Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-04 / 155. szám
a 1994. julius 4., hétfő MEGYEI KÖRKÉP r% c tRF.KÉS MFf.YFI HÍRI.AP Zöld Szív Dévaványán. Dévaványán néhány akciójával már felhívta magára a figyelmet a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédelmi Mozgalom. Néhányan csak úgy ismerik az ifjú természetvédőket, hogy ők a szemétgyűjtők. A lelkes kis csapat vezetője, Saly Erika pedagógus terveikről, elképzeléseikről elmondta, hogy megpróbálják védeni a madarakat, a falubeli gólyafészkeket, az egész környezetet. Szomorúan tapasztalták, hogy munkájukat semmibe sem becsülik, a táblát kitörték, a hulladékot továbbra is szanaszét szórják. így azonban nagyon nehéz a gyerekeket lelkesíteni, ha a felnőttektől egész mást látnak! Kutyaveszély a Szeleskertben. A szeghalmi szeleskerti kerttulajdonosok gondjáról, vagyis hogy lopják a termést, már korábban hírt adtunk. Újabban más veszély fenyegeti a napközben földjükön munkálkodókat, a gyerekeket. A város kutya- tulajdonosainak egy része a kedvenc eb sétáltatását úgy oldja meg, hogy pórázon kiviszi a vasúti hídig, majd ott szabadon engedi, hadd rohangáljon az a szegény négylábú. Igen ám, de ezek a kutyák riogatják az ott tartózkodó felnőtteket, de főleg a kisgyerekeket! A minap kis híján baleset történt, amikor egy nagy fehér kutya által megijesztett kisgyerek autó elé ugrott. A hirtelen fékezés ezúttal elég volt a tragédia elkerülésére, ám ez az eset szolgáljon intésül a kutyatulajdonosoknak! Miniker a Gábor közben Sajnos mindenki számára ismeretes néhány éve a riasztó fogalom: munkanélküliség. Emberek ezrei kerültek (kerülnek) erre a sorsra. Keveseknek sikerül újra munkához jutni, többeknek viszont nem. A szerencsésebbek, valamint a jó üzleti érzékkel rendelkezők boltot is nyithatnak, biztosítva ezzel saját, illetve mások megélhetését is. Bizonyára ez a fajta gondolat vezérelte a Miniker vezetőjét is, amikor megnyitotta kiskereskedését Békéscsabán, a Gábor köz 8. szám alatt. — Boltunk ez év júniusától tart nyitva — tájékoztat Nyári Tamás tulajdonos. — Úgy tűnik, nincs „szem előtt”, mire számítanak? — Közel vagyunk a piachoz és az Andrássy úthoz, szemben található a Kemény Gábor Szakközépiskola — a gyerekekre is számítunk, úgy gondolom, sokan megismernek bennünket. Rövidesen kirakjuk reklámtábláinkat a főút mellé, hogy a vevők könnyebben idetaláljanak. —Milyen cikkeket kínálnak? — Élelmiszeripari termékeket, konzerveket, csokoládékat, üdítőket forgalmazunk — veszi át a szót a készséges eladóhölgy. — A mindenkori árnál olcsóbban kínáljuk például a 2 literes üdítőket, a gyerekek kedvencét, a Nesquik kakaót, a literes ecetet, valamint a Pampers és a Liberó pelenkákat. —Mit terveznek? — Hűtőpultokat szeretnénk vásárolni, mivel a közeljövőben a Sárréti Tejipari Vállalat által forgalmazott tejet és tejtermékeket is értékesítjük, továbbá kenyér árusítására is berendezkedtünk. Takács Marianna Közraktározás és hitelnyújtás A kamuti művelődési házban Veres András, a B AGE Kereskedőház Rt. ügyvezető igazgatója tartott előadást a napokban a cég által nyújtott lehetőségekről. Bevezetőjében kifejtette, hogy a gazdák 600 ha területen vetettek búzát. így az utóbbi évekhez viszonyítva az idei év búzatermése jelentősen magasabb lesz. Ezzel párhuzamosan a betakarítás utáni tárolás gondokat okoz. E gondok megoldásában az rt. közraktározási és ehhez kapcsolódóan hitelnyújtási szolgáltatásait vehetik igénybe a gazdálkodók. A raktárak — az őrzés és szakszerű tárolás mellett — az összes szükséges szolgáltatást megadják a hatósági vizsgálatoktól az áru értékesítéséig. Közraktáruk a szerződést követően a közraktárjegyekre vonatkozó hitelközvetítést — kedvező kamatfeltételekkel — vállalja. (A tárolók megfelelnek a kereskedelmi törvény által előírt követelményeknek.) Szemes termény raktározására korszerű gabonasilók és csamoktárolók állnak rendelkezésre. Ezen túlmenően jelentős bérelt tárolókapacitással rendelkeznek. Az előadó kitért a learatott gabona tisztaságának kritériumaira, a raktárakban elvégzendő feladatokra. A tárolás mellett rostálást, forgatást is vállalnak, de a gabona szárítására nincs lehetőségük. Ezért a gazdák megfontoltan és megfelelő időben kezdjék meg az aratást. A közraktározási szerződést fél-egyéves időszakra kötik, és annak lejárta után ha az árut nem értékesítik, a raktárból el kell szállítani. A közraktározási szerződéssel kapcsolatos igényekkel dr. Hangyási Zoltánná ügyintézőnél lehet jelentkezni. Bróda Ibolya Olvasóink írják . ■ ■ ■■ ..............-■= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Nem csak szlogen a „biztosítás-biztonság” 1986-ban súlyos közúti baleset ért. Azóta 100%-os rokkant, erősen mozgáskorlátozott ember vagyok. A feleségem szintén rokkantnyugdíjas. Mindkettőnk nyugdíja igen alacsony és így igen nehéz anyagi körülmények között élünk. A Hungária Biztosítótól a gépkocsi Casco biztosítása alapján minden hónapban kapunk a biztosítótól egy alacsony összegű járadékot. Ezt a biztosító 1989-ben állapította meg, és évente az őszabályzatuknak megfeleően csak 4%-kal emelte. így az évek során a járadék oly mértékben elvesztette a vásárló erejét az inflálódás miatt, hogy jelenleg már anyagilag igen keveset segít rajtunk. Levélben kértem a biztosítót, hogy szíveskedjék a járadék összegét legalább az infláció mértékének megfelelően megemelni. Erre az ő szabályzatuk szerint nincs lehetőség, amit levélben postafordultával megírtak. Az egészségi állapotom azonban 1989-hez képest lényegesen romlott. Ezen az alapon el kell mennem egy főorvosi bizottság elé vizsgálatra és így megfogja emelni a biztosító a járadékomat. Ez azonban időbe telik. Közben ebben a hónapban jelentkezett egy igen jelentős többletkiadás. A keresztfiúnk ugyanis megnősült és a feleségem volt a násznagy. Ez igen nagy öröm és megtiszteltetés, de nyugdíjat csak a jövő hónap 20-án kapunk. A feleségem el volt keseredve, hogy miből élünk addig. Mondtam neki, hogy majdcsak megsegít a jóisten. Ez meg is történt olyanformában, hogy a biztosító kiutalt részünkre 10 000forint előleget. Ez olyan jól jött, mint a vízbefúlónak a mentőöv. Köszönet a biztosítónak a gyors intézkedésért, az emberségért. Ugyanilyen jót mondhatok el szintén saját tapasztalatom alapján az Állami Biztosítóról is. Az elmúlt év nyarán ugyanis belecsapott a villám a kazánházunk ikerkéményébe és azt ledöntötte. A padlástérben végigfutva az antennavezetéken lejött és a tv-t is tönkretette. Bejelentésünk alapján a biztosító szakembere azonnal kijött a hely színre, felmérte a kárt és az összeget hamarosan kiutalták részünkre, ami teljes egészében fedezte a kárt. Ezeknek a tényeknek az alapján bizton kijelentem, hogy nem csak szlogen a ,,biztosítás-biztonság” és mindenkinek azt javaslom, hogy saját érdekében kössön biztosítást. Madarász Vilmos rokkantnyugdíjas, Gádoros, Május 1. u. 2. KÖNYVELTESSEN a kereskedők, vendéglátósok könyvelőirodájában! Várjuk társadalmi szervezetek, alapítványok, társaságok, egyéni vállalkozók jelentkezését. ÉRDEKLŐDNI: Békéscsaba, Szigligeti u. 6. fszt. 1-es, 2-es, 3-as szoba. Tfelefon: 06 (66) 321-455/122-es, 123-as, 124-es mellék. Tengiztől a tengerig Miről álmodik a ladányi lány? Andi barátjával, Elemérrel érkezett Krétára. Egyébként a fiatalember is Tengizben dolgozik —Hogy kerültél Krétára? — Tengizből... —ÉsTengizbe? — Körösi adányból! Linz Andi szemtelenül csinos és fiatal. 23 éves. Öntudatosan néz szép barna szemeivel a nagyvilágba. 1994. június havának 22. napján például Kréta szigetének Stavros nevű kis üdülőfalujában. — Hosszú sora van annak, hogy kerültem Tengizbe, kezdem hát az elején — nyújtózkodik ki egy hófehér sziklán. — Varrónőként végeztem Gyomán, s nyomban Szeghalomra kerültem egy női fehérruha varrodába. Elég volt nyolc hónapot lehúznom itt, hogy rájöjjek, ezért a munkáért a 10 ezer forintos fizetés nem pénz... —... és meg sem álltái Ten- gizig! *— Nem egészen. Először még kazettákat árultam a piacon, amivel már jobban lehetett keresni, de a hasznot elvitte az APEH. Abbahagytam és azon kezdtem gondolkodni, hogyan tovább? —S jött az isteni sugallat? — Nem az isteni, az apai — kacag egyet Andi — Apám ugyanis akkor már Tengizben dolgozott nyolc éve. —Mikor akkor? — 1993. augusztusában. Nem azt mondta, hogy menjek ki dolgozni, csak arra bíztatott, nézzek szét, aztán majd meglátom. Nem sokat gondolkodtam, hiszen 30-40 ezer forintos fizetést ígértek, mint konyhai kisegítőnek. S ez bizony a 10 ezer forintos fizetésemhez képest óriási összegnek tűnt. Két hét alatt intéztem el az orvosi vizsgálatokat és a papírokat. Azóta kint dolgozom. — S kapod a 40 ezer forintot... — Ennyit ígértek... —S kevesebb lett belőle? — Szerencsére több. Százezer forintot kapok tisztán. —Havonként és forintban? — Havonként és dollárban. — Hűha! Nem ajánlanál be konyhalánynak? — Kiderült, hogy még ennél is többet kellene kapnunk. __? — Kint dolgozó amerikaiakkal beszélgettünk, s ők mondták, hogy átlagban 2400 dollárt fizetnek egy ember után. így aztán nem tudjuk, hogy kinek a zsebébe vándorol 1200-1300 dollár. —Gondolom, a többi adóba megy. — Nem hiszem, hiszen levonnak 130-150 dollárt havonta. — Ki kötött veletek szerződést? — A Bükkvidéki Vendéglátóipari Vállalat... —Mondd Andrea, mi folyik Tengizben? — Az olaj... — Nem így gondoltam. Annyi mendemonda jár a különböző betegségekről... — Ugyan már! — legyint kezével Andi ici-pici dühvei a hangjában — Kint él a főorvos nyolc éve. Kint maradna ilyen hosszú ideig, ha zűr lenne? Apámnak sincs kutya bája. —Nem akartalak feldühíteni... — Lenne mit mesélnem a „betegségről”! De nem akarok neveket említeni. Mert van egyfajta betegség, s ez az alkoholizmus. —Egyáltalán hol és hogyan éltek? — Úgynevezett aluházak- ban. Normális körülmények között. Van hideg-melegvíz, télen jó fűtés. Hárman vagyunk egy szobában. —Szórakozási lehetőség? — Inkább sportolni lehet. Teniszezni, kosarazni, biliár- dozni. De ha valaki nagyon akar, a szomszéd városban úszómedence is található. Csakhogy kevesen élnek a lehetőséggel, inkább isznak. —Milyen nemzetiségűek élnek a táborban? — Amikor kimentem csak magyarok. Voltak vagy háromezren. Most már változott a kép, mindenféle náció megtalálható: román, szlovák, kazah, amerikai, angol, német. — Ha jók az információim „tengizileg”, úgy tudom, a Ve- gyépszer végezte a munkálatokat... — Ez így volt kb. ez év márciusáig. De úgy tudjuk, hogy „kifúrták” őket az amerikaiak. A TCO ugyanis fokozatosan átvette az irányítást. — Változtatott ez a szerepcsere a helyzeteteken? — Ó hogyne! Megkezdődtek a tömeges elbocsátások. Nem tudom, mi lesz a helyzet, mire visszamegyünk, de amikor eljöttem már talán kétezernél is kevesebb magyar dolgozott. Helyettük vették fel a románokat, lengyeleket, kazah- kokat. Szerintem ők nálunk is olcsóbb munkaerők, s gondolom velük helyettesítik majd a magyarokat.-—Hát ez bizony rossz hír, ha a fizetésed veszem alapul. Mihez kezdesz, ha elbocsátanak? Almodsz-e hasonló jól fizető munkahelyről? — Otthon már semmiképp sem tudnék dolgozni 10-20 ezerért. Valószínűleg kimegyek külföldre, tőlünk nyugatra valahová. —Beszéltünk a fizetésről, a munkaidőről, de a szabadságról még nem esett szó. — Eddig öt hónap után engedtek haza, 3-4 hétre, most javult a helyzet és 3 havonta jöhetünk haza 5-6 hétre. Ezért naponta 10 órát dolgozunk. Eddig a bükkvidékiek üzemeltették a konyhát, most pályázat útján a skót Kelvin cég kapta meg ezt a jogot. — Változott a helyzetetek? — Azóta egyfolytában korszerűsítenek. Ézzel könnyítik a munkánkat. —Mikor jöttél haza? — Május 20-án, és július 1- jén repülök vissza... Béla Vali
