Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-27-28 / 202. szám
SPORT 1994. augusztus 27-28., szombat-vasárnap JÁVOR PÉTER Hogyan él és gazdálkodik egy klub Olaszországban Amikor a szponzort szponzorálják Mint ismert, a Békéscsabai Főiskola DSE vendégeként egy hetet Békés megyében tölt az olasz Pallavolo Libertás Gussa- go női röplabdacsapata. Az immár kétéves kapcsolat egyre gyümölcsözőbb, az idén már a Brescia megyei szenátor (Gussago is e megyében található), Elido De Paoli is ellátogatott Békésbe, ahol a helyi vezetőkkel tárgyalt. Ezúttal a klub egyik vezetőségi tagját, a mondhatni mindenest, fő organizá- tort, s egyébként újságíró kollégát, Antonio Barcellonát faggattuk arról, hogyan és miből él Olaszországban egy sportklub? Giulia Pé, aki szakácsművészetével örvendeztette meg a békéscsabaiakat . Fo,ó: Such Tamás Antonio Barcellona, a mindenes, az elnökségi tag, a tv-riporter, hentes... Fotó: Such Tamás — A Libertás Gussago 1976- ban alakult egyesület, a kezdetben nemzeti, politikai és sportklubként tevékenykedett, megyei, körzeti, illetve városi kisugárzással. Időközben mindinkább előtérbe került a sporttevékenység, így el is maradt a politikai része. Több szakágat működtet, ezek közül az egyik az 1989-ben alkuit női röplabda, azaz a Pallavolo Libertás Gussago (amiből a pallavolo jelenti a röplabdát — a szerk.). Külön elnökség, külön kassza kekhez azért nem árt tudni: Brescia megye körülbelül egymilliós lélekszámú, s hatvan női röplabdacsapat gyűjtögeti a pontokat a különböző szintű bajnokságokban. Mi most már a nemzeti bajnokság E csoportjába kaptunk besorolást. (Ugyancsak a viszonyítást segíti: Kormos Mihály, a békéscsabaiak edzője elmondta, a legjobb két magyar együttes az ottani nemzeti bajnokság második vonalának középmezőnyébe tartozna — legalábbis ennyivel előrébb jár a sportág Olaszországban.) — Mekkora létszámot mozgat meg Gussagóban a röplabda? labda egyesület, én még nem voltam tagja a klubnak. Akkor az első elnök, aki most is itt van Békéscsabán, Luigino Gu- rini volt. Egy közös barátunk keresett meg engem a helyi ívnél, hogy örülnének, ha csinálnék egy kis filmet és reklámot róluk. Ez a kapcsolat kiszélesedett, egyre barátibb lett, én pedig kívülről egyre többet segítettem az? egyesületet. Egy idő után viszont megkérdezték: részt vennék-e az egyesület mindennapi munkájában belülről is? Szimpatikusak voltak, rábólintottam. Most már én is a kilenc tagú elnökség tagja vagyok. Sőt, néhány barátom, mint Ivan Gi- ustiniani vagy Sergio Fregoni is segíti azóta a klubunkat. — Meglehetős gyorsasággal változik az elnök személye... — Ez a szabályzatunkban benne van. A kilenc tagú elnökség minden tagja egy évig elnök. Azaz, egy úgynevezett forgó rendszerben váltjuk egymást. Egyszer én is elnök leszek egy esztendőre, majd rá kilenc évre újra. Most még néhány napig Claudio Conchieri az elnök, szeptember 1-jétől pedig Tiziano Vanoglio lesz egy évig. Az egyszerű többség döntésével — Nem zavaró az, hogy ilyen sűrűn váltogatják egymást? — Miért lenne az? Bármilyen döntés születik, azt nem az elnök hozza meg egysze- mélyben, hanem a kilenc tagú testület. Demokratikusan. Az egyszerű többség döntésével. (Tény — s lehet nekünk még szokatlan —, roppant előnyük van a demokrácia gyakorlásában. A minap a főiskola ebédlőjében szóba került, hogy egynapos kirándulást tesznek Nagyváradra. Am a határon fejenként a korábbi 32 márka helyett 53-at kell leszurkolni vízumdíj gyanánt. Rövid polémia után szavazásra bocsájtották a kérdést, kézfelemelésseljelezhették, ki akar ennek ellenére utazni. Meg sem számolták a kezeket, ugyanis a szemmel látható többség emelte magasba kezét. így mindenki zokszó, vita nélkül tudomásul vette a többségi döntést.) — Az elnökségi tagok hogyan verbuválódnak össze, kik alkotják a testületet? — Többnyire olyanok, akik vállalkozók, s szeretik a sportot. Nem kitétel, hogy gyermeke ott sportoljon, de a fordítottja sem. Szimpátiából egyszer a röplabdaklub mellé álltunk, most már onnan elzavarni sem lehetne egyikünket sem. — Mennyibe kerül működtetni egy ilyen klubot? — Most csak a leány szakágról beszélnék. Eves szinten ma már 25 millió lírába (cc. 1,7—1,8 millió forint) kerül. Persze ez csak a napi kiadásokhoz kell, ezen kívül további pénzeket forgatunk a nemzetközi kapcsolatokba. De nézzük a mindennapi (évi) kötelező kiadásokat! A nevezési díj másfél millió líra. A szövetségi tagság 350 ezer. A lányok biztosítása egymillió. Az igazolás az orvosi vizsgálattal kétmillió. Én, mint igazolt vezető, 50 ezer lírába kerülök a szövetség felé, de a többi társam is ennyiért kapja meg az igazolványt. A terembérlet évente 7 millió líra. S akkor még jönnek az utazási költségek, a labdák, mezek... Mi az az állami támogatás? —Mekkora állami támogatást kapnak? — Az micsoda? — Gondolok itt a központilag elosztott pénzekre... — Ilyen nálunk nincs. Abból élünk, amit mi magunk összegyűjtünk a szponzoroktól, tagsági díjakból. Létezik viszont egy sportalap, abból lehet pályázni. Mi is igyekszünk ilyen formán pénzhez jutni. Amióta a békéscsabaiakkal kialakult ez a kapcsolatunk, mi is benyújthatjuk igényünket, s kapunk is a nemzetközi kapcsolatok ápolása címen egy kis pénzt. De ez elenyésző. Amikor vendégül láttuk a békéscsabaiakat, akkor is a kiadások többségét szponzorok állták. Erre az „ügyre” speciálisan kerestünk támogatókat. — Nehéz szponzorokat lelni? — Nem könnyű, de eddig mindig sikerült. Egyébként ez éppen az én feladatom az elnökségen belül támogatókat keresni, így alakult ki a munkamegosztás. Gondolom, azért kerültem én e posztra, mert a televízióból engem hamar felismernek, s vélhetően könnyebben kinyílnak előttem az ajtók. A csere mindkét félnek jó üzlet — Mondjon példát a támogatók megkeresésére! — Vegyük azt, amikor nálunk jártak a békéscsabaiak. Kiszámoltuk, ha szállást kell fizetnünk, az legalább húszmillió lírába került volna. Ezért a szülőket, vezetőségi tagokat kértük fel, szállásoljon el mindenki néhány sportolót, vezetőt. Aztán ott voltak a programmok, az étkeztetés. Minden étkezésre kerestünk egy étterem tulajdonost, szponzort, akinek elmondtuk, kik jönnek, mit kérünk, s mit adhatunk cserébe. Én a televíziós lehetőségeim alapján elmondtam, szerepleni fognak a tévében. Ha szponzorálnak bennünket egy ebéddel, én bemutatom őket a televízióban. Nem sokat kellett beszélnem, amúgy is jó hírverés számukra, hogy egy külföldi csapat járt náluk. így szponzoráltam én a szponzort, s a „csere” mindkét félnek jó üzlet volt. — S mi van, há nem sikerül szponzort találni? — Akkor a vezetőség dobja össze a hiányzó pénzt. Ez a szabály. S ha végképp nem jönnének össze az anyagiak, akkor megszűnnénk. —Volt már rá példa, hogy a vezetőknek kellett a zsebükbe nyúlniuk? — A kezdetben volt rá eset nem is egyszer. Fizetek azért, hogy dolgozhassak — Mindezt milyen javadalmazásért teszed? __? — Mennyi ezért a fizetésed? —Ezért nem kapok fizetést. Ezt azért teszem, mert szeretem a röplabdasportot, ezt a klubot. Ha az anyagi részt nézzük, akkor inkább én fizetek a klubnak. Azért, hogy ott dolgozhassak. —S akkor miből élsz? — Vállakozó vagyok, van egy hentesüzletem Bresciá- ban. —És a televíziózás? — Még 1975-ban a tanárképzőben egy barátom hallott egy holland kalózadót, amely egy tengerjáró hajóról sugárzott. Ő mondta, csináljunk mi is egy ilyet. Meg is alapítottuk a Radio Monte Maddalena adót, amely a Brescia melletti hegyről kapta a nevét. Ebben a sportot én szerkesztettem. Egy idő után megismerték a nevem, ezért egy idő után hívott a helyi tv is. Ma sportigazgatója vagyok a Radio Lunának, s hetente négyszer félórás sportműsort szerkesztek a televíziónak. —Akkor végül is miből élsz, ha nem vagyok tolakodó ezzel a kérdéssel? — A hentesüzlet adja a megélhetést, a televíziózás, rádiózás a hobbim, a Pallavolo Libertás Gussagóra pedig elköltőm a pénzem... — Noha több szakosztály működik a Libertáson belül, ám mindegyik teljesen különálló egységként, külön elnökséggel, külön kasszával. Vagyis a röplabdázóké is egy független egységet képez. Nem sokkal a megalakulásunk után, 1990- ben megkeresett bennünket egy férficsapat, amelynek volt edzője, sok játékosa, de nem volt vezetősége. Felkértek bennünket, hogy irányítsuk, segítsük a munkájukat. így most két szakág működik a röplabdaberkeken belül. —Milyen szinten űzik a röplabdát? — Megalakulásunk után a megyei III. vonalban rajtoltunk először, ám hamar, szinte minden évben előreléptünk egy újabb osztályba. A léptéMa már nyolcvanan járnak edzésre. — A megalakuláskor volt 8— 10 játékos és egy agilis, akkor mindössze 21 esztendős edző, Alfredo Colombo (akár Békéscsabán Kormos Mihály most — a szerk.). Időközben egyre népszerűbb lett a sportág a településen, s ma már van egy 14 év alattiakból álló csapatunk, s egy 14—16 év közöttiekből álló utánpótlás gárdánk. Mintegy nyolcvan lány jár rendszeresen az edzésekre. A fiúknál is van utánpótlás.csapat. —Milyen a klub szerkezete, illetve kik alkotják a vezetőséget? — Amikor létrejött a röpEgyütt az olaszok, magyarok —a békéscsabai polgármesteri hivatal udvarán Fotó: tehoczky Péter
