Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-08 / 185. szám

a 1994. augusztus 8„ hétfő MEGYEI KÖRKÉP 0 Megy a liba vándorútra. Pár száz libának a minap sürgős útja támadt a körösújfalui határ­ban, a búzatarlón hosszan elnyúló libasorban masíroztak át, ismeretlen cél felé. Fotó: Balogh László Együttlét a szeretet és az öröm jegyében llnicon-tanfolyam. A részvénytársaság elnök­vezérigazgatójától, Hatos Ist- vánnétól megtudtuk, hogy a munkaerő pótlása miatt női ru­ha nagyüzemi gyártására tan­folyamot szerveznek. A kül­földi, olasz tervező által beta­nított módszer eltér a szak­munkásképzőkben elsajátít­ható képzéstől, mivel ez kife­jezetten a nagyipari termelésre irányul. A 16—20 éves korosztályt tanulékonysága miatt céloz­ták meg. Harminc fő jelentke­zését tervezték, de Békéscsa­bán és Orosházán is szerény volt az érdeklődés. Ezért a fel­hívást hamarosan megismét­lik. Akik vállalják, hogy a tan­folyam sikeres elvégzése után legalább két évig az rt.-nél dolgoznak, azoknak betanítá­si bért fizetnek. A vezérigaz­gatónő szerint aki megszereti ezt a szakmát, az hosszú távra tervezhet. Fazekas triennálé. A VI. Alföldi Fazekas Triennálét és tudományos konferenciát augusztus 16-án és 17-én ren­dezik Karcagon. A két nap alatt a résztvevők kiállítás­megnyitón, domborműavatá­son vehetnek részt, előadáso­kat hallgathatnak a népművé­szetről, fazekasságról. Az elmúlt héten Gödöllőn ren­dezték meg a Nemzetközi Családkongresszust, ahol az Orosházi Nagycsaládosok Egyesületéből 4 család vett részt. Az egyébként 2 évente megrendezésre kerülő találko­zót az idén — a családév tiszte­letére — nemzetközivé bőví­tették. 14 ország nagycsaládos képviselői, családjai vettek részt a programokon. Az idei kongresszus mottójául ezt vá­lasztották: „Együttlét a szere­tet és az öröm jegyében.” A hangulatról, a szervezésről, a szerzett tapasztalatokról kér­deztük Andrásik Esztert, aki három gyermekével anyuka­ként, de mint az egyesület el­nöke is képviselte Orosházát. — A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem adott otthont a rendezvénynek, de szerintem minden helybeli lakos magáé­nak érezte a kongresszust. A polgármester is hatalmas tap­sot kapott, amikor megtisztelt bennünket. Délelőttönként a felnőtteknek előadásokat tar­tottak, utána kisebb csoporto­kat alakítottunk és megosztot­tuk egymás között gondolata­inkat. A külföldi testvérszer­vezetek találkozóján megis­merkedtünk az erdélyi, a moldvai, a szlovéniai és a kár­pátaljai képviselőkkel. Nagy érdeklődéssel hallgattuk a spa­nyol „kollégákat”, akik átfogó törvénytervezetet nyújtottak be kormányuknak a nagycsa­ládok adózásával, családi pót­lékkal, üdültetéssel, támoga­tással stb. kapcsolatban. Az angolok példáját is követhető módszernek tartjuk, ők ugyan­is a Home-Start mozgalmat honosították meg hazájukban. Ott azok is segítik a nagycsalá­dosokat, akiknek már kirepül­tek gyermekeik, esetleg gyer­mek nélkül élik életüket. Tu­lajdonképpen azon túl, hogy átérzik mások problémáit, se­gítenek is egymáson. Míg mi az előadásokat hall­gattuk, gyermekeinknek külön foglalkozásokat (kosár­fonás, bábkészítés, sárkány- eregetés, agyagozás), kirándu­lásokat szerveztek. Egyébként az egyetem összes létesítmé­nyét használhattuk. S hogy mi­re volt jó ez a kongresszus? Amit célul tűztünk ki, teljesí­tette: találkoztunk hasonló sorsú emberekkel, családok­kal, akik ismerik egymás prob­lémáit, gondjait és szeretné­nek is segíteni ezek megoldá­sában. Csete Ilona Olvasóink írják - .......—:----------=........... = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Visszhang Válasz egy félig őszinte levélre... Akik felfigyeltek a füzesgyarmati leendő diszkó ügyében megfo­galmazott prognózisomra, előrejelzésemre, azoknak tudniuk kell, hogy minden a „prófétálásom” szerint teljesedett be. Bein­dult a nagyüzem, a hangtébolyda. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani—befejezésként—Laczkó István félig őszinte levelé­vel kiváltott gondolataimat. Én egy pillanatig sem hittem, hogy a pénzük utánfutók világa egy mérlegre tehető az egyszerű embe­rek nyugalmáért, békéjéért elindított küzdelemmel. Egy percig sem reménykedtem abban, hogy az ifjúság szórakozáshoz való jogát nem játszódja ki az egyház panasza ellen, hiába hangsú­lyoztuk, hogy nem az ifjak szórakoztatása ellen van kifogásunk, hanem a pokoli zaj ellen. Azért fogalmazok többes számban, mert már nem csak egy lelkészi hivatal ügye ez a diszkó, hanem egy utca ügye is, és tágabb értelemben elvi probléma is, hogy miért van kiszolgáltatott helyzetben a védtelen ember a pénzesek hatalmával szemben. Erről szólt az a bizonyos megbeszélés is a jegyző urunk kezdeményezésére. Laczkó úr elhallgatja, hogy felindultságomat mi okozta, mert ez az érdeke, hiszen levele hangneme, beállítása szerint egy szelíd prédikátor is lehetne belőle. A felvett jegyzőkönyv is tanúsíthatja, hogy többször visszautasított Erdélybe, hiszen on­nan vándoroltunk ki, többször cinikusan utalt arra, hogy nekem semmi közöm az itteni dolgokkal, és—ezt halld meg Magyaror­szág!—azt juttatta vehemensen kifejezésre, hogy szüntessük be a harangozást, mert kifejezetten zavarja!? Mérlegre tenni a temp­lomi harangozást a diszkó zajával, ez igazi pénzes vállalkozás! Erre rontott ki belőlem a sokkal keményebb ,,Ne pofázzon...” és nem úgy és nem arra az elvi vitára, ahogy Laczkó úr emlékezete megőrizte. Mint ahogy azt is gyengén őrizte meg, hogy hangtom­pításról szólt az a megegyezés, amit egyáltalán nem tartottak be az elkövetkező hétvégen. Ezért arra kényszerült a környék, hogy aláírások gyűjtésével adjon nyomatékot óhajának. Mintegy 100 ember képviseletében 20 aláírást gyűjtöttünk, amit beterjesz­tettünk a jegyző úrhoz. Tudjuk, hogy soha nem lesz igazunk, mert itt joga a pénzembe­reknek van, úgy látszik, éppen ezért a fejleményekről régiónk köztársasági megbízottját is tudattuk, elküldve neki is az aláírá­sokat. Veszélyben a befektetett milliók! És ez ellen egy kis egyház papja, egy utca közel száz lakója nehezen tudjafelvenni a harcot. Balázsi László lelkész Szerkesztőségünk a fenti levél közlésével a vitát lezárta. „Felnőttek és gyermekek előtt nyitottak vagyunk...” Általános jelenség, hogy a szülők egyre elfoglaltabbak. Sok család kényszerül a nyári szabadságát is munkával tölte­ni, hogy megélhetését biztosít­sa. így egyre kevesebb idő jut a gyermekekre, a családi együtt- létekre. Takács Péter, a békéscsabai Lencsési Közösségi Ház igazga­tója 1990 óta szervezi a környék nyári szünidei programjait. Az idei „Indián napok” (júli­us 4—8-ig tartott) időtartama alatt 700 forint részvételi díj ellenében étkezést is biztosítot­tak a gyermekek részére. —Hogyan tudta ezt ilyen ala­csony részvételi díjból megol­dani? — kérdeztük az igazga­tót. — A pályázat útján nyert 15 000 forintból igyekeztem a szükséges dolgokat beszerezni. Az „Indián napok” megrende­zésének igazi célja nemcsak az volt, hogy a gyermekek fel­ügyelet alatt étkezés biztosítá­sával töltsék az idejüket. Ez alatt az öt nap alatt a résztvevők játékos formában megismer­kedhettek az indiánok életével, kultúrájával. Jövőnyáron is sze­retnénk hasonló rendezvénye­ket szervezni. Augusztus hó­napra nem állítottam össze rész­letes programot a gyerekek ré­szére a közösségi ház felújítása miatt, de minden kezdeménye­zést szívesen fogadunk. Felnőt­tek és gyerekek előtt nyitottak vagyunk. Dóczi Magdolna Cseng a telefon, a vonal másik végén—egy másik városban — kilencéves unokám. — Az a helyzet, hogy egyedül vagyok itthon — kezdi a gyerek, mire azonnal közbevágok: Csak nem félsz? — Dehogy félek, csak csinálnám a leckém, de meg­akadtam. Miről van szó?—kérdem kicsit bátorta­lanul, mert félek, hogy valami matematikai vagy angol nyelvű feladvány van soron, esetleg zeneel­méleti kérdésen gyötrődik, és akkor kénytelen leszek bevallani, hogy nem tudok segíteni, várja meg a szülőket, esetleg ballagjon le a második emeletre a ta­nár néni ismerőshöz. Megkönnyebbülök, mikor kiderül, hogy csak rokonértelmű sza­vakról kell tudnom. — A „buta” szinonimáiból kell írnom legalább há­rom, sort, s eddig csak kettőt sikerült, pedig a szokásosnál nagyobb betűkkel írtam — magya­rázza negyedikes unokám. — Nahát, mit írtál eddig? A gyerek sorolja: bunkó, sötét, tökfej, fafej, szamár, stupid... -— Mi a fene, hát ezt honná tudod? — Ez angolul van! Aztán találtam még kettőt, azt, hogy éretlen, meg azt, hogy korlátolt. —Hát figyelj ide, én már ennyire is megadnám a jelest! — dicsérem a kölyköt, s közben lázasan gondolkodom. Beállhat némi szünet is, mert a gyerek sürget: Na, te se tudsz többet?... Várj te kis gazember, mondom magamban, s miközben fel­sorolok néhány közkeletűbb szinonimát, olyano­kat, hogy együgyű, bamba, szájtáti, meg tök- kelütött, gyorsan előrántom a tájszótárt. Hogy időt nyeljek, visszaolvastatom az eddig írtakat. Aztán csak úgy könnyedén sorolom: buszmó, bószmók, böszme, bárgyú, mamlasz, tompa eszű, hígvelejű, tökfilkó... Közben elhalkul a hang, valami vonalhiba, ordítanom kell. Hülye, bamba, esztelen, szamár, bomírt. A feleségem berohan a konyhából, s jelbeszéd­del kérdezi, hogy kivel kommunikálok? Petrával — mondom, s intek, hogy ne zavarjon. Közben elfogyott az állományom, már csak ezt kiáltom a telefonkagylóba: süket alak! — Meg vagy őrülve! — ront rám a nagymama. Mit szól­nak a szomszédok, s" hogy lehet egy ártatlan kisgyerekkel így ordí­tozni... Azzal kiragadja kezemből a hallgatót, s* máris békíti az unoká­ját. — Ne vedd zokon kicsikém, nem tudom mi van nagyapáddal mostanában, biztosan felidege­sítette valaki... Hát mi baj van? Mondd el szé­pen... Kisvártatva tisztázódnak a dolgok, már a nagymama is nevet, s imigyen búcsúzik unokájá­tól: Na jól van, hát akkor nincs semmi baj, puszilunk! Vigyázz magadra buksikám... Buksikám? Csak később kapcsolok, hogy a „buksi” ugyancsak a buta egyik szinonimája, mint ahogyan például a butuska is. A sok durva, gúnyos kifejezés mellett a butuska buksi már-már becézés. Micsoda különbségek, mennyi árnya­lat, jelentésben, hangulatban. Talán azért nem tanultam meg németül, mert öreg tanárunk min­dig csak ezt ismételte, hol egyikünkre, hol mási­kunkra mutatva: Du bist ein Dummkopf! Gyarmati Béla Buksi (Az elmúlt tanév emlékeiből) Budapest Legközelebb még közelebb "Westel 900. A GSM mobiltelefon rend­szer. Sokak élete már elképzelhetetlen nélküle. Mert a Westel 900 a szabadsá­got, a biztonságot és a minőségi szolgál­tatásokat jelenti az Eurofon-tulajdono- soknak. Westel 900. A leggyorsabb hálózatfej­lesztés Magyarországon és kapcsolat- teremtés külföldön. Hazánkban egyre több az olyan hely, amelyet már bekap­csoltak a rendszerbe, s egymás után jön­nek létre más országokkal is a baran­golási szerződések. A Westel 900 most örömmel tudatja, hogy megyeszékhelyén, illetve környékén már Ön is egyszerűen és gyorsan hozzájuthat GSM készülékéhez, az Eurofon kártyához és szolgáltatásainkhoz. Westel Rádiótelefon Kft. üzlet: Békéscsaba, Gyóni Géza u. 21., Tel.: (06-60) 384-000 Ofotért üzlet: Békéscsaba, Andrássy u. 10., Tel.: (06-66) 325-385

Next

/
Thumbnails
Contents