Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-05 / 156. szám
Földink volt. Tizenhat évvel ezelőtt hunyt el a gyulai születésű Görgényi Ferencjogász, filozófus. A budapesti ELTEN-n jogi doktorátust szerzett, majd filozófia szakot végzett. Rövid ideig tartó bírósági munka után a Világosság című folyóirat munkatársa volt. 1972-től az MTA Filozófia Intézetének ügyvezető igazgatója lett. Köziben az ELTE bölcsészkarán a filozófia tanszéken előadó volt. Munkái szociológia és politológia mellett alapvetően történetfilozófiai jellegűek voltak. Kutatásai középpontjában a tulajdon, mint politikai viszony elemzése állt. Tanulmányai, esszéi és kritikái jelentek meg. 1978-ban önkezével vetett véget életének. Előrelátás. Szarvas polgármestere, dr. Demeter László július 6-án, szerdán 16.00 órára várja a városban működő politikai pártok, szervezetek, valamint társadalmi egyesületek képviselőit, hogy az idei Szent István-nap ünnepi rendezvényeinek előkészítését együtt megbeszéljék. Tavaly hasonló időszakban ugyanilyen megbeszélés előzte meg az augusztusi ünnepséget, így biztosítva a hagyományokhoz illő méltó ünneplést. Itt „a hónap". A Tiszántúl független újságjának összevont nyári száma már kapható Orosházán. A tartalomból: Erdélyi utazás 1864- ben. A hónap galériájában tövisháti képek láthatók. Az aktuális rovatban Munkácsy újra hazatért Békéscsabára címmel az emlékház avatása kapcsán olvashatnak tudósítást a lap előfizetői és vásárlói. A lap beszámol a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola diákjainak tanulmányi versenyeken és sportvetélkedőkön elért eredményeiről is. Járdaépítés. A csabasza- badi önkormányzat ebben az évben egy kilométer hosszúságban épít új járdát, két kilométernyi gyalogútszakaszt pedig felújítanak. A járdaépítés munkálatait augusztus elején a Darvas utcában kezdik meg. / Árengedmény A múlt héten lapunk több számában hirdetés jelent meg arról, hogy a METAKER-PLUS üzletház egyes termékeit, szőnyeget, függönyöket kedvezménnyel árusítja. Feltűnt, hogy bizonyos cikkeket szokatlanul magas, hatvan százalékos engedménnyel kínálnak. Ezért megkérdeztük Kárpáti József ügyvezető igazgatót, mi a rendkívüli leárazás oka? — Egyszerű a magyarázat. Kissérejtélyesen fogalmazva azt mondanám, hogy üzletpolitikai megfontolás. Konkrétan pedig: bővíteni kívánjuk az árukészletet, új termékeket szeretnénk piacra dobni, ezért a meglévő készlet egy részét kiárusítjuk. Még ilyen mértékű árengedmény esetén is érMEGYEIKÖRKÉP 1994. július 5., kedd Egy magyar gazda sérelmei —A sakktáblán sincs jó játék paraszt nélkül! — mondta bevezetésként Felföldi József kötegyáni gazda, akivel a közelmúltban a magyarföldművesek sanyarú helyzetéről beszélgettünk. Mint mondta, az igazi problémákról csak a „tőről fakadt” parasztember tudna szólni, ám ilyenből nemigen akad a döntést hozó fórumokon. Pedig ők tudnák csak igazán elmondani, hogy egymillió forint micsoda mákszem egy gazdaság elindításához, de még ennyi is honnan lenne egy szocializmusban élt falusi embernek? Persze van hitel, szó se róla, csak az éppen egyenlő az ön- gyilkossággal. — Ezek a nagy dolgok, és emellett még mennyi, de mennyi apróság keseríti az életünket — sóhajtja a gazda —, amiről odafönn mit se tudnak. Itt van mindjárt a perem a tsz-szel. Kis dolog, de én igazságtalannak érzem, és valahányszor rá gondolok, keserűség fog el... A kötegyáni gazda elmondta, hogy a feleségével együtt 15 hektárnyi kárpótlási földhöz jutottak, amelyre a szövetkezet meliorációs költségtérítést szabottki. — Tudomásom van róla, hogy ezek jórészén valójában nem volt melioráció, csupán a meliorációs tervek készültek el — mondta. — Igazságtalannak tartom, hogy egy meg nem valósított terv után kelljen fizetnem. Nem az összeg fáj, hanem a jogtalanság. Úgy döntöttem hát, nem fizetek. Rajtam kívül még négyen cselekedtek így. A szövetkezet bírósági útra terelte a dolgot, most pereskedünk. Nemrégen volt kinn egy szakértő is, aki megállapította, hogy a szóban forgó területeken valóban nem volt melioráció. Egyúttal javasolta, egyezzünk meg a szövetkezettel. De hogy? Ők azt mondják, fizessek, és meg épp ezt tartom jogtalannak. Amikor 1992-ben a tsz vezetése megkérdezte, földjáradékot fizessenek vagy vessünk a földeken, éppen én javasoltam, vessünk, mert az fontosabb. A mai napig nem kaptuk meg azt a földjáradékot. Hát milyen szövetkezet az olyan, amelyik nekünk tartozik, de a neki való tartozásért perel? Ezért tartom fontosnak hát, hogy a Parlamentben és más döntést hozó helyeken ott legyen a „tőről fakadt” parasztember is! A sérelmeik orvoslása nélkül úrrá lesz a mezőgazdaságon a keserűség...----RIA „ A tánc fiatalságunk legszebb éveit jelenti” Balassi-emléktúra a Fátrában Négy éve már, hogy megalakult a Balassi Néptáncosok Baráti Társasága, s céljai közt szerepel a volt táncosok összefogása is. Ezt azonban úgyis vehetjük, hogy ők maguk fogtak össze, amikor a többszöri, egyre szervezetebb összejövetel után elhatározták a társaság megalakítását. Hivatalosan, alapszabállyal, vezetőséggel. A sikeres kirándulások után most egy hatnapos emléktúrát szerveztek Balassi Bálint születésének 440., s halálának 400. évfordulója alkalmából. — A nagyszerűen sikerült túrán ellátogattunk Balassi szülővárosába, Zólyomba, s szlovákiai tartózkodásának más helyeire, így Hibbére is — mondja Viczián János, a társaság elnöke. Itt, a kis templomban megkoszorúztuk a sírhely emléktábláját. Bejártuk továbbá az Alacsony Fátra nagyobb településeit, voltunk Besztercebányán, Liptószentmiklóson is. Jó hangulatban töltöttük az időt, nézelődtünk, szórakoztunk, sokat nótáz- tunk. És persze idéztük a szép táncoskori emlékeket. — Gondolom volt mit, különösen azoknak, akik mint Ón is alapítói az együttesnek. Mikor és hányán kezdték el? — Tizenöt fiú alakította meg 1947-ben a Balassit, Gécs Jenő vezetésével. Mind a Munkácsy cserkészcsapat tagjai voltunk. Lányok úgy egy fél év múlva csatlakoztak hozzánk az ipari tanonciskolából. Könyvet tenne ki, ha csak azt elmesélném, ami az alatt a 16 év alatt történt, míg én táncoltam. Gyerekfejjel kezdtem az együttesben és onnan is házasodtam meg. De mások is „jártak így”, például Margó. —Valóban—veszi át a szót Lipták Jánosné Zsarnóczai Margit —, mert bár ismertük egymást a férjemmel, a szerelem itt szövődött köztünk. Méghozzá a Varsóban, a VIT- en. De előbb a táncról. Judit nővérem alapító tag volt, s én mint gyereklány járkáltam vele. Be is kerültem már hetedik osztályosán, 1951-ben az együttesbe a kicsik közé. Vagyis én a második generációhoz tartozom. Rengeteg tanulás, próba és fellépés, és sok-sok szép élmény fűzi össze ezt a társaságot. — Minden csütörtökön este jövünk össze — folytatja a beszélgetést Zsíros Pál, a kirándulások nagy szervezője —, csak a két nyári hónapban nem. Jólesik együtt lenni... Különben én is, mint Margó a második hullámba tartozom, 1952-ben kezdtem el táncolni, s azóta tudom, hogy a tánc csodálatos dolog. Még beszélni is jó róla... Annál inkább, mert fiatalságunk legszebb éveit jelenti. yASS marta Mindnyájan a Balassiban táncoltak... Az álló sorban balról jobbra a hetedik Lipták Jánosné, mellette Zsíros Pál és Viczián János Semmelweis-napi sikerek „Régi hagyomány nálunk, hogy a Semmelweis évfordulón kitüntetésekkel mondunk köszönetét azoknak a munkatársainknak, akik kiváló teljesítményt nyújtanak szakterületükön” — mondta dr. Tóth Ilona tegnap a gyulai Pándy Kálmán kórház aulájában. Dr. Jakubecz Sándor főorvos ünnepi megemlékezésében felelevenítette az „Anyák megmentőjének” küzdelmes sorsát, majd dr. Kander Zoltán orvos-igazgató „Kórházért” Elismerő Oklevelet adott át dr. Steffek Mária röntgenfőorvosnak, Vincze Endre műszaki főosztályvezetőnek és Kárpáti Lászlóné főnővérnek. Az oklevelet egyébként első ízben, hagyományteremtő szándékkal nyújtották át a kiváló szakembereknek. Az ünnepség keretében dr. Felber Magdolna és dr. Ilia Katalin pszichiáterek, valamint Bese Zoltán szakgyógyszerész adjunktusi, továbbá dr. Márk György fül-orr-gé- gész, dr. Kis Erika röntgenorvos, dr. Lapis István idegsebész és dr. Bányai Tivadar belgyógyász főorvosi kinevezésben részesültek. BAM Akin csak tudnak, segítenek Maródi Lajosaival, azaz Eta nénivel többször találkoztam a dombegyházi plébániahivatalban. Mindig a „ruharaktárban” találtam rá, ugyanis gyűjti az adományokat, majd elosztja a rászorulók között. — Nem egyedül végzem ezt a munkát — világosít fel. — Van két társam: Antalné és Le- hoczkiné. Az atya irányításával dolgozunk, az első adományt 1992. novemberében kaptuk. Azóta is folyamatosan jönnek az emberek, hozzák a feleslegessé vált holmikat, még a szomszéd településekről is. Látom, az árainkat nézi. Tudja, a jobb darabokért kérünk egy jelképes összeget. Ezt azért csináljuk így, mert ha nem kellene fizetni, egyesek többet vinnének, mint amennyire ténylegesen szükségük van. így két részre osztottuk a ruhákat, a legnagyobb szükséget szenvedők természetesen ingyen válogathatnak mindkettőből. — Látom, komoly könyvelést vezet. — Igen, ebbe a kockás füzetbe beírunk mindent. Tavaly az értékesítésből 37 390 forint jött be. Ebből 34 526 forintért különböző élelmiszereket vettünk. A csomagokat magunk vittük ki a rászorulóknak. M.Gy. Máshol lenne helye! A körösladányi iskola egyik rejlett zugában bukkantak erre a domborműves amforára, amely feltehetően a Weinckheimek korából való. Talán egy kis rendbe hozatal után rangosabb helyet érdemelne! Fotó: Balogh László Ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban- megfontoltan demes ezt a termékbővítést megcsinálnunk. Ha egy kereskedő ugyanis a piacon akar maradni, akkor új és új árukkal kell jelentkeznie. — Ez a kiárusítás nyilván üzleti veszteséggel jár... — A vásárlók megtartása érdekében néha áldozatot is kell hozni, ez azonban átgondolt üzleti stratégiával később ellentételezhető. Szélesítjük például a szőnyeg, függöny és egyéb lakástextília kínálatunkat mind árban, mind minőségben. Az eddig forgalmazott kárpitozott bútorok mellett pedig megkezdtük a tálaló, étkező, előszoba és fürdőszoba bútorok, valamint íróasztalok értékesítését — tájékoztatta lapunkat az ügyvezető igazgató. Pénteken délelőtt Pap János polgármester ügyfélfogadást tartott a békéscsabai állampolgárok számára. Az alábbiakban arról olvashatnak, milyen gondokkal keresték meg a lakosok városunk polgármesterét. Az első látogató gerlai fiatalember volt, aki egy romos ház lebontására kért engedélyt. A ház lebontásából származó téglákból szeremé felépíteni még két szobát a lakásához. A férfinek négy gyereke van, így sokat segítene anyagi helyzetén a kedvező döntés. Ugyan az engedélyt csak az ilyenkor szokásos letét elhelyezésével lehet megoldani, de a család helyzetére való tekintettel valószínűleg rövid időn belül mégis hozzáfoghatnak a bontáshoz. Ezzel az üggyel kapcsolatban Pap János elmondta, hogy beterjesztett egy indítványt a testület elé, mely szerint az ön- kormányzat lebontatná a roskatag épületeket, és a téglát átadná a rászorulóknak. Sajnos azonban ehhez a tervhez hiányzik a jogi garancia és a pénzügyi fedezet. A következő látogató lakásügyben érkezett. Az öt gyermekes családanya és férje néhány évvel ezelőtt fogott bele egy kertes ház építésébe. Akkori tanácsi házukra felvették a lelépési összeget, valamint jelentős kölcsönt az egyik banktól. A ház azonban nem készült el, így jelenleg a volt tanácsi lakásukban laknak. Jelentős adósságuk miatt viszont már a lakbért sem tudják fizetni. Mit tegyenek most? A polgármester úr azt tanácsolta, hogy forduljanak lakbérsegélyért a szociális osztályhoz, ami átmenetileg enyhítheti a gondokat. A követkető fiatal hölgy szintén lakásgondokkal küzd, bár szerencsére nem olyan súlyossal, mint az előző család. Édesapjával és kislányával költöztek két éve egy önkormányzati lakásba. A lakás bérleti jogát 1996-ig kapta meg az édesapja, aki időközben meghalt A bérleti jog ugyan átszállt rá, de a hölgy szerelné megvásárolni a lakást. Pap János megnyugtatta a fiatalasszonyt a lakást megveheti, ha eladáskor a tömb lakásainak kilencven százaléka magánkézbe kerül. Erre pedig jó esély van. A következő ügyfél egy édesanya volt. Az ő története talán a legszomorúbb az összes látogató közül. A középkorú nő 18 éves lánya halálos beteg. A kislányt egyetlen dolog tartja életben, a tanulás. Nem sokkal ezelőtt vették fel egy főiskolára. A családnak viszont nincs elég pénze a gondozására és a taníttatására is, ezért fordultak az önkormányzathoz. A polgár- mester úr az esetet hallva ígéretet tett mind a beiskolázási, mind a nevelési segély kiutalására. Sajnos ebben a helyzetben ennél többet senki nem tehet. Az utolsó látogató egy nyugdíjas hölgy, aki nincs megelégedve házi orvosával, ezért szeretne váltani. Mint az önkormányzat vezetője elmondta, ilyen esetekben a városi főorvoshoz vagy az egészségügyi alapellátás vezetőjéhez kell fordulni a panasszal. Ugyanezzel az üggyel kapcsolatban megtudtuk, hogy az önkormányzat tervei között szerepel egy nyugdíjas ház felépítése Jaminában. Egyenlőre azonban a szükséges anyagi háttér még hiányzik a terv megvalósításához. Papp Gábor
