Békés Megyei Hírlap, 1994. szeptember (49. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-12 / 215. szám

CSABAI NAPLÓ 1994. szeptember 12., hétfő Lakberendezés Lakatos-módra Lakatos László magánvállalkozása lakberendezés­sel, bútortervezéssel, -gyártással, kereskedelemmel foglalkozik Idegenként Békéscsabán Néhány évvel ezelőtt az ország nyugati feléből költöztem Békéscsabára. Akárki­nek mesélem, mindenki elszörnyedve néz rám: hogy lehet ezt kibírni? Hogy bírom itt, ebben a ,,világvégi porfészekben” ? Mások, akik valamilyen oknál fogva átmenetileg ide­kerülnek, itt dolgoznak néhány hétre, hónapra, azok meg alig tudnak elszakadni a várostól. Vissza-visszajárnak nosztalgiából, szerétéiből. Nagyon sok olyan emberrel is találkoztam, aki szív­ügyének érzi a város jövőjét—érdekes módon ezek közül sokan nem is itt születtek. Valahogy a csabaiak egy része kimondatlanul is alábecsüli városát. Ezeken az oldalakon több alkalmunk lesz a város gond- jai-bajai mellett azokra az értékekre is felhívni a figyel­met, amikre a mindennapi rohanásban már nem is fi­gyelünk. Talán ez segít. Talán legelőször a saját szemléletünket kellene átalakí­tani ahhoz, hogy higgyük: Békéscsaba nem „világvégi porfészek”. Lu Egy kétsoros doboz-megyeri mondóka tragikus története Lűjjed Sinkó... Békéscsaba város címere Hírek Harang a templomba. Szeverényi Pál önkormányzati képviselő előterjesztésére a közgyűlés 200 ezer forint támo­gatást szavazott meg az erzsé- bethelyi római katolikus temp­lom javára. A nemrég elkészült templomba így kerülhetne vég­re harang is. Az egyház azonban csak akkor kívánja igénybe ven­ni ezt a segítséget, ha erre a célra máshonnan nem tudja előte­remteni a szükséges pénzt. Határidő módosítás! A Békéscsabai Lakásszövetke­zet ebben az évben több épület fűtéskorszerűsítését végzi. Az érintett lakások nagy részében a szerkezetek felszerelése már megtörtént. A lakók az elvég­zett munka egyenértékét egy kedvezményes hitelakció ke­retében részletekben is fizet­hetik. Akik mégis az egyösszegű fizetés mellett döntöttek, azok ezt december 31-ig tehetik meg a szövetke­zet pénztárában. A fizetési ha­táridő módosítását a tagság ké­résére hajtották végre. Utat építettek. Aszfalt- burkolat került Kétsoprony utolsó előtti földes utcájára, a Mikszáthra. A minisztérium­hoz benyújtott útpályázatra né­hány hónapja az önkormányzat másfél millió forintos hozzájá­rulást kapott. A pénzhez még ugyanennyit hozzá kellett tenni saját erőből: az önkormányzat és a lakosság segítségével. Az útépítés munkálatait a közel­múltban fejezték be. Az oldalt írták: Antal Gyöngyi, Csath Róza, Magyari Barna, Nyem- csok László. Fotó: Ko­vács Erzsébet Olvasóink leveleit, vé­leményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesz­tősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon (66) 450-450 A békéscsabai Lakatos László egykoron az IKV-nál dolgo­zott felmérőtechnikusként, így rengeteg lakásban megfor­dult. Sokszor találkozott rossz állapotú, elrendezésű bútorok­kal és látta, hogy az akkori kereskedelem nem biztosít célszerű, helyi, egyéni igény szerinti lakberendezési tár­gyakat. Több társával összefo­gott és három éve létrehozta Lakatos László magánvállal­kozása néven a cégét. A Rózsa Ferenc Gimnázium új épületé­ben futottunk össze vele, ahol éppen az irodák és előterek bebútorozását irányította. — Cégük tevékenysége csak a kereskedelemre korlátozó­dik, vagy bővebb annál? — kérdeztük. — Teljes körű lakberende­zéssel foglalkozunk, a terve­zéstől a bútorgyártásig, keres­kedelemig. Padlószőnyegtől a csillárig mindenféle lakberen­dezési tárggyal szolgálunk, akár szekrénysorral, konyha­bútorral, vagy csak egy fésül­ködőasztallal, fotellal. A Két- egyházi úton van az alap­anyag-ellátó rendszerünk, nyolc bútorasztalos dolgozik a vállalkozásnál és az Irányi ut­cai bemutatótermünkben tud­juk illusztrálni munkáinkat. — Melyekre a legbüszkéb­bek? — Mi rendeztük be a tarhosi iskolát, Békéscsabán a Provi­dencia Biztosító épületét, szá­mos butikot, irodát. Ugyanak­kor magánházaknál is dolgo­zunk, sokszor kulcsra készen adjuk át a lakást. —Leginkább a megrendelő ízlése a döntő, vagy kikérik az önök tanácsát is? — Van, aki kész tervekkel jön és ragaszkodik elképzelé­seihez, de olyan is akad, aki teljesen ránk bízza lakása be­rendezését. Egyik ügyfelünk Az Újkígyósi Cukorbetegek Klubja minden hónap első szerdáján tartja összejövetelét az idősek napközi otthonában. Vezetőjüktől, Pintér Józseftől megtudtuk, hogy a ma már több, mint 50 tagot számláló klub tavaly októberben ala­kult a gyulai cukorbetegek egyesületének mintájára. Cél­juk, hogy a hozzájuk forduló­kat önmaguk betegségét job­ban megismerő, kérdezni tu­dó, életüket maguk alakító például letette az asztalomra lakása kulcsát és azt mondta: a mi tevékenységi körünk a lak- berendezés, ő csak azt szeret­né, hogy megfelelő legyen a végeredmény. A munka olyan jól sikerült, hogy azóta több butikját berendeztük, az ügy­felet pedig egy év alatt össze­sen négyszer láttam. Persze olyanok is jönnek hozzánk, akik egy-egy bútordarabra emberekké formálják. Szeret­nék megértetni velük, hogy a betegséget megfelelő életvi­tellel elviselhetővé lehet ten­ni. Meggyőződésük, hogy a szervezett előadások mellett a betegek egymásközti tapasz­talatcseréje is hasznos. Né­hány téma az elkövetkező há­rom hónap klubfoglalkozásai­nak programjából. Októberben diétás termé­kek kóstolóval egybekötött bemutatójára várják az érdek­gyűjtögetik össze a pénzt és negyedévente visszajárnak, amikor egy asztalra, egy ru­hásszekrényre telik.-— Mennyire spórolnak ma­napság az emberek a bútoro­kon? — Végletekkel ugyan talál­kozunk, mivel azonban a pol­gárok az általuk elképzelt mi­liőben szeretnének lakni, haj­landók áldozni is ezért. lődőket. Ez alkalommal szó esik majd a tiszántúli regioná­lis cukorbeteg találkozóval kapcsolatos tudnivalókról is. Novemberben a tagság vacso­rával ünnepli a diabetes világ­napot. December 7-én dr. Gyi- mesi András belgyógyászt lát­ják vendégül, aki a diabetes gyógyításában elért eredmé­nyekről tart előadást. Az eseti programok mellett a szokásos vércukormérésre minden al­kalommal sor kerül. Dobozon jó néhány évvel ez­előtt a már akkor 80 éves Z. Szabó Laci bácsi egy kétsoros mondókát bízott rám: „Lűjjed, SINKÓ / B...d meg, SINKO!” Hosszú fejtegetés, beszélge­tés közben — és után — kigön- gyölődött e piciny, kétsoros mondóka háttere és története. A dobozi határhoz tartozott régen Békéscsabán felül az ak­kor úgynevezett Doboz- Megyer. Itt sok dobozi paraszt­embernek volt földje, földbirto­ka. E rész határos volt a békés­csabai határral. Egy orvosnak — akit doktor Sinkónak hívtak — a múlt században volt itt egy tagban 40 hold szőlője és gyümölcsöse. Ennek közepén állott egy szép épület. Doktor Sinkó abban is lakott. Úgy járt be a városba praktizálni. Doktor Sinkónak volt egy saját maga szerkesztette viharágyúja, mellyel, ha jött a vihar, belelőtt a fellegekbe. Amint egyszer elsütötte a szerkezetét, roppant nagy eső lett. Erre azt mondták aztán: „Sinkó kioldotta a zsák száját!” A doktor Sinkó által kioldott zsák szájából — az eső által — akkora víz lett a tájon, hogy elöntötte a nyomtatás szérűit, s az „állás”-t, azaz a nyomtatásra beágyazott gabonát. Erre mondták, hogy „medvét fog­tak”. Az egész ágyást félre kel­lett rakni, s megszárítani, hogy meg lehessen menteni, majd megszáradva ki lehessen csé­pelni — rugatni — a lóval nyomtatós világban. Tehát így oldotta ki doktor Sinkó a zsák száját. Volt ennek a doktor Sinkó­nak egy félnótás, kissé kelekó­tya szolgája, aki a szőlő- és gyümölcsösbeli munkáknál se­gítségére volt gazdájának. Min­dig ott volt Sinkó mellett, akkor is, amikor a viharágyút készítet­ték elő lövésre, s akkor is, ami­kor elsütötték, s belelőttek a fel­legekbe. Egyszer hatalmas dübörgés­sel közeledett a vihar. A hűséges legény, aki látta ennek előtte, hogy gazdája hogyan töltötte meg és sütötte el a viharágyút, fogott egy fazekat, belementet­te a puskaporba, kapta a kellé­keket, s futott a viharágyúhoz... Zutty! Bele a puskaport az öblös torokba! Rá a fojtást! (Ami fel­tehetően vizes is lehetett?!) Üsd a rostvessző helyett a döröcskö- lőfával...! Hogy tüzet hogyan csiholt, mi volt hozzá a készség és a kelléke, erről nem szól az emlé­kezet, de elég az hozzá, hogy a viharágyú durranását már nem hallotta meg doktor Sinkó hűsé­ges szolgája, aki a gazdája sző­lőjét és gyümölcsösét akarta megmenteni a vihartól, mert szárnyra kapták Illés táltosai, s vele repültek a magasba... Doktor Sinkó szőlőjét és gyümölcsösét földig verte ajég és törte, szaggatta a féktelen tátorján. A gazda hazatért. Szo­morú szívvel látta a borzalmas kárt. Szólongatta hűséges szol­gáját, akit sehol sem talált. Meg­látta a nyitott puskaportartót, mely mellől hiányoztak a lövés­hez használt alkalmatosságok. Lába közé kapta az utat, s futott a viharágyúhoz, melyet darabokra tépett a hatalmas ere­jű robbanás — a hűséges szol­gával együtt. így keletkezett a nép ajkán egy szólás, így keletkezett egy piciny mondóka: „Lűjjed, Sin­kó / B...d meg, Sinkó!”, mely­nek igaz meséje egy emberéle­tet követelt. Rác/ Sándor néprajzkutató Tapasztalatcsere klubfoglalkozások keretében Cukorbetegek Újkígyóson Köszönöm a szponzoroknak! Sajnos ritkán adatik meg a toliforgatónak, hogy valódi sikerélménye legyen. Olyan, amikor úgy érzi: na, ezért tényleg érdemes volt megszólal­ni, a nyilvánossághoz fordulni. Nekem egy ilyen is adatott. Volt szerencsém az elmúlt esztendőben Pósteleken egy alterna­tív művészeti táborról tudósítani. Nem volt szép tőlem, de kénytelen voltam leírni, hogy szerin­tem a látottak, hallottak olyan messze esnek a művészettől, mint egy MTZ a BMW-tői. Sőt, arra vetemedtem, hogy kértem a pénzembere­ket: nézzék már meg, mire adnak pénzt, ha már adnak magukra valamit! Ki gondolta, hogy a cikk hatására egy év múlva, azaz az idén már a kutya sem szponzorálta eme „művészeti alter­natívát”. Ezt közölte ugyanis a „Csalánleve- ses” BMZ az egyik helyi újságban. Természete­sen megkaptam a laptól a fejmosást, hogy én vagyok az a rontó lélek, aki kerékkötője a kultúrának, a fejlődésnek... Ha már szóba kerültem, akkor a fentiekhez kénytelen vagyok egy rövid megjegyzést fűzni. Ebben az egy esetben valóban próbáltam lebe­szélni a szponzorokat. Viszont tucatnyi írásban igyekeztem jó érzésű olvasóink figyelmét felhív­ni elesett, beteg, bajbajutott embertársukra, akik anyagi okok miatt nem reménykedhettek problémájuk megoldásában. Tessenek elolvas­ni ezeket az írásokat! Kértem a pénzembereket (is), nyissák meg a pénztárcájukat. Jó érzés leírni, hogy nem hiába. S ha az adakozók között csak egyetlenegy is akadt, aki ama alternatív művészeti rendezvény helyett, mondjuk egy be­teg leány külföldi gyógykezelését támogatta, akkor már megérte tollat fogni... Mellesleg tőlem mindenki kibontakozhat, megmutathatja önmagából a lényeget. Például fetrenghet mézben, majd foroghat tyúktoliban, ihat tintát, amit aztán a nagyérdemű szeme láttára kiokád. Ez mind az ő dolga, ha van rá pénze, vagy ha talál rá embert, aki finanszíroz­za. Mert egy dolgot azért nem szabad elfelejteni, az újságíró csak a véleményét írja le. Dönteni a pénzemberek döntenek: fizetnek vagy sem, ha igen, akkor mire?! B.V. Székelyföldön Négynapos kiránduláson vesznek részt szeptember 22—25 között a békéscsabai Lencsési Közösségi Ház nyug­díjasai. Az úticél a megye- székhely testvérvárosa, Szé­kelyudvarhely. A kirándulók megismerkedhetnek a magyar történelem nevezetes emlék­helyeivel. Kolozsvárott például meg­tekintik a Farkas úti reformá­tus templomot, a segesvári vá­rat és a marosvásárhelyi kultú­ra palotáját. Kirándulnak Ko- rondra és Szovátára. Elzarán­dokolnak a csíksomlyói kegy­templomba és útjuk során a Gyilkos-tó és a Békás-szoros vadregényes tájaiban is gyö­nyörködhetnek. Nagyobb terület gyomtalanítható, füvesíthető Több jut a köztisztaságra A békéscsabai önkormányzat­nak ebben az esztendőben a közkutak üzemeltetésére ke­vesebbet kellett fordítania, va­lamint az ejektoros kutak víz­díjának fizetése ügyében ked­vező megállapodást sikerült kötnie a Békés Megyei Víz­művek Rt.-vel. A múlt évi vízdíj végelszá­molásakor mintegy másfél millió forintot visszautaltak. A település vízellátására szánt ötmillió forintból csaknem há­rommilliót átcsoportosítottak, így a tavalyról visszautalt összeggel együtt közel négy és fél millió forinttal gazdago­dott a városüzemeltetési iroda költségvetése. A megváltozott anyagi lehetőségek révén az iroda ebben az évben a koráb­ban előirányzottnál csaknem kétmillió forinttal tud többet költeni vízkárelhárításra. Ezt a pénzt a közterületi árkok tisz­tításához igénybe vett köz­munka dologi kiadásaira for­dítja. A köztisztasági összeget egymillióval növelik, s ezt a pénzt a téli síkosságmentesí­tésre és a hómunkák finanszí­rozására használják. A mara­dék másfél millióval a park- fenntartást támogatják. így na­gyobb területeket gyomta- laníthatnak, füvesíthetnek majd.

Next

/
Thumbnails
Contents