Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-14 / 217. szám

1994. szeptember 14., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT IptKÉS MFÍtYFI HÍRLAP Szerelemből? Na ne röhögtess!” Lányok az út szélén Új telefonkártya. Új 50 egységes Matáv-telefonkár- tya forgalombahozatálát je­lentette be Szilas Péter, a Ma­táv sajtófőnöke a BNV-n tar­tott sajtótájékoztatón. A kár­tya kiadását az UNICEF ENSZ Gyermekalap Magyar Nemzeti Bizottsága kérte a Matáv Rt.-től. A Matáv Rt. és az ENSZ szervezet között 1993-ban létrejött egy megál­lapodás, amelynek értelmé­ben mintegy 400 ezer darab kártyát ad ki és forgalmaz az rt. A kártyák árának bevételé­ből a Matáv Rt. összesen mint­egy 10 millió forintot utal át az ENSZ gyermekalapjának az­zal a céllal, hogy segítse a szer­vezetet céljainak megvalósí­tásában, valamint magyaror­szági tevékenységében. Hadifoglyok voltak. Hat egykori, ukrajnai II. világ- háborús hadifogolytábor vesz­teséglistáját kapta meg a Don menti magyar katonatemetők gondozására létrejött Fényes- litkei Alapítvány. A névsor a csemigovi, a donyecki, a ko- rosténi, a Ívovi, az odesszai és a radomisli lágerben, illetve azok úgynevezett altáborai- ban elpusztult magyar honvé­dek, munkaszolgálatosok és elhurcolt polgári személyek nevét, elhalálozásuk időpont­ját tartalmazza. A legtöbben, több mint ezerkétszázan, Odesszában és környékén hal­tak meg. A lajstrom alapján a még élő hozzátartozók most végre megtudhatják, hogy hol temették el annak idején sze­retteiket. Érdeklődő leveleiket a következő címre küldhetik: Don menti sírok Alapítvány, 4620 Fényeslitke. Nyár vége,, fülledt szombat délután. A busz Gyulára tart, csak a sofőr mögötti ülésen van szabad hely. Meg se nézem alaposab­ban a lányt, amikor megkérde­zem, szabad-e a hely. Gyorsan lehuppanok mellé, amikor igent mond. — Úgyse utazom messzire, csak ide a Veszélyhez —jegy­zi meg magyarázólag, aztán egykedvűen, de sokat sejtető- en még hozzáteszi: —, megné­zem a pasasokat a kocsiso­ron. A lány középmagas, karcsú. Fekete farmerdzsekijéhez ha­sonló anyagú for­rónadrágot és sár­ga pólót visel. Sze­mét, száját erősen kifestette. A szavakat nem kell belőle harapó­fogóval kihúzni, de azt sem hiszi, hogy élete „igazán kész regény”. Be­szélgetésünk a pingpongjátékhoz hasonlít, a kérdé­sek és a válaszok úgy pattognak egymás után. — Nagy a , for­galom" ? — Mikor hogy. Van olyan nap, hogy negyven rongy esik le, van amikor alig vala­mi. De összejött már kétszázezer is, igaz, utána alig éreztem a dereka­mat. — Tehát jön egy kocsi... — Jön egy ka­mion, de hát van egy rakás, és meg­kérdezem, hogy mi az ábra. Ha van üzlet van, ha nincs, megyek a következő­höz. —Kik a vendégeid? — Zömmel külföldiek, tö­rökök, angolok, románok, osztrákok, németek. A magya­rok csórók. —És a turisták? — Azok ritkán. Velük rend­szerint ott a feleségük. — Milyenek az angolok, a németek vagy a törökök? —Az angolok udvariasak, a németek precízek, de hidegek, a törökök pedig kedvesek. —Nemfélsz azAIDS-től? — Mindig van nálam gumi, anélkül el se indulok. —És mit kérnek tőled? — A orális szex a leggyako­ribb. Ezt húsz márkáért meg­csinálom. Akkor van a franciá­zás. Aztán ennek bővített változata, ami ötven márka. És ha megfizetik, az anális szex. De azt nem szeretem, mert fáj­dalmas, ezért száz-százhu­szonöt márka alatt nem is csi­nálom. Ennyi a tarifám. —Más? — Isten ments! A perver­zeket, a szadistákat meg a töb­bi vadbarmot messze el­kerülöm. —Forintot nem is fogadsz el? — Miért ne fogadnék? Szo­rozd meg. Ezer, ezerötszáz, két­ezer-ötszáz, ötezer. Ugyanaz. —Hogy lettél kurva? — Mindenki születik vala­mire. Én erre. Még mindig jobb, mint a három műszak valami gyárban. De lassan gyárak sincsenek már. —Stricid? — Nem ejtettek a fejemre. Albérletben lakom egyedül. Lakásra gyűjtök, három év alatt összehozom, aztán abba­hagyom. Csak egy kutyám van. Tacskó. Aranyos. —A szüleid? —Falun laknak. Apám a tsz- ben állatgondozó, anyám taka­rítónő az iskolában. Van egy öcsém is. Nem mondom, hogy tetszik nekik, amit csinálok. De hát az én életem, azt csinálok vele, amit akarok. —Komoly kapcsolat? — Szerelmes kurva? Na ne röhögtess. Hidd el nekem, né­ha a hátam közepére se kívá­nom a férfiakat. —Hány éves vagy? — Most múltam tizenki­lenc. A busz lassít, majd megáll. A Veszélyhez érkeztünk... Panics Ferenc „Van olyan nap, hogy negyven rongy esik le, van amikor alig valami" Fotó: tehoczky Péter David Yallop Nincs megállás - Sakálvadászat „Carlos halott” (7.) Kreisky hosszú politikai karri­erje során nemcsak Abu-Nidál haragját vonta magára, hanem több izraeli kormányfőét is. Pá­lyafutása sokféle vonatkozás­ban egyedülállónak mondható. Hány olyan államférfi akad, akit a nácik bebörtönöztek, az izraeliek is kiátkoztak és maga is zsidó? Bruno Kreiskyt, a kora ifjú­sága óta elkötelezett szocialis­tát 1935-ben, Dollfuss fasiszta uralma idején Bécsben letar­tóztatták, és hazaárulással vá­dolták. Bátran védte magát az­zal a rendszerrel szemben, amely betiltotta az Osztrák Szociáldemokrata Pártot és a szakszervezeteket. Lehet, hogy azért volt aránylag enyhe az ítélete — egy év börtön —, mert a nemzetközi sajtó tudó­sított a bíróság előtti fellépésé­ről. 1938. március 14-én, egy nappal az „Anschluss” — Ausztriának a Német Biroda­lomba való bekebelezése — után újra letartóztatták — ezúttal a Gestapo vitte el. Több hónapos fogság után kiutasí­tották az országból. Talán ké­sőbb éppen a szülőföldjéről való elűzése segítette ahhoz, hogy jobban megértse a pa­lesztin nép vágyait és törekvé­seit. Egy zsidó, aki felismerte, hogy a palesztinok is a szétszó- ratástól szenvednek. A háború előtti, börtönben töltött időről megjegyezte: —Az egyetlen, amit ott meg­tanultam, hogyan kell kijönni olyanokkal, akiket nem szen­vedhetek. Tizenhárom éves osztrák szövetségi kancellári szolgálata alatt bőségesen volt alkalma rá, hogy bebizonyítsa, jól megta­nulta ezt aleckét. Reagan elnök­ről és a szovjet főtitkárról, Cser- nyenkóról ezt mondta: — Bámulatos, hogy két ilyen korlátolt ember elméletileg két szuperhatalom vezére lehetett. Természetesen csak elmélet­ben. Mindketten díszes óriásbá­bok voltak, de még ilyen minő­ségükben is vérfagyasztó osto­baságokat követtek el. Mind­kettőjükhöz volt szerencsém. Egyikük sem gyakorolt mély hatást rám. Golda Meir izraeli miniszter­elnök asszonyról ezt mondta: — Berontott az irodámba, és elkezdte öklével verni az aszta­lomat. Nyilvánvalóan akart tő­lem valamit. De akkora lármát csapott, hogy nem értettem jól, mit kíván. Végre megértettem, mit akar: nyissam meg Schöna- uban újra a Szovjetunióból ér­kező zsidó menekültek átmene­ti táborát. Ezt elutasítottam, de biztosítottam róla, hogy Auszt­ria továbbra is befogadja a me­nekülteket. Azt hiszem, ekkor nevezett antiszemitának. És ek­kor én csaptam öklömmel az asztalra. Emlékszem még, mit mondtam: „Ebben a helyiség­ben három zsidó van.” Az izrae­li nagykövet, Jichák Patis, és az osztrák belügyminiszter, Rosch ugyancsak jelen volt. A miniszterelnöknő most először hallgatott el, amióta be­lépett az irodámba. Legköze­lebbi rokonaimat Hitler irtotta ki. Csak Auschwitzban tizenné­gyet közülük. Ez közismert tény volt, csakúgy, mint az, hogy börtönben ültem, majd utána a Gestapo kiutasított. Ismertem Golda Meirt néhány éve. Lehe­tetlen, hogy ne tudott volna a múltamról. Schönaut ugyan nem nyitották meg újra, de to­vábbra is fogadtunk be szovjet zsidókat, ahogy Meir asszony­nak megígértem. A Schönau el­leni merénylet utáni évben több mint 20 000 volt a számuk. Ér­dekes módon a sfovjet zsidók többsége egyáltalán nem is vá­gyott Izraelbe. Egyre többen akartak inkább az USA-ba, Ka­nadába, Nyugat-Európába menni, akárhová, csak Izraelbe nem. Beszélgetésünk során vilá­gossá vált, hogy Kreisky, az ag­nosztikus zsidó megrögzött an- ticionista. És olyan ember, aki nagyon is tisztában van a mo­dem történelem iróniájával. — Izrael Hitler politikájának az eredménye. Hitler nélkül Pa­lesztinában csak egy csoport te­lepes lett volna, akik ugyan sze­rettek ott élni, de nem arattak különösebb sikereket, és soha nem érték volna el egy nemzet státusát. Hitler teremtette Izra­elt. Kreisky arról is meg volt győ­ződve, hogy Izrael éppen a bázi­sául szolgáló erkölcsi tőkét rombolta szét „háborús és fa- sisztoid politikájával”. —Csak meg kell nézni Begin és Samir politikáját, hogy észre­vegyük, ez a politika fasiszta vonásokat mutat. A palesztinok ellen fordul saját hatalmi szférá­jukban. Az izraeli és a megszállt területeken élő palesztinok ajrartheidpolitika áldozatai. Életük teljesen az izraeli hadse­reg ellenőrzése alatt áll. A fasiz­mus nem azonos azzal, hogy Hitler a zsidókkal elbánt. A fa­sizmus a brutális erőszak. Izrael mindig azzal büszkélkedik, hogy a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országa. Ez a leg­tisztább gúny, ha végiggondol­juk a demokrácia valódi fogal­mát! Amíg olyan emberek kor­mányozzák Izraelt, mint Begin és Samir, fasiszta állam marad! (Folytatjuk) (A kötet Budapesten megvásárolha­tó a Magyar Könyvklubnak a Déli pályaudvari kerengőjében lévő' könyvesboltjában, illetve megren­delhető' postai úton a következő cí­men: Magyar Könyvklub, 1546 Bu­dapest.) / Szeri Árpád a szupergyóztes Szeri Árpád újságíró, test­vérlapunk, a Tolnai Népúj­ság munkatársa, aki először nyerte meg az autót a Min­dent vagy semmit! című te­levíziós vetélkedőben, most elindult a győztesek szellemi párviadalán is. S győzött a szuperdöntőben is: többet tudott, mint a ko­rábbi bajnokok, Kodaj Bence és Gyócsy Géza. — Számítottam rá, hogy nagy küzdelem lesz. S az idegek csatája. Nos, ez be is igazolódott — mondta a győztes. — Idegességem­ben többször hibáztam. A harc csak a villámkérdé­seknél, a harmadik har­madban dőlt el. — Büszke vagyok erre a győzelemre, amit a vetélke­dő két eddigi legjobb játéko­sa ellen sikerült elérnem. S jól esik, hogy ez szűkebb hazámban, Tolna megyében — de országszerte is — is­mét egyfajta kellemes is­mertséget jelent. — Játsszunk egy kicsit, mi jut eszedbe a következő sza­vakról? Az első szó: játék? — Öröm. — Siker? — Pénz. — Kudarc? — Nem volt még jóváte­hetetlen kudarc az életem­ben. Egyébként az is elő­fordulhat, hogy a kudar­cokból — hosszú távon — nagy eredmény születik. — Boldogság? — Meg kell keresni, meg kell találni. — Érték? — Tudás. — Ha nem itt, akkor a világ melyik pontján sze­retnél élni? — Ezen már sokat gon­dolkodtam, s arra jutottam, amire mások is — hogy tu­lajdonképpen egy lakatlan szigeten kellene élni. Olyan lakatlan szigeten, ahol azért van egy koncert­terem, könyvtár, művelő­dési ház, teniszpálya, s fő­leg emberek. — Melyik korban sze­retnél élni? — Ezt egyszer én is megkérdeztem egy sok korszakot megélt riporter­alanyomtól, aki azt vála­szolta, hogy mindig abban korban szeretne élni, amely éppen van, de soká­ig­— Barátság? — Olyan kapcsolat, amely termékeny, amely­ben jelen van a gazdagító gondolatok cseréje, a tá­maszt nyújtó, személyi­ségfejlesztő szeretet és a humor. — Miből lehet a legtöb­bet tanulni? — Tanulni mindenből és mindenkitől lehet, de szá­momra elsősorban a köny­vek adták meg a tanulás örö­mét és eredményét, a tudást. —Nemcsak lexikális tu­dást? —Amit tudok, annak egy része biztosan tény, név, év­szám, de mindig érdekeltek az összefüggések is. A lexi­kális tudás egyébként sem egyenlő a holt tudással, mint ahogy ez most már másod­szor be is bizonyosodott. Szívesen részt vennék olyan vetélkedőn is, ahol egy-egy témakörről szabadon lehet beszélni. — Kívánság? — Számomra nem az az életcél, hogy milliókat nyerjek a lottón, bízom ab­ban, hogy a magam erejé­ből is megvalósítom a ter­veimet. Tulajdonképpen csak erőt és egészséget sze­retnék, ez esetben sok min­dent el tudok érni, ami a kor színvonalán lehetséges. Nem félek a jövőtől, a hul­lámvölgyek ellenére min­dig is azt gondoltam, s most is azt gondolom — harmincnégy évesen —, hogy előttem az élet. — Mi szeretnél lenni? — Szeri Árpád, aki tel­jes életet él. Ihárosi Ibolya Ferenczy Europress Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték-törvényról Az Alkotmánybíróság keddi határozata szerint nem alkot­mányellenes, hogy a szeren­csejáték-törvény a nyere­ményalap kiszámítására néz­ve más szabályokat állapít meg a lottóra, a totóra, a bingó- ra és a lóversenyfogadásra, mint egyéb hasonló fogadások esetében. A dokumentum sze­rint a jogszabály a szerencse- játék szervezését az állam ki­zárólagos gazdasági tevé­kenysége körébe utalta, és az állam viszonylag széles körű döntési szabadsággal rendel­kezik a tekintetben, hogy mit nyilvánít állami monopólium­nak. Ugyancsak viszonylag szabadon dönthet arról, hogy monopoltevékenységének gyakorlását mikor tartja fenn önmaga számára, illetve mi­kor és milyen feltételekkel en­gedi át másoknak. Minderről az Alkotmánybíróság közle­ményében tájékoztatta az MTI-t. A határozat utal arra: bizonyos esetekben kifejezet­ten azzal a céllal nyilvánítanak állami monopóliummá egyes tevékenységeket, hogy az ál­lamkincstár olyan bevételekre tegyen szert, amelyeket közér­dekű feladatok fedezetéül tud felhasználni. így például a sze­rencsejátékokból származó bevételekből az Országos Já­ték Alap egészségügyi, szoci­ális, oktatási, kulturális és ifjú­sági célú támogatásokat nyújt. — FELHIVAS■ ❖ Gyula város polgármestere lakossági fórumot szervez az új Erkel Ferenc Gimnázium megvalósításával kapcsolatban, melynek ideje: 1994. szeptember 16. (péntek) 17 óra. Helye: Gyula Városháza díszterme. Tisztelettel várjuk Gyula város polgárait!

Next

/
Thumbnails
Contents