Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-08 / 185. szám
1994. augusztus 8., hétfő SZÍNES/HIRDETÉS ¥ ftÜ^ Hogyan csinálhat A „kislányom”—aki nemsokára 50 éves lesz—a múltkor a következő kérdéssel lepett meg: Papi, hogy csinálhat egy nő karriert? Azonnal megéreztem a kérdésben rejlő csapdát. Nem hiába vetik a szememre néhány évtizede a gyermekeim és az unokáim, valamint a baráti és ismeretségi köreikből verbuválódott görög tragédiakórus, hogy én, mint lelkiismeretlen szülő, milyen sokféleképpen mondtam csődöt, amikor utódaim életét meghatározva és sorsukat elrendezve kiengedtem őket a nagybetűs életbe. S hogy az ebből eredő hibákért minden felelősség az én lelkemen szárad, az magától értetődik. A gyenge fizikai adottságaikat éppúgy az én hibás génjeimnek tulajdonítják, s kézenfekvő, hogy az átlag alatti intelligenciahányadost is tőlem örökölték. Ha tehát a lányom késői ifjúságában azt kérdezi tőlem, hogyan csinálhat egy nő karriert, akkor nyilván feltételezhető, hogy nekem akar ezzel szemrehányást tenni, amiért ő maga nem lett sikeres. Mert ha karriert csinált volna, most nem kellene megkérdeznie, hogy kell azt csinálni. És amiért nem csinált, azért természetesen én vagyok a hibás. Tanácsot kérek, mit válaszoljak neki? Fő a megjelenés A témát a legnagyobb körültekintéssel kell megközelíteni. Mindenekelőtt vizsgáljunk meg egy közhelyszerűnek tűnő szempontot. Mi különböztetné meg egy nő karrierjét egy férfiétől, ha nem azok az akadályok, melyek a szokásos társadalmi előítéletek révén az útjában állnak? Karriert rátermettséggel érhet el az ember úgy, hogy teljesítményével kiemelkedik a többi közül. Felvetődik a kérdés: mi — férfiak és nők egyaránt—tény leg oly an messze vagyunk attól, hogy egy nő teljesítményét a nemére való tekintet nélkül értékeljük? Azaz anélkül, hogy túlértékelnénk, mert ez egy nő teljesítménye? Ez ugyanis a férfiak és nők egyenrangúságának egyik alapfeltétele, s csak utána jöhet a következő kérdés: tényleg készek vagyunk arra, hogy egy nő teljesítményét a külsejétől, fellépésétől, öltözködésétől, frizurájától függetlenül kezeljük, s ne azt nézzük, milyen az orra, a melle, a feneke vagy a lábai? Nem az jut rögtön az eszünkbe—és ez inkább a nőkre, semmint a férfiakra jellemző: „Csak azért tudott karriert csinálni, mert úgy viselkedik, mint a megboldogult Monroe!”, vagy: „No nézd csak! Milyen ronda, hogy tudott mégis karriert csinálni?”, vagy pedig: „Na, mi maradt más hátra, mint hogy karriert csináljon?!” Elő merjem én mindezt adni a szigorú kislányomnak? Közben egy női magazint tartok a kezemben, melynek írásai és fotói arról győzködik leányom nemtársait, hogy egy nő karrierjéhez mennyire fontos és elengedhetetlen az, hogy az illető hölgy a lehető legnagyobb hangsúlyt a megjelenésére helyezze. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy minden nő karrierje az illatszerek és csábító fehérneműk különösen ügyes bevetésével kezdődik. Ismerd meg magad! A karrier kulcsa a siker. És ez a kulcsszava az én tanításomnak is: siker. A siker általános figyelmet, elismerést, helyeslést (és persze irigyeltséget) jelent. És mi más lehetne az úgynevezett karrier, mint az, ha siker koronázta valamilyen törekvésünket, igyekezetünket, ha elértük célunkat és teljesítményünket elismerték. Az ily smódon definiálható karrier középpontjában mindig a siker áll. Siker nélkül a karrier fogalma nem annyira pozitív, mint inkább negatív csengésű; a karrier lefelé ível, nevetségessé, sőt megveten- dővé válik. Ezt a logikát még maga a lányom sem tudja megcáfolni. Ebből következően a kérdésének nem úgy kellene hangoznia: „Hogy csináljak karriert?!, hanem így: „Hogyan legyek sikeres?” Mint minden élethelyzetben, amikor döntések előtt állunk, itt is érvényes az az alapszabály, hogy: „Ismerd meg magad!” Ezt azonban könnyebb kimondani, mint megtenni. A lányom jó példa erre: minél kevésbé markánsak a tulajdonságok, annál nehezebb a pályaválasztás. Sikere az embernek sokféle tevékenységből származhat—például a pedi- kűrözésben is örömét lelheti —, de igazán nagy sikert, olyat, amely látványos karrierhez vezet, csak olyan szakmákban érhet el, amely iránt maga is érdeklődik. S mivel a sajnálatraméltó gyermek, azaz a kislányom a legtöbb külső és belső tulajdonságát tőlem örökölte, valószínűleg se topmodellként, de atomfizikusként nem számíthat fényes karrierre. Persze vannak olyan foglalkozások is (a balett-táncostól kezdve a divattervezőig, a regényírótól a pornósztár karrierjéig), melyek az általános érdeklődési körébe beleesnek ugyan, ám nyugodtan figyelmen kívül lehet őket hagyni, s nem szabad komolyan mérlegelni. A kiválasztottak Most azt kell javasolnom a lányomnak, mélyedjünk bele egy kicsit a nyelvtudományba. Nagy bölcsesség különbséget tenni a foglalkozás és a hivatás szó között. Egy kénytelen-kelletlen űzött foglalkozást aligha fog ugyanolyan siker koronázni, mint egy olyat, amihez az ember kötődik. Ám hiába kötődünk a legszorosabban is valamilyen tevékenységhez — s ez különösen igaz a művészetek, pl. a kerámiakészítés esetén —, mindig érvényesül a kemény bibliai igazság: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválasztottak.” S ezzel el is érkeztünk a legkeményebb ponthoz. Meg kell mondanom, az én idealistán gondolkodó és érző kislányomnak, hogy a kiválasztottság nem annyira adottság, tehetség, zsenialitás dolga, mint inkább a szerencséé. Nem elég pusztán törekedni a tökéletességre, hanem ügyesen is kell felhasználni a rendelkezésre áló eszközöket. Nem annyira az önfeláldozó és lelkiismeretes munka a fontos, hanem az, hogy a saját teljesítményünkre tudatosan ráirányítsuk a figyelmet. Bár ezek a bölcsességek néha sántítanak, ám annál biztosabban állnak a realitások sokat dicsőített talaján. Nem szabadna tehát, hogy elriasszák a leánykámat, inkább vigasztalásul kellene szolgáljanak. Goebbels dongalába Ha annak belátása, hogy nem vagyunk zsenik, okot adhat a depresszióra, akkor megnyugtatóan hathat a következő idézet: „Zsenik is csak a középszerűvel való összehasonlításban léteznek”. Ezzel pedig kibővítettük a közép- szerűség fogalmát egészen a zsenialitás határáig. Bizonyos életpályák eleve akadálymentesek. Ha lakberendezőként akarunk sikereket elérni, kevesebb sütniva- ló is megteszi, mint ha sztárügyvédként akarunk fényes karriert befutni. Az intellektuális szakmákban számos hölgy ért el karriert anélkül, hogy a tehetség hiánya ebben megakadályozta volna őket, és a szakmai körökön kívül ez bárkinek is feltűnt volna. S ez nem is véletlen, hiszen ezen hiáegy nő karriert? nyosságukat e hölgyek valamilyen más előnnyel kompenzálták. Dr. Josef Goebbels óta tudjuk, hogy a dongaláb is ellensúlyozható magasfokű intelligenciával. (Persze csak és kizárólag ott, ahol az intelligenciának kell érvényesülnie. Hiszen az ész dr. Josef Goebbelshek egy sztepptánc - versenyen nem sokat segítene.) Ezzel azt akarom mondani, hogy azok a hölgyek, akik nem kimagaslóan tehetségesek, és ennek ellenére különböző szakmákban szép sikereket tudtak elkönyvelni, legalábbis megközelítőleg az adott szakmában szükséges tulajdonságokkal rendelkeztek. (Pl. a műkincs-kereskedelemhez az átlagos minőségi felfogástól való teljes függetlenség szükségeltetik, az új ságíráshoz a nemesi származásúak tökéletes magabiztossága.) Na és persze a jól bevált sikerreceptet sem szabad figyelmen kívül hagyni: a rendelkezésre álló eszközöket ügyesen kell felhasználni, tudatosan rá kell irányítani a figyelmet a saját teljesítményünkre, és ■— ha lehet ezt mondani — a szerencse sem árt. A szerencse nem csak az égből pottyanhat az ölünkbe; elősegítheti a megfelelő időzítés, a jó szimat és a megérzés. Lefeküdni vagy sem? Egyetlen karrier sem lehet független a főnököktől, kollégáktól, munkatársaktól stb., és nagyon fontos, hogy jól tudjunk bánni az emberekkel. A karrierista nő — még inkább, mint férfi pályatársai —kivan téve az irigységnek és az álnokságnak, ezért nagyon körültekintően kell felmérnie, kik a szövetségesei és a lehetséges támogatói. Egy barátom, aki igen szemléletesen fejezi ki magát, így beszél erről: nincs olyan nő, aki karriert csinált volna anélkül, hogy a férfiak ne kísérelték volna meg a farkukat a lábai közé dugni. Ez tovább bővíthető a következő gondolattal: semmi sem fontosabb a karrier szempontjából, mint az ellenségeink kiválasztása. Valójában a prominens irigye- inket többre kellene becsülnünk az áldozatkész mecénásoknál. Nem szükséges elmesélnem a kislányomnak fiatalságom ideil- lő történeteit, 50 évesen már saját élettapasztalattal is rendelkezik. Mit, mivel, hogyan De miről is van szó egyáltalán? Manapság a nők karrierje még egyfajta kuriózumnak tekinthető? Minden bizonnyal, bár meg kell mondani, hogy Mrs. Thatcher a film és a rockzene világán kívül is meglepően sokra vitte. Pedig ma már aligha van olyan dolog, ami a többi asszonyt megakadályozhatná abban, hogy megpróbálja utánacsinálni. Nem kellene azzal törődniük, hogy kell-e bármilyen áldozatot is hozni a karrierjük érdekében. Egyetlen női vezetőnek sem kell lemondania a meghitt otthonról és a családi békéről. Ma már egy csomó olyan férfi van, aki boldogan serénykedik a konyhában, és a gyermekek is tökéletes megértéssel viseltetnek az önmegvalósítás igénye iránt. Melyik fiú ne lenne büszke, ha azt mondhatná: az anyukám megtalálta az identitását! Azt hiszem, nem kell tovább boncolgatnom a témát. Elegendő lesz, ha azt mondom a lányomnak: karriert úgy csinál az ember, hogy csinálja! Csak azt kell tudnod mit, mivel és hogyan! A pszi- chikailag sérülteknek pedig még mindig biztos felemelkedési lehetőségeket kínál a pszichiáteri pálya. (A bécsi Kurírból fordította: Balogh Katalin) Államkötvény 1997/K Legyen akár kényelmes... ...elfoglalt, előrelátó, a Magyar Államkötvény ideális befektetés. A legkedvezőbb befektetési forma mindazoknak- akik megtakarításaik értékét utánjárás nélkül akarják növelni;- akik rendszeres jövedelmet akarnak általa elérni;- akik tőkét gyűjtenek - például gyermekeik taníttatásához, ingatlan vásárlásához vagy vállalkozás beindításához. Az államkötvény-vásárlásra fordított összeg levonható az adóalapból. ________Államkötvény 1997/K________ A befektetők 1994. augusztus 8. és 12. között vásárolhatnak névérték alatt államkötvényt legfeljebb az 1994. július 29-én tartott aukción kialakult átlagárfol^am (98,5%) +0,2 százalékponttal és az aukció értéknapjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén a kijelölt forgalmazóknál. A maximális vételár az értékesítés ideje alatt naponta a következő: 99,06%, 99,14%, 99,21%, 99,28%, 99,35%. így a vételár naponta emelkedik, mivel a kamatozás a kibocsátás napjától kezdődött. A legújabb Magyar Államkötvény 1997/K 3 éves futamidejű (1994. augusztus 3. - 1997. augusztus 3.) értékpapír. A kötvény mozgó kamatozású, melynek alapja 1,3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama +1,75% kamatprémium. A kötvény első félévre érvényes (1994. augusztus 3. és 1995. február 3. közötti) kamata évi bruttó 26,55%. Törlesztés névértéken 1997. augusztus 3-án. A kötvény alapcímlete 10 000 Ft. Kamatfizetési időpontok: 1995. február 3. 1996. augusztus 3. 1995. augusztus 3. 1997. február 3. 1996. február 3. 1997. augusztus 3. Amennyiben az esedékesség munkaszüneti nap, úgy a kifizetés a következő munkanapon teljesül. ___________Adócsökkentő____________ A z Államkötvény 1997/K megvásárlására fordított összeg véglegesen levonható az adóalapból, annak 30%-a erejéig, feltéve, ha azt a magánszemély befektető 1994-ben vásárolta és lejáratig megtartja. ___________Állami garancia___________ Á llami garancia van rá. Mind a kamatfizetést, mind a törlesztést az állam szavatolja. _____Külföldiek is vásárolhatják_____ A Magyar Államkötvény 1997/K sorozatát külföldiek is vásárolhatják. Forgalmazó és kifizetőhely: MNB Békés Megyei Igazgatósága: Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. • OTP Bank Rt.: 5600 Békéscsaba, Szt. István tér 3. ZTONSAf
