Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
GYULAI VÁRSZÍNHÁZ '94 1994. július 27., szerda Diófa utcai beszélgetés Gyula (ideiglenesen) legvonzóbb asszonyával Hűséges típus vagyok A hobbija: „olvasni és tanulni szeretek" A művésznőt a Diófa utcában értük utói Gyulán, mégis a barackkal gyűlt meg a bajunk. Kettősünk fiatalabbik fele ugyanis egy nem régi, feledhetetlen emlékű kondorosi barackszüretből éppen csak kigyógyulva lépett be a Császár Angélának átmenetileg otthont adó ház kapuján. Amíg várakoztunk egy parányit, a házinéni elkövette azt a végzetes hibát, hogy nem csupán sárgabarackkal, hanem a barackszedés lehetőségével is megkínált bennünket... Szerencsére a művésznő módfelett megnyugtatóan hatott ránk. Relatíve — valljuk be férfiasán! —A gyulai programfüzetben A ngálának nyomták a nevét, pedig megmondta már egyszer- kétszer: Angela. — Ez a leglényegtelenebb. Nagymamámtól örököltem a nevemet, akit Kovács Angyalkának hívtak. így lettem én An- gella, ahogy a keresztlevelemben áll. Ebből kerekedett ki az Angela, miként a személyi igazolványom tanúskodik róla. A rádiós Szabó családban pedig Angélaként jelentem meg. Az angeológiai tanfolyam eredményes elvégzése után jutalmul megtudtuk: kollégái szintén összevissza szólítják, olykor gyermekkorát idéző becenevén is: Angica. —Játszott már Gyulán ? —»A Megmaradniban. —Mintha Csurka összecsapta volna a végét. — A politikai aktualitása miatt az előadás nem volt eléggé kimunkálva. A Nemzetiben elég sokáig ment. — Mikor döntötte el, hogy színésznő lesz? —Amikor felvettek a főiskolára. Tatán éltünk, semmi otthoni indíttatásom nem volt ehhez a pályához. Egyetemre akartam menni, talán népművelő-magyar szakra. A történelmet nagyon szerettem. Aztán Tatán Körmendy Géza, az irodalmi színpad vezetője javasolta, jelentkezzem a színművészetire. Nem bántam meg. — Most sem, a fantasztikus tanári fizetések láttán? Erre nem kell válaszolnia... Korábban gyakrabban láttuk a tévében. , — Két évig Amerikában éltem. A férjem — aki állatorvos — ösztöndíjas társprofesszorként dolgozott a University-of Kentucky-n, Lexingtonban. —S mit csinált ön ? — Háziasszony, feleség, anya és sofőr voltam. Magyarosan főztem. —Finom lehet ez a barack is itt előttünk... — A sárgabaracklekvár az isteni! Az USA-ban viszont megszerettük a salátákat, azelőtt nem nagyon csináltam idehaza. Mindig is szívesen főztem, enni meg leginkább a szilvás gombócot szeretem. —Hallhatnánk egy jó kis receptet? — A barátnőm, aki szintén itt van, csinált tegnap egy hideg nyári levest. Fél literes paradicsomléből hozott hármat. Beletette egy mély edénybe. Hozzáaprított egy kiflit, olyan rendeset, nálunk éppen száraz volt itthon. Hagyta ázni. Aztán hozzáadott két gerezd fokhagymát, s összeturmixolta az egészet. Ez lett az alapié. Paprikát, paradicsomot, uborkát és négy keményre főzött tojást vágott fel, mindet apró kockára. Az egészet az előzetesen jól behűtött lé köré rakta, s ki-ki mert belőle a tányérjába, s leöntötte a rászedett lével. A művésznő valami latinos nevet ismételgetett, mikor az étek nevéről faggattuk, aztán a kérdezők úgy döntöttek, ha valaki ilyet akar enni, csinálja meg a recept alapján, vagy kérjen az étteremben Angica levest Császár módra. A latinkodást meg felejtsük el... — Mondta, hogy Amerikában a férjét az egyetemre, gyermekét az iskolába hurcolászta. Milyen idős a lánya, és mi a neve? —Hat és fél éves, Angélának hívják. Apjával együtt most Hódmezővásárhelyen vannak a rokonságnál, de majd jönnek ide is. —Van hobbija? — Olvasni és tanulni szeretek. Most éppen angolt tanulok. . —Annyi Amerika után?! — Persze ott már elég jól ment a nyelv, de ha van egy kis időm, felteszem a fejemre a fejhallgatót, s tanulok. Ám vizsgázni nem akarok belőle. Szeretek Gyulán lenni. Ma is nyolc körül kimentem a zsibpi- acra, s vettem egy gurítható kis kocsit. — Másfajta kocsiról kérdezzük: milyen autójuk volt Amerikában? — Négy és félezer dollárért vettünk egy három és fél éves Mazda Sedan 323-ast, ezerhatszázas motorral. Amikor hazajöttünk, egy négy éves Opel sokkal többe került. —Mennyivel megy, ha siet? — Amerikában száznál többel nem járnak, s nagyon türelmesek egymáshoz a vezetők. Most Gyula felé jövet, nem sokkal a Békéscsaba tábla előtt hetveneggyel jöttem, meg is állítottak a rendőrök, s kétezer forintra megbírságoltak. Hová tehették a szemüket ezek a rendőrök, s vajon mire gyűjthettek éppen — hó elején?! Aztán inkább arról beszéltünk, hogy a főiskola elvégzése óta a Nemzeti Színházban van státusban. — Hűséges típus vagyok. A hivatalos kapcsolat mindig odakötött, de nem nagyon kaptam meg, amit szerettem volna. Mindenütt másutt viszont igen. —Mit csinál Gyula után? — Tokajból, kenuval Tisza- túrára indulunk. Ameddig sikerül, leereszkedünk. Kis sátor, kis bogrács jön velünk, és most először a lányunk. Aztán körülnéznénk Erdélyben, de nem tudni, lehet-e kapni ólommentes benzint? —Hová lett aCsászár-Bene- dek-Szacsvay trió? — Tíz éven át, 1990-ig játszottuk a Budapest Orfeumot, bejártuk vele a világot. —Ráuntak egymásra ? — Jó barátok vagyunk. Közben voltam egyszer Amerikában, még 1987-88-ban. —Hol élnek? — Kertes házban. — Milyen állatokat tartanak állatorvos férjével? — Semmilyet. A lányom ugyan szeretne egy kutyát, de a férjem azt monja, a kutyának komoly társra van szüksége. Ha a férjem hivatására gondolok: talán tarthatnánk patkányokat vagy fehér egereket... Kiss A. János—Nyemcsok • László Fatime szerepében, Götz Annával a Gül baba próbáján A szerelmes színésznő Leila szerepében Leblanc Győzővel a Gül baba gyulai előadásán Szakmai életrajzában az „eddigi munkahelyei" rubrikába csak két szót kellene beírni: Nemzeti Színház. Amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen aki a főiskoláról egyenesen az ország első színházába csöppen, miért is próbálkozna a vándormadár-élettel? Az meg csak a szülők sóhajos-mosolygós emlékeiből tudható, hogy még alig múlt 3 éves, amikor már szerepelt a világot jelentő deszkákon. A Madáchban, ahová a díszlet- tervező apuka rendszeresen magával vitte, s ahol egy karácsonyi ünnepség kezdetére a csöppnyi lány gongütése adta meg a jelt. A cseperedő bakfis ámult és bennfentes élvezője volt a Ma- dách-beli legendás előadásoknak—így azután a pályaválasztás nem sok fejtörést okozott számára. Götz Anna felvételijéből, kevesen dicsekedhetnek ilyesmivel, egy tévésorozatban epizód lett: újra eljátszotta azt, amit annak idején a rostavizsgán. — Kitaláltam, hogy úgy lépek a bizottság elé, mintha Molnár Ferenc Ibolya című darabjának vidéki kis kóristalánya lennék, aki jelentkezik a pesti direktornál. A főiskola után a Nyolc évszak című tévéfilmben, szerepem szerint színésznő-jelöltként, egykori önmagamat alakíthattam. Szebbnél szebb szerepek és színpadi sikerek kísérték eddigi pályáját. A legemlékezetesebbnek mégsem valami forró sikerű premiert tart. —Az igazi, számomra felejthetetlen emlék a Fehér Anna című darab hat évvel ezelőtti próbája. Ott, akkor találkoztam egy kollégával, s ott, akkor találkoztam az igazi, nagy szerelemmel. Az akkori kolléga, Ru- bold Ödön ma a férjem, s szintén a Nemzeti tagja. — Nagy öröm, hogy végig a szezonban rangos szerepek sorátjátszhattam el, de olyan szertelen összevisszaságban rohantak a hónapok, mintha külön éltünk volna. Ezért most a nyár hozza meg az én igazi ünnepi heteimet: kertészkedhetek, süt- hetek-főzhetek és ami a legfontosabb: állandóan együtt lehetünk. —Nem okoz zökkenőket, súrlódásokat az azonos pálya, azonos hivatás, azonos munkahely? — Ellenkezőleg. Nagyon értjük egymást, ki tudjuk magunkból beszélni a szakmai gondokat és tudunk segíteni is a másiknak. Kölcsönösen fontos számunkra a másik véleménye, tanácsa — szakmai féltékenység pedig nem létezhet köztünk. Együtt játszani nem is szeretünk, mert mindketten a másikra figyelünk, s a figyelemből kinek-kinek önmagára már nem is telik. Színpadi szerelmi partnernek kiváltképp nem szeretném Döncit — nem akarom kiadni saját valódi, intim érzéseimet. — És ha mással kell a rivalPróba közben dafényben lángoló szerelmest alakítani? Öreg színházi „rókák” állítják, hogy a játék gyakran a magánéletben folytatódik. — Lehet. Amíg valaki „zöld” és rutintalan a pályán, hajlamos a szerepben megélt érzelmeket átvinni a magánéletbe. Döncihez fűződő kapcsolat, szerelem olyan komoly és mély, hogy kizár mindenki mást az életemből. Ez azért nem jelenti azt, hogy mással ne lehetnék hiteles szerelmespár — a színpadon. De csak ott. Virág Katalin Ferenczy Europress Rabold Ödön, Dönd —az igazi nagy szerelem
