Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-20-21 / 196. szám

fSgÉKÉS MEGYEI HÍRLAP AtusCicusnak! Boldogságos évfordulót kí­vánok Drágám! Nagyon sze­retlek és nagyon boldog va­gyok Veled. Nem cserélnélek el senkiért és semmiért. Legyünk ilyen szerelmesek még nagyon sokáig! POPÓMAGAZINOD Ördögfiókáink leendő(?) édes­apjának, Lacinak! Bocsájtsd meg kishitűsé­gem! Esténként a Balcsi part­ján egyedül ücsörögve meg is szenvedtem érte. Mert majda­ni anyósoddal, s annak férjével (édesapámmal) „élveznem kellett” 1 héten át a kötelező nyaralás örömeit, miközben úgy éreztem, Rólad örökre le kell mondanom, hisz indulá­sunkig hiába böngészgettem a Hírlap Szívküldi rovatát. De ígérem, ha e sorok megjelen­nek, a következő vasárnap 6 órától végkimerültségig vár­lak a Terminál-teraszon. Mert felizgattad a fantáziámat! És mi az a „Khüklopsz omlett?” S ha hamarabb jön az est, mint Te, érkezésedig közös ked­venc dalainkat huzatom a T.I.R.EX Band-del (alias Ro­binsonnal). És ha a záróra be­köszönte is megelőz Téged (s az addigra megnyíló bár is be­zár), napokig még megtalálsz a panzió egyik védtelen ágyán! Már ne írj, ne üzenj! Jöjj és szeress!!! És tündéri hajnalokat, nappalokat, esté­ket hoz Rád Tündér Hajni A Másik Kicsimnek! Minden szépet és jót kívá­nok. Ég áldjon csöppem! Egy régi nyár még visszajár! Zsoltinak Orosházára 1991. június 14. Ballagási ban­kett, 2-es iskola. Mond neked valamit ez a dátum? Nekem emlék marad, akkor is, ha te már nem emlékszel rá. (Tőlem kaptál üdítőt). Ha véletlen elolvasod, és valami felrém­lik, kérlek, jelentkezz! Nekem nagyon fontos! Én jelentke­zem még! Azt hiszem, SZE­RETLEK! U.i.: A Szívküldibe írj! Kriszta OH-ról Nem lesz Eastwood, a sztár cáfolta, hogy Clinton elnöki székére pályázna. Pedig nyilván milli­ók szavaznának rá... „Gyenge a hangja, rosszak a fogai és még bandzsít is” — annak idején ezzel a sommás ítélettel vett búcsút az ameri­kai Universal filmstúdió más­fél évnyi együttműködés után Clint Eastwoodtól. Ennek el­lenére épp ennél a stúdiónál kezdődött meg a ma már Os- car-díjas színész-rendező kar­rierje. ,,1953-ban szereltem le, majd a Los Angeles-i CityCol- lege-ban kezdtem tanulni, el­sősorban a színészet érdekelt” — emlékezik vissza a sztár. Akkoriban 75 dollárt kapott hetente, ma milliókban mérik a gázsiját. Eastwood a Vadnyugat ma­gányos, hallgatag hőseként szerzett világhírnevet magá­TARKA OLDAL A rock klasszikusai — Dire Straits A zenekar megjelenési módja hamisítatlan klubhangulatot teremtett A mester, Bob Dylan szerint egész egyszerű­en a legjobb banda, amely az utóbbi időben a rock világában fel­tűnt. Utolsó albumuk csak időrendben illesz­kedik lemezeik sorába. Mentségükre szolgál, hogy ekkorra már klasszikussá váltak. Ez sem könnyű állapot. Az új hullám dobta őket a fel­színre sok más együttessel együtt; de míg mások gyorsan eltűntek a süllyesztőben, a nyolcvanas évek derekára a Dire Straits világszerte a legje­lentősebb zenekarrá vált. Tra­dicionális felállásuk, a három gitár, dob csak harmadik, 1980-as albumukon egészült ki billentyűs hangszerekkel. A kritikusokat kezdetben a Shadows-ra emlékeztette stí­lusuk. Az első bemutatkozó album idején még igazán nem lehetett tudni, hány nagyle­mezt ér meg az együttes, de valami skatulyát gyorsan ke­resni kellett nekik—lehetőleg a beat műfaján belül —, ha már a kislemezzel, a Sultans of Swing-gel (1978) együtt öt­milliót adtak el belőle. A punkmozgalom idején üdítőleg hatott a Dire Straits zenéje, mely azzal tűnt ki, hogy az egyszerűség állapotá­ban leledzett harsányság nélkül, de minimal artnak sem lehetett nevezni. Knopfler Bob Dylant idéző színtelen, fakó hangja, a nagyobb tudást nélkülöző monoton ének, kie­gészítve a rock and rollt ötvöző bossanova stílussal, amit ba­rokkos pompájú, sajátos gitár­bontások díszítenek — ezek a Dire Straits-hangzás legfőbb sajátosságai. Kedvezett a ze­nekarnak az a körülmény is, hogy indulásuk idején a kö­zönség eltávolodott a nagy sztároktól, akik magánrepülő­géppel, luxuskocsival közle­kedtek és biztonsági őrök tu­catjai vigyáztak rájuk: és olyan előadókat keresett, akikkel azonosulni tudott. A zenekar farmeres, hétköznapi megje­lenési módja, fény- és hang­erőt nélkülöző koncertjei ha­misítatlan klubbhangulatot teremtettek. Nem bombáz­ták a hallgatók fülét sem ke­mény diszkóalapokkal, sem agresszív hard-effektusok- kal. Mindezek ellenére a Dire Straits sem úszta meg válság nélkül. 1979 után második, Communique (1980) albu­muk kedvezőtlen fogadtatá­sa után a feloszlás gondolatá­val foglalkoztak, de a Ma­king Movies (1982) ismét meghozta a sikert. Ami a szakmai elismerést illeti, Bob Dylan mellett Eric Clap­ton és Ian Anderson szinpáti- áját is elnyerte a zenekar. (Ez utóbbiét annyira, hogy a Jeth­ro Tull 1987-es albumát a Dire Straits-hangzásnak szentelte.) Egyenes vonalú fejlődés­nek az 1985-ös esztendő Brothers in Arms albumában csúcsosodott ki. A rock and roll, a rythm and blues, a folk és a country stílusának jegyé­ben készült album minden dala mintadarab. Jól szerepelt a slágerlistán és világszerte átütő sikert aratott; egy év alatt 12 millió példány kelt el belő­le, míg az első ötből összesen tizenhét. (A címadó szerze­mény miatt Dél-Afrikában be­tiltották.) Az együttes videók­lipjei révén a Music Televisi­onban a legtöbbet leadott ban­da volt. (A Money for nothing klipfelvétele az 1985-ös buda­pesti koncerten készült.) A Philips cég sztárzenekaraként a legjobb technikai körülmé­nyeknek köszönhetően, élő­ben is vissza tudták adni leme­zeik tökéletes hangzását. Hét évig tartó szünet után jelentkeztek új albummal: On every Street (1991). A lemez új minőség pályájukon. Noha a Brothers in Arms színvona­lát nem érte el, rajongóik szép­számmal vásároltak belőle. Jelenlegi felállásuk: Mark Knopfler ének, gitár — John Illsley basszusgitár — Alan Clarch, Guy Fletcher billen­tyűsök — Terry Williams dob. Fontosabb albumaik: Love over Gold (1982), Alchemy (2 Lp Live 1984), Brothers in Arms (1985). Brian May es a gyerekek Két kislányod van és egy fiad, aki tinédzserkorú. Aggódsz értük? Válaszol Brian May, a Que­en együttes kiválósága: — Igen, egy kicsit, de a gye­rekeket felvilágosítottam, és mindent tudnak a biztonságos szexről, ha arra kerül sor. —Jimmy, a fiad otthon van a zenei életben. O is rock’n’roll karrierről álmodik? — Jimmy teljesen a grunge- rock híve lett. Olyan együtte­seket szeret, mint a Nirvana, a Pearl Jam és a Red Hot Chili Peppers. Kitűnően kiismeri magát a zenei világban. Ját­szik ugyan gitáron és dobon, de inkább a küzdősportok ér­deklik, mint például a karate. 1994. augusztus 20-21., szombat-vasárnap A nagy visszatérés Hevesi Tamás —ahíresztelések ellenére— fellép Gyulán! Telefonvégen a magyar szóra­koztató zenei világ üdvöskéje, a Gyuláról indult, s oda vissza­visszatérő Hevesi Tamás. —Elmarad a gyulai koncer­ted? Ugyanis a plakátok egy részére filccel felírták: „Elma­rad" . — De bunkók! Természete­sen koncertezünk augusztus 25-én, csütörtökön este fél ki­lenckor a gyulai szabadtéri színpadon. — Miért nevezted a három legjelentősebb koncert egyi­kének a gyulait? — Gyula, Szeged, Buda­pest: életem legjelentősebb ál­lomásai. Gyulán lépek fel har­madjára, ez lesz a legkiérlel- tebb műsor. A turné tíz állomá­sos, október másodikáig tart. — Mit mondjak, beérni lát­szik az életed. Aratsz már? — Most júliusban lettem har­minc éves, az Ikrek jegyében születtem, harminc-negyven százalékban állnak is rám jel­lemzői. Sokan mondják, hogy ennek az eredménynek évek óta meg kellett volna születnie. Egy hónap alatt aranylemez lett a — Jó. — Részletezzük! Ki moso­gat? — Többnyire Kriszti. —Kifőz? — Felváltva. Ha van időm, különlegeségeket készítek. Mindketten vegetáriánusok vagyunk, külön-külön lettünk azzá, azt hiszem Kriszti vala­mivel előbb. Halat azért eszünk, s igen sok kínai étel elkészíthető vegetáriánus módra. —Ki porszívózik? — Én, egy UFO-val. A sze­metet viszont hol Kriszti viszi le, hol én. A Múzeum körúti lakásunkban élünk, de van egy gyönyörű telkünk a budai he­gyekben. Budaörsre néz, a kert vége az erdőszélen ér véget. Most az építkezésre gyűjtünk. —Elöl voltatok nászúton? — Mallorcán, két hétig. Gyönyörű volt. Minthogy lesz kocert sze­rencsére, tisztáztuk, hogy Gyulán is az ABO-ABO együttessel lép fel Tamás, mely gyulai, gyöngyösi, Ceg­léd környéki barátaiból verbu­Hevesi Tamás: „Mallorcán voltunk nászúton' Fotó: Fábián Ferenc kazettám és a CD-m. Köszönet mindenkinek, aki megvette! Azt hiszem, 22-23 évesen nem szabad „befutnia” az embernek. Könnyen jöhet az összeomlás is. —Filmezel? — Volt róla szó, szívesen ki is próbálnám. Azért megvá­lasztanám, mit vállaljak. Kap­tam ajánlatot, de nem tetszett a feladat. Vagy nehéz munkába kell fogni, vagy testhezálló szerepet érdemes eljátszani. — Milyen a nős ember éle­te? válódott. (Ha valaki nem tud­ná: az abo az ausztrál bennszülöttek neve saját nyelvükön. S hogy miért ABO-ABO? Egy bennszülött: abo, több ugye: abo-abo...) Ta­más a kiváló zenészekből álló csapatot a turné után sem ereszti szélnek. Nosztalgiáz­tunk is egy kicsit... Hevesi Ta­más utoljára éppen Gyulán lé­pett fel színpadi koncerten. Fejből mondja a dátumot: 1989. július 8-án. Az ilyesmit mindenütt úgy nevezik, hogy nagy visszatérés... K. A. J. Clint—Clinton párharc Az elnökségért nem áldozza fel a karrierjét FEB-fotó nak és mint nyilatkozta, már gyerekként sem volt bőbeszé­dű. ,Apám könyvelő volt és állandóan új állást keresett magának. Lakókocsiban lak­tunk és jártuk az országot. Nyolc vagy kilenc iskolában végeztem el az általánost, min­dig én voltam az új gyerek. Éppen ezért keveset beszéltem, hogy ne legyek feltűnő.” Az időközben szupersztárrá vált színész egy időre abba­hagyta mesterségét és politi­kai pályára lépett: lakóhelyén, a Los Angeles melletti Car- melben 1986-ban polgármes­terré választották. Két év után azonban rájött, ez mégsem ne­ki való, és ismét jelentkezett Hollywoodban. Azóta rebes­getik, az elnökjelöltséget is megpályázna. Most nevetve utasítja vissza a „vádakat”: „Az államelnökség nem nekem való. Nézzék n\eg, mennyit váj- kálnak Clinton múltjában! Az elnökség a karrierembe kerül­hetne!” Az éjszaka császára a St. Tropez-i strandon. ígv nyárutón elönt bennünket a sárga irigység, ha megpillantjuka felvételt, milyen rettenetes viszonyok uraíkoanakaSt. Tropez-i strandon, ahol még mindig tombol a főszezon. A nyaralók és turisták mellett számtalan egyéb „pénzkereső" is megjelent, például iövendőmondók, masszőrök, napolajárusok (mintha a magyar turistahelyeken is láttunk volna ilyeneket). Képünkön Jean Rock férfimodell, az „éjszaka császára", akit előszeretettel hívnak meg estélyekre, természetesen díjazás ellenében FEB-fotó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents