Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-31 / 205. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 31., szerda Földink volt. 94 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el a köröstarcsai születésű Szabó Károly történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, majd Késmárkon jogot hallgatott. Ezután joggyakornok volt, majd táblaijegyző Pozsonyban. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1846-ban a fiumei tengerészeti tanfolyam hallgatója. 1847—48-ban Toldy Ferenc irányításával egy magyar írói életrajz-gyűjteményen, a Magyar Tudósok Tárán dolgozott. Részt vett a szabadságharcban és főhadnagyi rangot ért el 1850—55-ben gróf Teleki Józsefnek segédkezett a Hunyadiak kora Magyar- országon című műve munkálataiban. Az öt kötetből négyet egyedül rendezett sajtó alá. 1855—59 között a nagykőrösi református gimnázium tanára. 1859-től mintáz Erdélyi Múzeum Egylet könyvtárosa és a református kollégium tanára Kolozsvárott élt. 1873-tóia kolozsvári egyetem tanára, majd rektora. A régi magyar irodalom kiemelkedő kutatója. Sophokles és Euripides drámáiból, valamint Thierry történelmi munkáiból fordított magyarra. Beiskolázási segély. A kardosi önkormányzat ebben az évben beiskolázási segély címén az óvodásoknak 800, az általános iskolásoknak 1500, a középiskolásoknak 1800, a felsőfokú tanintézetek tanulóinak 2000 forint támogatást nyújt. Jógatanfolyam. A „Jóga a mindennapi életben” Békés Megyei Egyesülete idén is elindítja Békéscsabán kezdő, középhaladó és haladó jógatanfolyamait a belvárosi óvodában (Wlassics sétány 4.). Az első megbeszélést szeptember 6-án, kedden este 18 órakor tartják. „Nem akarok börtöntöltelék lenni!” — Cz. Gy.-t gyerekkora óta ismerem — mondta Tokai György sarkadi rendőrkapitány, mielőtt a békéscsabai fogdából előállított sarkadi fiatalembernek bemutatott. — Már többször volt büntetve lopásért, most ismét őrizetbe vettük. Szinte naponta követett el bűncselekményeket, nem kímélve a sarkadi lakosok tulajdonát. Jól mozog az igazságszolgáltatás útvesztőin, történeteit mindig tovább és tovább finomítja, úgyhogy gyakran halljuk tőle ugyanazt a sztorit különböző változatokban... Cz. Gy. vékony, 30 év körüli fiatalember. Hosszú fekete haját a füle mögé simítva hordja, bal fülében apró karika fülbevaló díszük. Bemutatnak bennünket egymásnak, majd magunkra hagynak. Élénk barna szemével gyorsan felméri a helyzetet. Most — ha nem is olyan hosszú időre —, de ismét szabad. Kibeszélheti magát. Azonnal el is panaszolja, hogy az, amit az újságban olvasott önmagáról, nem igaz. Nem követett el húsz bűncselekményt, ahogy ott állt. Legfeljebb hatot. Arra kérem, mondja el ezeket. Előveszi a papírt, amellyel annak idején a rendőrségre beidézték, és sorolni kezdi: — A tavaly októberi gázpalacklopás például nem igaz. Azt a palackot vásároltam a tulajdonostól. Ezt ő maga is elismerte. Jó, hát az autósmagnó az igaz. Meg a négy horgászbot is. Beismerem a három kiló festéket is, de nem úgy, ahogy vádolnak vele. Nem kellett átmásznom érte semmilyen kerítésen. Vittem csináltatni az autómat, és nem volt a szerelőműhelynél senki, csak a három festék. Elhoztam, így történt. Itt az áll — olvassa a papírosról —, hogy Méhkeréken betörtem az iskolába. Még ilyet! Sose jártam az iskoláknak még csak a környékén sem. A Mounteinbi- ke kerékpár az igaz. Sajnálom is a tulajdonosát, hogy belebetegedett. Nem gondoltam. Hallom, hogy azóta visszakapta. Ennek őszintén örülök. Cz. Gy. továbbolvas. Egy darabig csendben van, majd hangosan felnevet: — Augusztus 2-án állítólag 220 darab átlagsúlyú dinnyét loptam Sarkad külterületi részén. Kétszázhúsz darabot! Hát hogy lehet ennyit elvinni? És ki számolta meg, hogy ez pont 220 darab? Ugyanezen a napon kerékpárt is loptam az idézés szerint. Hát nincs benne logika! Ha már annyit dolgozom a dinnyékkel, kinek van még kedve ugyanaz nap biciklit is lopni!? Csóválja a fejét. Látszik, hogy borzasztón ésszerűtlennek tartja a gyanúsítást, de azért továbbhalad a listán: — Kerti bútor. Egy széket meg egy asztalt tényleg elhoztam az egyik udvarból. A kezemben vittem. Szerencsém volt, mert senkivel nem találkoztam akkor éjszaka. — Miért volt szüksége ezekre a tárgyakra? — kérdezem. — A kényszer... Büntetett előéletű vagyok, és akárhol próbáltam elhelyezkedni, mindenütt megbélyegezett- nek éreztem magam. Ha valamelyik munkahelyemen eltűnt valami, rögtön bennem látták a tolvajt. Ezért egy hónapnál tovább sehol sem lehettem. Most viszont akadt egy jó munkahelyem, ahol a tulajdonos megbízott bennem, és nem érdekelte az előéletem. Hat hónapig felszolgáló voltam a sarkadi Kedves presszóban. Az a lényeg, hogy mindenáron meg akartam felelni, de sajnos károk keletkeztek. Poharak törtek össze, pénzt vittek el a kasszából, és én ezeket akartam kiegyenlíteni úgy, hogy se a tulajdonos, se az élettársam ne vegye észre a problémákat. —Az élettársa dolgozik? — Most nem. Hét és fél hónapos terhes. O is ki van borulva. Nagyon bánt. Neki még csak most születik az első gyereke, és fontos volna mellette lennem. Tudom, hogy sok embernek okoztam kellemetlenséget, nekem se esett jól, mikor a munkahelyemen mások miatt lett hiányom, de komolyan-gondolom, hogy ha ennek az egésznek egyszer vége lesz, tiszta lappal kezdek. Nem akarok én börtöntöltelék lenni, nincs is rá példa a családban. Dolgozni akarok, gyerekeket nevelni, mert csak így van értelme az életnek. Szerencsére a főnököm megértő, és visszavár. Csak kibírjam ezt az egészet! Látja, gyógyszert is szedek, tönkrementek az idegeim. —Mióta van ez így? — A börtönévek kikészítettek. Ott csak belemerülhet az ember a bűnbe, semhogy kikecmeregne belőle. Aztán meg az igazságtalanságok! Hallom, hogy egy gyilkosságért kevesebbet kap valaki, mint én a krumplilopásért. Hát hogyne verne ki a veríték!? Az egyetlen reményem, hogy valamikor visszamehetek dolgozni egy olyan emberhez, aki elhiszi, hogy pontot akarok tenni az eddigi zavaros életemre... Ezt a férfit Nagy Kálmánnak hívják, ő a Kedves presszó tulajdonosa. Tényleg visszavárja Cz. Gy.-t? — kérdezem tőle. — Cz. Gy. július közepétől a hónap végéig dolgozott nálam néhány alkalommal. Nem volt gond a munkájával. Tudtam róla, hogy büntetett előéletű. Azt mondta, verekedésért ült, amit nem ő kezdeményezett. Augusztus 1-jétől azonban kiadtam bérbe a presszót. A bérlő nem tartott igényt a munkájára, ennyit tudok.----RIA S zűkszavú vélemény gazdasági helyzetünkről—afalfirkáta megyeszékhelyen kaptuk lencsevégre Fotó: Kovács Erzsébet V»111 ♦ es vásár Üzletünkben a Grundig telje« választéka kapható. — 40 000-től 50 000 Ft-ig történő vásárlásnál egy GRUnDIG sétálómagnót.- 50 900 Ft fölött egy automata motoros japán fényképezőgépet adunk ajándékba. GRURDIG márkabolt az AMPER üzletházban Békéscsaba, Andrássy u. 6. Telefon: (66) 325-058 TANULJON EGY JO ÁLLÁSÉRT! A SZÁMALK Open Business Schoo! távtanulásos tanfolyamokat ajánl Önnek. Hat hónapos szakmai képzéseink: — biztonságlőr-képzés — Idegenforgalmi asszisztens — vállalkozásvezetés Regisztrált munkanélküliek egyéni elbírálás után támogatást kaphatnak a Munkaügyi Központon keresztül! Felvételi alapkövetelmény: érettségi bizonyítvány. Hallgatóink a sikeres vizsgák után amerikai és magyar szakképesítéseket szereznek. Képzésünk előnye, hogy a tananyagot otthon sajátíthatja el, saját időbeosztása szerint. Részletfizetési lehetőség, az egyéni finanszírozást vállalóknak! Érdeklődjön erz. alábbi címen: SZÁMALK OBS 1115 Budapest, Etele út 68. _jelefon: 3^, JAtJOCLjllO Jelentkezzen a támogatásért a Munkaügyi Központ kirendeltségeinél! SZÁMALK Név:............................................................................ Cím:............................................................................ Választott tanfolyam:............................................... Munkanélküli: Igen _| Nem □ K örmömre égett már, megbizonyosodni róla, igaz-e, hogy Londonban van számos utca? Van. Ebben hasonlít a világ más településéhez, például Gyomához is, egyébként pedig elég nagy különbség van köztük. S ha a Bob herceg dalát továbbidézem, az is igaz, hogy minden utcán van sarok. És amikor az emberbe annyi kíváncsiság szórni, hogy képes hosszasan készülődni, mert ilyen dolgoknak óhajt utánajárni, akkor jobb, ha elindul, hátha tehet egyéb felfedezéseket is. Mivel ezen csodabogarak közé tartozom, ezért nekivágtam az útnak: irány Londonország. Egy héten át nagyon sok mindent és szinte semmit se lehet megismerni egy idegen városból. A hiányérzetről nem érdemes beszélni, most inkább annak örülök, hogy eljutottam a Temze-part városába. Napóleon vagy mondjuk Hitler mit nem adott volna, ha a lábuk alatt hömpölyög a híres folyó. Igaz, ők nem olyan békés polgárként vágyakoztak az angol fővárosba, mint csekélységem, ezért nem is fogadták őket olyan udvariasan, mint egy mai látogatót. Hiszen a turista ebben a gazdag országban is fontos személy iség fjöjjön, lásson, költsön minél többet, és menjen isten hírével. Ami a költekezést illeti, azt hiszem, egy magyar polgár nem sok fontot hagy ott mondjuk a Harrods áruházban, mert számunkra megfizethetetlen. Ahogy az öregek tanácsa szól: mindent a szemnek, semmit a kéznek. Elvegyülni az utca forgatagában, hagyni, hogy sodorjon a hömpölygés, számomra ez volt a legnagyobb élvezet. Este a Sohóban vagy végig a Picadillyn, mintha egy bódult karnevál sűrűjébe csöppenne az ember. S ahogy Velencében a Szent Márk tér, itt a Trafalgar tér a galambok és a megfáradt gyalogosok tanyája, ahol Nelson admirális úr emlékműve magasodik a város fölé. Közben pedig néha úgy tűnik, mintha Tamás bátya kunyhójának valamennyi lakója ide költözött volna. Hja kérem, az egykori gyarmatbirodalom sok színes bőrű páriája joggal remélte életének jobbra fordulását az anyaországban, s lettek sokan közülük Twist Olivér sorsának örökösei. Néhány finom úr a hivatalnoknegyedben, a metróállomások körül pedig révületben tá- molygó kábítószeresek. Aki a csillogásra figyel, láthat eleget. De aki érzékeny az élet árnyékos oldalára is, az felidézheti Rajz János kántáló hangját, amint a Dollárpapa című film főszereplőjeként mondja: kis város kis nyomor, nagy város nagy nyomor. Megérkezésem másnapján mágnesként vonzott a történelem borzongató leheletét idéző Tower. Ma csupán csillogó kiállítási tárgy, a termeiben felhalmozott sok „szép” fegyver, de amikor rájuk néztem, sorra kérdeztem valamennyit: öltek veled embert? S a válasz az volt: sokat is. Mondhatnánk joggal, hogy boldog ország, ahol se tatár, se török nem pusztított, egyéb hódítókról nem is beszélve. Ám a harci eszközöket látva elképzelhető, hogy irtották itt is az emberek egymást, szinte csoda, hogy maradt, ki elkészítse a sok drága ékszert, királyi holmikat. Például a hírhedt VIII. Henrik páncélruháit, sorra mind nagyobbakat, ahogy hízott a fenség. S a hitvesi ágyat, mind a hat feleségének és persze a vérpadot annak a kettőnek, akit lefejeztetett. Ah, lágyabb ének kell nekünk. A nemzeti galériában akár napokat is eltölthetünk, ha csak rövid pillantást vetünk egy-egy képre. Vissza is mentem három alkalommal, hogy megcsodáljam a kedvenceimet, a francia impresszionistákat, s próbáljam megfejteni Picasso üzenetét, akinek képeiből egész teremre valót vásároltak. Gazdag ország. És ismét rejtély maradt számomra, miért, hogy itt se találkoztam má- gyar mester munkájával. A madridi Pradótól a nagy francia és olasz képtárakig vagy a Névaparti Ermitázsban járva, soha, sehol nem láttam egyetlen magyar műalkotást se. Aki tud ilyenről, kérem, cáfoljon meg, örülnék, ha a figyelmetlenségem lenne az oka, és nem valami furcsa, intemacionális sznobizmus. Hiszen a festészet nyelve nemzetközi, tolmács se kell hozzá. British Múzeum! Itt meg Szerb Antal szellemét kerestem, aki oly szívesen időzött falai között. Megcsodálhatta a világ első alkotmányát, a Magna Chartát vagy Shakespeare kézírását, meg a számtalan könyvet, kulturális kincseket. Amikor Kairóban jártam, ott sem volt annyi múmia, mint amennyi itt látható. Magamban viccelődtem is, mondván: elhozták a múmia mamáját. Meg a sok görög kincset, a rómait, s az ókor számtalan csodáját. Bizonyságul, hogy nem rossz üzlet a gyarmatosítás. Senki szívét nem akarom fájdítani a Westminster katedrális vagy a Szent Pál székesegyház látványának leírásával. Tudom, nem könnyen jut el az ember ebbe a távoli világba. Itthon se könnyű az élet, London pedig nagyon drága város, nehéz megkeresni az utazáshoz valót. Ezért az írásért például annyi honoráriumot kapok, mint amennyibe került a belépő a Towerbe. Igaz, én ki is jöhettem onnan, nem jártam úgy, mint azok, akiket lenyakaztak. Andódy Tibor Londonban, hej
