Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-21 / 223. szám
1994. szeptember 21., szerda B ŰNBE(L)ESÉS Hírek Hoci—boci. A mezőkovácsházi Új Alkotmány Mezőgazdasági Szövetkezet Henrik-ma- jori szarvasmarhatelepén a vezetőnek feltűnt: mintha kevesebb lenne a borjak száma. Készítettek egy gyorsleltárt, amely szerint valóban hiányzott négy boci. Ezt követően naponta állatszámlálást végeztek és ismét lábakéit egy-egy állatnak. Az ellenőrzés során összesen 6 kis- borjút „írhattak le” az állományból. Ezután már nem volt nehéz kitalálni, hogy valaki — eddig ismeretlen céllal — eltulajdonította az állatokat. A téesz szakemberei feljelentést tettek a mezőkovácsházi rendőrségen. Sajnos az utóbbi időben gyakorivá vált nem csak a borjú, de a sertés, a tyúk, a kacsa és más számyasjószágok eltulajdonítása is. Mivel az állatok nem tudnak beszélni, így a tettesek felderítése és a bizonyítási eljárás sem egyszerű. A rendőrség kitartóan keresi az alkalmi bor- jú(hús)kedvelőket. Gyújtogattak? Rejtélyes tűzesethez riasztották vasárnap este a gyulai tűzoltókat. A Szőlőskert utca végében csaknem teljes terjedelmében égett egy 130 négyzetméteres alap- területű lakóház padlása, tetőzete, földszintje és emelete. S mindez egyszerre, noha a tűzoltók igencsak gyorsan értek a helyszínre. Két gépjárműfecskendőjük Gyuláról, kettő Békéscsabáról indult bevetésre. A tűz következtében a tető teljesen megsemmisült, a szépen berendezett lakószintek pedig 70-80 százalékban kiégtek. Felmerült a gyújtogatás, a bosszúállás gyanúja is, állítólag a tulajdonost — aki jelenleg külföldön tartózkodik — korábban már megfenyegették ezzel. A kár várhatóan 3 millió forint körül alakul majd. A tűzvizsgálatot a tűzoltóság végzi, a rendőrség pedig jelentős értékre elkövetett károkozás és rongálás alapos gyanúja miatt nyomozást folytat az ügyben. Erkölcsi kaptatón Bizarr, képtelennek tűnő pletykát hallottam a minap: az egyik városi kapitányságról taxival vonult ki egy bűn- cselekmény helyszínére a forrónyomos csoport. Utánanéztem, valóban megtörtént az operettszüzsébe kívánkozó kivonulás. A szolgálati kocsik egyik része a javítóműhelyben várakozott az alkatrész és pénz hiányában kissé kétségesnek tűnő feltámadásra, a maradék a város túlsó felén közrendvédelmi járőröket szállított az ügyelet által megadott cél felé. Nem volt más megoldás. Ilyen hír hallatán az ember vagy felordít a kétségbeeséstől vagy pedig hosszan, a kifulladásig röhög. Ha egyikhez sincs gusztusunk, jól tesszük, ha felütünk egy időtállónak gyanított szöveget: hátha a sorok között rábukkanunk valami kapaszkodóra. „Akkoriban, mikor a hidraulikus présemen szép könyveket báláztam, amikor a prés az utolsó fázisban csilingelt egyet, és húsz atmoszféra erejével zúzta a köteleket, emberi csontok ropogását hallottam, mintha a présben bezúzott klasszikusok koponyáit és csontjait őrölném egy darálón, mintha a Talmud szavait préselném: Olyanok vagyunk, mint az olívabogyó, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát...” — írja Bo- humil Hrabal egy helyen. Néhány esztendővel ezelőtt határozottan az volt az érzésem, hogy a rendőri mesterség végre valóban racionálisan választható polgári egzisztenciává válhat. Politikától távoli, kizárólag jogszabályokra ügyelő, korrekt módon megfizetett szakmává nemesedhet, amelynek gyakorlói éppen úgy idegenkednek majd bizonyos irracionális fogalmaktól, mint általában az épelméjű, józan és felelősségteljes emberek. Manapság már a tegnapi remény sokat sejtető, izgató pongyolája, habos fehérneműje alatt a régi szkepszis hordós hasára, tripla tokájára ismerek. Mára csaknem bizonyossá vált, hogy a korszerű bűnözés elleni korszerű hadakozáshoz szükséges rendőrségi központ felépítése nem lehetséges. A bevetésirányítási rendszer alapjait sikerült ugyan létrehozni, de a működőképes hálózat létrehozása pénz híján jobb (rosszabb?) időkre vár. Úgyszólván bizonyos az is, hogy az idegenrendészeti törvény végrehajtására átcsoportosított milliók helyén kétségbeejtő hiány, betömhetetlen lyukak maradnak. Sőt: a rendőrség költségvetésének csontvázát a bordák számának csökkentésével tervezik még karcsúbbá tenni. Olyanok vagyunk, mint az olívabogyó. Miközben jólesőn állapíthatjuk meg, hogy a politika öleléséből sikerült hallótávolságra menekülnünk, rémüldözve láthatjuk azt is, hogy a legfontosabb döntés- hozatali helyeken a rendőrség nem rendelkezik még minimális lobbyval sem. Augusztus húszadikán a parlamenti ünnepségen a rendőrök aránya megegyezett a szövőnők hasonló alkalomból kiválasztott, pár esztendővel korábbi létszámával. A legfrissebb hírek szerint semmi esélyünk nincs arra, hogy a régen várt szolgálati törvény a bérek tekintetében is változást hozna. Az viszont mind biztosabbnak látszik, hogy a szolgálati törvény alkalmazásában a honvédség egyenruharaktárában megvénülő géhás őrmester egy tekintet alá esik majd a szolgálati feladataiba idő előtt belerokkanó közterületi járőrrel... Rettegve gondolok szívesen és jókedvűen eltemetett emlékeim némelyikére: amikor az állam a rendőrségen takarékoskodik, valójában a közrend és a közbiztonság elviselhetővé tételéért folytatott munkát állítja takaréklángra. így a megtakarításon felül, mintegy ráadásként, elővezetheti nyomorúságos óljából a rendőrség bűnbakját is. Ilyenkor aztán harc indul a fegyelem megszilárdításáért, soha nem próbált szolgálatvezénylések készülnek, rejtett tartalékok után kutat őrvezetőtől felfelé mindenki, és ismét előkerül az üresen kongó kamra stelázsijáról az adu ászként serénykedő sziámi ikerpár: a hivatástudat és a hivatásszeretet talányos eszméje. A szakemberek ilyen időkben lehetőség szerint messzire menekülnek a testülettől, viszont a tűz fölé tartják eszmei pecsenyéjüket azok a törekvőek, akiknek saját családjuk eltartásánál kényelmesebbnek tűnik a tágabb közösség állítólagos szolgálata. Rendőrnek lenni ismét becsület és dicsőség dolga lesz. i Olyan erkölcsi magaslatra juthatunk, mint rajtunk kívül talán egyetlen foglalkozás gyakorlói sem. Hogy mit látunk majd erről az erkölcsi szirtről, azt addigra mindenki a maga bőrén érezheti is majd. Olyanok vagyunk, mint az olívabogyó... Akinek ez tetszik, szerintem elmehet. Akinek nem, az jobb, ha marad. Fábián L. Gyula Egy gyulai tolvajnő újabb fellépése Emlékeznek még arra a huszonéves gyulai nőre, aki a nyáron besurrant Gül baba, illetve a sikerdarab címszerepét játszó színész életébe? A gyulai rendőrök akkor bravúros gyorsasággal kézrekerítették őt, így a Várszínház vendég- művésze még az operett tószínpadi előadásai időszakában köszönetét mondhatott a rendőrségnek lapunk hasábjain. Az akkori történet főszereplőnője — mellesleg két gyerek anyja — azóta ismét „fellépett” Gyulán. Igaz, nem közkívánatra. Korábban sem panaszkodhatott arra, hogy a kutya sem ismeri: a rendőrök nyomon követhették nem éppen dicséretes pályafutását, s pechére az utcán is többször felismerték. Augusztus 10-én — átmenetileg — felhagyott a besurranásos lopással. Gyula belvárosában fényes nappal egy szociális gondozott kezéből kitépte személyi igazolványát, s mellesleg az abban lévő, pillanatokkal előbb felvett nyugdíját. A rendőrök néhány óra múlva rábukkantak, ám akkorra — barátjával együtt — elverte a pénzt. Szeptember 9-én a hölgy újabb jelentős elhatározásra jutott: e napon megkímélte a gyulai polgárokat. Besétált a város egyik kempingjébe, s német lakókocsik kifosztásában találta meg aznapi elfoglaltságát. A bejutással nem teketóriázott: ahol csak nyílást talált a lakókocsikon, felfeszítette. A cipőtisztító felszereléstől — az irattárcán és az öngyújtón át — a készpénzig mindent eltulajdonított. Négy sértettől összesen 300 márkát lopott. Más kár is keletkezett „áldásos” tevékenysége nyomán. Az egyik kocsi ablakát csupán szúnyogháló takarta. Nem bajlódott felmetszésével, egyszerűen meggyújtotta. A lecsöpögő forró műanyag teljesen tönkretette a lakókocsi berendezési tárgyainak kárpitozását. A tolvajnő ellen eljárás folyik. Veri a nagyokat A gyermekkor évei nagyban meghatározzák felnőtt életünket. Talán , most a kivétel egy példáját hozzuk szóba. Egy fiatalkorú fiú — még tizenhatodik életévét sem érte el — máris figyelemre méltó bűncselekménysorozat elkövetésével „büszkélkedhet”. Hasonló korú vagy nála fiatalabb gyerekek bizalmába férkőzve, rávette a megkör- nyékezetteket, hogy szüleiktől lopjanak számára pénzt. A rábírás eszköze eleinte az volt, hogy a pénz ellenében márkás sportcuccokat szerez számukra. A győzködést később leegyszerűsítette egy alapos verés beígérésére. Ha pedig a gyerekek megjelentek az első adag pénzzel, zsarolni kezdte őket: ha nem hoznak újra meg újra, a lopást elárulja szüleiknek. Valami véletlen folytán a zsebébe áramló pénzt rendre német márkában kapta. Amíg tehette, jól élt belőle, sőt eltartotta népes baráti társaságát. Más szórakozást is megengedett magának. Akit nem szeretett, megverte. Éjszakánként —két pénznyerési kísérlet között — többször is súlyos testi sértésre ragadtatta magát. Fiatal kora ellenére is szükségesnek látta a városi bíróság előzetes letartóztatását. Csak megjegyeznénk: duhajunk súlya a negyvenhez közelebb állhat, mint az ötvenhez, ismerősei kimondottan mélynövésűnek mondják. Különös ismertetőjele: veri a nagyokat. A szigor nem fenyegetés! Gyula legleterheltebb közlekedési csomópontja rendezésre vár. A várost elkerülő út talán enyhítvalamita helyzeten, de a lámpákra, az útkorrekcióra akkor is szükség lesz Fotó: Such Tamás Nemrégiben Gyulán is megjelent a rendőri forgalomirányítás. Balesetek, elterelések miatt eddig is alkalmazták, de mintha most másról lenne szó. — A Béke sugárút Kossuth téri csatlakozásánál szükség szerint biztosítjuk a rendőri forgalomirányítást — mondta Tóth Lajos rendőr őrnagy, a Gyulai Rendőrkapitányság közlekedési osztályának vezetője. — Szeptemberben az tette szükségessé, hogy a forgalmat Sarkad irányába elvivő Bartók Béla út és a Schiffert utca találkozásánál lévő hidat felújítás miatt egy hónapra lezárták. A Béke sugárút amúgy is nagy forgalma ezzel tovább duzzadt, átmenetileg a tehergépjárművek is behajthatnak. Az említett kereszteződés a város átmenő forgalmának döntő részét lebonyolító 44-es utat érinti, így olyan torlódások alakulhatnak ki, melyeket indokolt rendőri forgalomirányítással feloldani. — Honnan értenek ehhez a gyulai rendőrök? — A rendőriskolákon tanítják. Nálunk nem mindennapos ez az irányítási mód. Az a tapasztalatunk, hogy a közlekedők nincsenek hozzászokva ehhez, sokan bizonytalanok a rendőri jelzések alkalmazásában. Olyat is hallani, hogy többen inkább elkerülik az így irányított közlekedést, mert félnek, hogy hibáznak. Évek óta téma a csomópontrendszer forgalmi rendjének összehangolt, útépítéssel, lámpaelhelyezéssel járó kialakítása, ám sosincs rá pénz. Most a várost elkerülő út építése van napirenden, így a csomópont ügye nincs felszínen. Nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést az őszi-téli balesetek megelőzésére. Már az sem lenne meglepő, ha valamelyik reggel arra ébrednénk, hogy köd szitál, ami ugye köztudottan megváltoztatja a látási és közlekedési viszonyokat. De persze ebben az időszakban van baleseti veszély ezen kívül is bőven. — Mi az, amire nagyon oda kell figyelnünk? — kérdésünkkel Balta Jánost, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának vezetőjét kerestük fel. —A napok rövidülésével természetesen nő a korlátozott látási viszonyok közötti vezetési idő —kezdte tájékoztatásátBaltaJá- nos. — A fényszóró beállításával és a világító berendezések izzóinak ellenőrzésével a láthatóság-látás biztonságát kell megalapozni. A közlekedő gyalogosok és kerékpárosok fokozottabb gondot kell, hogy fordítsanak a láttatásukra. A váratlan megjelenésükre természetesen a gépjárművezetőknekis fokozottan ügyelniük kell. — Gondolom nem elhanyagolható a gépkocsik felszereltsége sem... — A balesetek okozóit is és vétlen résztvevőit is megvédhetik a sérüléstől a szabályosan felszerelt és jól beállított passzív védőeszközök, mint a biztonsági öv, a fejtámla, a biztonsági gyermekülés, esetleg az ülésmagasító. E témakörbe tartozik az őszi és téli évszakokban a gépjárművek gumijainak állapota. Hangúlyozni szeretném, hogy az előírt 1 mm gumiprofil-mélység az elvárt biztonsághoz nem elég. Szakemberek véleménye szerint legalább 3 mm mélységűnek kell lenni a gu- miprofilnak ahhoz, hogy az úttest felületén jól tapadjon. — Idővel arra is számítani lehet, hogy a hajnali páralecsapódások, az utakra felhordott sár miatt, majd később a fagyok miatt csúszóssá válnak az utak. — Bizony, erre a tapasztalt gépkocsivezetők felkészülnek. Ezekben az évszakokban ezekre a veszélyekre lelkileg is fel kell készülni. Ezen túl nem árt egy kis megcsúszás elleni gyakorlati tréning. Erre szükség van a későbbi jeges úton való biztonságos közlekedéshez is. Nemcsak a ködre és fagyra hívnám fel a figyelmet, hanem az esőre, szélre is, hiszen ez minden közlekedőt akadályoz, különösen a gyalogosok és kerékpárosok figyelmét vonja el. Érdemes megfigyelni esős időben, hogy az úttest széléről lelépő gyalogos nem a forgalmat figyeli, hanem elsősorban azt, hogy ahova lép, ott van-e víz, vagy milyen az úttest állapota. Vagyis saját biztonságára nem ügyel. Ezeknél a helyzeteknél már csak az esemyős, kivilágí- tatlan kerékpárosok a veszélyesebbek. A hidegebbre fordult időjárással egy időben gyakoribbá válnak az ittas állapotban való járművezetések. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy a hideg ellen nem az a megoldás, hogy alkoholt kell fogyasztani. Hiszen az már számtalanszor— sajnos emberi tragédiákon keresztül — bebizonyosodott, hogy az ittasan közlekedő mekkora veszélyt jelent. Akinek pedig az időben elhangzott figyelmeztetés nem elegendő, lássa cselekményeinek következményét. Vagyis a rendőri intézkedéseket követő szigorú felelős- ségrevonást. — Sok hasznos tanácsot adnak a közlekedőknek, de mit tesznek annak érdekében, hogy akik ezeket a tanácsokat nem szívlelik meg, jobb belátásra térjenek? — Nem titok — de kérem ne vegyék fenyegetésnek —, hogy éppen a kevesebb emberi tragédia megelőzése érdekében e héttől kezdődően megsokszorozzuk és megszigorítjuk megyénk közútjain a rendőri ellenőrzéseket. Nem fűződik semmilyen érdekünk ahhoz, hogy nagyszámú szabálysértési eljárást kezdeményezzünk, vagy ezek miatt nagyszámú büntetést szabjunk ki. A rendelkezésünkre álló technikai eszközök és a rendőri állomány bevonásával viszont mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ne nőjön megyénkben a személyi sérüléses közúti balesetek száma, ebbe viszont beleértem azt is, hogy ha kell, épp a szabályokat tisztelő többség érdekében szigorú felelősségrevo- nást is alkalmazunk, illetve kezdeményezünk. B.V.
