Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-12 / 189. szám

1RÉKÉS MEGYEI HlRLAP­KÖRKÉP 1994. augusztus 12., péntek o Örömhír a békéscsabaiaknak Egy látványos pantomimelöadás vége: Vajon melyik kulcs nyitja meg az emberek lelkét? Természetesen mindenkinek joga van ezt eldönteni Fotó:Such Tamás Aki szeretné megismerni, hogy terjed Kanadában az örömhír, az most bőven talál­hat rá alkalmat. Napok óta „megszállta” a várost az a 40 kanadai és angol vendég, akik a Békéscsabán működő Evan­géliumi Pünkösdi Közösség Gyülekezetének meghívására érkeztek városunkba. Eddig keveset hallottunk róluk, pedig évek óta tevé­kenykednek Békéscsabán az MDF székházban. Veze­tőjük, Andelic János lelki- pásztor így vall magukról: — Mi nem foglalkozunk a divattal, Jézus Krisztus elkö­telezettjei vagyunk, hiszünk a bibliában, amit a legfőbb tekintélyként fogadunk el a keresztény tanítások közül. — Ezek az utcai összejö­vetelek nemigen emlékeztet­nek templomi szertartásra... — A bibliában sehol sem olvashatnak ceremóniákról, ezért mi ezeket nem is fo­gadjuk el. Jézus embersze­rető volt, nem szónokolt, ő a nép között élt. Mi is őt kö­vetjük, ezért vonultunk ki mi is az utcára. — A vendégeik hittérítő­ként érkeztek hazánkba? — Testvéreinkként, de erről inkább beszéljenek ők maguk. Stewart Mackenzie a ka­nadai csoport vezetője nem először jár Kelet-Európá- ban, tavaly Erdélyben, majd a volt Jugoszlávia területén tettek egy-egy látogatást. — Úgy gondolom hogy nagyon sokban hasonlítunk azokhoz az emberekhez, akik ezen a területen élnek. Itt is nagyon sok a probléma, úgy tudom Magyarország élen jár a válások számában. Az evangélium üzenete azért van, hogy meggyó­gyítsa ezeket az embereket. Ez az üzenet nem ismer or­szághatárokat. — Valóban azt tapasztal­ták ebben az országban is, amit reméltek? — Igen, nyitott embereket vártunk, és úgy érzem itt való­ban sokan vetették le az őket körülvévő burkot előttünk. — Többen nem örültek az esti koncertnek a belvárosi parkban... — Eredetileg a Korzó-té­ren szerettünk volna letele­pedni, ott azonban más ren­dezvény zajlik esténként. Megpróbálunk alkalmazkod­ni, és nagyon köszönjük, hogy a város még így is lehe­tővé tette, hogy elhozhassuk az evangélium üzenetét. Még a hétvégén az MDF székházban, hétfőn, kedden pedig az ifjúsági házban talál­kozhat velünk, aki meg akar­ja hallgatni az örömhírt... Antal Gyöngyi Majorettek a Korzó téren Milwaukee indiánul jó föld Két órával és 2900 kilométerrel közelebb Magyarországhoz Tanulmányutak. Au­gusztus 31 -ig lehet jelentkezni a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt. Békés megyei kirendeltsége által meghirde­tett tanfolyamokra — tudtuk meg Klaukó Mátyásáétól, a ki- rendeltség vezetőjétől, amikor arról az akciójukról kérdeztük, mellyel külföldi szakmai utak nyerhetők. Mint elmondta, azon első évfolyamos hallga­tóik között, akik a tanfolyam kezdéséről szóló értesítésük kézhezvételekor közölt fizeté­si feltételeket teljesítik, az év végén országosan tíz, egyen­ként 100 ezer forint értékű kül­földi szakmai utat sorsolnak ki. Hátulról a vontatónak. Tegnap, augusztus 11-én, 0.30 órakor Kondoros külterületén, a 44-es főúton S. D. román állam­polgár mikrobuszával hátulról beleszaladt P. P. kondorosi la­kos által vezetett mezőgazdasá­gi vontatónak. A baleset során a mikrobusz öt utasa könnyű sérüléseket szenvedett. Fejére zuhant. Tegnap délután 12.30 órakor fura bal­esetbe sodorta sorsa a Lencsési úton békésen kerékpározó E. J. békéscsabai lakost. Az egyik ház hatodik emeletéről kere­testől, mindenestől fejére zu­hant egy szúnyogháló. A ma­gasról leesett keret betörte E. J. fejét, akit súlyos sérülésekkel kórházba szállítottak. Egymilliós kár. Tegnap 13.10 órakor Szarvas kül­területén, a 44-es főúton S. B. gyáli lakos eddig még ismeret­len okból gépkocsijával áttért a menetirány szerinti bal ol­dalra és nekiütközött egy par­koló személygépkocsinak. A baleset következtében S. B. illetve egyik utasa súlyosan, két utasa pedig könnyebben sérült. Az anyagi kár egymillió forint. „BIZ’ AZ IGAZSÁG, AZ IGAZSÁG KÉSEI, DE A GONOSZNAK ÍGY IS GYORS ÉS MEGLEPŐ.” (Euripidész) Lelkes közönsége akadt teg­nap a neustadti zenekar és ma- jorett-csoport békéscsabai, Korzó-téri bemutatjójának. A közönség ugyan elpilledt a for­ró levegőt kavaró szélben, de a szép szőke lányok, a piros-fe­hér szerelésben fellépő majo­rettek mintha felélesztették volna a „melegberoskadt” né­zőket. Persze úgy tűnt, a Zenit ’94 rendezvénysorozat keretében felcsendülő pattogó fúvószene is tetszett kicsiknek, nagyok­nak egyaránt. Matyelkáné Nagy Katalin a három csemetéjét hozta a pro­dukció megtekintésére. — Bevallom őszintén, nem tudtam, hogy térzenét hallha­tunk, majoretteket láthatunk. Levegőzni jöttem ki a gyere­kekkel, s örömmel látom a ma­jorettek bemutatóját. Katona Istvánná három év körüli unokájával üldögél a szökőkút szélén. — A lányomék elutaztak, rám hagyták a kicsit. Nagyon unta magát fenn, a 36 fokos panel-melegben. Hát lehoz­tam, hogy lásson, halljon vala­mit. Egyelőre úgy látom, tet­szik neki a nyüzsgés. * A Zenit ’94 program augusz­tus 13-án, szombaton 10 óra­kor a Jókai Színház elptti téren a Komamói Vesela Kapela és a Nadlancanka térzenéjével kezdődik. BÉ Utolsó helyszíni tudósításo­mat adom Amerikából, ponto­sabban a 60 500 (külvárosaival 1 550000) lakosú Milwaukee- ból, Wisconsin államból. Az oregoni Redmondból előbb északnyugat felé repültünk egy kicsit, majd Portlandból nyugatra átszeltük az „új föld­részt”. A pilóta nagyon szé­pen, simán vezette a hatalmas DC 10-es típusú gépet, és kivá­ló idegenvezetőnek is bizo­nyult: felhívta a figyelmünket a nagy kiterjedésű erdőtüzek­re, a hófödte hegycsúcsokra, a gyönyörű Sziklás-hegységre. Chicago fölött (nem véletlenül kapta a „szeles város” nevet) vihar tombolt, csak késve tud­tunk leszállni. Igazán jó ke­zekben lehettünk, mert a lég­örvényekből semmit sem lehe­tett érezni. A chicagói repülő­téren ültünk be a harmadik gépbe, és a Michigan-tó part­jánál északra haladva ér­keztünk meg kedden este ta- nulmányutunk ötödik célpont­jára. 1800 mérfölddel (körül­belül 2900 kilométer) és 2 órá­val kerültünk ezen a napon kö­zelebb Magyarországhoz. Milwaukee az Amerikai Egyesült Államok nagyváro­sai között a 18. a sorban. Elne­vezése, akárcsak Wisconsin állam indián eredetű, mindkét szó jó földet, vizek találkozá­sát jelenti különböző törzsek nyelvén. Wisconsin 1848-ban lett tagállam, akkori lakossága olyan indiánokból állt, akik keletről kalandoztak errefelé, őket követték a francia prém­vadászok és az ír aranyásók. A 19. században főleg angol, né­met, lengyel, svájci és más eu­rópai bevándorlók telepedtek le ezen a vidéken. Milwaukeet 1870-ben már Amerika Mün­chenének nevezték —jelentős lélekszámú és igen szorgalmas német közösségének köszön­hetően. Mindig is errefelé dol­gozott a legtöbb külföldi szár­mazású farmer, és több, mint 50 különböző népcsoport él itt ma is. A német kultúra, főleg Ellátatlan végegyháziak Végegyházán a nyár közepén értékelte a képviselő-testület a munkaképes korosztály helyze­tét. Ezen kimutatások szerint, ezidáig jövedelempótló támo­gatásban 68-an részesülnek. Emellett a tartós munkanélküli­ek 40—50 százalékát teszik ki építkezési stílus jelenléte azonnal feltűnik az idelátoga­tónak; számos épület német városházára, üzletlakásra em­lékeztet. Kollégáim már nem bírták tovább, német vendég­lőben magyaros pörköltet ren­deltek. Szerdán délelőtt a Nemzet­közi Intézet vezetői fogadták csoportunkat, délután emléke­zetes órát töltöttünk a Marquet­te Egyetem professzoránál, dr. George Reedynél, aki az ameri­kai újságírás kimagasló egyéni­sége, élő legenda, a hallgatók és az olvasók kedvence, Johnson elnök sajtófőnöke volt, kor­mánykörökben elismert szak- tekintély, kongresszusi és kép­viselőházi tudósító, politikai szerkesztő a koreai háború ide­jén, a légierőben szolgált a 2. világháborúban. Élvezetes előadást tartott négyünknek az amerikai sajtó történetéről, változásairól és jelenéről. El­mondta, hogy egész kalandos élete során a lelkiismerete ve­zérelte. legfőbb céljának min­dig a latin szólást tekintette: Primum non nocere. (Elsősor­ban nem ártani.) A kora esti órákat Wayne Youngquist (ismert televíziós riporter) társaságában és törzs­vendéglőjében töltöttük. En­nek a találkozónak két fontos témája volt: a magyarországi politikai változások és a hely­ben főzött sörfajták elemzése. (Az utóbbihoz inkább a kollé­gáim tudtak hozzászólni.) Csütörtökön a város legna­gyobb példányszámú napilap­ja, az 1882-ben alapított The Milwaukee Journal szerkesz­tőségébe látogattunk. Ma poli­tikusokkal találkozunk és a vá- ros általunk még fel nem fede­zett nevezetességeivel ismer­kedünk. Szombaton reggel búcsú­zunk „Jó föld”-től, „Vizek ta- lálkozásá”-tól; a hétvégét New Yorkban töltjük, és repülőgéppel hétfőn indulunk haza, Magyarországra. Niedzielsky Katalin azok az állampolgárok, akik semmilyen ellátást nem kap­nak. Ennek enyhítésére, illetve az álláskeresés lehetőségeire, a különféle tanfolyamok el­végzésére, az átképzésre és a pályakezdők gondjainak meg­oldására a munkaügyi központ mezőkovácsházi fiókjának se­gítségével keresik a megoldást. Kántorokat képeztek Orosházán Felszolgálótanulók évi százezerért? Az orosházi evangélikus egy­ház az idén negyedik alkalom­mal hirdette meg kéthetes in­tenzív kántorképző tanfolya­mát, ami országos beiskolázá­sú volt, sőt még Erdélyből is fogadtak 4 hallgatót. A tanfolyamot Győri Gábor lelkész és Szél Éva másodkán­tor szervezte meg, s az ő mun­kájukat segítették a Foton, az országos kántorképzőben vég­zett kántorok. A tanfolyamon 27-en vettek részt, a legfiata­labb hallgató 10 éves, a legtöb­ben a középiskolás korosztályt képviselték. A tanfolyamról Győri Gá­bor elmondta, hogy hármas célt igyekezett megvalósítani. A hangszeres képzés a harmó- niumtól az orgonáig, kiegé­szítve szolfézs ismeretekkel, a kóruséneklés, amiben szép eredményeket értek el és bib­liaismereti oktatás. Mindhá­rom részéből versenyeket ren­deztek a tanulók számára. A környéken példa nélküli tanfo­lyam során a fiatalok megis­merkedtek az evangélikus egyházi zene alapjaival, amit Bach neve fémjelez. Tudásu­kat a saját gyülekezetükben hasznosíthatják, vagy a meg­szerzett ismeretek birtokában tanulmányaikat a fóti országos kántorképzőben is folytathat­ják. A tanfolyam befejezése­képpen fellépési lehetőség nyílik a fiatalok számára au­gusztus 12-én, pénteken 19 órakor az evangélikus temp­lomban az egyházzenei est ke­retében. Ezen a hangverse­nyen egy kórusművel vesznek részt. Az est további program­jában J. S. Bach, B. Kroll, L. Cherubini, A. Vivaldi és Ch. Förster műveit Ágostné Cséri Gabriella (orgona), Katalin Bernhardt Mácsay (hegedű) és Antal Bernhart (kürt) adják elő. A tanfolyam szombaton délelőtt zárul. Sz.S. A sírrablók legújabbkori ivadékai (Folytatás az 1. oldalról) után ugyanis a hasznosítható anyagot kiszedték belőle. Több, úgynevezett rablógödör szakítja meg a folyamatos vo­nalat. Találtunk egy, az építést követően készült hozzátol- dást, nem tudni miért bővítet­ték a templomot. A szentély alakjának egy része is napvi­lágra került, azért mondom, hogy egy része, mert pont a befejezés helyén van egy újabb rablógödör. De a vonal- vezetésből kitűnik, hogy nem kerek, hanem szögletes lezárá- sú volt. A tégla és habarcs ma­radvány az 1100-as évek tech­nikáját idézi. Röviden összegezve: biz­tos, hogy templomos település állt itt, ami ha kisebb-nagyobb megszakításokkal is, de közel 600 éven át folyamatosan la­kott volt. J. Vági Kata (Folytatás az 1. oldalról) ahhoz a kérvényhez, amit a Városi Önkormányzat jegyző­jéhez kellet beadni, és aminek segítségével, pótfelvételivei vették fel a kislányt. — Az új vezetéssel Önök keresték a kapcsolatot? — Augusztus elsején kap­tuk az értesítést hogy menjünk be egyeztetni az ügyvezető igazgató úrhoz. Ő fogadott minket, és elmondta, hogyan akar foglalkozni a diákokkal, milyen elvárásai vannak velük szemben. Ezekkel én mélyen egyetértettem, hisz a szigorra szükség van, és nem árt ha a gyerekek fegyelmet, és régi vendéglátós kultúrát tanulnak. De ennyi pénzt nem merek er­re áldozni. — Ez az összeg végleg el­veszne? — Ha valamilyen indokkal kitennék a lányomat, igen. Én nem látok arra garanciát hogy nem erre megy-e ki a játék. Természetesen megkér­deztük a szálloda új vezetőjét, Patrik Bedjfordot is, aki a kö­vetkezőket fűzte a fentiek­hez: — Valószínűleg a hölgy sok mindent félre is értett, és fő­ként valószínűleg sok mindent meg sem akar érteni. Először is, nem évi százezer forintról van szó, hanem összesen száz­ezerről, amit három részletben kell letenni. Másodszor ehhez a pénzhez a szálloda semmi­lyen formában nem nyúlhat hozzá, és annak kamatai is a gyereké maradnának. Ha a há­rom év alatt valamiért a tanuló meggondolná magát, a szállo­da csak azokat a költségeket vonhatná le, amik a tanítás kapcsán felmerültek. Termé­szetesen mindezt egy kölcsö­nös garanciákat nyújtó szerző­désben fektettük volna le. Idá­ig azonban a hölggyel nem ju­tottunk, amit azért is sajná­lunk, mert a kislányt nagyon is alkalmasnak találtuk erre a szakmára. — Mégis miért ez a kaució, ha amúgy sem akarják felhasz­nálni? — Nagyon sokan végeztek már a Fiumében szakmai gya­korlatot, és közülük szinte sen­ki sem maradt a pályán. Nekünk egy gyerek tanítása időbe, fáradtságba és pénzbe kerül, többe mint százezer fo­rintba. Szeretnénk ha lenne va­lami kényszerítő erő, ami mi­att elgondolkodna a gyerek és a szülő is azon, hogy valóban ezt a szakmát akarja-e válasz­tani. Ebben a szállodában olyan szintű vendéglátós kul­túrát szeretnénk létrehozni, ahol bizony nagyon jól fel­készült szakemberekre van szükség. A szállodának egyet­len esetben éri meg tanulókat alkalmazni: Ha ezek a gyere­kek gyorsan megtanulják a szakmát, és ha sokáig marad­nak nálunk. A.Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents