Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-15 / 191. szám
Olvasóink írják ....... .........■; A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Az úgynevezett „vetélytárs” az iskola és a románság ellensége Július 28-án a battonyai képviselő-testület foglalkozott a román iskola igazgatójának kinevezésével. Sajnos ezen a napon a Békés Megyei Hírlap cikket jelentetett meg — mint egy jól időzített bombát, „A vetélytársat kirúgják?" címmel. Ez a cikk egyértelművé tette, hogy az iskola megbízott igazgatója kinevezése körül nagy viták várhatók a gyűlésen. Mi úgy látjuk, hogy ez a cikk egyértelmű hangulatkeltés volt Figuli Ivona kinevezése ellen. A testületi ülés előtt, kint az utcán megjelent egy újságírónő, Béla Vali, aki ott próbált emberektől információt gyűjteni. Többen ezt a cselekedetét nem helyeselték, kijelentvén, hogy ez az ügy nem utcatéma. Megnyilatkozásaiból és tendenciózus kérdésfeltevéséből egyértelművé vált, hogy őkinek az érdekében akar cikket írni. Ez a személy nem Figuli Ivona volt! Megkezdődött a testületi ülés, ahol elsőperctől fogva egyértelművé vált, hogy a Rusznyák Aladár elleni fegyelmi ügyet felhasználva, a testület nem fog hozzájárulni a megbízott igazgató ismételt egyéves kinevezéséhez. Azok a bizottsági tagok, akik ma, 1994. augusztus 2-án összeültünk, hogy reális képet nyújtsunk az olvasónak a román iskola és a battonyai románság helyzetéről, a következő megállapításokat tesszük a képviselő-testület döntésével kapcsolatban: A kinevezés ismételt egy évre való meghosszabbítása számunkra érthetetlen. Miért nem fogadható el ez a döntés? Egy igazgató akkor képes munkáját teljes szívvel és odaadással végezni, ha lehetősége van, hogy a nevelői-oktatói munkát hosszabb időre is tervezhesse. Ebben az esetben nincs lehetőség olyan irányítás tervezésére, amely hosszabb időre szólhatna. Nem értjük a testület döntését azért sem, mert a tantestület tagjai egyhangúlag Figuli Ivona mellett tették le voksukat, úgyszintén az iskolaszék, a szülői munkaközösség és a Magyarországi Románok Szövetsége is őt javasolta. Ez a fegyelmi ügy nem lehetett volna ok a kinevezés meghiúsítására. Mi úgy látjuk, hogy néhányon a képviselő-testület tagjai közül így akarják szétzülleszteni a tantestületet és talán odahatni, hogy megszűnjön a román iskola önállósága?! Nagyon szeretnénk remélni, hogy e mögött a , féltő gondoskodás” mögött nem ez a cél húzódik meg! Szeretnénk arra is rávilágítani, hogy a megjelent cikkel ellentétben nem arról volt szó, hogy a rivális kirúgása forgott a megbízott igazgató szeme előtt, hanem sokkal inkább a román iskola érdekeinek védelme. Miről van szó? Rusznyák Aladár körülbelül 12 éve tanít a battonyai nemzetiségi iskolában, és azóta is folytatja , jóindulatú" feljelentgetéseit. A legnagyobb baj, hogy soha nem akarta az iskola keretei között hagyni az iskola bajait, hanem külső segítséggel akarta lejáratni az éppen „soros igazgatót”, nem gondolva arra, hogy ezekkel a dolgokkal a román iskola tekintélyét csorbítja. A bizottság úgy gondolja, hogy a Rusznyák Aladár elleni fegyelmi eljárás jogos volt. Teljesen összeférhetetlen és már a génjeibe itatódott az, hogy vele jogtalanság történik, amikor nem őt nevezték ki igazgatónak és eddigi tevékenységével bizonyította, hogy nem az iskola érdekei, hanem egyéni érdeke vezérli. Rusznyák Aladár összeférhetetlen magatartása miatt az évek folyamán több kitűnő tanerő távozott a román iskolából, nem viselve el állandó zaklatását. Többek között megemlítjük Vancsa Irén volt igazgatóhelyettest, valamint a Sutya családot. Nem látunk lehetőséget arra, hogy képes lenne megváltoztatni magatartását, ezért úgy véljük, hogy nincs helye a román iskolában. Indokaink: 1. Kollégáit felelősségre vonta és összeesküvéssel vádolta azért, amiért nem őt támogatták, hogy legyen az iskola igazgatója. Név szerint fel is soroljuk azokat a kollégákat, akiktől számon kérte, hogy miért nem szavaztak rá: Kocsik Mátyás, Caimacan Mircea, Szelezsán Endre, Dancea Caludia. 2. Az iskola megbízott igazgatónőjét olyan vádakkal illeti, hogy olyan besúgóhálózatot üzemeltet, mint amilyen a régi ceausescui világban volt Romániában. Kollégáit „eminens diákoknak" nevezi, akik azonnal futnak az igazgatónőhöz, ha rosszat kell mondani valakiről. Szó sincs arról, hogy a tantestület Figuli Ivona egyéni érdekeit támogatná, mivel sokkal inkább az iskola érdekében végzi munkáját. 3. Mindennek a betetőzése volt —ami egymagában is súlyos dolog ■—, hogy Rusznyák Aladár hivatalos iratokat akart kivinni saját ügyeinek igazolása érdekében, szabálysértő módon. Dulakodásra került sor közöttük, amely majdnem tettlegességgé fajult, csak a gazdasági vezető véletlen jelenléte tartotta vissza indulatainak levezetésétől. 4. Érdekesnek tűnik Rusznyák Aladárnak, valamint a testület néhány tagjának az a nézete is, hogy Figuli Ivona azért, mert nem magyarországi román, tehát,,idegen ”, nem megfelelő az igazgatói posztra. A bizottságnak az a véleménye, hogy olyan ember, aki szívvel-lélekkel oda tudott állni a battonyai román iskola és a helybeli románság ügyeinek intézése mellé, akit a helybeli románság befogadott, nem lehet idegen. Idegennek tekintjük Rusznyák Aladárt, aki tetteivel a román közösség, az iskola, az egyház közös érdekei ellen cselekszik, amikor olyan köntösbe bújtatja mondanivalóját, mintha a közösségért cselekedne,pedig csak saját megrögzött érdekeit képviseli. Ugyanis arról van szó (előzőleg már utaltunk rá), hogy amióta ő Battonyára került, állandóan azt hangoztatja, hogy a román iskolában ő jogosult arra, hogy igazgató legyen, mert annak idején, állítása szerint, a OLVASÓI LEVELEK 1994. augusztus 15., hétfő román szövetség ezt neki megígérte. Ennek az állításnak az igazsága a mai napig sem bizonyosodott be. Fel akarjuk hívni a mélyen tisztelt olvasókfigyelmét arra, hogy amióta a nemzetiségi iskola különvált román és szerb iskolára, azóta (három év telt el) minden évben megpályázta Rusznyák Aladár az igazgatói állást, de a képviselő-testületben még csak szavazatot sem kapott. Talán ez fokozza a sértődöttségét, amit a tantestületben vezet le. Szeretnénk, hogy a képviselő-testület a közeljövőben vegye nagyobb mértékben figyelembe a román közösség véleményét, mert mi továbbra is azt szeretnénk, ha az iskola vezetésével Figuli Ivonát bíznák meg vagy neveznék ki. Ez a kinevezés pedig hosszabb időre szóljon, mert rendet, fegyelmet és jó nevelőoktató munkát csak egy stabil iskolavezetés lesz képes megoldani. Jogaink védelmében kérjük, hogy ne a románság mellőzésével, hanem velük egyeztetve, érdekeiket, céljaikat figyelembe véve hozzanak döntést. Mi pedig megígérjük, hogy minden helyes döntésüket támogatva, megoldjuk az iskola belsőproblémáit. Ahhoz, hogy az iskola továbbra is színvonalát megőrizze és továbbfejlessze, szükséges, hogy a leendő iskolavezetés kellő határozottsággal lásson hozzá a belső gondok reális megoldásához, biztosítva azt a nyugodt légkört, ami a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges. Kocsik Mátyás, Fojta Kornélné, Szarka Györgyné, Faluközi Ferencné, Deszpot Istvánné, Ilié Ciocan, Mágori Kornélia, Nagy Béláné, Szelezsán Endre ¥ Rusznyák Aladártól tudjuk, hogy a részére sebtében kiosztott három fegyelmi közül Figuli Ivona az utolsó kettőt visszavonta. Egyébként a szabálytalanul lefolytatott fegyelmi eljárásoktól a települési önkormányzat képviselő-testülete egyhangúlag elhatárolta magát. Anélkül, hogy a román iskola ügyeibe kívánnánk avatkozni, F. képviselő úrral együtt mi is megkérdezzük: ha valaki ekkorát hibázik megbízott igazgatóként, mi várható tőle ötéves kinevezés esetén!? Azt meg végképp nem értjük, hogy mindehhez miért asszisztál a tantestület. A SZERK. Emberségből példát... Úgy érzem, hogy a mai rohanó, közömbös világban egy olyan esemény részese voltam, ami nyilvánosságot érdemel. 1994. július 23-án a reggeli órákban Békésről egy munkatársnőmmel Szeghalomba mentünk értekezletre. A város alatt az autóm irányíthatatlanná vált. Integetésünkre megállt az első autó. Vezetője készségesen megnézte a kocsimat, és megállapította, hogy azzal menni nem szabad. Bevitt bennünket Szeghalomba egy ismerős szerelőhöz, aki azonnal elvállalta az autóm beszállítását és megjavítását. Délután 1 órakor átvehettem az üzemképes autómat, így a délutáni üzleti tárgyalásaimat nem kellett lemondanom! Ezúton köszönöm meg az ismeretlen segítségét, az országúti jótevőnek — Jászberényi Gábornak — és a gyors szerelőnek, Hajdú Károlynak. Emberségből mind a ketten jelesre vizsgáztak! Ja, és az értekezletre pontosan 8-ra odaértünk! Balázs Ilona, Békés Gazdagok vagyunk-e? Nekünk, akik benne élünk, talán már fel sem tűnik, nem is igen beszélünk róla, más, kevésbé fontos ügyekkel foglalkozunk, észre sem igen vesszük azt a lépten-nyomon előforduló pazarlást, ami körülvesz bennünket. A másik emberben, a másik pártban, aszályban, jugoszláv válságban, Bős—Nagymaros vízlépcső ügyében és még ki tudja megmondani mi minden más kérdésben keressük előrehaladásunk kerékkötőjét, pedig az elsősorban a mi magatartásunkban van. Úgy teszünk, mintha nem is végtelen adósság terhelne bennünket. Hiányzanak a jó példák, hiányzik a számonkérés. Bizony, mind a 40 év során, mind napjainkban nincs példa arra, hogy pazarlásért, vagy az adottságok ki nem használásáért valakit is felelősségre vontak volna. Arról sem tudni, hogy egy-egy vezető mit tett az ésszerű takarékosság érdekében. Egyes, inkább pénzügyi teoretikus szakemberek az adózás szigorításával, bürokratikus fogásokkal, áremelésekkel, forint- leértékelésekkel stb. vélik a lakosság takarékos magatartását elérni, ám a kevés jó példa láttán ez aligha lehet sikeres. Nyilvánvaló tehát, hogy jelenleg és még nagyon hosszú ideig alig vanfontosabb közügy, mint adottságaink maximális érvényesítése, kihasználása és az ésszerű takarékosság: szervezése, állandó felszínen tartása, ellenőrzése, fejlesztése. A takarékosság kérdésében évtizedekkel elmaradtunk. Sőt, a második világháború előtti állapotokhoz képest is visszafejlődtünk. A realitások feltárásában igen hasznos partner: nyugati vendég. A közös tv-nézés, sétálás, kirándulás, társalgás: mind megannyi lehetősége a véleménynyilvánításnak. Ilyenkor a hazai fél, bár nincs közéleti funkcióban: de vizsgázik. Az idegen egy-egy arckifejezése, rákérdezése, megjegyzése stb. sokat kifejez, csak észre kell venni. Ilyenkor számos olyan probléma kerülhet szóba, amit nem lehet megmagyarázni; a nyilvánvaló ok: a pazarlás miatt. Melyet imigyen summázzák magunkban: ennyire gazdagok vagyunk?Nyugaton ugyanis nem pazarolnak. Minél gazdagabb valaki, annál takarékosabb. Sőt ott takarékossággal meg lehet gazdagodni. Ott egy vállalkozó fel tudja mérni a várható piacot és termelése érdekében tudja kamatoztatni termelési és természeti adottságait, lehetőségeit. Ebben segítője a bank, az önkormányzat, az állam. A nyugati nemzetek fiainak feltűnik mindaz, ami nálunk történik. Az észlelt hibák, hiányosságok többségére nem lehet felelőst találni. A sok bába között elveszik a gyerek. M inden esetben megfigyelhető a bajok végső eredője: a pazarlás. Pazarlás: az idővel, szakszerűséggel, pénzzel, energiával, munkaerővel, meglévőjavainkkal. Az említettek illusztrálására szolgáljon egy kis példa. Május első napjaiban egy német mérnök és felesége társaságában töltöttünk néhány napot a képernyő előtt, Gyula, Szarvas környékén tett kirándulással. Az illető kolléga ismeri térségünket, hiszen cége részt vett Békéscsaba szeméttelepének tervpályázatában. Ismeri hazánk és benne megyénk természeti, termelési adottságait: ezek páratlan értékét. Együttlétünk során számos kérdést tett fel. Ezek összegzése az lehet, hogy nem használjuk ki adottságainkat: nagy a pazarlás nálunk. Erre néhány példát: azt állítja a kolléga: „már néhány éve örömmel jönnek hazánkba, különösen vidékünkre, ért ilyen ízekkkel másutt nem lehet találkozni.” Többek között vonzza óikét a csodálatos zamatú, vitamin- dús paprika, paradicsom, hagyma stb., egyáltalán a magyar zöldségek, fűszerek. Stuttgart közelében élnek és még soha nem találkoztak ezeknek a magyar áruknak a reklámjával sem. Pedig kedveltek lennének ezek a cikkek nálunk, a Hollandiából importált vizes kultúrával termelt, íztelen zöldségfélék helyett. Hasonló a helyzete a magyar gyümölcsnek is! Az Új-Zélandból odavitt alma ízre-zamatra meg sem közelíti a miénket. Sőt itt még a szállítási költségek dolgában is előnyben volnánk. Vagy itt vannak a gyógynövények, melyek számára a mi klímánk Európában páratlan. Ezeket sem lehet látni náluk, pedig ezekre is igény lenne ott. Az említettek alapján el lehet gondolkozni: államadósság dolgában nem Németországnak kellene-e elsősorban áruval törleszteni. Azt persze már szégyelltem volna említeni, hogy mi is sok gyógyfüvet külföldről hozunk be (svéd csepp) stb. Más téma. Egyik nap megtekintettük a Körös-vidéki vízgazdálkodás szívét jelentő békésszentandrási duzzasztóművet és hajózsilipet. Tetszett a vendégnek az ott uralkodó rend, tisztaság és az a tény, hogy az említett műtárgyak immár több, mint 51 éve szolgálnak bennünket. Am a hajózsilipnél elhangzott a kellemetlen kérdés: hány hajót zsilipelünk át évente ? Szégyenkezve kellett válaszolni: néhányat, csupán egyet, kettőt! Noha volna nekünk nagy tömegű mezőgazdasági terményünk mind Nyugatra, mind Keletre szóló rendeltetési helyekkel, ám a vízi szállítás alapjai nincsenek meg. De vegyük figyelembe, hogy a csatornában haladó hajó vonóerő-szükséglete csupán 1 kg/t, a közúti gépjárműé 15, vagyis, ha vízi úton szállítunk, 15-szörös a megtakarításunk, a közúti jármű környezeti ártalmairól (lég- és zajszennyezésről) nem is beszélve. A víziszállítás előnyeinél még meg kell említeni, hogy a Duna—Rajna—Majna-csatorna két évvel ezelőtti megnyitásával korlátlan kijutás nyílt nyugat felé. A hullámtérben járva embermagasságú, megvénült, felmagzott fű pompázott körülöttünk. Újabb kérdés: miért hagyják a bérlők a füvet így felmagozni, miért nem vágják le még akkor, amikor az még zsenge? Mit lehet erre válaszolni, akkor, amikor évtizedek óta nagyon sok árvédelmi gátszakaszon ez a helyzet! Gazdagok vagyunk! Legalábbis azt hisszük! Útközben a gátról módunk volt rápillantani a békésszentandrási szeméttelep füstölgő csataterére. Itt már nem is tett fel kérdést a vendég, mert jól tudta, hogy a pénztelenség mellett az odafigyelés, szakszerűségre törekvés is hiánycikk. Am sajnos nemcsak ebben a községben! A májusi választás előtti napokban voltunk. Minden utcasarokról, oszlopról, sok-sok kerítésről, kirakatból egy-egy párt országgyűlési képviselőjelöltje pillantott ránk a plakátokról. Nem is lehetett a nagy bőségben áttekinteni, az igazi jelöltet megtalálni. A feltehetően államköltségen lefolytatott plakátháború értelmetlensége nyilvánvaló volt! És íme a vendég reagálása: „nálunk Nyugaton elintézik ezt a központban, valamint a főutak mentén, a település szélén hirdetőtáblán. Nincs is városkép-romboló plakát így, amit elfelejtettek az esemény után leszedni. A felhozott néhány kis példa bizonyítja: nehéz házigazda-szerepet vállalni, ilyen szerepet betölteni. Fentiek után még mindig kérdés marad: gazdagok vagyunk-e? B.G. Visszhang' A gonosz felismerése A Békés Megyei Hírlap hasábjain nem egy esetben megjelentek olyan cikkek, amelyek hazai és külföldi természetgyógyászok, csontkovácsok stb. tevékenységéről tudósítanak. Hasonló olvasható: „A kétegyházi gyógyító” című cikkben. Mivel nem tudok azonosulni az ilyen és hasonló gyógymódokkal, így felhívom a figyelmet dr. Erdélyi Judit egyik könyvére, amit orvosként ebben a témában írt. Dr. Erdélyi Judit: Természetgyógyászat az ige mérlegén (Jósé Silva-féle , Agykontroll” egy keresztyén orvos szemével.) A budapesti pasaréti református egyház gondozásában a Primo kiadónál jelent meg pár évvel ezelőtt ez a ma is nagyon aktuális könyv, néhány előadás anyagát tartalmazva. Olyan sok embert foglalkoztató kérdést és problémát tárgyal alaposan, mint például a gyógyfüves gyógyítás, a természetgyógyászat diétás módszerei, a jóga — hinduizmus, autogén tréning, akupunktúra, akupresszúra, gyógyító magnetizmus, homeopátia, mesmerizmus ,fülöp-szigeti gyógyítók és reiki. A doktornő alázatosan és keresztyén—Krisztusba vetett—hitét nyíltan megvallva igyekszik egy-egy témát alaposan átgondolni, Isten igéjéhez mérni. Megvizsgálni, hogy mi a jó, annak megtartásának fontosságát szívünkre helyezni. A gonosz egyértelmű felismeréséhez segítséget nyújtani, attól Isten igéje, valamint saját orvosi tapasztalatai alapján tartózkodásra inteni. Ajánlom mindenkinek elolvasásra ezt a könyvet, akik testi gyógyulásukat a fent felsorolt „gyógymódok” valamelyikével szeretnék elérni, nem gondolva annak hátrányos következményeire. Liptákné Gajdács Mária evangélikus diakónus lelkész, Gyula
