Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-02 / 180. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1994. augusztus 2., kedd A művészet a világ tükre Beszélgetés Sánta Péter karmesterrel Földink volt. 108 évvel ezelőtt született Mezőhegye­sen Kádas György gyógype­dagógus. Szegeden a Vakok Intézetében munkája mellett különböző gyermekvédelmi feladatokat is vállalt. A Ta­nácsköztársaság idején az MSZDP csongrádi szervezeté­ben pedagógusokból álló Gyermekbarát Testőrséget szervezett, amely ötezer gyer­mek felett vállalt védnökséget. Közreműködött a Békés me­gyei Pártfogó Egyesület Gyógypedagógiai Intézetének megszervezésében, ennek az intézetnek három évig volt igazgatója. Kisújszálláson ha­sonló gyógypedagógiai neve­lőintézet vezetésével bízták meg. Itt alakította ki az értelmi fogyatékos gyermekek és fiata­lok differenciált gyógypeda­gógiai ellátásának tervét. Ne­ve mint műdalszerző is ismert. Kié a Korona? Még nem tisztázódott véglegesen a Bat- tonya—Dombegyház és Vidé­ke Afész központi irodaépüle­tének, az egykori Korona szál­lodának a tulajdonjoga. A Me­zőkovácsházi Földhivatal Bat- tonya város önkormányzata javára bejegyezte ugyan a tu­lajdonjogot, és ezt másodfo­kon a Békés Megyei Földhiva­tal is jóváhagyta, de az áfész a döntést megfellebezte. Az ü- gyet a Gyulai Városi Bíróság várhatóan október 6-án tár­gyalja. Felajánlás. A szeghalmi képviselő-testület legutóbbi ülésén hangzott el, hogy az önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy a Sebes-Körös part­ján lévő várhelyi szabadstrand meghibásodott nagy tusolóját megcsináltassa. Dr. Farkas Jó­zsef szeghalmi lakos most be­jelentette, hogy húszezer fo­rintot ajánl fel annak a vállal­kozónak, aki a meghibásodott tusolót helyrehozza. A mai fiatal generációt sok­szor igazságtalanul bántjuk. Fejükre olvassuk szabadelvű- ségüket, vakmerőségüket, mindent kockáztató életfelfo­gásukat, és mégis legtöbbször ezek a tulajdonságok segítik át őket nehezebb élethelyzetei­ken. Sánta Péter a zenei napok jeles vendége volt Tarhoson. A zárókoncert dirigensi fel­adatát vállalta el, a nem éppen könnyű megbízatást, 26 éve­sen, másodízben visszatérő karmesterként. Fellépése előtt nyilatkozott, apró akcentussal ízlelgetve a magyar beszéd ne­hézségeit. — Tavaly a vonószenekari tábor koncertjét vezényelte, az ifjúsági zenekart, mára felnőtt a „nagyok” közé. A Hollandi­ában született, tarhosi „uno­ka” hozzászokott-e az ilyen mércéjűfeladatokhoz? — Muzsikus család vagyunk, édesapám, Sánta Bé­la itt nevelkedett csellista, tu­datosan irányított a zenei pá­lyára. Gulyás Gyurka bácsi őt is jól „beoltotta”. Én hegedűs­nek indultam, a,z orosz iskola adta meg az alapot, de váll- ízületi problémáim miatt so­káig szüneteltetnem kellett a hangszeres játékot. Ekkor, au­todidakta módon, egy évig be­zárkózva elkezdtem vezényel­ni tanulni. Partitúrákkal és le­mezekkel a kezemben. Ez öt éve történt. Mára saját zeneka­rom van, a Classical Music Company, Európa híres zene­karaiból meghívott művészek­kel. — Kicsit hihetetlenül hang­zik, jó lenne, ha az olvasók is megismernék a történetét! A BBC angol és a NOS hol­land televíziós társaság két­A ménesbirtok öntözőművei­nek július 25-ei átadásán jelen volt Dumitru Blaguescu, az Arad Megyei Vízügyi Hivatal igazgatója is. Arról kérdeztük, hogyan értékeli a két fél együttműködését. — Nagyon örülünk annak, hogy a mezőhegyesieknek ezt a több éve előkészített beruházást sikerült üzembe helyezniük. A mi feladatunk az, hogy ehhez vizet biztosítsunk. A magyar— Hollandiában profi módon zajlik minden, szigorú szabályok, óránkénti tarifa szerint, keserves munka, de ha jó valaki, akkor fizetnek évenként karmesterversenyt rendez szigorú feltételekkel, diplomával, előadói gyakor­lattal, hosszú repertoárral a ki­írásban. Erre úgy jelentkeztem 1990-ben, hogy a kívánalmak közül .egyiknek sem tudtam eleget tenni. Csak egy video­kazettám volt, melyen dirigál­tam, azt küldtem el a zsűrinek és egy levelet, melyben megír­tam, hogy semmim sincs, de úgy érzem, kicsit tudok vala­mit. —A több mint 200 verseny­ző közül a fődíjat akkor úgy nyerte el, hogy Iwaki Hiroyuki japán karmester rögtön Auszt­ráliába és Japánba szegezett turnékat a számára. Valóban meseszerű happy and! — Ezért keményen meg kellett dolgoznom, de bizo­nyítja azt is, hogy nem mindig a papír számít egy karriernél. román vízügyi kapcsolatok több mint 80 éves múltra nyúl­nak vissza. Az utóbbi években ez a kapcsolat élőbbé, barátibbá vált. Mezőhegyes és az aradi szervek között egyre jobb az együttműködés. Persze nem kellene a jelenlegi szinten meg- állnunk, az öntözésfejlesztés te­rén elképzelhető egy vegyes vállalat létesítése is — mondot­ta az Arad megyei szakember. M.Gy.-—Irigylésre méltó a helyze­te? — A verseny után sokan akartak segíteni, de fellépett a szakmai féltékenység is. Harc van mindenütt. Hollandiában profi módon zajlik minden, szigorú szabályok, óránkénti tarifa szerint, keserves mun­ka, de hajó valaki, akkor fizet­nek. — Volt a közelmúltban em­lékezetes kiugrása? — Világpremiert tartottunk a zenekarommal Maastricht- ben, ahol az egyesített Európa tervét megkötötték. Ennio Morricone és három másik szerző közös darabját, Jézus kálváriája a Golgotán-t mutat­tuk be a Debreceni Kodály Kó­rus közreműködésével. — A hegedülésnek végleg vége? — Most újra foglalkoztat, szeretem a hangot magam elő­állítani. Tudom, hogy ott kire számíthatok... — Karmesterként a fiatalo­kat vagy a tapasztaltabb kolle­gákat szereti? — A tavalyi tarhosi koncert még itt van a fejemben, energi­kusak voltak a gyerekek! — Mintha karmesteri moz­dulatai rámenősebbé váltak volna, a próbán sok váratlan impulzust fedeztem föl a diri­gálásban. — Felvilágosult szellemű előadást akarok létrehozni. Pergolesi, Vivaldi zenéje nem régi. Olyan tükör, amelybe az ember belelát, a velük kapcso­latos koncepció naponta vál­tozhat, mint a tükörbe néző ember maga is. A művészet a világ tükre, ezt kell kihoznunk az előadásból. F. P. Zs. Csökkentették A battonyai képviselő-testület a pénzügyi ellenőrző bizottság javaslatára módosította a vá­ros 1994. évi költségvetését. Ennek lényege: a testület min­den önkormányzati intézmény idei „ellátmányából” 3-3 szá­zalékot „léfaragott”. Ha a hát­ralévő hónapokban a vártnál kedvezőbben alakul a te­lepülés pénzügyi helyzete, ak­kor az intézmények visszakap­ják a most elvont pénzeket. Blaguescu úr elégedett Muzeális értékű mezőgazdasági gépek Egy muzeális értékű mezőgazdasági gép Fotó: Kovács Erzsébet A mezőhegyesi ménesbirtok központi gépműhelyének udvarán két dologra is rácsodálkozhat az odatévedő: a gyönyörű pázsitra és az utókornak megőrzött régi me^ő- gazdsági gépekre. — Ezeket egykor itt használták elődeink a ménesbirto­kon — mondja Varga Ferenc, a műszaki főágazat igazga­tója. — Látható itt egy lokomobil, egy Fordson és egy Hoffer traktor, ez utóbbi vontatta és hajtotta a cséplőgépet. A még korábbi időből ránk maradtak a járgánnyal hajtott répaszecskázók, a különböző magtisztító gépek és egye­bek is. Majd ha kisebb lesz a hajtás, és anyagilag is megerősödik a ménesbirtok, szeretnénk létrehozni be­lőlük egy múzeumot. —Buta kérdés: mire lesz jó egy ilyen múzeum? — Arra, hogy érzékeltesse a mezőgazdaság gépesítésé­nek fejlődését. Különösen az a fejlődés válik szembetűnő­vé a múzeum által, amelynek napjainkban vagyunk a tanúi. Csak át kell menni az udvar másik felére, s a látogató megcsodálhatja a mai csúcstechnikát, például a Ferguson cég kombájnjait, traktorait. Ménes. György Anna-napi búcsú Székelyföldön Erdélyben, a festői szépségű Szent-Anna tónál az idén is összesereglettek a hívek a kör­nyező falvakból, hogy részt vegyenek az Anna-napi bú­csún és az ünnepi körmenéfen, a tóparti kicsiny kápolnánál. E hosszú évtizedekre visszatekintő hagyományt az elmúlt rendszer évei alatt az állami szervek tiltották, ezért ebben az időben csak zárt kör­ben, szűk közösségnek szólt a szentmise. 1989 óta szabadab­ban gyakorolhatják vallásukat az itt élő magyarok is, így a helyi plébános nagy örömére évről évre nő a búcsú jelentő­sége és népszerűsége. Ébben a mindinkább fogyó erdélyi et­nikumban az egyház talán leg­fontosabb feladata a magyar­ság összetartása, amely hatal­mas felelősséget is jelent. Az idei búcsúra mintegy 2000 em­ber jött el, köztük sok fiatal és gyermek. Különösen megható volt, hogy egy kislány emlék­ére, aki az elmúlt évben a Szent Anna-tó áldozatává vált, a csík- dánfalvai asszonyok egy nép­balladát költöttek, amit a hely­színen elő is adtak. Közép-Európa egyetlen épen maradt krátertava 950 méter magasan fekszik a Har- gita-hegységben, vize kris­tálytiszta, mivel kizárólag csa­padék táplálja. Peremén és a hegyoldalon végig fenyőerdő sötétlik, míg a tó partja körben füves tisztás. A csodálatos kör­nyezet miatt egyre többen fe­dezik föl ezt a környéket, ahol az Anna-napi búcsún kívül más programok is várják a ter­mészet kedvelőit. Wagner Beatrix Rotterdamba vágyik táncot tanulni Rendkívül szép arcú, szerény lány a 22 éves Vandlik Zsu­zsanna. Hatéves kora óta ta- nulf klasszikus balettet Kabódi Sándornétól. Amikor leérett­ségizett, ő is tanított két évet a balettiskolában. — Mit végzett ahhoz, hogy tanítson? — A Budapest Tánciskolá­ban szereztem diplomát, amely szerint hivatásos tánc- színházi előadóművész és kre­atív gyermektáncoktató va­gyok. S emellett balettoktatói tanfolyamot is végeztem. —Nagyon szép teljesítmény ez egy 22 éves ifjú hölgytől. — Ne vegye nagyképűség­nek, de ezzel nem érem be. Szeretnék külföldön még töb­bet tanulni. —Miért éppen külföldön? — Hallottam, hogy a rotter­dami iskola jónevű a szakmá­ban. Tudom, könnyelműség, hiszen nincs meg az anyagi fedezetem, de elmentem, megpróbálni, felvesznek-e?-—Talán sikerült? —- Öten jelentkeztünk az or­szágból, hármunknak sikerült. — Ez egy nemzetközi isko­la? — Igen. Amikor mi felvéte­liztünk, rajtunk kívül voltak kanadaiak, olaszok, spanyo­lok, németek. —- Ha már felvették, mi a probléma? — Az, hogy a tandíj egy évre 120 ezer forint. S termé­szetesen élni is kell. Akkor kaphatok tartózkodási enge­délyt, ha havonta 50 ezer fo­rintnak megfelelő güldenem van. —Hát ez bizony sok pénz. A szülei nem tudnak segíteni? — Édesapám rokkantnyug­díjas, sajnos nem tud támogat­ni. Borzasztóan boldog lennék, ha legalább annyi pénzem len­ne, amennyivel elindulhatok. Aztán ha módom lesz, talán ta­lálok olyan munkát, amellyel fedezni tudom a kintlétemet. — Beszéli a holland nyel­vet? — Nem, de tanulom. Egyébként a gyakorlatokat an­golul irányítják. — Kiben, miben reményke­dik, hogy segíti a tanulásban? — Van Pesten egy alapít­vány, az „Új előadóművészeti alapítvány”. Megengedték, hogy erre a számlaszámra fi­zessenek be a tanulásomra, csak próbáljak szponzort talál­ni. — Mikor kezdődnek az elő­adások? — Augusztus 29-én. Na­gyon rossz lenne, ha az anya­giak miatt nem tanulhatnék. A szakmában nagyon kevesen vagyunk. Azt hiszem nem veszik dicsekvésnek, de megvan bennem a szorga­lom, s szeretnék még többet tudni. —Lépett már fel valahol? — Természetesen. Békés­csabán például a Jókai Szín­házban, Budapesten pedig a Zsuzsa szerelné a táncművészeiét méq magasabb szinten meqtanulni.s ezt Rotterdamban tehetné, ha... Petőfi Csarnokban és a MU Színházban. Visszatérve a szponzorokra: szívesen kötök reklámszerző­dést, ha igényt tart rá valaki. Akár szórólapokat is osztogatok, vagy a cég pólóját használom, hiszen Hollandiában különböző fesztiválokon mutatkozunk be. — Ha akad vállalkozószel­lemű szponzor, aki anyagilag segítené az ambiciózus fiatal tehetséget hollandiai tanul­mányaiban, a következő számlaszámra fizetheti be: MHB. 222-18982. „Új elő­adóművészeti alapítvány”. BÉ

Next

/
Thumbnails
Contents