Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-02 / 207. szám
IpÉKÉS MEGYEI HÍRLAPMEGYEI KORKÉP / TALLÓZÓ 1994. szeptember 2., péntek Nemzetközi fúvósfesztivál Németországban A magyarokat csabaiak képviselik Augusztus végén a Vasutas Művelődési Ház nagyterme minden nap a fúvószenekar próbáitól volt hangos Fotó: Kovács Erzsébet A Lungo Drom dobozi szervezete készül A cigányok tudják, kit szeretnének polgármesternek Földink volt. Z. Nagy Ferenc agrárpolitikus 1899-ben ezen a napon született Déva- ványán és 1977-ben Budapesten halt meg. Parasztcsaládból származott. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Szolnok vármegyei elnöke lett 1931-ben; 1945 áprilisában az újjászerveződő FKGP Szolnok vármegyei szervezete ismét elnökévé választotta. Képviselő 1945— 47 között. A pártban a paraszti szárnyat képviselte. Szerepet játszott a földreform végrehajtásában. 1954—66-ban az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke, nyugdíjazásáig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese. Lencsés! programok. A nyári szünet után újra benépesül Békéscsabán a Lencsési Közösségi Ház. A hónap elejétől megkezdődnek a baba—mama klub, a nyugdíjasklub foglalkozásai és folytatódik a sportolni vágyók kedvence, a konditoma is. A jóga alapfokú és haladó tanfolyamokra szeptember 26- áig, a virágkötészet alapismeretei tanfolyamra szeptember 27- éig lehet jelentkezni. Szeptember 12-től hetente, hétfői napokon 16-tól 17 óráig jogi tanácsadást tart dr. Pethő Attila. Nyugdíjastalálkozó A békéscsabai Réthy Pál Kórház és Rendelőintézet szeptember 7-én délután 14 órai kezdettel nyugdíjastalálkozót rendez. Ötvös Nándor nyugdíjba vonulása után elbizonytalanodott a Békéscsabai Vasutas Fúvószenekar helyzete. Mégis, amikor ezek a sorok napvilágot látnak, az együttes éppen egy nemzetközi fesztiválon lép fel Németországban. Újjáéledésükről Kepenyes Pállal, a zenekar új karnagyával beszélgettünk a vendég- szereplésre való készülődés egyik próbáján. — Soha nem gondoltam arra, hogy fúvószenekart vezényeljek, bár a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanultam karvezetést — mondta az előzményekről a Jókai Színház fiatal zenésze. — Tavaly decemberben mégis csináltam egy big band fúvószenekart, s ugyanakkor kértek fel a Vasutas Fúvószenekar vezetésére is. Egy hónap gondolkodási idő után mondtam igent az ajánlatra, mert Nándi bácsi után, aki remek munkát végzett, nehéznek látszott a feladat. Ugyanakkor kíváncsi voltam a munkában rejlő lehetőségekre, s vonzott a feladat újszerűsége is. —A január óta eltelt időszak nem túl jelentős egy zenekar életében, s önök most naponta gyakorolnak, hogy hibátlanul sikerüljön a külföldi szereplés. — Szerencsére sikerült gyorsan összerázódni a csapatnak, mert amikor átvettem őket, bizony csupán ha- tan-nyolcan voltak a próbákon. Most 25 főből áll a zenekar, s a repertoárját színvonalasan elő tudja adni. Fúvószenekar esetében ugyanilyen fontos az is, hogy szépen fel tudunk öltözni. Amikor elvállaltam a feladatot, az volt a kikötésem, hogy mindenki kapjon egy új ruhát, mert a fúvósoknak szépen kell kinézni. Fenntartónkon, a MÁV-on kívül a város önkormányzatától is kaptunk támogatást. —Németországi utazásuk hogyan jött létre? — A Vasutas Művelődési Ház kapcsolatai révén kaptuk ezt a meghívást a Düsseldorf melletti Kamen városába, ahova egyedüli magyar fúvószenekarként utazunk el a MÁV Diákotthon majorette csoportjával. A majorette csoport minden esetben a fúvószenekar éke. A szereplésünk izgalmát az adja, hogy a rézfúvósokat az emberek a világon mindenhol szeretik hallgatni, s a magyar indulók különösen közkedveltek. Az elvárásokat fokozza, hogy Németországban különösen nagy hagyománya van ennek a zenei formációnak. — Milyen darabokkal készülnek? — Természetesen több indulót is viszünk, dixiland- feldolgozásokat és népszerű könnyűzenei melódiákat. Ottlétünk alatt tübbször is adunk térzenét, s ott leszünk a sorban az ünnepélyes felvonuláson is a majorettekkel együtt. — Várható, hogy a jövőben itthon is többször látjuk az együttest? — Pénztelenségünk nem ad lehetőséget a gyakori fellépésekre. Sajnos annyi pénzünk sincs, hogy tagjainknak útiköltséget fizessünk, s nem mindenki csabai. Ráadásul nálunk megszűnt a térzenék varázsa. Természetesen ha támogatóra találunk és igény is lesz, akkor szívesen fellépünk, hiszen a muzsikusokat ez élteti. Lenthár Márta Dobozon két, a cigányságot tömörítő szervezet működik, közülük a Lungo Drom helyi vezetője, Czinanó János nemrégiben megkereste lapunkat, és a közelgő helyhatósági választásokkal kapcsolatban mondta el véleményét. — Szervezetünk is készül a választásokra, de nem olyan csatározásokra, mint 1990- ben. Akkor áldozatokká lettünk, hiszen az ígérgetésekkel szemben — jóléttel, munkahelyekkel kecsegtettek bennünket — semmit nem kaptunk. Ehelyett az életszínvonalunk tovább romlott, az elszegényedésünk folytatódott. Czinanó János elmondta, hogy a választások előtt csak olyan emberekkel, szervezetekkel, pártokkal fognak össze, akik, illetve amelyek a cigányság, valamint a szervezetük által megfogalmazott kérdésekben megegyezésre jutnak. Abban bizonyosak, hogy a szavazásra elmennek, mert élni akarnak jogaikkal. — A Lungo Drom dobozi szervezete és magam is úgy vélem — folytatta Czinanó János —, hogy a cigányság sorsáról többségük egyetértése nélkül nem szabad dönteni sem országos, sem helyi szinten azoknak, akik nincsenek tisztában a kisebbségek jogaival. A mostani képviselők és köztisztviselők között is vannak, akik figyelmen kívül hagyják jogainkat. Szeretném felhívni a cigányság figyelmét, amikor eljön a választások ideje, tárjuk a nyilvánosság elé szándékainkat, programunkat. A dobozi szervezet vezetője elmondta, hogy igen jó a kapcsolata Zsigmond Károllyal, a Cigánylakosok Egyesületének Békés megyei elnökével. Az aktuális problémákat minden alkalommal alaposan megvitatják, megtárgyalják. Tisztában vannak azzal, hogy nagy feladat vár mindkettejükre a választások előtt, hiszen pontosan meg kell fogalmazniuk a cigányság céljait, törekvéseit. — Az a véleményem — hangsúlyozta —, ha az újonnan megválasztott önkormányzatokba nem kerül be a cigányság 2—3 képviselője, sorsuk tovább romlik, esetleg megbélyegeződik. Szükség van tehát a cigányság összefogására! Dobozon — mint az elnök kifejtette — példamutató a kapcsolat a polgármesteri hivatallal, a polgármesterrel és a jegyzővel, mindannyiuk számíthat a helyi cigányság bizalmára, támogatására. Nem felejtik el, hogy bármilyen kéréssel fordultak a hivatalhoz, annak vezetőihez, soha nem zárkóztak el annak teljesítésétől. így lehet ma már külön futballpályájuk is. Abból sem csinálnak titkot, hogy megvan a jelöltjük a polgármester személyére a választásokra. — Örömmel közölhetem — mondta végezetül Czinanó János —, hogy a Lungo Drom dobozi szervezete mindent teljesített, amit vállalt. A két cigányszervezet példáját adta az együttműködésnek, a problémák gyors, hatékony megoldásának, ily’ módon méltán képviseli felelősséggel az itt élő cigányok érdekeit. Emellett köszönettel tartozom Farkas Flórián elnök úrnak és dr. Pálfi Miklós alelnöknek, Paksi Évának és a többi munkatársnak, mindannyian elkötelezettséggel igyekszenek dolgozni a cigányságért. L. E. Egy román lap a battonyai fesztiválról Sorin Trocan cikke a Stirea Expressből Alig 6 kilométerre a közös határtól, Battonyán első alkalommal rendeztek sörfesztivált augusztus 19. és 21. között. Ez a rendezvény mintegy kiegészítője lett Mihai Pinza- riu államtitkár látogatásának a három határátkelőhely építkezésein, amelyek között a Bat- tonya—Tornya közötti átkelőhely is szerepel. Bizonyára felteszik a kérdést, hogyan kapcsolódik egy magas rangú román hivatalnok látogatása egy magyarországi város sörfesztiváljához. A válasz nagyon egyszerű. Mindkét esemény kidomborítja annak a jelentőségét, amit egy modem határátkelő jelenthet a szomszédos helyiségek életében. Battonya, a fesztivál gazdája Kihasználva azt a tényt, hogy a Tornya—Battonya határátkelő hétvégeken nyitva van 8 és 20 óra között, a településre viszonylag egyszerű eljutni. Felőlünk Tornyáig olyan út vezet, amely igazából csak terepjárónak való. Abban a reményben, hogy előbb-utóbb korszerűsítik ezt az utat is, elfelejtjük a zöty- kölődést. A román átkelőhely építési munkái most kezdődtek. A személyzet, a vámosok, a rendőrök ideiglenesen egy sátorponyva alatti asztalnál ülnek. A sátor megvédi őket a napfénytől és az esőtől; az időjárás mostanában óráról órára változik. Az átjutás formailag egyszerű: megérkezünk a modem, csábos kinézetű magyar vámhoz. Itt is minden gyorsan lezajlik, szabad az út Battonya felé. Hat kilométer után a román utasnak, aki megszokta a kétnyelvű feliratokat elítélő nacionalista hisztériát, meglepő kép tárul a szeme elé. A helységnévtábla három nevet tüntet fel: Battonya, Batanja, Batania. Mivel nincs a közelben Funar Gyuri, hogy a porban menten elájuljon, tovább folytatjuk utunkat a városka strandjához, a fesztivál helyszínére. Strand, mint Dallasban Annak a román vendégnek a szemében, aki hozzászokott az átlagos román strandok klórtól fehér vizéhez, nyomorúságaihoz, az átalakulásban lévő román társadalom gyötrelmeihez, a battonyai strand úgy jelenik meg, mint egy dallasi villa úszómedencéje. Belépünk az épületbe, ahol minden ragyog a tisztaságtól. Rendkívül tiszták az öltözők, a mellékhelyiségek. Az előtérben pingpongasztalok, elektronikus játékok. Felmenvén a lépcsőn, egy teraszra jutunk, a medencéhez. A víz kristályosán áttetsző. Kalauzunk Gal- góczi Zoltán úr, aki 4 éve bérli a strandot, s az idén 15 éves időtartamra kötött vele szerő- dést a város önkormányzata. Házigazdánk a fesztivál kezdeményezője. Galgóczi úr lát arra esélyt, hogy erősödjenek a határ két oldalán élő emberek kapcsolatai. A fesztivál gondolata szorosan kapcsolódik a határátkelőhely végleges megnyitásához. Galgóczi úr, akinek számos elképzelése van a jövőt illetően, szeretne együttműködni az Arad megyei településekkel mindkét fél hasznára. A strandját, amely talán a legolcsóbb Magyarországon (egy jegy ára 65, míg másutt 100 forint) egyaránt felkeresik románok és magyarok. A fesztivál sikeresnek látszik. A medence előtt felállított ideiglenes színpadon folklóregyütteseket láthattunk. Látogatásunk idején a hangszórókból környékbeli szerb dallamok áradtak. Battonyán 1000 szerb és 500 román él. E határmenti kisvárosban nincsenek etnikumközi problémák: mindegyik etnikum a másik nemzet tiszteletben tartásával őrzi meg hagyományait, szokásait. A mi házigazdánk Ménesi György volt, a battonyai újságíró Mivel a sörfesztivál sör nélkül elképzelhetetlen, megkóstoltuk a „folyékony kenyeret”. Az egyik asztalnál Békés megye legnagyobb napilapja, a Békés Megyei Hírlap néhány hordó sörrel várta a fesztivál résztvevőit. A ceremóniamester Ménesi György úr volt, a lap battonyai tudósítója, aki egyben szerkesztője a kéthetenként megjelenő Battonyai Híreknek is. Ourasága annak ellenére, hogy magyar, románul üdvözölt bennünket. A nyelvet könyvből tanulta, egyedül. A sör mellett egy csomó adattal szolgált Batto- nyáról, tökéletes házigazdának bizonyulva. Tőle ismertem meg Battonya etnikai összetételét. Battonyán a magyar általános iskola mellett működik egy román és egy szerb iskola is. A 10 tanerős román iskolának 25 tanulója van, a fenntartására évente 11 millió forint szükségeltetik. Ebből 3 milliót a magyar kormány biztosít, a többit a helyi önkormányzat adja. Sajnos az iskola nem úgy működik, mint ahogyan kellene. Konkrétan a volt igazgatónő miatt (legalábbis ez a házigazdánk véleménye) az oktatás színvonala sok kívánnivalót hagy maga után, a gyermekek nem tanulják meg a román nyelvet. A helyzet foglalkoztatja a város vezetését: abban mindenki egyetért, hogy a battonyai románoknak is legyen iskolájuk, ahol megőrizhetik nyelvüket és hagyományaikat. Ménesi úr, aki egyben ön- kormányzati képviselő is, nagyon határozott volt. „Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy a gyermekek elsajátítsák a román nyelvet.” De ne felejtsük el Ménesi György úr újságírói mivoltát, aki így fordította románra a nevét: Gheorghe de la Minis, azaz Ménesről származó György. A lakásán tett rövid látogatásunkkor láthattuk, hogyan néz ki egy magyar újságíró dolgozószobája, amely egy pompás, jó ízléssel — nem félünk kimondani — nyugati stílusban berendezett házban található, számítógéppel, telefonnal, faxszal és fénymásolóval felszerelve. Ménesi úr számítógépen fogalmazza meg a cikkeit, és azon is továbbítja a szerkesztőségbe. Mivel az anyagfelvételhez magnót használ, tréfásan azt mondta, hogy szinte már el is felejtett golyóstollal írni. A Magyar— Román Baráti Társaság tagjaként őurasága arra készül, hogy részt vegyen a szeptemberben sorra kerülő brassói rendezvényen. Takács Dezső polgármestert a város jövője foglalkoztatja Battonyai látogatásunk végén nem hagytuk ki azt a lehetőséget, hogy szót váltsunk a városka polgármesterével, Takács Dezső úrral. Tulajdonképpen, mivel romániai újságírókkal volt körülvéve, mondhatjuk, hogy igazi minisajtókonferenciát rendezett. Ourasága pozitívan ítélte meg a sörfesztivált. Gazdasági szempontból nézve a Battonya—Tornya határátkelőhely esélyt ad mindkét határmenti régió fejlődésére. Az idők folyamán őurasága több együttműködési lehetőséget is felajánlott a határon túli romániai településeknek, de a román fél válasza nem volt mindig kedvező. A román iskola ügye elsődleges helyet foglal el a polgármesteri hivatal feladatai között: a minőségi oktatást biztosítani kívánják az itt tanulók számára is. A battonyai sörfesztivál kezdet, melyet folytatni szeretnének Az az eszme, amely a sörfesztivál alapjául szolgált, nemes célú. Az elkövetkező időszak eseményei megteremthetik a biztos siker feltételeit. A gyulai és az aradi Kézfogások után (figyelembe véve a Battonya—Tornya határátkelő megnyitását is) a román—magyar megbékélés esélyei nagyobbak, mint valaha. Csak a két fél toleranciaképességétől függ, hogy a helyzet a kölcsönös megismerés és az együttműködés irányában változzék. Éppen az ilyen közös rendezvények hozhatják meg azokat az eredményeket, amelyek elfeledtetik a határ mindkét oldalán a feszültséggel teli éveket. (Megjelent Arad és Huny ad megye közös hetilapjának, a Stirea Expressnek az 1994. augusztus 22—28-ai számában.) Fordította: Rusznyák Aladár
