Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

1994. július 27., szerda BŰNBE(L)ESÉS EPÉS MEGYEI HÍRLAP Hűtött testek helyett fűtőtestek? Haláli történet Orosházáról Ökrös Gábor főhadnagy rávilágított a lényegre... Viszi a szót, de senki sem bánja Kisebb nyomozás után tudo­másunkra jutott, hogy új saj­tóreferense van a Békés Me­gyei Rendőr-főkapitányság­nak. Más feladatai —- példá­ul a külkapcsolatok rende­zése mellett — bízták meg ezzel Ökrös Gábor rendőr főhadnagyot, arra az időre, míg elődje távol lesz. — Kipróbáltam mindent a rendőrségnél — mondja Ök­rös Gábor. — A határőrségtől egy év és egy nap után lesze­reltem, addig Orosházán tel­jesítettem szolgálatot Cso­pakra kerültem, ahol elvégez­tem az alapfokú rendőrisko­lát. Törzsőrmester lettem, s járőrködtem a Budapesti Rendőr-főkapitányság állo­mányában. Szeghalomra 1984. júniusában kerültem, ahol egy éven át baleseti hely­színelő voltam. Majd Vésztő következett, itt körzeti meg­bízott, majd csoportvezető, il­letve megalakulását követően az őrs parancsnoka lettem. Közben tavaly, levelező tago­zaton elvégeztem a Rendőr- tiszti Főiskolát. — Jól eltitkolták előlünk a megbízását. — Megfordultam a me­gyei lapoknál. — A külkapcsolatok vite­lébe most csöppent bele? — Rendőrként először 1991-ben jártam külföldön. Küldöttek kísérése, tolmá­csolás volt a feladatom. Né­metből középfokú nyelv­vizsgát tettem. Svájcban kétszer, Németországban háromszor jártam. Ökrös Gábor lett a rend­őrség új sajtószóvivője Békés megyében Fotó: Such Tamás — Ki a közvetlen elöljá- rója? — A titkárságvezető. — Mekkora önállósága van — nevezzük inkább így — sajtószóvivői minőségé­ben? — Mindenki maga viseli a felelősséget nyilatkozatai­ért. Június elsejével kerül­tem ebbe a beosztásba, so­ron kívül főhadnaggyá lép­tettek elő. — Részt vesz a főkapitá­nyi értekezleteken? — Igen. Beszélgetés közben ki­derül: a sors nem hagyta el­szakadni a közvetlen bűnül­dözéstől sem. A történethez tartozik, hogy Ökrös Gábor ma is Vésztőn él, onnan jár naponta a megyeszékhely­re. — Az elmúlt hétfőn éjjel negyed egykor az egyik vésztői kollégám ébresz­tett: az apósom hétvégi há­zának udvarán ömlik a víz a csapból — meséli. —Nem volt elzárva? — El volt az, míg le nem szerelték. Odamentünk né­gyen, s megszüntettük a víz folyását. Közben neszezést hallottunk a kukoricásból. Azóta kiderült, hogy nem csupán a csapot vitték el, negyveh kilogramm hagy­mánk is eltűnt, más tanyák­ból pedig használati tárgya­kat loptak el. Hogy kik? Bár sűrű éj­szaka volt, s a három elkö­vető arca harmonikusan be­lesimult az éj sötétjébe, nem sokkal később fény derült személyükre. Fél kettőkor már el is kapták őket. — Felszólították őket, hogy adják meg magukat? — Fürdőnadrágban vol­tam, s csupán egy zseblám­pa volt nálam. Magamra vi­lágítottam vele, vésztőiek voltak, jól ismerhettek. Átadtam őket a szeghalmi rendőröknek. Gratulálunk Ökrös Gá­bor főhadnagynak a háztáji­ban elért sikeréhez, miként megbízásához és kinevezé­séhez is! K. A. J.—L. E. Négy pofon a belépőnek Elmaradt a kézfogások köröskisjenői eseménye Hátborzongató esetről beszél­getnek manapság az orosházi­ak. Vér nem folyt, bőr nem szakadt ugyan, ám a halottas­kocsi mégis megjelent a szí­nen. Azt beszélik, hogy úgy másfél hónapja dr. Molnár Mi­hály kórházi szülész-nőgyó­gyász főorvos számára — elő­zetes engedély nélkül — hasz­nált radiátorokat vittek ki a kórházból, éppenséggel egy szomorú célra rendszeresített UAZ típusú gépkocsival. Hittük is, nem is a történteket, a rendőrségen nem találtuk nyomát. Proletáririgység? Aztán kiderült, nem alaptalan a híresztelés. A kórház kór- bonctan felőli oldalán, a Baj­nok utcai kapun először be-, aztán kigördült egy halottas­kocsi, anélkül, hogy vezetője akárcsak említést is tett volna holmi használt radiátorok szállításáról. A kórház re­konstrukciója kapcsán lesze­relt, öntöttvas radiátorok kis hányada még most is ott hever a szabadtéri raktárhelyen. A Rekviem temetkezési vállalat kocsiját vezető férfiről az a hír járja Orosházán, hogy egyben a doktor úr lovásza is. Amikor felrakta a radiátorokat, bizony meglátta valaki. Szólt is a ren­désznek, Zentai Györgynek. Az eset a kórház vezetésének, valamint pénzügyi illetékesei­nek is tudomására jutott. Megkerestük a rendészt, aki azt mondta, hogy az igazgató engedélye nélkül nem nyilat­kozhat. Igaz is, az a dolga, hogy védje a kórházat. Szeren­csénkre a szabadságát töltő dr. Hampel Ferenc orvosigazgató társaival éppen igazgatói szo­bájában tartózkodott. Amíg vártuk a tanácskozás végét, a rendész hírét vitte olthatatlan tudásszomjunknak. Az igaz­gató igyekezett nem fel­készületlenül találkozni a saj­tóval: előbb a triumvirátus szí­ne elé kérette dr. Molnár Mi­hályt. Ücsörögtünk még egy kicsit, az ilyesmi természetes, ha — ugyan akaratán kívül — Olvashatták lapunkban, hogy dr. Vastagh Pál igazságügy­miniszter első útja megyénkbe vezetett. Innen származik, itt élnek szülei, rokonságának egy része is e vidék lakója. Itt volt négy évig listás képviselő, s májusban Orosházáról, egyé­ni választókerületből jutott a Parlamentbe. Mielőtt képvise­lői beszámolójának színhelyé­re utazott volna — szűkre sza­bott ideje ellenére is —, Gyu­lán, a megyei bíróság épületé­ben találkozott a sajtó képvise­lőivel. Tudósításunkban talál­kozhattak már azzal a hírrel, hogy a büntetésvégrehajtási dolgozók bérhelyzetének le­hetetlenségéről vannak isme­retei, s nem is érzéketlen a téma iránt. A büntetésvégre­hajtásról szóló gondolatait azonban érdemes bővebb ter­jedelemben is megismertetni olvasóinkkal. —Az igazságügyben dolgo­bejelentetlenül érkezik az em­ber. Aztán bebocsáttattunk. — A hír igaz, csak nem így — szólalt meg elsőnek dr. Molnár Mihály. — Édesapám 1957-től dolgozott a kórház­ban, osztályvezető főorvos volt. Itt a kórházban óriási széjjelség van. Egy lovas­egyesület tagja vagyok. Egyik lovasom a temetkezési vállalat embereként rendszeresen be­jár a kórház területére. Rajta keresztül kérdezték tőlem: van-e eladó radiátor? Akkori­ban egy műszaki ember jött be betegszabadságról, tőle érdek­lődtem. Azt mondta, vihetem a radiátorokat, jöjjön be az UAZ. Ami az én hibám: a mű­szaki azt hitte, hogy leselejte­zett radiátorokról van szó. Fi­zetni akartam, s akkor mond­ták, hogy árverezni kívánják a radiátorokat. Másnap vissza­hozattam a fűtőtesteket. Teljes félreértésen alapult az egész. Proletáririgység is volt benne, nyilván más is szeretett volna radiátort venni. Ócska radiáto­rokról van szó. Ötöt vitt ki a halottaskocsi. Az én jogom — Az 1967-es radiátorok a kórház déli szárnyának re­konstrukciója során kerültek ki az épületből, sok minden mással együtt — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Hampel Ferenc, a kórház orvosigazga­tója. — Arról kellett dönteni, hogy mit selejtezzünk, mit ár­verezzünk. A megvásárlásnál abszolút elsőbbségük van a kórház dolgozóinak. Tájékoz­tattak az esetről, melyet félre­értésnek minősítettem. A mi­nősítés pedig az én jogom. A kórházat nem érte kár, a radiá­torokat visszahozták. — Volt szállítójegy a radiá­torok kiviteléhez? — Ilyenkor nem kell szállí­tójegy, a szállításról mindenki maga gondoskodik. Leltár­jegyre van szükség, az itt hi­ányzott. A kórházban szigorú bizonylati fegyelem van. — Amikor kivisznek a kór­házból valamilyen tárgyat, a zók illetményét az elmúlt évek­ben igencsak szépen rendez­ték, kivéve a büntetésvégre­hajtás személyi állományáét, melynek bérét évek óta nem emelték. — Pontosan 1992 óta — vá­laszolta az újdonsült minisz­ter. — Országos parancsno­kukkal, Tari vezérőrnagy úrral szerda délután tárgyaltam. A büntetésvégrehajtás felügye­letét új helyettes államtitkár látja majd el augusztus elsejé­től: dr. Konkoly Csaba, aki ed­dig a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen a büntető­ügyekkel foglalkozó fő­ügyészhelyettes volt. Arról is számot adhatok, hogy a bünte­tésvégrehajtás szervezetéről szóló törvény tervezetének el­készítése a tárca programjá­ban szerepel. A bévések szol­gálati viszonyát, jogállást a fegyveres testületek tagjainak jogállásáról szóló törvénnyel befizetést igazoló lapot kell bemutatni — vetette közbe a rendész. — Ha a portás észre­vesz valamit, nekem szólt vol­na. Az egyik dolgozó látta meg, hogy a radiátorokat a ha­lottaskocsiba teszik. — Mondtam a portásnak: velem vannak, vihetik — egé­szítette ki mondandóját dr. Molnár Mihály. —Ezek szerint a portás tud­ta, hogy radiátorokat visznek ki? Akkor ő hibázott? — A halottaskocsi rendszá­mát az észlelő dolgozó felírta. A doktor úr közben a számláért ment — igyekezett tisztázni a helyzetet a rendész. (Be)fűtőtestek — Ha nem történt semmi, va­jon miért beszédtéma ez az ügy Orosházán? — Célzott támadásról van szó — állapította meg dr. Hampel Ferenc. — Oly cse­kély értéket érint az eset. —Mennyit? — Ötszáz forintot. — Valószínűleg az volt a baj, hogy másoknak még nem engedték meg a radiátQrok el­vitelét, ezt pedig meglátták — sietett segítségünre a megér­tésben dr. Molnár Mihály. — Önnek ki engedte meg az elszállítást, ki volt az a műsza­ki ember? — Egy segédmunkás itt a kórházban. Amikor kértem a számlát, akkor mondták, hogy nem lehet elvinni a radiátoro­kat, de közben már kiment a kocsi. Alighanem becsülettel körüljártuk a témát. Ugyan el­időzhetnénk még olyan apró­ságok mellett, hogy vajon mit szól a temetkezési cég vezeté­se az ilyen szállítási fusihoz? S vajon nem járnak-e az ilyen nem kegyeleti aktusok azzal, hogy a rendőrség a közúton poroszkáló halottaskocsikat is szigorúbb ellenőrzés alá von­ja? De hagyjuk: ezek a radiáto­rok már jól befűtöttek az érin­tetteknek, ha meleget nem is árasztottak... Kiss A. János együtt kívánjuk rendezni. A bévések nagy sérelme volt az, hogy egyedül ők nem kapták meg idejében a rendfokozati pótlékot olyan mértékben, mint más egyenruhás szerve­zetek tagjai. Az idén ennek fedezete júliusig megvolt, s mindent megteszek, hogy év végéig ugyanígy legyen. — A büntetésvégrehajtás- gazdálkodásban változik majd valami? — A büntetésvégrehajtás gazdasági egységeinek hely­zetét is rendezni kívánjuk. Szeretnénk, ha az állami köz- beszerzésről szóló törvény le­hetővé tenné, hogy a büntetés­végrehajtás állami megrende­léseket kapjon. Ez határozott törekvésünk. Lehetetlen, hogy e gazdasági egységeket puszta üzleti vállalkozásként ke­zeljük, s csak a piaci szabályok alapján mérlegeljük tevékeny­ségüket. Egy Romániában sűrűn elő­forduló megyénkbeli (csak azért említem e körülményt, hogy harcedzettsége kitűnjék) elképesztő történetet tálalt ol­vasóinknak. Július 15-én este Köröskis- jenőben hősünk a benzinkút­hoz sorolt. Ám a magyarul is tudó kutas megtagadta kiszol­gálását. (Annaj sem - híve, hogy arra vetődő magyarok— pénzért — telefonálgassanak a kúttól.) Valamennyi benzin­re mégiscsak szüksége volt; ezért a kúttól úgy 25-30 mé­ternyire leállt a parkolóba. Gondolta, romániai ismerőse Kiűzetés a Az idei esztendő első félévé­ben —hogy csak a leglényege­sebbeket említsük — két betö­réssorozat, 10 sylyos testi sér­tés és egy álarcos rablás'tette- seit derítették fel a battonyai rendőrök. Valamennyi ügyben elkészült, vagy hamarosan el­készül a vádemelési javaslat. (A korábbi bűnügyek elköve­tői közül többen megkezdték börtönbüntetésük letöltését.) — Tudom, sok törvénytisz­telő állampolgár szerint lassan őrölnek a rendőrség és az igaz­ságszolgáltatás malmai, de... őrölnek! — így Kinyó György őrsparancsnok. — A magunk részéről 80 százalékos felderí­tési arányt tűztünk ki célul, s úgy tűnik, hogy nem vetettük el a sulykot. Visszatérve az majd megtankol a saját kocsi­jába, s ahogy az lenni szokott, abból neki is csurranhat, csep­penhet egy kicsi. Nem lett be­lőle semmi. A benzinkutas se szó, se beszéd, rendőrt hívott azzal, hogy a magyar meg akarta verni. Igazoltatták, majd este nyolckor elvették az útlevelét, s vitték volna a jo­gosítványát és a forgalmi en­gedélyét is, ha hagyja. Be kel­lett mennie a rendőrségre, ahol töredelmes és őszinte vallomást akartak kierősza­kolni belőle. Benézett a rendőrségre is­merőse is, aki egy másik első félévre: volt, amikor más­naponként, volt amikor „csak” hetenként riasztottak bennün­ket. A betörő vagy a betörők elsősorban a vendéglátóipari egységeket, illetve a boltokat látogatták. Március elején si­került „lekapcsolnunk” I. Zs.-t, akinek 6 betörés volt a rovásán, a hetediket fiatalkorú társával közösen követte el. A jól vég­zett munka örömét azonban csak egészen rövid ideig élvez­hettük, hiszen március 6-án álarcos rablás történt a város­ban! Aztán március 15-én el­kezdődött egy másik betörésso­rozat, ennek elkövetői (M. Z. és társai) már a magánlakásokat is előszeretettel látogatták. Június elejére sikerült ezt a sorozatot is felgöngyölítenünk. egyenruhás szervezet tisztje Romániában. Civilben érdek­lődött, tisztázni akarta a hely­zetet. Ez lett a veszte: négy pofonnal köszöntötték belé­pése alkalmából. Később ki­derült, aminek ki kellett derül­nie. A megszelídült rendőrök ezután arra akarták rávenni magyarunkat, hogy kézfogás­sal béküljön ki a benzinkutas­sal. A nyári kézfogások körös­kisjenői eseménye a magyar fél húzódozása miatt ezúttal elmaradt. Ennek ellenére szá­mára szabadon átjárhatóvá tették a határt: éjjel egykor visszaadták az útlevelét... —Nem lehetett könnyű, tud­va azt, hogy állandóan lét­számhiánnyal küszködnek. — Az eltulajdonított tár­gyakból még Szegedre és Bal­mazújvárosba is jutott. Való­ban nem volt könnyű össze­gyűjtenünk, illetve lefoglal­nunk őket. Az először említett betörő, I. Zs. például összesen 512 ezer 950 forint kárt oko­zott... —Hogyan válik két huszon­éves, családos fiatalember ,,profi" betörővé? —- A kérdésre csak a teljes­ség igénye nélkül kísérelhe­tem meg a választ: mindkettő munkanélküli, viszont egyi­kőjük sem veti meg sem az italt, sem a játékautomatá­kat. A bévések imába foglalják a nevét? (betöro)paradicsomból

Next

/
Thumbnails
Contents