Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-03 / 181. szám

1994. augusztus 3., szerda BŰNBE(L)ESÉS-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Határtalanul bonyolult határhelyzet Gyulánál Temetésre gyalogkakukk-ként Békés Megyei Hírlap—Gyulai Nemzeti Ifjak: 1—1 Szeretjük-e a skinheadeket? Siralmas volt az a szombat, s nem csupán a hirtelen jött gyász miatt. Történt, hogy egy sarkadi család — Cséfán Györgyék.— előző este hírét vette: legjobb barátjuk éde­sapja meghalt. Ha a temetésre idehaza került volna sor, akkor sem könnyű ilyen rövid idő alatt mindazt megcselekedni, amit szokás és amit többnyire tiszta szívükből tesznek az emberek. Csakhogy a másnap — magyar idő szerint — 13 órakor kezdődő temetésre Ro­mániában, Köröskisjenőn került sor. Beültek hát szom­baton reggel Cséfánék öreg 1500-as Ladájukba, körbesza­ladták a várost, koszorút, virá­got vettek, gyászruhát öltöttek magukra. Július 16-án tíz óra­kor, a rekkenő hőségben már- már elérték a gyulai határátke­lőt. Már-már, mondom, mert bár három rendőri ellenőrző ponton is zavartalanul átha­ladtak a Gyuláról kivezető úton, még a határállomás előtt útjukat állták. Taxival Romániába — A gyulavári híd utáni egye­nes szakaszba értünk, amikor az ottani büféhez vezető útnál szirénázó és kék lámpáját használó rendőrkocsi vágott elénk — mondta Cséfán Györgyné. — Keresztbe állt az úton. Kipattant belőle a rend­őr, s azt mondta, menjünk vissza a kerékpárútra terelt ko­csisor városban lévő végére. Mondtuk neki, láthatja, hogy temetésre megyünk, déli egy­kor lesz a szertartás Köröskis- jenőben. „Nem érdekel, hova mennek, álljanak a sor végére” — válaszolta. Aztán hozzátet­te: ha a hadnagy úr, aki valahol az újvári ABC körül található, hozzájárul, visszajöhetünk. Megkerestük a hadnagyot, saj­nos név szerint nem mutatko­zott be. Huszonéves, inkább alacsony, szőkésbarna hajú fiatalember volt. Ó is hajtha­tatlan maradt. Azt mondta, menjünk gyalog a határra. Megmutattam, hogy mozgás- korlátozott vagyok, legalább a határig mehessünk autóval, onnan telefonálnánk a bará­tunknak, értünk jönne valaki kocsival. „Ha nem tud gyalo­golni, hivassanak taxit” — vá­laszolta a hadnagy úr. Jobb híján ezt kellett választanunk. Mit mondjak, a taxit a határig nem állította meg senki. Tele­fonáltunk, s a román oldalon értünk jött a barátunk. Éppen csak odaértünk a szertartás kezdetére. Türistatrükk? — Gondolják, hogy a határál­lomáson simán átjutottak vol­na? — A határőrök és a vámo­sok mindkét oldalon soron kívül foglalkoztak velünk, előzékenyek voltak. A magyar rendőr viszont még valami olyasmit is mondott, hogy a Mit is csinálhat négy igen ifjú emberke egy forró nyári éjsza­kán? Július 23-án négy körösla- dányi fiatal -— kettő közülük gyermekkorú, így jogilag nem vonható felelősségre — például úgy határozott, hogy ez az idő­pont éppen megfelelő arra, hogy a helyi 53. számú vegyes­boltba betörjenek. Az öltözőaj­gépkocsioszlopban várandós kismamák is vannak, s velük sem tesznek kivételt. Arra a kérdésükre pedig, hogy miért nem indultunk el korábban, azt hiszem, válaszolnunk sem kell. Meggyőződhettek róla: nem ülünk be négyen, fekete ruhában a tűzforró kocsiba, nem veszünk koszorút, virágot csak azért, hogy ezzel a trük­kel hamarább átjussunk Ro­mániába. Tudja, ha a román határőrök meglátják az embert mozgáskorlátozottságára uta­ló táblával a kocsiján, kieme­lik a sorból, s előre viszik. Itt­hon meg azt mondja a hadnagy úr, hogy nem érdekli, milyen kártyám van. Kivétel nincs (sok) Török Tibor rendőr hadnagy parancsnokolt aznap a gépko­csik határra irányítása fölött. ' — Aznap reggel hattól este hatig voltam szolgálatban — tájékoztatott bennünket Török Tibor. — Az esetre nem em­lékszem konkrétan, hiszen sok hasonló kérés fordul elő na­ponta. A jogi szabályozás és az utasítások szerint soronkívüli­séget csak a diplomata útlevél­lel utazóknak biztosíthatunk. Mást csak akkor engedhetünk tovább soron kívül, ha arra a megyei rendőrfőkapitány, il­letve a megyei ügyelet utasí­tást ad. A többieknek, tekintet nélkül arra, hogy mely ország állampolgárai, ki kell várniuk a sorukat. Ráadásul eleinte meg is gyanúsítottak bennün­ket, hogy pénzért engedjük to­vább az embereket. Hogyan magyarázzam meg a több kilo­méteres kocsisorban álló két­tót befeszítve jutottak az eladó­térbe, ahol megkezdték a gyűj­tögetést. Ennek eredményeként háromezer forint készpénzzel, hét-nyolc szatyor áruval, zöm­mel cigarettával, papírzsebken­dővel és jégkrémmel együtt — melyek összértéke mintegy negyvenezer forint volt — elin­dultak hazafelé. Egy éber kör­háromezer embernek, hogy kit, miért engedtünk előre? A külföldiek joggal mondják, hogy ők meg már a sokadik határnál állnak napok óta, s még legalább két napjukba te­lik, mire hazaérnek. A taxit azért ajánljuk mindenkinek, mert ez a továbbhaladás legrö­videbb útja, határon innen, ha­táron túl. Sajnálom, hogy ilyen nehézségek felmerülnek, de nincs lehetőségünk javítani a helyzeten, a rendet pedig fenn kell tartani. * Alighanem sokat segítene, ha alább hagyna már a nagy meleg, meg ez a végelátha­tatlan gépkocsiáradat. Ak­kor helyre állna a béke az utakon, a fejekben, a szívek­ben egyaránt. Akkor újra megkérdezhetnénk, miért nem éri meg a központi szer­veknek mielőbb bővíteni a gyulai határátkelőt, miért nem vállal részt a fejlesztés­ből a keletieket milliós tö­megben foglalkoztató, elcsá­bító, s lelkiismeretfurdalás nélkül útjára bocsátó német állam. Sőt, talán azt is meg­tudhatnánk, hogy az akár­milyen kényszerszülte intéz­kedéssel a gépkocsikat a ke­rékpárúira terelő döntést meghozók tudják-e, hogy va­lakinek illene megtérítenie a város kerékpárútjában oko­zott kárt? Addig is, legalább ki-ki vegye elő a tankönyvét, s nézzen utána: az ember­ségünk megtartása érdeké­ben kivételekkel erősít­hetjük a szabályt, másrészt pedig a türelem, egymás megértése mindkét félnek csak jót tehet. K.A.J. nyékbeli azonban észlelte őket és riasztotta a szeghalmi rend­őröket. A forró nyomon elindí­tott akció sikerrel járt, még az­nap éjjel megkerült a négyesfo­gat minden tagja, akik régi is­merősei a szeghalmi rendőrök­nek. A házkutatás során az ello­pott áruk zöme is előkerült, az elkövetők tettüket beismerték. „Felháborodásunknak szeret­nénk hangot adni az 1994. júli­us 6-án, szerdán megjelent, »Pirtalan bőrfejűek pirkadat­kor« című cikkben állított va­lótlanságok miatt. Mire alapozzák a cikk írói, vagy írójának — akinek a be­cses nevét nem közölték (va­jon miért?) — azt a kijelenté­sét, hogy »Mintha Gyulán sem mindenki szeretné a skinhea­deket. Sőt az is megtörténhet, hogy senki«, habár tudomá­sunk szerint erről még nem történt közvéleménykutatás. Ami szerintünk még valót­lan állítás, hogy a fényképen szereplő felirat nem minden »jámbor« gyulai óhaját fejezi ki. Egyébként jellemző a ma­gyar újságírásra és újságírók­ra, hogy a másik félnek nem adnak esélyt a válaszra. Ez a demokrácia? Javasolnánk a (nevezzük X újságíró úrnak), hogy a Harlem Disco, a 3,20-as Blues Kocsma és a48-as Klub környékén törté­nő — anarchista, hippy, homo­szexuális és kábítószer függő­ségben tengődő fiatal »embe­rek« által elkövetett — rend­bontásokkal is foglalkozzon. Hogyha már ennyire érdek­lődik a téma iránt, akkor te­kintse meg az említett transz­Gyermekrajz-pályázat A Fékút a Gyermekekért, a Közlekedők Biztonságáért ne­vet viselő alapítvány kuratóriu­ma a közelmúltban ülést tartott, amelyen több döntés is szüle­tett. Az alapítvány 50 ezer fo­rinttal támogatja egy közleke­dési témájú megyei gyermek- rajz-pályázat meghirdetését, le­bonyolítását. Anyagi segítséget nyújt — a szükséges mértékig — az iskolákban az ifjú közle­kedési rendőrök ruháinak, esz­közeinek beszerzéséhez. A kuratórium tagjai a jövő­ben minden gyermekbaleset sérültjét meglátogatják, és tárgyjutalomban részesítik. Az ajándék kifejezi az együttér­zést, illetve segítik a gyermeket abban, hogy lehetőség szerint leg­közelebb elkerülje a balesetet Az alapítvány örömmel ven­né, ha magánszemélyek, intéz­mények anyagi hozzájárulása­ikkal támogatnák törekvései­ket, mert egyelőre csekély összeget tudnak fordítani egy- egy kezdeményezés megvaló­sítására. formátorház oldalán lévő he­lyesbített »graffitit«. Bár, ha létezik egy kis új­ságírói tisztesség Önökben, akkor levelünket leközlik, hogy az olvasók a másik oldal véleményét is megismerjék, ha van elég bátorságuk hozzá. Gyulai Nemzeti Ifjak Mi megelégednénk azzal is, hogyha a Gyula városát jelző táblák alá ennyit írnának: Ci­gánymentes övezet. A TURIS­TÁK szót felejtsék el.” * Szóval Gyulán szeretik a skinheadeket. A skinheadek szerint. Akik persze sem ezen a néven, sem Gyulai Nemzeti Ifjakként nem je­gyeztették be magukat a bí­róságon. így azután illegáli­sak, s levelük után is hiába keresnénk a másik fél után. Fél vagy nem fél, egy ilyen fiatal bizonyára van Gyulán, hiszen írásba vagyon foglal­va. Ezért egyelőre csak egyes számban szólíthatjuk. Kedves Gyulai Nemzeti Ifj! Bátorítanám az említett közvéleménykutatásra, min­den hátsó szándék nélkül. Bár szélsőséges vélemények­nek ez a lap sem ad helyet, levelüket természetesen kö­zöljük, bizonyára megszere­A közlekedésbiztonságról szólva nehéz sikerről akkor beszélni, amikor éppen halá­los balesetről hallunk. Most Füzesgyarmaton történt tragé­dia. Ez az eset ugyan már nem szól bele az esztendő első hét hónapjának statisztikai adatai­ba, amelyek — mint Balta Já­nos, a Békés Megyei Rendőr­főkapitányság közlekedési osztályvezetője a minap el­mondta — 4 százalékos növe­kedést mutatnak az 1993-as év ugyanazon időszakához vi­szonyítva (az országos emel­kedés 4,6. százalékos). Ez az eltérés oly’ csekély, hogy bát­ran kimondhatjuk: sikerült elérni azt a minimális célt, hogy stabilizálták a tavalyi helyzetet. Figyelmeztető tény azon­ban, hogy ittas vezetésben nincs stabilitás; míg 1993-ban a balesetek 14 százaléka kötő­dött alkoholos befolyásoltság­hoz, idén ez a szám megköze­líti a 20 százalékot. Máskép­tik általa a skinheadeket. Pár hónapja egy gyulavári ese­mény kapcsán a rendőrségen igyekeztünk a nyomukra bukkanni, ám akkor a rend­őrség nálunk konzervatívab­ban vélekedett a nyilvános­ságról. (Ami azt illeti, önök a saját másik felüknek valóban nem sok esélyt adnak a véde­kezésre...) Bizony, bizony vannak anarchisták, hippik, homo­szexuálisok, kábítószer-füg­gőségben szenvedők, miként bizonyára skinheadek is van­nak. Ráadásul itt van a társa­dalom — előző kategóriákba nem sorolható — nagyobbik része. Az a többség, mely az emberi normákon belül akar foglalkozni mindeme ki­sebbségekkel, persze hason­ló türelmet elvárva. Amiért tényleg találkoz­nunk kellene: veszettül érde­kelne bennünket, mi bajuk a túristákkal?! Kedves Gyulai Nemzeti Ifj! Hol (és miből) él Ön (Gyulán)?! (Utóirat. Rendszeresen ér­deklődünk a bíróságon, beje­gyeztették-e már magukat. Ha igen, az ott szereplő, a felelősséget nyíltan vállaló vezetőjüket azonnal felke­ressük.) pen szólva: minden 4—5. bal­esetben szerepet játszik az it­tas vezetés. Ugyancsak változás a ko­rábbi évek tapasztalataihoz, hogy a balesetek fele két fajta szabálytalanságra vezethető vissza, a gyorshajtásra és az elsőbbségi jog meg nem adá­sára. Ez utóbbi feltűnően „feljött” a gyorshajtás mel­lé, ugyanis régebben dön­tő fölénnyel jelentkezett a sebességhatárok túllé­pése. A külföldiek az első hét hó­napban 19 balesetben játszot­tak szerepet, ráadásul súlyos, halálos ütközésekben is, míg tavaly egyetlen, idegen or­szágból érkezett vendég nem okozott balesetet. A legveszélyesebb utak a statisztika szerint a 44-es főút, a második helyen a 47-es áll, míg a harmadik a 4432-es, a Békéscsaba—Csanádapáca— Tótkomlós útvonal. L. E. Torkukra fagyott a lopott jégkrém Látóközeiben a Yamaha. Közeledik a nagy nap, a Nyerj egy Yamahát a rendőröktől! nevű, nagyszabású versenysorozat döntője. A háromfordulós erőpróba második „meccsén" 21 versenyző jelent meg hatalmas eséllyel, hiszen közülük csak egy játékos esett ki. A mindent eldöntő küzdelem augusztus 20-án lesz Békéscsabán, a sportcsarnok mellett. A látványos versenyt megtekinthetik az érdeklődők, s figyelemmel kísérhetik a helyszínen az ünnepélyes eredményhirdetést is. A Yamaha pedig a megyeszékhelyen a Szabadság téren „kelleti magát", egyelőre gazdi nélkül Tarol az alkohol az utakon

Next

/
Thumbnails
Contents