Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-24 / 199. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 24., szerda Évforduló. 175 évvel ezelőtt született Nyíregyházán Szénfy Gusztáv zeneszerző, zenei író. A jogi egyetem elvégzése után ze­nei ismereteit önképzés útján szerezte. Ő zenésítette meg elő­ször Petőfi verseit, az 1840-es évek egyik legnépszerűbb népi­es műdalszerzője volt. 1846- ban zenét írt Jókai Mór Két gyám című népszínművéhez. Cikkeket és kritikát is írt, vala­mint székely és román népdalo­kat gyűjtött. írásaiban a régi magyar zenét és népdalt védte, a verbunkos-palotás uralkodó stílusával szemben. Pro Caritate. — A Népjó­léti Minisztérium csak néhány személynek adományozott az idén Pro Caritate kitüntetést az országban. Köztük volt Rajki Tóth LáSzló, a sarkadi Család- segítő, Gondozási és Szociális Központ igazgatója is, aki a semmiből indította el a 70 milli­ós beruházású Sarkadi Szociális Otthon létesítését. Rajki Tóth László ezzel a tevékenységével csaknem 90 idős ember étkezési vagy otthonkeresési gondjának megoldását segítette elő Sarkad térségében. Megújult iskolában. — Kötegyánban megújult iskolá­ban kezdhetik a tanulást szep­tember elején a diákok. Az ön- kormányzat ugyanis bevakol- tatta az iskola emeleti részét, jelenleg az érintésvédelmen dolgoznak. Ezzel párhuzamo­san folyik az óvoda és a napközi otthonos konyha felújítása is, amelyre szintén az önkormány­zat biztosította a pénzt. S hogy még nagyobb lelkesedéssel indul­jon a tanév, a képviselek 200 ezer forintot különítettek el a köter gyáni általános iskolások és az itt lakó középiskolai tanulók ta­névkezdésének támogatására. Gázzal fűlenek. —A Sar- kadkeresztúrhoz tartozó Var- sányhelyen befejeződött a gáz­vezetékek építése, megtörtént a műszaki átadás, jelenleg folya­matban van a gáz alá helyezés. Az ott lakók társulás formájá­ban kezdtek hozzá a gázvezeté­kek megépítéséhez, amelynek összköltsége mintegy másfél millió forintra rúg. A most kö­vetkező fűtési szezonban a Var- sányhelyen lévő mintegy harminc ingatlanon már gázzal fűtenek. Az igazságügy-miniszter szerint a kérdést nem kell levenni a napirendről Mikor lesz bíróság Sarkadon? „A jószomszédi viszony a szomszédainkban élő magyar nemzetiségek miatt is fontos kérdés számunkra" Archív fotó Hogy dr. Vastagh Pál igaz­ságügy-miniszter napja mi­ért éppen Sarkadon kezdő­dött augusztus 20-án, arra így válaszolt: — Ez egyedül a sarkadi polgármester frissességének köszönhető, aki már a vá­lasztások utáni napokban megkérdezte tőlem, nem ün- nepelném-e városukkal az augusztus 20-át. Minthogy akkor még sehová sem ígér­keztem el, így örömmel vet­tem a meghívást. Akkoriban még nem le­hetett tudni, hogy nemcsak Vastagh Pál országgyűlési képviselő, hanem ezzel együtt az igazságügy-minisz­ter is megjelenik a települé­sen. Amint ez nyilvánvaló­vá vált, Tóth Imre, a város polgármestere azonnal in­tézkedett, hogy munkatár­sai gyűjtsenek össze min­den olyan dokumentumot, ami az ügyészség és a bíró­ság Sarkadra telepítésének kérelmével összefügg, hogy az új igazságügy-miniszter azzal mielőbb megismer­kedhessen. Vastagh Pál elődje ugyanis elismerte a sarkadiak ezen kérelmének jogosságát, ám a szűkös pénzügyi forrásokra hivat­kozva akkoriban levették a napirendről e kérelem to­vábbi tárgyalását. Az emlí­tett dokumentumok átadá­sával párhuzamosan azt kérdeztük Vastagh Páltól, vajon van-e realitása ennek a kérelemnek a közeljövő­ben. — Részletesen még nem ismerem a helyzetet — vála­szolta az igazságügy-mi­niszter —, úgyhogy először is a pénzügyi számításokat és a helyi lehetőségeket kell áttekintenem. Egy biztos: a pótköltségvetés tárgyalásá­nál az igazságügyi tárcát ép­pen a fejlesztésekre fordít­ható pénzösszegekkel kurtí­tották meg, így a belátható jövőben semmi biztosat nem ígérhetek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a dolgot egy­szer és mindenkorra le kell venni a napirendről. — Sarkad épületet is tud­na biztosítani a felálló ü- gyészséghez és bírósághoz, ha a volt MHSZ épületét a Magyar Kincstári Vagyon­kezelőtől végre visszakap­nák... — A volt társadalmi szer­vezetek megszűnése után ki­alakult jogi kérdéseket való­ban nem oldotta meg az or­szággyűlés, így ezt az adós­ságot ennek a parlamenti ciklusnak kell mielőbb ren­deznie. — A miniszter úr látta a magyar oldalon elkészült Méhkeréki határátkelőt, ami azonban egyelőre ki­használatlanul áll. Úgy tű­nik, az előző kormány idején nem tudták felgyorsítani az eseményeket. Várhatunk-e változást az új kormány fel­állásától? — Bízom a változásban, hiszen valóban tarthatatlan az ország Keleti, délkeleti és északkeleti határszakaszán kialakult helyzet. A Ma­gyarországra nehezedő tran­zitforgalom jóval zökkenő- mentesebb volna, ha több határátkelő lenne. A gyulai átkelőt várhatóan ötven szá­zalékkal tehermentesítené például a Méhkeréki meg­nyitása. Örömmel látom, hogy a túloldalon már meg­jelentek a munkagépek, de szomorú vagyok, hogy még csak a földmunkáknál tarta­nak, és a vámvizsgáló épületük kövonalai sem lát- szódnak. Úgy tájékoztattak, hogy mindezekkel csak jövő augusztus 15-ére készülnek el. A nagyszalontai városi laptól érkezett román kolle­gám ezek után azt kérdezte az igazságügy-minisztertől, hogy a szomszédos orszá­gokkal való viszonyban vár- ható-e változás az elkövet­kezendő években. — Kormányunk célul tűzte ki a szomszédos orszá­gokkal való jó kapcsolat ki­alakítását. Ennek jelei már az eddig eltelt öt hét alatt is látszódnak. A miniszterel­nök Bonnban és Pozsony­ban tárgyalt. A magyar külügyminiszter pár nap múlva Prágába látogat. Én nemrég fogadtam a szlovák igazságügy-minisztert. Ke­leti honvédelmi miniszter már találkozott az ukrán, ro­mán és a szerb kollegájával. A jószomszédi viszony az államok közötti kapcsola­tok és a szomszédainkban élő magyar nemzetiségek miatt is fontos kérdés szá­munkra. M. M. Még mindig a „kábelügyről” A Csabakábel Kft. ellenállva minden támadásnak, pernek, nagy léptekkel építi az úgynevezett „csillagpontos” kábel- rendszert a városban. Munkája nyomán fel-fellángolnak különböző indulatok, gyakran fordulnak szerkesztőségünk­höz is ebben a témában. Ezúttal újabb két helyszínre látogat­tunk el. „Nincs más választásunk!” A Csabakábel Kft. emberei most érték el a Penza lakótele­pet, és — látva munkájukat — máris viharos lakógyűlés tanúi lehettünk a Dózsa György út 10—12-ben. Az ott élők ugyanis úgy gondolták, hogy nem engedik meg az ajtó átfú­rását, nem kémek a lakások­ban kígyózó fekete kábelből, és főként nem akarnak 220 fo­rintot fizetni azért, ami eddig 100 forintba került nekik. A gyűlésen jelen volt Va- lyuch László a Csabakábel Kft. ügyvezető igazgatója, és a konkurrens cég — a SAT Elektronik — részéről Kiszely László. Először Valyuch László tá­jékoztatta a jelenlevőket aján­latukról: — Az új csillagpontos háló­zat megfelel minden szigorú előírásnak, az igénybevevők részére differenciált jelszol­gáltatást tesz lehetővé, még­pedig háromféle programcso­magban, biztosítva az HBO adását is. Ez a jelenlegi rend­szerre nem mondható el, ám ha így döntenek, maradhat ez is. Akkor viszont a minőségért garanciát nem tudunk vállalni, a ház lakóinak pedig egyönte­tűen kell eldönteniük, hogy melyik programcsomagot vál­lalják: egyformán kell majd fizetniük 55, 220 vagy 820 fo­rintot lakásonként — a jelenle­gi árak szerint. Kiszely László ezzel szem­ben a következő lehetőséget kínálta: — Nem nyúlunk a régi háló­zathoz. Lakásonként 2000 fo­rintért idevezetjük a gerincve­zetéket, és havi 95 forintért biztosítjuk jó minőségben 9 csatorna vételét. HBO-t és bő­vítést mi nem ígérhetünk, vi­szont áremelést sem ter­vezünk, és a garanciális kar­bantartást is vállaljuk. A „vendégek” távozása után a lakók eléggé elkesere­detten vitatkoztak lehetősége­ikről. Többen nyilatkoztak rossz szájízzel a SATElektro- nik munkájáról, de legalább ugyanannyian meséltek rossz tapasztalatokat a Lencsésiről, a Csabakábel Kft munkája nyomán kialakult helyzetről is. Egyik lehetőséget sem tar­tották üdvözítőnek, ám az első szavazás eredményeként Ki­szely László ajánlatát elvetet­ték. Maradt a Csabakábel Kft., ám ezen belül már érezték, hogy nincs igazán döntési le­hetőségük. A régi hálózat fenntartását önerőből nem tud­ják vállalni, és a néhány rosszabb anyagi helyzetben lé­vő lakótársukat sem kénysze­ríthetik bele olyan havi összeg fizetésébe, amit a többség — bővebb szolgáltatásokra vágy­va — viszont szeretne. Ez a vita tehát lezárult: jöj­jön a „csillagpontos”, de azzal búcsúztak, hogy ha a munka során rossz tapasztalatokat szereznek, újra felkeresik szerkesztőségünket. Televízió átalakítás 7500 forintért? A másik „kábeles” téma a Lencsési lakótelepről érke­zett. Telefonálónk nemrégiben költözött új otthonába. Meg­döbbenve tapasztalta, hogy te­levíziójával nem tudja nézni a teljes választékot, pedig tudo­mása szerint lakása már az új csillagpontos hálózatra van rá­kapcsolva. Ekkor tudta meg, hogy készülékébe be kellene építeni egy tunert — 7500 fo­rintért — ahhoz, hogy ezeket a csatornákat is nézhesse. Való­színűleg pont a kispénzű em­bereknek van ilyen régi típusú készüléke, miért sújtják őket még ezzel is? A választ Valyuch László­tól, a Csabakábel Kft. vezető­jétől kaptuk: — Az általunk épített háló­zat már olyan korszerű techni­kára lett tervezve, amelynél már egyes csatornák vételéhez olyan kábeltuneres csatlakozó szükséges, amivel a legtöbb modem televízió, és videó már rendelkezik. Akiknek régebbi készülékük van, az RTL2, a Super Chanel, a Sky és a VOX televízió adásait nem tudják nézni. Ok vásárolhatják meg azt a bizonyos tunert 7500 fo­rintért, ha igénylik. Ha nem, akkor sem maradnak adás nélkül, hiszen 14 tévéállomás műsorait élvezhetik zavartala­nul. « — Antal — B eülök egy adag fagylaltra, a tikkasztó nyári nap vége felé. Estébe hajlik az idő, de a cukrászdában még sok a gyerek; nyalják, lefetyelik, szürcsölik a fagylaltot. A képük csu­pa maszat. Mindez szülői felügyelettel történik. A gyerekek már nem olyan kicsik, hogy ne tudnának tisztességesen enni, de nem akarnak. Nem ez a módi. Mindezt persze a szülő is tudja, s ki-ki vér- mérséklete szerint reagál. Van, aki csendes­szelíden etikett tanácsokat ad csemetéinek (hogy a közönség is hallja, lássa: jobb családból való társaság vagyunk), van, aki — haragját nyelve — „fedett hangon” nevel. Van elnéző szülő — aki megérti a gyermeki lelket —, de közben leizzad, mert a gyermek már másodszor tenyerei rá fagyialtos kezével szoknyájára. De láttam kemény — kolerikus — anyukát is, aki olyan fogást alkalmazott fiacskája felkarján, hogy kisvártatva a fagylaltos tálkába kezdtek csepegni a gyerek könnyei... Égy szóval, sok mindent látok a nyárban, csak éppen a szülő és a gyermek harmonikus (fesztelen, jókedvű, természetes) együttlétére nemigen tudnék példát mondani. Az embernek olyan érzése van, mintha rosszkedvű nörszök, kezdő gyermekkisasszonyok, széplelkű, de gyakorlatlan apácák, bakafántos felügyelőnők, civilruhás őrmesterek vezetnék elő a reájuk bízott porontyokat. A valóság természetesen az, hogy ők min­dannyian szerető szülők, csak... csak éppen, szokatlan, idegen nekik ez a nyári szerep. Mert tanév közben mindennek megvan a maga kiala­kult rendje. Ébresztő, reggeli — bölcsőde, óvo­da, iskola, illetve munkahely. Aztán este min­denki hazatér; vacsora, fürdés, kis tanulás, kis tévézés — aztán ki-ki nyugalom­ba. Valljuk be, nehéz, mindenkinek nehéz — gyermeknek és felnőttnek egyaránt — az a 10 hónapos szolgálat. Éppen ezért a család min­den tagja a nyárról álmodozik, mikor nem­csak a gyerekek vakációznak, hanem kicsit a szülők is. Aztán eljön a nyár és — a nagy együttlétben — kezdenek a családtagok egymás idegeire menni. Csak kerülgetik egymást, s napirenden vannak a kisebb-nagyobb súrlódások. Mert ugye attól a szegény asszonytól, aki egész nap dolgozik a munkahelyén, nem lehet kívánni, hogy palóclevessel, meg rakott karfiollal baj­lódjon, hogy csörögét süssön és átvasalja az öltönyt, s kimossa végre a függönyöket. De mért ne egyen az a kimerült férj most palócle­vest (birkahúsból természetesen) és rakott akár­mit, és miért ne legyen a függöny kicserélve és az összes ing kivasalva — mikor szabadságon van az asszony, az anyuka, és egész nap semmi dolga nincs, legfeljebb a gyerekeket kell kivinni az uszodába. A férj egysze­rűen nem érti, hogy miért olyan ideges élete pár­ja, mikor most jött haza a két gyerekkel a cukrászdából, amikor egész nap együtt lehetett csemetéivel... Remélem, nem értettek félre. Én ott, a cuk­rászdában egy csöppet sem nehezteltem azokra a helytelenkedő gyerekekre — azokra a kis szamárcsikókra. Inkább elkeserített, hogy olyan semmilyen kapcsolatban nincsenek — általában nincsenek — a szülők és a kisiskolás korú gyerekek. A juhászok úgy szoktatják a szamárcsikókat, hogy először csak a szűrt terítik rájuk vagy valami birkabőrt. Csak ennyit kell cipelniük. Később aztán növelik a terhelést. Gondolom, picinyke terhet már a kisgyerekekre is kell rakni, hogy hozzászokjon a — társadalomban elkerülhetetlen — teherviseléshez. Embergye­rekekről lévén szó — nem csacsikról — egya­ránt gondolok szellemi és fizikai terhelésre. Csak egyetlen momentum: a városi gyerekek általában gyöngék környezetismeretből. Nem is hinném, ha nem ismerném az unokáimat. Akárhány 10 éves gyereket láttam, aki még soha nem ült vonaton — mert autóval viszik mindenhová. Sokan nem láttak élő csirkét, nem szedtek fáról gyümölcsöt, fogalmuk sincs arról, hogy milyen egy gémeskút, mi a különbség a folyó és a patak között, s meglepetésként éri őket, ha arról hallanak, hogy a pörkölt alapja a hagyma. Annyi mindent lehetne egymástól tanulni (mert a szülő is tanulhat a gyerektől) egy nyá­ron, ha figyelnénk, ha jobban figyelnénk... Ha igazándiból fontos volna nekünk az a másik ember vagy emberpalánta. De hát a kényelem, a lelki restség, a szakmai ártalom. Mert persze már én is dolgozom: ezeket a sorokat fogalmazom magamban ott, a cukrászdái asztal mellett. Csak akkor eszmélek föl, mikor az egyik kisfiú — székestől — becsúszik az asztal alá. Milyen csinos anyukája van... Gyarmati Béla Szamárcsikók a nyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents