Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-08 / 185. szám

1994. augusztus 8., hétfő NAGYVILÁG »PÉS MEGYEI HÍRLAP Terroristák áldozata lett egy ötgyermekes, állapotos asszony Észak-írországi terroristák az éjszaka hidegvérrel meggyil­koltak egy ötgyermekes, terhes asszonyt, csak azért, hogy jelez­zék: nem értenek egyet a meg­békélést célzó angol—ír tár­gyalásokkal. A Reuter szerint a gyilkosság egy elszigetelt vidéki házban történt, Omagh közelében. Az asszony öt gyermeke — mind nyolc évnél fiatalabb — otthon volt, amikor a terroristák agyon­lőtték az anyát. A gyerekek nem szenvedtek testi sérülést. A rendőrség feltevése szerint a brutális bűntényt protestáns terroristák követték el, akik el­lenzik, hogy London és Dublin tárgyalásokba bocsátkozik a Sinn Fein párttal, az ír Köztársa­sági Hadsereg (IRA) terrorszer­vezet politikai szárnyával. A protestáns—tehát a Nagy- Britanniához való tartozást igénylő — terrorista csoportok úgynevezett lágy célpontokat: ivókat, klubokat támadnak rosszallásuk jeléül. Horn nem kért bocsánatot Cseh lapok a pozsonyi látogatásról „Mégha általános is volt a vélekedés, hogy a mostani pozsonyi és budapesti kormányzat eny­hébb vizekre tolhatja a befagyott szlovák— magyar viszonyt, aligha várta valaki is a magyar hozzáállás ilyen átütő erejű változását. Horn tudatában van annak — vélekedik Jan Kovarík, a Rudé Právo kommentátora —, hogy egymás hibáinak felhánytorgatása és a követelésekkel való előhozakodás nem lehet alapja a kapcsola­tok fellendítésének, főleg nem olyan szomszé­dok közt, kiknek közös történelmében számos tragikus lap van.” „Horn nem egyszerűen álmodozó, de nem is csupán hideg számító. A választási ígéretek közepette jelezte, hogy lényegesen javítani kí­vánja a kapcsolatokat a szomszédokkal” — teszi hozzá Kovarík. — A szlovák—magyar alapszerződést nem írták alá pénteken Pozsonyban, de ezt senki nem is várta — szögezte le a Mladá Fronta Dnes című prágai lap. „Ami ebben a helyzetben mégis a legfontosabb, hogy a két miniszterel­nök ismét közelebb vitte a magyar—szlovák kapcsolatokat ahhoz a dimenzióhoz, amelyre a pragmatikus párbeszéd a jellemző.” Személyesen Michal Kovác szlovák államfő mondta el a magyar kormányfővel pénteken Pozsonyban folytatott megbeszélése után a cseh hírügynökség pozsonyi tudósítójának: „A magyar miniszterelnök, Horn Gyula kijelentet­te, hogy bocsánatot kér mindenért, ami a múlt­ban történt, az összes sérelemért, ami a Magyar- országon élő kisebbségeket érte”. A szlovák államfő nyilatkozatát az újságíró, Peter Svec hangszalagra rögzítette. Kovác a CTK tudósítása szerint hozzáfűzte, hogy noha a magyar miniszterelnök nem érez személyes felelősséget a múltbéli konfliktuso­kért, kötelességének érezte a bocsánatkérést, és arra szólított fel: a két ország ne engedje, hogy a múlt tehertételt jelentsen a mai problémák meg­oldásában, hanem ellenkezőleg, ténykedjenek a kölcsönös megbékélés érdekében. Kovác ál­lamfő ebben teljes mértékben egyetértett a ma­gyar kormányfővel — idézte az elnököt a CTK. Az MTI kiküldött tudósítóját erről a cseh hírügynökség pozsonyi irodája tájékoztatta, azt követően, hogy a cseh sajtó közölte a CTK jelentését, és azt Forró Evelyn kormányszóvivő a magyar rádiónak nyilatkozva cáfolta. A pápa újból szót emelt az abortusz ellen „Förtelmes bűntettnek” nevezte az abortuszt a pápa, aki a hívekhez intézett szokásos vasárnapi üzenetét ezúttal tel­jes egészében a mesterséges terhességmegszakítás ügyé­nek szentelte. Az ENSZ közelgő kairói népesedési világkonferenciá­ját II. János Pál arra buzdította Castel Gandolfó-i nyaraló­jában híveihez intézett beszédében, hogy nyilvánítsa tör­vénytelennek az abortuszt, mint a családtervezés eszkö­zét. „Ha a kairói konferencián újabb legitimációt kap a törvényes abortusz gyakorlata, az emberiséget újabb nagy csapás éri a jog és az igazságosság terén —jelentette ki a pápa. — Az államnak kötelessége minden lehetséges módon garantálni minden egyes ember élethez való jogát. Ezen kötelességgel szemben nem lehet a lelkiismeret vagy a választás szabadságára hivatkozni, mert az élet tisztelete képezi minden egyéb jog alapját, beleértve a szabadság­hoz való jogot is” — fejtette ki a katolikus egyház egyéb­ként már ismert álláspontját II. János Pál. A pápa azonban ezúttal közvetlenül a szeptember 5-én Kairóban megnyíló népesedési világkonferenciához for­dult, reményét fejezve ki, hogy a kairói értekezlet is megerősíti az előző, az 1984-ben Mexikóvárosban tartott világkonferencia álláspontját, mely minden körülmények között megengedhetetlennek tartja a mesterséges magzat­elhajtást, mint a családtervezés eszközét. — Nemcsak az egyének, hanem az államok és a nemze­tek közössége számára is érvényes az az erkölcsi elv, amely szerint az emberi életet a fogantatás pillanatától kezdve minden lehetséges módon tisztelni és védeni kell. Az emberi lénynek létezése első pillanatától kezdve min­den személyiségi jogát el kell ismerni, köztük minden ártatlan lénynek az élethez való, sérthetetlen jogát — mondta a pápa. Izrael megerősíti katonai állásait Dél-Libanonban Kuba: a harmadik kompnak nem sikerült Castro ismeri az amerikai imperializmus tervét Izrael vasárnap legmagasabb fokozatú riadókészültségbe helyezte az úgynevezett dél­libanoni biztonsági övezetben szolgálatot teljesítő katonáit, és újabb katonai alakulatokkal és nehézfegyverekkel erősítet­te meg a térségben kiépített hadállásait. Ezt a DPA jelenti bejrúti katonai körökre hivat­kozva. Az izraeli hadsereg így vá­laszolt a Hezbollah (Isten Párt­ja) terrorszervezetnek egy iz­raeli katonai állás ellen a biz­tonsági övezetben előző nap végrehajtott támadására, amelynek során két izraeli ka­tona életét vesztette. A Hezbollah bejelentette, hogy további megtorlásokat al­kalmaz azért az izraeli légitá­madásért, amelyet a szervezet dél-libanoni rejtekhelyei ellen hajtottak végre, s amelynek so­rán csütörtökön egy rosszul cél­zott rakéta megölt hét dél-liba­noni polgári személyt, közöttük két gyermeket. A DPA bejrúti jelentése sze­rint egy ismeretlen telefonáló felhívta az egyik nyugati táv­irati irodát, s ebből az alkalom­ból az Elnyomottak Mozgal­ma szervezet nevében világ­méretű terrorhadjáratot helye­zett kilátásba izraeli intézmé­nyek ellen arra az esetre, ha Izrael a jövőben is falvakat bombáz Dél-Libanonban. Az ismeretlen telefonáló bejelentette, hogy szervezeté­nek tagjai hajtottak végre pén­teken sorozatvető-támadást izraeli falvak ellen. Derűlátást sugallnak a Géniből érkező jelentések: tapintható közelségbe érkezett a „teljes atomcsend” megvalósulása, az atomfegyver-kísérletek általá­nos és talán örök időkre szóló szerződéses betiltása. Míg világunk helyi konflik­tusai inkább az erőszak, mint a tárgyalások diadalát illusztrál­ják, a leszerelés, a fegyverzet­korlátozás területe olykor hoz ellenkező példákat is. Sajnála­tos, hogy a kétpólusú világ megszűnte szinte kisöpörte a nemzetközi sajtóból a leszere­lési kezdeményezések, javas­latok, tárgyalások és megálla­podások híreit. Bár a világ legnagyobb or­szágainak példája azt tanúsít­ja, hogy az atomfegyver az ag­resszió megelőzésének legol­csóbb és legmegbízhatóbb eszköze, s ennek érdekében mindent elkövetnek a nukleá­ris válaszcsapás megbízható­ságának szavatolásáért, illetve azért, hogy egyik atomhata­lom se veszítse el nukleáris megtorló képességét, az atom­leszerelés világszerte higgadt biztonsággal halad előre. Ezt mutatják 1972 óta a kétoldalú SALT- és START-szerződé - sek, 1963 óta az „atomcsend” és az „atomsorompó” célrend­szere érdekében tett sokoldalú erőfeszítések. Az atomfegyver-kísérletek közel fél évszázada velejárói az emberiség történelmének. E kísérletek túlnyomó többsé­ge fizikai értelemben vett rob­Nem sikerült elérnie a nemzetközi vizeket annak a kubai kompnak, amelyet csütörtökön az Egyesült Ál­lamokba akartak irányítani. A kubai állami rádió szombati jelentése sze­rint a hajó üzemanyaga nem messze a havannai partoktól kifogyott és a parti ó'rség így könnyűszerrel be tud­ta fogni. Az utasokat visszaszállítot­ták a fővárosba, az eltérítőket őrizet­be vették — jelentette a Reuter. Ha­vannában az elmúlt kilenc nap során ez volt a harmadik komp, amelyet megkíséreltek az Egyesült Államok­ba téríteni. Feltehetően erről a har­bantás volt, de nem elhanya­golható eredményekhez ve­zettek a laboratóriumi kísérle­tek is, például Pakisztán vagy Izrael esetében. A nukleáris kísérleti robbantások vonalán az elmúlt évtizedek amerikai —szovjet primátust hoztak. Az Egyesült Államok elő­ször 1945. július 16-án robban­tott atombombát. Nyolc ameri­kai atomrobbantásról tudtunk 1949. augusztus 29-éig, amikor magasba emelkedett az első szovjet atombomba „gombá­ja”. A „Hruscsov-bomba”, az 50 megatonnás termonukleáris szerkezet 1961. október 30-án robbant Novaja Zemlja felett 3500 méter magasban. A világ­rekorder szovjet hidrogénbom­bát egy 12 ezer méter magasban repülő TU—95-ös hadászati bombázóról ejtőernyővel eresz­tették le. A XXII. pártkong­resszus tiszteletére rendezett bemutatót megelőzően, 1961. október 23-án egy 30 megaton­nás „szuperbombát” is kipró­báltak Novaja Zemlján. E rob­bantások vakító fényhatását 250 kilométer távolságra is ész­lelték, a tűzgömb 70 kilométer magasba emelkedett, a lökés­hullám 700 kilométer távolság­ban is romboló hatású volt. 1961—62 csúcsforgalmat produkált az atomkísérleti te­repeken. A szovjetek két esz­tendő alatt 94, az amerikaiak 106 atomrobbantással járultak hozzá a fegyver tökéletesíté­séhez és egymás megfélemlí­téséhez. A Szovjetunió meg­madik eltérítési ügyről szárnyra ka­pott hírek váltották ki péntek délután az eddigi legnagyobb Castro-ellenes havannai tüntetést, amelyet a karha­talom bevetésével vertek le. A UPI helyszíni beszámolója szerint a kubai fővárosban jelenleg nyugalom van. A televízión keresztül fordult a kubai néphez Fidel Castro péntek este a délutáni havannai tüntetést követően. A kubai párt- és állami vezető az Egyesült Államokat tette felelőssé a délutáni incidens miatt, és kemény szavakkal bírálta az ameri­kai vezetést, amely szerinte a kubai szűnéséig, gyakorlatilag 1992. január elsejéig a világon 2053 atomfegyver-kísérletet végez­tek, ebből egyedül Nevada 699 robbantást mondhat magáé­nak. Az Egyesült Államok sa­ját kísérleteinek zömét beje­lentette, de 270 olyan atom­robbantást is végzett, amelyet nem kötött a világ orrára. 1963 meghozta a moszkvai részleges atomcsend-szerző- dést, amely a légköri, a kozmi­kus és a víz alatti atomrobbantá­sok betiltása mellett azért nem vetett véget a föld alatti nukleá­ris kísérleteknek, mert ezek el­lenőrizhetőségét, észlelhetősé- gét és azonosíthatóságát a nyu­gati atomhatalmak kétségbe vonták. És elérkezett 1993. júli­us 3., amikor Clinton elnök, sza­kítva a korábbi érvekkel, az Egyesült Államok első számú prioritásának minősítette az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásának megvalósítását a sokoldalú fegyverzet-ellenőr­zési tárgyalásokon. Az ENSZ-közgyűlés köz- felkiáltással elfogadott hatá­rozata alapján ez év január 25- én kezdődtek meg Genfben a Leszerelési Bizottság tárgya­lásai a teljes atomcsendről. Két munkacsoport augusztus­ra gyakorlatilag kidolgozta a szerződéses kötelezettsége­ket, a hatályba léptetés módo­zatait, a végrehajtás ellenőrzé­sét és a nemzetközi megfigye­lő rendszer működésének el­veit. Kimunkálásra várnak az ellenőrzés technikai részletei és a világméretű szerződés megkötésének ütemezése. Ismeretes, hogy 1995 áprili­nép megosztását akarja elérni, majd vérfürdőbe kívánja taszítani a szi­getországot. Castro kifejtette: ismeri az ame­rikai imperializmus tervét, amely arra irányul, hogy likvidálja a kubai forradalmat. Ennek részét képezi a komphajók eltérítése — vélekedett Washington szemére vetve azt, hogy semmit sem tesz a menekülők árada­tának a visszaszorítása érdekében. Szerinte az Egyesült Államok elé­gedetlenséget szít a kubaiak köré­ben, majd incidenseket provokál és hajók eltérítésére ösztönöz. sában New Yorkban monstre tanácskozás kezdődik az atomfegyverek terjedését megakadályozó atomsorom- pó-szerződés érvényességé­nek meghosszabbításáról. A feltétlen és határidőhöz nem kötött meghosszabbítás egyik feltétele általános vélemény szerint az atomkísérletek átfo­gó megtiltása. Az atomcsend ellenőrzése óriási műszaki és pénzügyf probléma, de egyetértés van egy globális szeizmológiai rendszer kiépítésében, légköri radioaktivitás-mérő hálózat létrehozásában, valamint a helyszíni ellenőrzés főbb fel­tételeiben. Százszázalékos el­lenőrzési biztonság természe­tesen nem lehetséges, de a fej­lődés ma már megismételhe- tetlenné teszi a negyedszázad­dal ezelőtti „trükköket”. A világ földrengésjelző ál­lomásai 1968. december 12-én egy amerikai földalatti atom­robbantást észleltek, ezt Wa­shington be is jelentette. Való­jában egyszerre hat, egyen­ként 20 kilotonnás szerkezetet robbantottak fel a nevadai si­vatagban, mintegy bizonyítva az észlelési eljárások akkori megbízhatatlanságát. A teljes atomcsend, egy idő­ben és térben korlátlan atom- sorompó-rendszer aztán lehe­tővé teszi olyan feladat napi­rendre tűzését, mint a hasadó­anyagok katonai célokra való előállításának betiltása, ami már nagyobb esélyt ad egy újabb tömegpusztító fegyver­fajta kiiktatásának. PlRITYI SÁNDOR Az NspJáö írja Miért kell félni? Mert félni kell. Hiszen ami a leginkább összetarthat, az nem a szeretet, hanem a rettegés meg a gyűlölet. Ion Iliescu ellen senki sem akart elkövetni merényletet. Az ő köreiben a palotaforradalom és a rögtönítélő bíróság a divat. De azért a félelmet táplálni kell. Mert más kohéziós erő nincs. Legalábbis a gyakorlat ezt bizonyítja. A haza- szeretet nem elég, pontosabban kevés akkor, ha csak valamiért, és nem valami ellen van. Furcsa. Nemde? Hetvenöt éve rettegni kell a magyaroktól. Húszmillió fél másfél milliótól. Logikus. Mégis miért ez az állandó készültség, „a nem mondjuk meg, de tudjuk, hogy ki az” ellenséggel szemben? Félnivaló azért mégiscsak van. Na és, ha van, de nem lehet kimondani? Mi az, hogy nem lehet kimondani? Miért nem lehet kimondani? (...) Miért fontosabb vasúti összeköttetést teremteni Ga- lac—Temesvár, Nagyvárad—Jászváros, Arad—Doma Vatra között, mint mondjuk, összekötni Kolozsvárt Ma­rosvásárhellyel? Vajon? Miért kellett bepakolni roham­léptekkel moldvaiak tízezreit Temesvárra és a bánsági falvakba? A magyar veszélyt ellensúlyozandó? Hát Arad­ra? Ott is magyar veszély fenyeget? Nem. Más volt és maradt a bajok oka. Ott a helybéli románság okozta veszélyt kellett ellensúlyozni a betelepítettekkel. Neveze­tesen azt, hogy éppen a bánsági meg partiumi románok mindennapi tapasztalata, gyakorlata igazolja: a határ két oldalán élő magyarokkal való együttélésből több hasznuk van, mint káruk. Meglehet, hogy ezek a románok nem szívvel-lélekkel vevők a bukarestiek Erdély-féltésére. Különben is: el lehet venni Franciaországot a franciáktól? Sikerült ez a hitleri Németországnak? Ugye, hogy nem? Itt érhető tetten a tudatalatti: „elveszik tőlünk Erdélyt”. Igen. Erdély ide-oda csatolható. Elvehető Magyarországtól, és odaadható Romániának. Elvehető Romániától, és odaad­ható Ukrajnának. De Erdélyt nem lehet elvenni az erdélyi­ektől! És ez nagy baj adott esetben. Ezért lehetnek veszélyesek az erdélyi románok, mert nekik nem kell Erdélyt félteniök. A legnagyobb Erdély-féltő románok nem erdélyiek. Ezért kell félniük Romániában a románoknak az erdélyi magya­roktól. Kifelé az atomkorszakból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents