Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-13-14 / 190. szám

n TARKA OLDAL 1994. augusztus 13-14., szombat-vasárnap r o Az ÉN KICSIMNEK, Csőri­kének! Látni akarsz, én is. De so­sem úgy írod, hogy megfejt­sem. Mikor? Hol? Ezt sosem írod. 5-én kiírtad, de tudtad, hogy nem leszel ott. Én is tud­tam, de elmentem. Nem harag­szom, megértelek. Ez nem csak az én hibám: már úgy össze zavartatok, hogy azt sem tudom, melyik vagy te. Én azért nem adom fel, írj értel­mesen és írd alá a nevedet, akkor tudni fogom, hogy te vagy nekem. Elment a busz... ezt már értem. ÉN ¥ ¥ ¥ Lacinak Orosházára! Drága Lacikám! Nagyon szeretnék Veled beszélni már pár dologról, és főleg a kap­csolatunkról. Mostanában elég ritkán találkozunk, és le­het, hogy ezért jut eszembe sűrűbben a Csabai út. És az a „kis” csalódás, ami mindket­tőnket ért. Ez nem szemrehá­nyás akar lenni, csak szeret­ném, ha eltörölnénk ezt a „kis” csalódást. De ez csak akkor lehetséges, ha még egyáltalán szeretsz, de nem csak szóban, hanem a szívedben is. Jó len­ne, ha válaszolnál itt a „Szívküldi”-ben. Bármit érzel irántam, itt nyugodtan leírha­tod. AKI TÉGED MÉG MINDIG SZERET TITOKBAN. 1993. 04.17. • ¥ ¥ ¥ Két kiskatonát... ...keres két elkeseredett lány! Mezőtúron a Túri Vásár utáni utcabálon találkoztunk. (’94. augusztus 07.) Nagyon sokat néztetek bennünket, és mi is Titeket. Ti katonai egyenruhában voltatok. Mi — egyikőnk: piros farmerban, szürke pólóban, világos barna, feltűzött hajjal, (zöldeskék szem), másikunk: sötétkék pó­lóban, világos farmerban és hosszú, sötétbarna, leengedett hajjal, (barnászöld szem) volt ott. Először mi „üldöztünk” Titeket, aztán felcserélődött a szerep, és ezt még párszor megismételtük. Elváláskor egyikőtök lábfájásra hivatko­zott, ami nem volt szép Tőle. Mert mi nem CSAK játszot­tunk. Ha most kérdeznétek, szívesen mennénk! Ha maga­tokra ismertek, üzenjetek itt, a Szívküldiben. Két feltűnően jókedvű lány ¥ ¥ ¥ Talán sikerülni fog, én nagyon remélem, várlak augusztus 17- én 20 órakor, ahol legutóbb találkoztunk. * Csőrike! ¥ ¥ ¥ ' Kedves Csillagszemű! Nagyon bánt az, ami az utóbbi két héten történt. Telje­sen az én hibám. Azt hiszem, mégsem magyarázkodom, úgyis tudod, hogy mi az ábra, el akar múlni minden, még az is, ami jó volt! Nem szeret­ném, és kérlek, egy esélyt adj még nekem!!! Pénteken a szo­kott helyen, a szokott időben. Mindent meg kell beszélni. L.O.V.E. ¥ ¥ ¥ SÜSÜ MÓKUCIKÁM! Még mindig, napról napra egyre mélyül irántad érzett szerelmem. Kérlek, bocsásd meg, amiért oly’ sokszor meg­bántottalak az elmúlt 16 hónap alatt, és valóban őrizzük meg egymással szembeni hűségün­ket. A TE FÉRJJELÖLT MüCLI-MaCID ¥ ¥ ¥ Ha elolvasod, tudod ki! Ne haragudj, hogy nem je­lentem meg a megadott idő­pontban. De én nem az lettem volna, akit vársz. Ezt abból gondolom, hogy nekem sajnos semmit nem mond, amit írtál. Pedig jól mgerőltettem a kis agyacskám, de semmi. Sajná­lom! Nem akartam csalódást okozni. Hidd el, nekem is az! Azt hittem, hogy sikerül a múl­tat elfelejteni, és újra kezdeni. Kíváncsi lettem volna, hogy te ki vagy. Szerintem egy a prob­lémánk. Köszönöm, hogy je­lentkeztél!!! Te nagyszerű ember lehetsz! 94.03.09. „egy lány” ¥ ¥ ¥ Egy csodálatosan fantaszti­kus, érzéki szőke hölgynek! Drága Kiscsillag! Most még nagyon bizonytalan és zavaros minden, de remélem, sikerül minden(ki) fölé kerekedni. Jó lenne rácáfolni mindazokra, akik ellenzik, illetve akadá­lyokat gördítenek e gyönyörű kapcsolat elé! Tudom, van olyan szoros és fantasztikus ez az érzés, hogy sok mindent kibír. Nem szeretnék csalód­ni!!! NAGYON SZERET­LEK!!! így még senkit nem szerettem én. Nagyon hiány­zol! SZERETLEK, és ezt ne feledd!!!! A Te Kicsid! A rock klasszikusai — Pink Floyd A világ egyik „legdrágább” zenekara huszonnyolc év után is aktív. Erejét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1994 -es világturnéja kezde­tekor a mai sztárok félreáll­tak, eszükbe sem volt konku­rálni a nagy öregekkel, fél­tek, alulmaradnak. Ma­gyarországra idén sem jöt­tek el. 1988-as moszkvai koncertjük sajtótájékozta­tóján egy újságíró szóba hoz­ta hazánkat is. „A magya­roknak nem voltak komoly ajánlataik” — felelte David Gilmour. 1966-tól 1971-ig a pszihedeli- kus rock első számú képvise­lőjeként működött az együt­tes. Ekkoriban készült albu­mai az irányzat csúcsteljesít­ményei közé tartoznak, és a szólógitáros Syd Barrett kábí­tószeres vízióin alapulnak. Barrettet, aki 1968-ra annyira leépült szellemileg, hogy megesett, egy egész koncerten néhány akkordnál többet nem volt képes játszani, régi barát­jukkal, David Gilmourral pó­tolták. Vele jött létre Nick Ma­son dobos, Rick Wright billen­tyűs és Roger Waters négyese, mely egy dupla (félig) koncer­talbumon mutatkozott be (Ummagumma, 1969) igazán a rajongóknak. Mikor az Atomszívű anya című nagylemeze megjelent, már az egyik legnagyobb ra­jongótáborral rendelkező együttesnek számított. A kö­vetkező évben, 1971-ben kia­dott Middle című album csak gyarapította híveik számát. Az aláfestő zene sem volt idegen számukra: More (1969) , Zabriskie Point (1970) , Obsured by Clouds (1972). Energiájukból az első kvadrofon hatású film elké­szítésére is futja: Pink Floyd (1972), Kevés együttes lett volna képes ezt a teljesítményt túl­szárnyalni, de a Pink Éloyd- nak kitűnő A hold túlsó olda- lán-nal ez is sikerült, mely máig a legjellegzetesebb al­kotása. Seregnyi tényeffektus — falióra csörgése, utcasöprők hajnali beszélgetése, pénztár­gép csörgése—fűszerezi. Ér­deklődésük fókuszában már nem a misztikum — a világűr állt. Tehetségük nyomán a fantasztikum, mint zenei té­majelent meg. Koncertjeik is élményszámba mentek, élő­ben is vissza tudták adni a stúdióminőséget, hangeffek­tusaikkal elsőként produkál­tak kvadrofon-hangot. Mi­közben füst- és fényjátékok kápráztatták el a nézőt, va­dászbombázók jelentek meg a nézőtér fölött, a bombázás hangjainak imitációjával. (Mindez természetesen sza­badtéri koncerten történt.) A hold túlsó oldalán a mai napig a legkeresettebb albu­muk. Amire még nem volt példa a rock történetében, 25 év után is megtalálható volt az amerikai Lp-k 100-as listáján. Az együttes soron követ­kező albumai már az Art-rock irányzat gondosan kimunkált mesterdarabjai. A Bárcsak itt lennél-t Barrett személyének szentelték (1974). (A szelle­mileg leépült gitáros ma is édesanyjával él angliai házá­ban. Ritkán mozdul ki otthon­ról, de azért néha lehet őt látni, amint egy kis papírfecnivel a kezében, a karján bevásárló­szatyorral tejért, kenyérért tart a boltba...) A kritika fanyalog­va fogadta az albumot, de a közönség szerette, és sokat vá­sárolt belőle. Nagy várakozás előzte meg az 1977-es Állatok-at, de ez a mű meglehetősen laposra sike­redett. A kritika temetni is kezdte a csapatot. Két év után a dupla Fal al­bum csattanós választ adott a kétkedőknek, a zenekar nem hagyta magát leírni, az év leg­nagyobb sikerét ők aratták. A Fal igazi energiatartalékos le­mez; másfél oldalon kétperces rövid dalok gyűjteménye a ke­ményebb alapúaktól az elégi- kus akusztikusakig, rengeteg tényeffektussal megtöltve, me­lyet egy rövid miniopera zár le. A belőle készült filmben Bob Geldof játszotta az elidegene­dett fiatalt, aki szorongásaiból és félelmeiből „téglafalat” épít maga köré. 1980 nyarára a zenekar ázsi­ója ismét megnőtt, ami akkori­ban elképesztő összegnek szá­mított, 60 000 dollárt kért, és kapott egy koncertért. Ennek következtében anyagi mér­legük is megjavult, az addig rossz üzleti befektetéseiknek köszön­hetően a ’70-es évek közepétől több millió fontot vesztettek. Csak 1984-ben jelentkeztek új albummal. Az elhibázott, Az utolsó vágás nagy csalódást okozott a közönségnek. A le­mez teljes egészében a basszusgitáros Waters szerze­ményeit tartalmazta, ki már a korábbi két album munkálatai­ban is egyre jelentékenyebben vette ki a részét, és ekkorra szellemi vezérré nőtte ki ma­gát. A sikertelenség következ­tében a zenekar megszűnt. 1987-ben Waters nélkül hár­masban folytatták tovább: Bob £zrin produceri irányításával készítették el a Momentary Lapse of Reason-t. Ezután a stúdiót a legfelsőbb bíróság épületével cserélték fel, mert a szólókarriert kezdett Waters— időközben megjelent munkái arról tanúskodnak, hogy még mindig nem tudott kilépni a Fal „árnyékából” — perelte őket a névhasználatért. A bíróság Gil- mourék javára döntött. Hét év után az idén tavasszal jelentkeztek új albummal. A The Divison Bell az előző al­bum zenei vonalát folytatja. Pánics Ferenc Franciaországi turnéra indult nemrégiben a Pink Floyd együttes. Az első koncertjüket Párizstól északra, Chantillyben tartották. A rockegyüttes hívei zsúfolásig megtöltötték a verseny- pályát. Az együttes több fellépést tervez Franciaországban és Európában másutt is FEB-fotó Sztárvilág Fosterek, ha találkoznak. A kétszeres Oscar-díjas színész­nő, Jodie Foster és édesapja, a 65 éves Lucius Foster évtizedek után egymásra talált. Bár csak néhány száz méterre laknak egymástól, néhány héttel ezelőt- tig mindössze négyszer talál­koztak életükben. Az apa még Jodie születése előtt otthagyta állapotos feleségét, Brandyt és három gyermeküket. A csoda­gyerekként elkönyvelt Jodie hé­téves kora óta szinte egymaga tartotta el a családot: reklámfil- mekben, később tévésorozatok­ban kapott kisebb szerepeket. A hűtlen apa csak Jodie világhí­ressé válása után kereste meg a lányát, aki jó ideig nem óhajtot­ta felvenni vele a kapcsolatot, mára azonban megbocsátott neki és normalizálódott a kö­zöttük lévő viszony Redgrave bukása. Há­tat fordított az izraeli közön­ség a világhírű brit színész­nőnek, Vanessa Redgrave- nek. Oly csekély mértékű volt az érdeklődés Brecht szám­űzetésben című előadóestjére, hogy a szervezők kénytelenek voltak lemondani az előadáso­kat. A színésznő két estén át szerepelt volna Haifában, ám a lehetséges 1600 belépőjegy­ből mindössze 150 kelt el. Az érdeklődés hiánya nem annak tudható be, hogy a haifaiak kevésbé szeretnék a színházat, mint a világ más tájékán: a tüntető távolmaradás mögött politikai okok húzódnak meg. A kitűnő színésznő ugyanis éveken át támogatta a Palesz­tin Felszabadítási Szervezetet, mely köztudottan Izrael legna­gyobb ellenségének számított. Redgrave ennek ellenére újból ellátogat Izraelbe, bár nem szí­nésznőként, hanem nézőként: a tervezett izraeli-arab kopro­dukcióban létrejövő Rómeó és Júlia előadást szeretné megte­kinteni. Rejtvény, mese gyerekeknek Az üvegyhegyi király fia Játékot nyerhetsz! Játékot nyerhetsz > Költőnk és verse... Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyekben élr egy király, s annak volt egy fia. Egyszer a fia elébe állt és így szólt. — Édesapám, én elindulok szerencsét próbálni. Mit volt mit tenni, az apja útnak indította fiát. A fiú ment, mendegélt, míg egy nagy er­dőbe nem ért. Az erdőben elté­vedt, és sehogyan sem tudott kijutni. Ahogy ment az erdő­ben, egyszer csak megpillan­tott egy kis kunyhót. Egyre közelebb ment a kunyhóhoz és az egyre nagyobb lett. Mikor odaért bekopogott. Az ajtót egy szolga nyitotta ki. A fiú illedelmesen köszönt és így szólt. — Szállást keresek és szol­gálatot. A szolga az úrhoz vezette és ezt mondta: — Uram, ez a legény szolgálatot és szállást keres. — Aztán mihez értesz fi­am? — kérdi az uraság a le­génytől. — Mindenféle munkát vál- lalalok — válaszolja a le­gény. , — Úgy is kell egy őr a búza­mezőre, mert minden reggelre valami ledöngöli és kifossza a mezőt. De vigyázz, mert ha nem tudod elfogni a fosztoga­tót, halállal lakolsz. — Egy életem, eg yhalá- lom, én megpróbálom — mon­dotta a legény. A legény ledőlt egy terebé­lyes fa alá és falatozni kezdett. Ódamegy egy mezei egér és így szól a legényhez: — Hal- lod-e te legény, adj ennem, három napja nem ettem már. A legény jószívűen adott enni az egérnek. Mikor az egér jólakott, ezt mondta a legény­nek: —Amiért adtál ennem, jó tett helyébe jót várj. Figyelj rám! Mikor hajnalodik, jön egy sáskacsapat és azoknak van egy vezérük. Ó a legna­gyobb a többi között, így nem lesz nehéz felismerni. Az a sáska szokta vezetni társait a mezőre. Te bújj el a búzamező közepére, és mikor látod, hogy már egész közel van, a botod­dal akkorát üss a fejére, amek­korát csak tudsz, de vigázz, mert ha elvéted, a sáska meg­vadul és társaival együtt dara­bokra fognak szedni. A fiú pontosan úgy tett, ahogy az egér mondta neki. Eljött a hajnal, és a fiú elbújva várta a sáskavezért. Amikor már egész közel volt a sáska­vezér, a legény úgy rávágott a fejére a bottal, hogy az nyom­ban leesett. Ekkor az egér azt mondta a legénynek: — Te legény, ha az uraság kérdi mit kívánsz, kívánd az istállóban levő sánta lovat. Úgy is tett a legény, a sánta lovat kérte az úrtól. Hogyan köszönjem meg neked a segítséget? — kérdi a legény az egeret. Az egér így felelt: — Engem vigyél oda, ahol te laksz. A legény fel­nyergelte a lovat és a ló arany­szőrű paripává változott. A le­gény lóháton, a kezében vitte haza az egeret, és amint haza­értek az egér gyönyörűséges királylánnyá változott. A ki­rálylány elmesélte, hogy ré- ges régen egy gonosz boszor­kány mezei egérré változtatta. A legény, aki titkolta, hogy királyfi, megkérte a király­lány kezét. Es máig is boldo­gan élnek, ha nem nem hal­tak. Koter István Egészítséték ki az alább olvas­ható szótöredékeket értelmes szavakká. Ha a pontok helyére így beírt betűket helyes sor­rendbe rakjátok, akkor egy magyar költő (1886-1928) ne­vét kapjátok megfejtésül. A ki­egészítendő töredékek: .GYTAKARÓ, .LLÓ, .ÓPE- HELY, .AKARÓ, .ÓNILÓ, .ÁVOLSÁG, .ÁDIÓ, .OBOZ, .RPÁD. A költő nevét és egy, általa­tok kiválasztott versének cí­mét kérjük beküldeni levele­zőlapon. A megfejtéseket legkésőbb szerdán adjátok postára. Címünk: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlap­ra írjátok rá: Gyerekrejtvény. A helyes megfejtők között öt darab játékot sorsolunk ki. A nyertesek névsorátjövő szom­baton közöljük. ¥ ¥ ¥ Az augusztus 6-7-ei rejtvény megfejtése: 5x2=10+7-1=16. Nyertesek: Erdős Anita, Kö- tegyán; Jámbor Adrien, Elek; Komáromi Mátyás, Békés; Lenti Beatrix, Ma- gyarbánhegyes; Lipták Zsu­zsa, Doboz. A nyereményeket postán küldjük ki. A békéscsabaiak nyereményeiket személyesen vehetik át a szerkesztőség tit­kárságán hétköznap 9 és 16 óra között.

Next

/
Thumbnails
Contents