Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-21 / 223. szám

iREKES MEGYEI HIRLAP­n CSABAI NAPLÓ 1994. szeptember 21., szerda r Az állomás bombáktól sérült bal szárnya ...A városnak, mint vasúti cso­mópontnak a szerepe a román átállás után fokozatosan, de gyorsan emelkedett. Ez összefüggött a Kárpátoknak, mint természetes védővonalnak az ily módon való megnyílásá­val, Székelyföld harapófogóba kerülésével, és az erre is folyt német evakuációval. A viszonylag gyors felértéke­lődés törvényszerűen magával hozta azt, hogy nem kerülhette el a szövetséges parancsnokság célkijelölőjének figyelmét. A szeptember 18-án végzett légi felderítés eredményét a dél­1944. szeptember hó 21-én an­golszász repülők súlyosan bom­bázták az állomás környékét, és­pedig: a Levente utcától az I. kér. Honvéd utcáig egy 100x300 m-es szőnyeget terítettek le bombáikkal. A támadás után 607 bomba lecsapódását lehetett megállapí­tani, amelynek legnagyobb része nagyméretű volt, úgyhogy az ál­lomás környéke igen súlyosan, az érintett területeken lévő lakó­házak közül több mint 100 súlyo­san megrongálódott, illetve telje­sen tönkrement, 300 pedig ki­sebb károkat szenvedett. A megállapított halottak száma 79, akik közül 20—25-en a vasúti szálloda óvóhelyén lel­ték halálukat, a többiek az állo­más területén, s az egyes magán­házakban. A tűzoltóság a három-négy percig tartó támadás után, ame­lyet cca. 40 repülőgép hajtott végre, 31 fővel és 112 tartós lég­oltalmi szolgálatossal a helyszín­re vonult, s ott a csekély tűz elol­tása után a műszaki mentési munkálatokban vett részt estig és másnap délig. Békéscsaba város tűzoltópa­rancsnokának évi jelentése 1945. január 5. Békéscsaba vá­ros polgármesterének iratai 6066/1944. olaszországi Foggiában elemez­ve megállapították, hogy Békés­csaba vágányain 480 teher-, 20 személyvagon és 16 mozdony van, valamint a közutakon is ak­tív mozgás észlelhető. Mindez összefüggésben volt az Arad alól már megindult visszavonulás­sal. Ennek alapján is döntöttek a támadás mellett az Appenini-fél- sziget déli részén települt 15. Amerikai Légi Hadseregnél, mely igen nagy erőt képviselt: 84 bombázó- és 22 vadászszázad­ból állt. Az előbbieknek több mint 1300, míg az utóbbiaknak majd ötszáz gépük volt. A fel­adatot a Lawrence brigádtábor­nok vezetése alatt álló hat egy­ségnyi ötödik bombázóosztály kapta. A hadseregparancsnok szeptember 20-án 18 óra 30 perckor kelt APÓ 520. számú hadműveleti utasítása másnapra két teherpályaudvar elleni csa­pást írt elő. Az egyik a debreceni volt, amit a 2., a 97., a 301. és a 843. bombázócsoport kapott meg célnak. A másik a békéscsa­bai, ami a 99-eseknek és a 463- asoknak jutott. Az utóbb említett két egység egyenként négy szá­zaddal és századonként 7 nagy hatósávú, négymotoros Boeing B—17-es „Flying Fortress” (repülőerőd) típusú nehézbom­bázóval rendelkezett. Szeptember 21 -én reggel a le­vegőbe emelkedtek az 5. osztály gépei. A 463. csoport századai 8 óra 3 perckor találkoztak 700 láb (210 méter) magasságban a Le- sina-tó felett, míg a 99-esek a tó északi csücskén 500 lábbal (1500 méter) alacsonyabban és egy perccel később. A magyar légtérbe induló kötelék 9 órára Slano felett állt össze félelmete­sen robajló tömbbé, és 12 ezer lábtól (3650 méter) 21 ezer lábig (6400 méter) csoportonként ré­tegződve indultak céljaik felé. Védelmüket nagyszámú va­dászgép látta el. A 99. és a 463. bombázócsoportot a Strotter tá­bornok vezette 15. vadász- repülő-parancsnokság North American P51 „Mustang”-jai biztosították, nagyobb sebes­ségük miatt távolabbról. Az utat—nagyjábólamagyar határig — sűrű, több rétegű stra- to-cumulus felhőkben tették meg, ami 400 láb (120 méter) és húszezer láb (6100 méter) ma­gasságok között nagyban akadá­lyozta a vizuális megfigyelést, így elsősorban a robotpilótákra hagyatkozva repülték végig az út nagy részét. Mire Szarvas térsé­gébe értek, jelentősen javultak a látási viszonyok. Itt a sűrű kon- denzcsíkot húzó 5. bombázó­osztály kettévált. Kétharmaduk továbbrepült Debrecen felé, a 463. és a 99. csoport pedig fordu­latot téve támadó alakzatba ren­deződött. A vasútállomást oldal­ról, az északi iránnyal körülbelül 60 fokot bezárva közelítették meg. A célkijelölők megkezdték az ereszkedést. Elsőnek a 463. bombázócsoport 18 000 láb ma­gasan repülő középső két száza­da, a 773. és a 774. oldotta ki az 500 fontos (kb. 250 kg) bombá­kat 10 óra 28 perckor, majd egy percre rá az első — a 775. és a hátsó, a 772. — indította mélybe terhét. Ez a sorozat pontosan a tervezett területen csapódott be. Az utánuk 20 500 lábon (6200 m) repülő 99. csoport századai 10 óra 30 perckor és 10 óra 31 perckor hozták működésbe a ki- oldókat. Minden valószínűség szerint hibás navigáció miatt el­tévesztették a célt. A bombasző­nyeg a vasútállomástól messzebb eső részre, Erzsébet- helyre (Jaminára) került. A gé­pek a dobás után Szabadka irá­nyába fordultak, és újra rende­ződve, elrepültek Dél-Olaszor- szágfelé... Bár a támadás csak néhány percig tartott, a pusztítás súlyos és nyomasztó volt. Az első hul­lám 336 bombája a pályaudvart és környékét érte. A második — eltévesztvén az eredetileg meg­jelölt célt—az V. kerületet szór­ta meg. Megsérült az állomás va­lamennyi épülete. A pályatest helyén vagonroncsok, összecsa­varodott sínek, mély kráterek maradtak. Tönkrement a moz­donyforgató és ledőlt a vízto­rony is. Találatok értek egy lova­kat szállító szerelvényt is. Az Andrássy út 62/1. szám alatti MAV-lakótömb teljesen tönkre­ment. Erre a sorsra jutott a Kakas Szálló és a mellette levő Őr utcai vasutas-lakótelep. Összeomlott a közraktár irodája, vezetői laká­sa. A méntelepen csak a csupasz falak maradtak meg az istállók­ból, az altiszti lakásokból és ko­vácsműhelyből. Több bomba ér­te a gyalogsági laktanyát és a dohánybeváltó épületeit. Meg­rongálódott a földművesiskola és a Hangya központi telepe. Az erzsébethelyi katolikus templom és a kapucinus rendház teljesen rommá lett. A katonai lőtér épületei használhatatlanná vál­tak. Súlyosan megrongálódott vagy teljesen tönkrement 100 la­kás és 300 kisebb-nagyobb ká­rokat szenvedett. A nagy pusztulás közepette volt egy kis szerencséje is a vá­rosnak. Nem érte találat a III. vágányon álló néhány vagont, amit már nem volt idő Murony felé ki vontatni. Ezekben légi ak­nák voltak! Épségben maradtak a vasút területén lévő óvóhelyek és bunkerok is, ahol sokan talál­tak menedéket... TalapkaPál Részlet a 45. évfordulóra ké­szült írásból. HISTÓRIA DOMUS Páter Juhász Irén kapucinus bejegyzése az erzsébethelyi templom és kapucinus rendház tragédiájáról A háborút eddig csak híréből ismertük. Voltak ugyan légiria­dók, az ország több városát is bombázták, de szeptember 21. emlékezetes napja városunknak és kis rendházunknak. Ezen a napon mintha a jó Isten haragját akarta volna velünk éreztetni. Délelőtt tizenegy óra tájban amerikai bombázók, repülők jelentkeztek a határon, s néhány perc alatt romba döntötték rendházunkat, a gazdasági iskolát, a vasúti állomást és sok házat. P. Aurél és P. Irén a városban voltak, így megmenekül­tek. P. Cyrill a szobájában volt, s a bomba agyonsújtotta. FR. Kasszián a templomban, a gyóntatószékben talált menedéket egy fiúval együtt (Varga Lászlóval), aki mint kifutófiú tartóz­kodott a házban. A támadás borzasztó volt. Alig tartott néhány percig, de sokan azt vélték, hogy itt a világ vége. P. Cyrillt telitalálat érte. Házunk romhalmaz lett, szép kis templomunkat a légnyomás tette tönkre. Mindenünk föld alá került. Bútoraink, ruháink mintha eltűntek volna. Cyrill atyát a légnyomás a kertbe dobta, ott találtuk meg holttestét, az egyik karja le volt szakítva és a fejét nem találtuk meg. így temettem el egy közös sírba szeptember 24-én huszonhét ismeretlen bombaáldozattal a vasútállomáson túli, úgynevezett görög vagy közös temetőben. P. Aurél és FR Kasszián 23-án vonattal elmentek Budapest felé. P. Aurél idegileg összeroppant, az utóbbi szintén elkíván­kozott. A fiatal P. Cyrill (32 éves!) szinte készült a halálra. Húszadi­kán végezte gyónását, és azt mondotta: jöhet a bomba! Eme borzasztó csapás után értesítettem úgy az Egyházme­gyei Hatóságot, mint a Rendi Elöljáróságot a történtekről és ama elhatározásomról, hogy híveinket nem akarom elhagyni. A legényegyesület helyiségeit lefoglaltam és már szeptember 24-én itt tartottam a szentmisét. A többi házainkat is értesítet­tem kis házunk pusztulásáról... Mivel mindenünk a föld alá került, hozzá kellett fogni a mentéshez. Sikerült az egyházi ruhákat megmenteni. Majd előkerültek a föld alól az anyakönyvek, majd a mi volt celláin­kat kerestük. Innét sikerült kimenteni a kasszát és több alsó- és felsőruhát, nem különben több könyvet. A bútorok sajnos pozdorjává törtek. A konyha, ebédlő, éléskamra szinte eltűnt a föld színéről. A kibombázás óta a belső plébánia vendégszeretetét élve­zem... A várost az oroszok vették át. A tábornok maga elé kérette a város papságát, örömének adott kifejezést, hogy itt vagyunk. Kért, hogy ne hagyjuk el helyünket, a népet csendesítsük le. A bombatámadás áldozatai Aradi Judit, Aradszki János, Aradszki Judit, Adám Jarun, Adám László, Bacsa Julianna, Balaj Jánosné Juhász Ilona, Ba­log Mihály, Balogh Dezsó'né Hídvégi Ilona, Bayer József Ci- ril, Bérei Ede, Béres Mátyás, Binder Jenó', Binder Jenó'né Ko- csó Erzsébet, Binder László, Bin­der Paula, Boruzs Lajos, Bottá D. György, Botyánszki György- né Zslenyánszki Judit, Bo­tyánszki Klára, Budási Gyula, Csicsely János, Csicsely Pál, Ér- falvi Zsófia, Eogel L. Krida, Gal­la Károly, Galla Károlyné Cse- gezi Mária, Gazda Mártonná Szambati Judit, Glaschy Irm- gárd, Gó'te József, Gubis Má- tyásné Jakusovszki Mária, Gu­lyás Ilona, Honfi János, Hunya­di Lívia, Huszár Mihály, Jedni- ák Katalin Ilona, Jagyugy And- rásné Melicher Judit, Károlyi János, Károlyi János, Kedvesi András, Késmárky Gyuláné Bártfalvi Julianna, Knapp Inge- borg, Kohutovits Ferenc, Kosik Pál, Kudri László, Landl And- rásné Baitz Mária, Lipták Juli­anna, Lipták Mátyásné Zsiga Teréz, Malatyinszki Andrásné Kiszely Mária, Marik Mihály né Zsilák Judit, Marth Károly, Marth Károlyné Novák Ilona, Maxin Judit, Maxin Pál, Maxin Pálné Zsibrita Judit, Megyeri Oláh Rozália, Molnár Emil, Molnár György, Molnár Györgyné Zsíros Mária, Molnár Jánosné Zsilinszki Judit, Mol­nár Mária, Müller János, Nádai Judit, Novák Ilona, Novák Já­nosné Emszil Matild, Novák Já­nosné Szabó Zsófia, Oláh Gabri­ella, Oláh Mihályné Urban Klá­ra, Oláh Gabriella, Palotás Ist­ván, Pataj Erzsébet, Pataj Judit, Pataj Pál, Pásztó Mihályné Csonki Eszter, Pribojszki Pál, Rácz Jolán, Schultz Endre, Sim- kó Pálné Zsalik Mária, Sinka Antal, Süli Péter, Szerencsi Ká­roly, Szilágyi Gábor, Szili Juli­anna, Tóth József, Továs László, Továs l.ászlóné Nálczni Mária, Vandlik Jánosné Hankó Zsófia, Valent János, Varga K. György­né Kontris Judit, Várnai János, Vörös Emília, Zelenyánszki Mi­hályné Juhász Judit, Zsibrita Judit, Zsilák Judit, Zsíros Pál. (A felsorolás tartalmazza a bombatámadás okozta sérülé­sekben később elhunytak nevét is.) A légnyomás elrepítette a vagonokat Menekülés az állomásról bombázás közben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents