga is jár mindenkinek. Aki másként látta a történteket vagy másként akarja látni, nyugodtan kételkedjen a leírtakban. Sokáig töprengtem: mivel használok? Ha feltárom a Park Szállóban tapasztalt benyomásaimat, talán azt veszem el az emberektől, ami egyetlen kincsük maradt: a hitüket, reményüket. Ha pedig hallgatok, akkor esetleg hamis hitet, csalfa reményt táplálok. Dr. Kopincsev módszeréről és az általam leírtakról mindenesetre kérdezzék meg annak az orvosnak a véleményét is, akiben leginkább megbíznak! Ha pedig Kopincsev doktor tényekkel bizonyíthatóan meggyógyítja önöket, szívesen helyt adunk e történeteknek is.

Kiss A. János

Az Atlantitól a Csendes-óceán partjáig — Amerikai útinapló 4.

Oregon, a szelíd Vadnyugat

Oregon déli részén, működő vulkánok közelében található ez a krátertó, amely a Mazama kitörésekor jött létre. A környező hegyek csúcsát hó borítja augusztus elején is

A St. Louis—Minneapolis— Portland—Redmond útvonalon, először Missouri államból északra, Minnesotába, majd onnan nyugat felé haladva érkeztünk meg a Csendes-óceán partján, Washington, Kalifornia, Nevada és Idaho államok által határolt festői Oregonba

augusztus 4-én. Ez a hatórás repülés (három járattal és két átszállással) volt a leghosszabb Amerika fölött, és landoláskor még nem is értünk célba. A redmondi repülőtérről autóval egy óra alatt érkeztünk meg a mindössze 49 000 lakosú Bend városkába, ahol a vadnyugati

filmek díszletei fogadtak bennünket — csak élőben.

Amit programunk kezdete óta mindenkitől hallottunk, beigazolódott: „Oregon gyönyörű, ott remekül fogjátok érezni magatokat!” Az ezer színben pompázó, festői táj egyszerűen lenyűgöző és gyorsan magához téríti az elcsigázott utazót. Vulkáni erők formálják évezredek óta a tájat, Oregon állam területe félsivatagi fennsík. A látvány káprázatos: mélykék tavak, helyenként vízeséssé átalakuló folyók, méltóságteljes sziklás hegyek, hófödte csúcsok, a mezőkön, a földeken botanikus kertbe illő virágköltemények és óceánpart.

Egyáltalán nem lepett meg, amikor vendéglátó kollégáink elmesélték, hogy ez a térség az utóbbi időkben lett nagyon felkapott, népszerű. A nagyvárosokból idemenekülnek az emberek, ha csak tehetik; jönnek a rohanás, a zsúfoltság elől, hogy élvezzék a meseszép természetet, a tiszta levegőt, az élvezhető ivóvizet. Itt még viszonylag ol- csóak a telkek, bár az ideáram- lás és a fejlődés következményei már az árakban is éreztetik hatásukat. Fontos szempont még, hogy errefelé lényegesen jobb a közbiztonság. Alig néhány éve a fakitermelés volt a fő jövedelemforrás, mára azonban turistaközponttá nőtte ki magát Bend. A kereskedők, üzletemberek örülnek ennek, ám a helybéliek és akik a nyugalmat keresték, nyilván kevésbé.

Washingtontól Floridán és St. Louison át, minden korábbi

program csúcspontja volt az, amikor családoknál jártunk, otthoni környezetükben ismerkedhettünk az amerikai emberekkel, láttuk, milyen valójában az „american way of life” (amerikai életforma). A legszívélye- sebb szerkesztőségi és a legbarátibb hangulatú találkozóink mégis az oregoniak voltak. Közben kezdett egyre élesebben kirajzolódni az amerikai ember képe. A hivatalos helyeken (külügy, lapkiadók, helyi önkormányzatok) túl nagy érdeklődést bizony nem mutattak magyar dolgaink iránt. Túl nagy tájékozottságot sem. S a hivata- los „álláspontnak” nagyjából megfelelt az átlagember érdeklődése és tájékozottsága. Találkoztunk viszont önkritikus szerkesztőkkel, akik elismerték: az amerikaiak bizony önzőek, jól élnek és csak az érdekli őket, hogy mindez így is maradjon. Távolabbra csak akkor tekintenek, ha valami zűr van, például Bosznia—bár ahhoz már a volt Jugoszlávia is túl messze van, hogy komolyan foglalkozzanak vele, netán a nagypolitika beavatkozzon az ottani eseményekbe. A készség az önkritikára általában a művelt emberek sajátja.

A családi környezetben zajló beszélgetések során mindig kiderült: vendéglátóink meglepően jól tájékozottak, „készültek Magyarországból”. Sokan ellátogattak már európai országok- baés hazánkba, noha semmiféle rokonság, kötődés nem fűzi őket hozzánk. Bizony rákérdeztek a bennünket is foglalkoztató gondokra: eladósodás, elszegényedés, küszködő gazdaság, az európai határok sérthetetlensége, a balkáni háború, a volt Szovjetunió utódállamaival való viszonyunk, az áttelepülő erdélyiek, a megnövekedett tranzitforgalom, a bűnözés terjedése. Igaz, minden vendéglátónk egy olyan intézmény tagja, amely kifejezetten a nemzetközi kapcsolatok ápolására alakult, szoros szálakkal kötődik a külvilághoz, főleg Európához, Afrikához. Az sem lehet véletlen, hogy létrehozták! Nyilván tudják, hol van még tennivaló.

Igen, az önkritikára való hajlandóság hasznos tulajdonság. A harmadik hétre kikristályosodott néhány ilyen felismerés. Ha a tengerentúliakat például valamiért irigyelni lehet, akkor az nem elsősorban az az életminőség, amit a komfort, a fejlett infrastruktúra, a pazar lakáskultúra nyújt, hanem a gondolkodásmód és életfelfogás. Délutánonként nem halálfáradtan, agyonhajszoltan esnek be otthon az ajtón, hanem jókedvűen, és a nap folytatódik! Sporttal, kocogással, kirándulással vagy csak egyszerűen jóízű baráti csevegéssel, és az asztalról természetesen nem hiányoznak a finom ételekés italok, az indián, a mexikói vagy éppen a keleti konyha remekei.

Ha valahol fájdalmas volt a búcsú, hát Oregonban az volt. Vigasztalt viszont a tudat, hogy utunkat kelet felé folytatjuk, és a legközelebbi megállóig, a Mi- chigan-tó parti Milwaukee városáig 12 000-ről 9000 kilométerre csökken az a távolság, ami még egy hétig elválaszt az itthoniaktól.

Niedzielsky Katalin (Folytatjuk.)

Warm Springs annyit jelent Meleg Forrás; ebben a múzeumban és indián rezervátumban a nyugati törzsek kultúrájából kaptunk ízelítőt