Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-03 / 181. szám
1994. augusztus 3., szerda BŰNBE(L)ESÉS-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Határtalanul bonyolult határhelyzet Gyulánál Temetésre gyalogkakukk-ként Békés Megyei Hírlap—Gyulai Nemzeti Ifjak: 1—1 Szeretjük-e a skinheadeket? Siralmas volt az a szombat, s nem csupán a hirtelen jött gyász miatt. Történt, hogy egy sarkadi család — Cséfán Györgyék.— előző este hírét vette: legjobb barátjuk édesapja meghalt. Ha a temetésre idehaza került volna sor, akkor sem könnyű ilyen rövid idő alatt mindazt megcselekedni, amit szokás és amit többnyire tiszta szívükből tesznek az emberek. Csakhogy a másnap — magyar idő szerint — 13 órakor kezdődő temetésre Romániában, Köröskisjenőn került sor. Beültek hát szombaton reggel Cséfánék öreg 1500-as Ladájukba, körbeszaladták a várost, koszorút, virágot vettek, gyászruhát öltöttek magukra. Július 16-án tíz órakor, a rekkenő hőségben már- már elérték a gyulai határátkelőt. Már-már, mondom, mert bár három rendőri ellenőrző ponton is zavartalanul áthaladtak a Gyuláról kivezető úton, még a határállomás előtt útjukat állták. Taxival Romániába — A gyulavári híd utáni egyenes szakaszba értünk, amikor az ottani büféhez vezető útnál szirénázó és kék lámpáját használó rendőrkocsi vágott elénk — mondta Cséfán Györgyné. — Keresztbe állt az úton. Kipattant belőle a rendőr, s azt mondta, menjünk vissza a kerékpárútra terelt kocsisor városban lévő végére. Mondtuk neki, láthatja, hogy temetésre megyünk, déli egykor lesz a szertartás Köröskis- jenőben. „Nem érdekel, hova mennek, álljanak a sor végére” — válaszolta. Aztán hozzátette: ha a hadnagy úr, aki valahol az újvári ABC körül található, hozzájárul, visszajöhetünk. Megkerestük a hadnagyot, sajnos név szerint nem mutatkozott be. Huszonéves, inkább alacsony, szőkésbarna hajú fiatalember volt. Ó is hajthatatlan maradt. Azt mondta, menjünk gyalog a határra. Megmutattam, hogy mozgás- korlátozott vagyok, legalább a határig mehessünk autóval, onnan telefonálnánk a barátunknak, értünk jönne valaki kocsival. „Ha nem tud gyalogolni, hivassanak taxit” — válaszolta a hadnagy úr. Jobb híján ezt kellett választanunk. Mit mondjak, a taxit a határig nem állította meg senki. Telefonáltunk, s a román oldalon értünk jött a barátunk. Éppen csak odaértünk a szertartás kezdetére. Türistatrükk? — Gondolják, hogy a határállomáson simán átjutottak volna? — A határőrök és a vámosok mindkét oldalon soron kívül foglalkoztak velünk, előzékenyek voltak. A magyar rendőr viszont még valami olyasmit is mondott, hogy a Mit is csinálhat négy igen ifjú emberke egy forró nyári éjszakán? Július 23-án négy körösla- dányi fiatal -— kettő közülük gyermekkorú, így jogilag nem vonható felelősségre — például úgy határozott, hogy ez az időpont éppen megfelelő arra, hogy a helyi 53. számú vegyesboltba betörjenek. Az öltözőajgépkocsioszlopban várandós kismamák is vannak, s velük sem tesznek kivételt. Arra a kérdésükre pedig, hogy miért nem indultunk el korábban, azt hiszem, válaszolnunk sem kell. Meggyőződhettek róla: nem ülünk be négyen, fekete ruhában a tűzforró kocsiba, nem veszünk koszorút, virágot csak azért, hogy ezzel a trükkel hamarább átjussunk Romániába. Tudja, ha a román határőrök meglátják az embert mozgáskorlátozottságára utaló táblával a kocsiján, kiemelik a sorból, s előre viszik. Itthon meg azt mondja a hadnagy úr, hogy nem érdekli, milyen kártyám van. Kivétel nincs (sok) Török Tibor rendőr hadnagy parancsnokolt aznap a gépkocsik határra irányítása fölött. ' — Aznap reggel hattól este hatig voltam szolgálatban — tájékoztatott bennünket Török Tibor. — Az esetre nem emlékszem konkrétan, hiszen sok hasonló kérés fordul elő naponta. A jogi szabályozás és az utasítások szerint soronkívüliséget csak a diplomata útlevéllel utazóknak biztosíthatunk. Mást csak akkor engedhetünk tovább soron kívül, ha arra a megyei rendőrfőkapitány, illetve a megyei ügyelet utasítást ad. A többieknek, tekintet nélkül arra, hogy mely ország állampolgárai, ki kell várniuk a sorukat. Ráadásul eleinte meg is gyanúsítottak bennünket, hogy pénzért engedjük tovább az embereket. Hogyan magyarázzam meg a több kilométeres kocsisorban álló kéttót befeszítve jutottak az eladótérbe, ahol megkezdték a gyűjtögetést. Ennek eredményeként háromezer forint készpénzzel, hét-nyolc szatyor áruval, zömmel cigarettával, papírzsebkendővel és jégkrémmel együtt — melyek összértéke mintegy negyvenezer forint volt — elindultak hazafelé. Egy éber körháromezer embernek, hogy kit, miért engedtünk előre? A külföldiek joggal mondják, hogy ők meg már a sokadik határnál állnak napok óta, s még legalább két napjukba telik, mire hazaérnek. A taxit azért ajánljuk mindenkinek, mert ez a továbbhaladás legrövidebb útja, határon innen, határon túl. Sajnálom, hogy ilyen nehézségek felmerülnek, de nincs lehetőségünk javítani a helyzeten, a rendet pedig fenn kell tartani. * Alighanem sokat segítene, ha alább hagyna már a nagy meleg, meg ez a végeláthatatlan gépkocsiáradat. Akkor helyre állna a béke az utakon, a fejekben, a szívekben egyaránt. Akkor újra megkérdezhetnénk, miért nem éri meg a központi szerveknek mielőbb bővíteni a gyulai határátkelőt, miért nem vállal részt a fejlesztésből a keletieket milliós tömegben foglalkoztató, elcsábító, s lelkiismeretfurdalás nélkül útjára bocsátó német állam. Sőt, talán azt is megtudhatnánk, hogy az akármilyen kényszerszülte intézkedéssel a gépkocsikat a kerékpárúira terelő döntést meghozók tudják-e, hogy valakinek illene megtérítenie a város kerékpárútjában okozott kárt? Addig is, legalább ki-ki vegye elő a tankönyvét, s nézzen utána: az emberségünk megtartása érdekében kivételekkel erősíthetjük a szabályt, másrészt pedig a türelem, egymás megértése mindkét félnek csak jót tehet. K.A.J. nyékbeli azonban észlelte őket és riasztotta a szeghalmi rendőröket. A forró nyomon elindított akció sikerrel járt, még aznap éjjel megkerült a négyesfogat minden tagja, akik régi ismerősei a szeghalmi rendőröknek. A házkutatás során az ellopott áruk zöme is előkerült, az elkövetők tettüket beismerték. „Felháborodásunknak szeretnénk hangot adni az 1994. július 6-án, szerdán megjelent, »Pirtalan bőrfejűek pirkadatkor« című cikkben állított valótlanságok miatt. Mire alapozzák a cikk írói, vagy írójának — akinek a becses nevét nem közölték (vajon miért?) — azt a kijelentését, hogy »Mintha Gyulán sem mindenki szeretné a skinheadeket. Sőt az is megtörténhet, hogy senki«, habár tudomásunk szerint erről még nem történt közvéleménykutatás. Ami szerintünk még valótlan állítás, hogy a fényképen szereplő felirat nem minden »jámbor« gyulai óhaját fejezi ki. Egyébként jellemző a magyar újságírásra és újságírókra, hogy a másik félnek nem adnak esélyt a válaszra. Ez a demokrácia? Javasolnánk a (nevezzük X újságíró úrnak), hogy a Harlem Disco, a 3,20-as Blues Kocsma és a48-as Klub környékén történő — anarchista, hippy, homoszexuális és kábítószer függőségben tengődő fiatal »emberek« által elkövetett — rendbontásokkal is foglalkozzon. Hogyha már ennyire érdeklődik a téma iránt, akkor tekintse meg az említett transzGyermekrajz-pályázat A Fékút a Gyermekekért, a Közlekedők Biztonságáért nevet viselő alapítvány kuratóriuma a közelmúltban ülést tartott, amelyen több döntés is született. Az alapítvány 50 ezer forinttal támogatja egy közlekedési témájú megyei gyermek- rajz-pályázat meghirdetését, lebonyolítását. Anyagi segítséget nyújt — a szükséges mértékig — az iskolákban az ifjú közlekedési rendőrök ruháinak, eszközeinek beszerzéséhez. A kuratórium tagjai a jövőben minden gyermekbaleset sérültjét meglátogatják, és tárgyjutalomban részesítik. Az ajándék kifejezi az együttérzést, illetve segítik a gyermeket abban, hogy lehetőség szerint legközelebb elkerülje a balesetet Az alapítvány örömmel venné, ha magánszemélyek, intézmények anyagi hozzájárulásaikkal támogatnák törekvéseiket, mert egyelőre csekély összeget tudnak fordítani egy- egy kezdeményezés megvalósítására. formátorház oldalán lévő helyesbített »graffitit«. Bár, ha létezik egy kis újságírói tisztesség Önökben, akkor levelünket leközlik, hogy az olvasók a másik oldal véleményét is megismerjék, ha van elég bátorságuk hozzá. Gyulai Nemzeti Ifjak Mi megelégednénk azzal is, hogyha a Gyula városát jelző táblák alá ennyit írnának: Cigánymentes övezet. A TURISTÁK szót felejtsék el.” * Szóval Gyulán szeretik a skinheadeket. A skinheadek szerint. Akik persze sem ezen a néven, sem Gyulai Nemzeti Ifjakként nem jegyeztették be magukat a bíróságon. így azután illegálisak, s levelük után is hiába keresnénk a másik fél után. Fél vagy nem fél, egy ilyen fiatal bizonyára van Gyulán, hiszen írásba vagyon foglalva. Ezért egyelőre csak egyes számban szólíthatjuk. Kedves Gyulai Nemzeti Ifj! Bátorítanám az említett közvéleménykutatásra, minden hátsó szándék nélkül. Bár szélsőséges véleményeknek ez a lap sem ad helyet, levelüket természetesen közöljük, bizonyára megszereA közlekedésbiztonságról szólva nehéz sikerről akkor beszélni, amikor éppen halálos balesetről hallunk. Most Füzesgyarmaton történt tragédia. Ez az eset ugyan már nem szól bele az esztendő első hét hónapjának statisztikai adataiba, amelyek — mint Balta János, a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályvezetője a minap elmondta — 4 százalékos növekedést mutatnak az 1993-as év ugyanazon időszakához viszonyítva (az országos emelkedés 4,6. százalékos). Ez az eltérés oly’ csekély, hogy bátran kimondhatjuk: sikerült elérni azt a minimális célt, hogy stabilizálták a tavalyi helyzetet. Figyelmeztető tény azonban, hogy ittas vezetésben nincs stabilitás; míg 1993-ban a balesetek 14 százaléka kötődött alkoholos befolyásoltsághoz, idén ez a szám megközelíti a 20 százalékot. Másképtik általa a skinheadeket. Pár hónapja egy gyulavári esemény kapcsán a rendőrségen igyekeztünk a nyomukra bukkanni, ám akkor a rendőrség nálunk konzervatívabban vélekedett a nyilvánosságról. (Ami azt illeti, önök a saját másik felüknek valóban nem sok esélyt adnak a védekezésre...) Bizony, bizony vannak anarchisták, hippik, homoszexuálisok, kábítószer-függőségben szenvedők, miként bizonyára skinheadek is vannak. Ráadásul itt van a társadalom — előző kategóriákba nem sorolható — nagyobbik része. Az a többség, mely az emberi normákon belül akar foglalkozni mindeme kisebbségekkel, persze hasonló türelmet elvárva. Amiért tényleg találkoznunk kellene: veszettül érdekelne bennünket, mi bajuk a túristákkal?! Kedves Gyulai Nemzeti Ifj! Hol (és miből) él Ön (Gyulán)?! (Utóirat. Rendszeresen érdeklődünk a bíróságon, bejegyeztették-e már magukat. Ha igen, az ott szereplő, a felelősséget nyíltan vállaló vezetőjüket azonnal felkeressük.) pen szólva: minden 4—5. balesetben szerepet játszik az ittas vezetés. Ugyancsak változás a korábbi évek tapasztalataihoz, hogy a balesetek fele két fajta szabálytalanságra vezethető vissza, a gyorshajtásra és az elsőbbségi jog meg nem adására. Ez utóbbi feltűnően „feljött” a gyorshajtás mellé, ugyanis régebben döntő fölénnyel jelentkezett a sebességhatárok túllépése. A külföldiek az első hét hónapban 19 balesetben játszottak szerepet, ráadásul súlyos, halálos ütközésekben is, míg tavaly egyetlen, idegen országból érkezett vendég nem okozott balesetet. A legveszélyesebb utak a statisztika szerint a 44-es főút, a második helyen a 47-es áll, míg a harmadik a 4432-es, a Békéscsaba—Csanádapáca— Tótkomlós útvonal. L. E. Torkukra fagyott a lopott jégkrém Látóközeiben a Yamaha. Közeledik a nagy nap, a Nyerj egy Yamahát a rendőröktől! nevű, nagyszabású versenysorozat döntője. A háromfordulós erőpróba második „meccsén" 21 versenyző jelent meg hatalmas eséllyel, hiszen közülük csak egy játékos esett ki. A mindent eldöntő küzdelem augusztus 20-án lesz Békéscsabán, a sportcsarnok mellett. A látványos versenyt megtekinthetik az érdeklődők, s figyelemmel kísérhetik a helyszínen az ünnepélyes eredményhirdetést is. A Yamaha pedig a megyeszékhelyen a Szabadság téren „kelleti magát", egyelőre gazdi nélkül Tarol az alkohol az utakon
