Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-20-21 / 196. szám
Fábián István Gaudi tornyai... avagy a kereszténység képregénye Már megint egy templom?—húzhatja vonalasra száját a gyanútlan turista, aki történetesen még nem járt Barcelonában, netán Spanyolországban sem, ráadásul az építészetben sem járatos. Nehéz ezért kárhoztatni, hiszen minden utazó tudja: talán székesegyházakból lát „idegenvezetve” a legtöbbet, csoda-e, ha egy idő után erős benne a fenntartás. A katalán fővárosban tessék félretenni! Igaz — talán szándékos is — mindig a Ramblason át vezet a szűk templomtér felé a turisták zarándoklata, így aztán már a kikötőhöz vezető kis sugárúton kezd valami motoszkálni az emberben, ha rápillant a híres Gaudi-házak egyikére- másikára. Itt valami egészen különleges jöhet, tényleg érdemes a csoporttal tartani—gondolhatja magában. Bevallom, mivel Fortuna kegyeit is élvezve, egy hónapon belül kétszer csodálhattam meg a Sagrada Família (A Szent család) templomot, eszemben sem volt „kihagyni" a második találkozást a építész-géniusszal, sőt...! Ráadásul áprilisban sokkal többen voltak és be sem lehetett menni minden részébe az épülő templomnak. (Igazán csak zárójelben, hogy a minap egyik tiszteletre méltó tévéjátékostól Vágó is Gaudit tudakolta, éppenséggel hasztalanul...) Nos, itt az alkalom, az IBUSZ ezúttal is jó házigazda volt, ráadásul tárva minden kapu. Ideje kissé elmélyülni Gaudi birodalmában egy kicsit a részletekben is! Az építkezés 1891-ben kezdődött, egyben arról is határoztak akkor, hogy alagsorában egy kisebb, altemplomot is alkotnak, nem titkoltan azzal a céllal, hogy amíg a „nagy” elkészül, addig is legyen hói istentiszteleteket tartani. Hát, jól számítottak, mert máig csak ott lehet misézni. A jobb oldali négy tornyot Krisztusnak szentelték. Fájdalom, hogy a vállalkozásba csak 1891-ben bekapcsolódó Gaudi 1926-ban, hetvennégy éves korában, baleset következtében meghalt, egy villamos gázolta el. Örök nyugalomra hol is térhetett volna máshol, mint a már említett altemplomban. Nem érdemtelen tudni róla, hogy élete utolsó éveit az egyik toronyban töltötte. Az talán már csak jól hangzó legenda ■— bár nagy műveltségű idegenvezetőnk, Christina E. Arata, talán mégsem puszta érdekességnek szánta -— hogy erre Gaudinak legfőbb oka az volt: ha eszébe jut valami, reggelig se késsen az ötlet rögzítése, ráadásul a magasban szárnyalóbb is lehet a fantázia, de ezt már csak én teszem hozzá. Ekkor egyébként már állt a templom hátoldala és a négy ,,Krisztus-torony”. A kis maroknyi építőcsapat azonban hiába kereste lázasan a folytatáshoz a szakembert, az építészek vonakodtak, nem akarták vállalni a lélektani terhet... Ráadául akkor még hiányoztak a meglévő épületrész belső dekorációi is. Hosszú szünet következett tehát, egészen 1959-ig állt az építkezés. Ekkor azonban már nem egy név fémjelezte a munkát, hanem egy hattagú csoport vállalta - megkísérli méltóképpen a nagy mű folytatását. Nem tudni pontosan, hogy amiatt, hogy nem volt semmiféle terv az előzőekből, vagy egyszerűen csak másképpen gondolkoztak, mint Gaudi, mindenesetre egy modern változatú folytatást képzeltek el. Nem igazán a spanyolok elégedettségére... A mai építők között a legismertebb egy spanyol építész, bizonyos Subi Rachs, őaz, aki a templom bal oldali részével foglalkozik, elsősorban a díszítés viseli magán ízlésvilágát. Tizenöt esztendő alatt—ez már napjainkra esik — tizenöt szobornak kell elkészülnie faldíszként. Az előzőek után aligha meglepetés: Subi Rachs is a temlomban lakik, persze már nem csupán egy ágy, egy asztal és egy szekrény társaságában ...Elet-és alkotótere modern műterem inkább. Egyik segítője a Japánból jött Sotoo, akiről úgy tartják, hogy az egyetlen, aki a hattagú csoportból a belsőépítészethez és szobrászathoz is nagyon ért. Alighanem ismerős a vele szembeni fenntartás, mely szerint a lokálpatrióták sohasem fogják elismerni munkáját — hiszen japán... Legalábbis nem a No.l-ek közt tartják nyilván a katalánok. Az eredeti elképzelések szerint — a templomnak végső formája szerint 18, egyenként száz méternél magasabb tornya lesz, egy 160 méteres kupolával kiegészülve. így a Krisztus-torony, a Mária-torony, négy magaslat a hit titkainak szól és jelképeznék a 12 apostolt is. Egyelőre csak a kripta, valamint a keleti és nyugati kapu kész—a maga tornyaival. Elkészülte után a kereszténység képregényeként tartják majd számon, noha már most is így ismert. Az a vita már eldőlt, hogy torzóként hagyják, mint a milói Vénuszt, hiszen folytatták. A Krisztus szenvedéseit megmintázó homlokzat merőben új képet kapott, ez már nem „gaudis”. De hogy egyedülálló látvány Barcelona északi részében, az vitathatatlan. Talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a templom abszolút a közfigyelem tárgya, rengeteg kérdés tolul fel a szakemberektől az egyszerű „hámé sz” látogatókig. Az egyik ilyen például, hogy miért nincsenek az angyaloknak szárnyai ? Gaudi - tól még életében is megkérdezték ezt, mire így replikázott vissza: „Ón látott már angyalt? Látta, hogy szárnya is van?” A hívő katolikus Antoni Gaudi utánozhatatlanul öntörvényű építész és művész volt. A szecesszió és modern építészet előhírnökeként, noha a mór építészet befolyását is kifejezésre juttatta munkáiban. Mindannyiunk bámulatára, talányfejtő kedvünk kielégítésére...- EXKLUZÍV —
