Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
1994. július 27., szerda BŰNBE(L)ESÉS EPÉS MEGYEI HÍRLAP Hűtött testek helyett fűtőtestek? Haláli történet Orosházáról Ökrös Gábor főhadnagy rávilágított a lényegre... Viszi a szót, de senki sem bánja Kisebb nyomozás után tudomásunkra jutott, hogy új sajtóreferense van a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Más feladatai —- például a külkapcsolatok rendezése mellett — bízták meg ezzel Ökrös Gábor rendőr főhadnagyot, arra az időre, míg elődje távol lesz. — Kipróbáltam mindent a rendőrségnél — mondja Ökrös Gábor. — A határőrségtől egy év és egy nap után leszereltem, addig Orosházán teljesítettem szolgálatot Csopakra kerültem, ahol elvégeztem az alapfokú rendőriskolát. Törzsőrmester lettem, s járőrködtem a Budapesti Rendőr-főkapitányság állományában. Szeghalomra 1984. júniusában kerültem, ahol egy éven át baleseti helyszínelő voltam. Majd Vésztő következett, itt körzeti megbízott, majd csoportvezető, illetve megalakulását követően az őrs parancsnoka lettem. Közben tavaly, levelező tagozaton elvégeztem a Rendőr- tiszti Főiskolát. — Jól eltitkolták előlünk a megbízását. — Megfordultam a megyei lapoknál. — A külkapcsolatok vitelébe most csöppent bele? — Rendőrként először 1991-ben jártam külföldön. Küldöttek kísérése, tolmácsolás volt a feladatom. Németből középfokú nyelvvizsgát tettem. Svájcban kétszer, Németországban háromszor jártam. Ökrös Gábor lett a rendőrség új sajtószóvivője Békés megyében Fotó: Such Tamás — Ki a közvetlen elöljá- rója? — A titkárságvezető. — Mekkora önállósága van — nevezzük inkább így — sajtószóvivői minőségében? — Mindenki maga viseli a felelősséget nyilatkozataiért. Június elsejével kerültem ebbe a beosztásba, soron kívül főhadnaggyá léptettek elő. — Részt vesz a főkapitányi értekezleteken? — Igen. Beszélgetés közben kiderül: a sors nem hagyta elszakadni a közvetlen bűnüldözéstől sem. A történethez tartozik, hogy Ökrös Gábor ma is Vésztőn él, onnan jár naponta a megyeszékhelyre. — Az elmúlt hétfőn éjjel negyed egykor az egyik vésztői kollégám ébresztett: az apósom hétvégi házának udvarán ömlik a víz a csapból — meséli. —Nem volt elzárva? — El volt az, míg le nem szerelték. Odamentünk négyen, s megszüntettük a víz folyását. Közben neszezést hallottunk a kukoricásból. Azóta kiderült, hogy nem csupán a csapot vitték el, negyveh kilogramm hagymánk is eltűnt, más tanyákból pedig használati tárgyakat loptak el. Hogy kik? Bár sűrű éjszaka volt, s a három elkövető arca harmonikusan belesimult az éj sötétjébe, nem sokkal később fény derült személyükre. Fél kettőkor már el is kapták őket. — Felszólították őket, hogy adják meg magukat? — Fürdőnadrágban voltam, s csupán egy zseblámpa volt nálam. Magamra világítottam vele, vésztőiek voltak, jól ismerhettek. Átadtam őket a szeghalmi rendőröknek. Gratulálunk Ökrös Gábor főhadnagynak a háztájiban elért sikeréhez, miként megbízásához és kinevezéséhez is! K. A. J.—L. E. Négy pofon a belépőnek Elmaradt a kézfogások köröskisjenői eseménye Hátborzongató esetről beszélgetnek manapság az orosháziak. Vér nem folyt, bőr nem szakadt ugyan, ám a halottaskocsi mégis megjelent a színen. Azt beszélik, hogy úgy másfél hónapja dr. Molnár Mihály kórházi szülész-nőgyógyász főorvos számára — előzetes engedély nélkül — használt radiátorokat vittek ki a kórházból, éppenséggel egy szomorú célra rendszeresített UAZ típusú gépkocsival. Hittük is, nem is a történteket, a rendőrségen nem találtuk nyomát. Proletáririgység? Aztán kiderült, nem alaptalan a híresztelés. A kórház kór- bonctan felőli oldalán, a Bajnok utcai kapun először be-, aztán kigördült egy halottaskocsi, anélkül, hogy vezetője akárcsak említést is tett volna holmi használt radiátorok szállításáról. A kórház rekonstrukciója kapcsán leszerelt, öntöttvas radiátorok kis hányada még most is ott hever a szabadtéri raktárhelyen. A Rekviem temetkezési vállalat kocsiját vezető férfiről az a hír járja Orosházán, hogy egyben a doktor úr lovásza is. Amikor felrakta a radiátorokat, bizony meglátta valaki. Szólt is a rendésznek, Zentai Györgynek. Az eset a kórház vezetésének, valamint pénzügyi illetékeseinek is tudomására jutott. Megkerestük a rendészt, aki azt mondta, hogy az igazgató engedélye nélkül nem nyilatkozhat. Igaz is, az a dolga, hogy védje a kórházat. Szerencsénkre a szabadságát töltő dr. Hampel Ferenc orvosigazgató társaival éppen igazgatói szobájában tartózkodott. Amíg vártuk a tanácskozás végét, a rendész hírét vitte olthatatlan tudásszomjunknak. Az igazgató igyekezett nem felkészületlenül találkozni a sajtóval: előbb a triumvirátus színe elé kérette dr. Molnár Mihályt. Ücsörögtünk még egy kicsit, az ilyesmi természetes, ha — ugyan akaratán kívül — Olvashatták lapunkban, hogy dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter első útja megyénkbe vezetett. Innen származik, itt élnek szülei, rokonságának egy része is e vidék lakója. Itt volt négy évig listás képviselő, s májusban Orosházáról, egyéni választókerületből jutott a Parlamentbe. Mielőtt képviselői beszámolójának színhelyére utazott volna — szűkre szabott ideje ellenére is —, Gyulán, a megyei bíróság épületében találkozott a sajtó képviselőivel. Tudósításunkban találkozhattak már azzal a hírrel, hogy a büntetésvégrehajtási dolgozók bérhelyzetének lehetetlenségéről vannak ismeretei, s nem is érzéketlen a téma iránt. A büntetésvégrehajtásról szóló gondolatait azonban érdemes bővebb terjedelemben is megismertetni olvasóinkkal. —Az igazságügyben dolgobejelentetlenül érkezik az ember. Aztán bebocsáttattunk. — A hír igaz, csak nem így — szólalt meg elsőnek dr. Molnár Mihály. — Édesapám 1957-től dolgozott a kórházban, osztályvezető főorvos volt. Itt a kórházban óriási széjjelség van. Egy lovasegyesület tagja vagyok. Egyik lovasom a temetkezési vállalat embereként rendszeresen bejár a kórház területére. Rajta keresztül kérdezték tőlem: van-e eladó radiátor? Akkoriban egy műszaki ember jött be betegszabadságról, tőle érdeklődtem. Azt mondta, vihetem a radiátorokat, jöjjön be az UAZ. Ami az én hibám: a műszaki azt hitte, hogy leselejtezett radiátorokról van szó. Fizetni akartam, s akkor mondták, hogy árverezni kívánják a radiátorokat. Másnap visszahozattam a fűtőtesteket. Teljes félreértésen alapult az egész. Proletáririgység is volt benne, nyilván más is szeretett volna radiátort venni. Ócska radiátorokról van szó. Ötöt vitt ki a halottaskocsi. Az én jogom — Az 1967-es radiátorok a kórház déli szárnyának rekonstrukciója során kerültek ki az épületből, sok minden mással együtt — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Hampel Ferenc, a kórház orvosigazgatója. — Arról kellett dönteni, hogy mit selejtezzünk, mit árverezzünk. A megvásárlásnál abszolút elsőbbségük van a kórház dolgozóinak. Tájékoztattak az esetről, melyet félreértésnek minősítettem. A minősítés pedig az én jogom. A kórházat nem érte kár, a radiátorokat visszahozták. — Volt szállítójegy a radiátorok kiviteléhez? — Ilyenkor nem kell szállítójegy, a szállításról mindenki maga gondoskodik. Leltárjegyre van szükség, az itt hiányzott. A kórházban szigorú bizonylati fegyelem van. — Amikor kivisznek a kórházból valamilyen tárgyat, a zók illetményét az elmúlt években igencsak szépen rendezték, kivéve a büntetésvégrehajtás személyi állományáét, melynek bérét évek óta nem emelték. — Pontosan 1992 óta — válaszolta az újdonsült miniszter. — Országos parancsnokukkal, Tari vezérőrnagy úrral szerda délután tárgyaltam. A büntetésvégrehajtás felügyeletét új helyettes államtitkár látja majd el augusztus elsejétől: dr. Konkoly Csaba, aki eddig a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen a büntetőügyekkel foglalkozó főügyészhelyettes volt. Arról is számot adhatok, hogy a büntetésvégrehajtás szervezetéről szóló törvény tervezetének elkészítése a tárca programjában szerepel. A bévések szolgálati viszonyát, jogállást a fegyveres testületek tagjainak jogállásáról szóló törvénnyel befizetést igazoló lapot kell bemutatni — vetette közbe a rendész. — Ha a portás észrevesz valamit, nekem szólt volna. Az egyik dolgozó látta meg, hogy a radiátorokat a halottaskocsiba teszik. — Mondtam a portásnak: velem vannak, vihetik — egészítette ki mondandóját dr. Molnár Mihály. —Ezek szerint a portás tudta, hogy radiátorokat visznek ki? Akkor ő hibázott? — A halottaskocsi rendszámát az észlelő dolgozó felírta. A doktor úr közben a számláért ment — igyekezett tisztázni a helyzetet a rendész. (Be)fűtőtestek — Ha nem történt semmi, vajon miért beszédtéma ez az ügy Orosházán? — Célzott támadásról van szó — állapította meg dr. Hampel Ferenc. — Oly csekély értéket érint az eset. —Mennyit? — Ötszáz forintot. — Valószínűleg az volt a baj, hogy másoknak még nem engedték meg a radiátQrok elvitelét, ezt pedig meglátták — sietett segítségünre a megértésben dr. Molnár Mihály. — Önnek ki engedte meg az elszállítást, ki volt az a műszaki ember? — Egy segédmunkás itt a kórházban. Amikor kértem a számlát, akkor mondták, hogy nem lehet elvinni a radiátorokat, de közben már kiment a kocsi. Alighanem becsülettel körüljártuk a témát. Ugyan elidőzhetnénk még olyan apróságok mellett, hogy vajon mit szól a temetkezési cég vezetése az ilyen szállítási fusihoz? S vajon nem járnak-e az ilyen nem kegyeleti aktusok azzal, hogy a rendőrség a közúton poroszkáló halottaskocsikat is szigorúbb ellenőrzés alá vonja? De hagyjuk: ezek a radiátorok már jól befűtöttek az érintetteknek, ha meleget nem is árasztottak... Kiss A. János együtt kívánjuk rendezni. A bévések nagy sérelme volt az, hogy egyedül ők nem kapták meg idejében a rendfokozati pótlékot olyan mértékben, mint más egyenruhás szervezetek tagjai. Az idén ennek fedezete júliusig megvolt, s mindent megteszek, hogy év végéig ugyanígy legyen. — A büntetésvégrehajtás- gazdálkodásban változik majd valami? — A büntetésvégrehajtás gazdasági egységeinek helyzetét is rendezni kívánjuk. Szeretnénk, ha az állami köz- beszerzésről szóló törvény lehetővé tenné, hogy a büntetésvégrehajtás állami megrendeléseket kapjon. Ez határozott törekvésünk. Lehetetlen, hogy e gazdasági egységeket puszta üzleti vállalkozásként kezeljük, s csak a piaci szabályok alapján mérlegeljük tevékenységüket. Egy Romániában sűrűn előforduló megyénkbeli (csak azért említem e körülményt, hogy harcedzettsége kitűnjék) elképesztő történetet tálalt olvasóinknak. Július 15-én este Köröskis- jenőben hősünk a benzinkúthoz sorolt. Ám a magyarul is tudó kutas megtagadta kiszolgálását. (Annaj sem - híve, hogy arra vetődő magyarok— pénzért — telefonálgassanak a kúttól.) Valamennyi benzinre mégiscsak szüksége volt; ezért a kúttól úgy 25-30 méternyire leállt a parkolóba. Gondolta, romániai ismerőse Kiűzetés a Az idei esztendő első félévében —hogy csak a leglényegesebbeket említsük — két betöréssorozat, 10 sylyos testi sértés és egy álarcos rablás'tette- seit derítették fel a battonyai rendőrök. Valamennyi ügyben elkészült, vagy hamarosan elkészül a vádemelési javaslat. (A korábbi bűnügyek elkövetői közül többen megkezdték börtönbüntetésük letöltését.) — Tudom, sok törvénytisztelő állampolgár szerint lassan őrölnek a rendőrség és az igazságszolgáltatás malmai, de... őrölnek! — így Kinyó György őrsparancsnok. — A magunk részéről 80 százalékos felderítési arányt tűztünk ki célul, s úgy tűnik, hogy nem vetettük el a sulykot. Visszatérve az majd megtankol a saját kocsijába, s ahogy az lenni szokott, abból neki is csurranhat, cseppenhet egy kicsi. Nem lett belőle semmi. A benzinkutas se szó, se beszéd, rendőrt hívott azzal, hogy a magyar meg akarta verni. Igazoltatták, majd este nyolckor elvették az útlevelét, s vitték volna a jogosítványát és a forgalmi engedélyét is, ha hagyja. Be kellett mennie a rendőrségre, ahol töredelmes és őszinte vallomást akartak kierőszakolni belőle. Benézett a rendőrségre ismerőse is, aki egy másik első félévre: volt, amikor másnaponként, volt amikor „csak” hetenként riasztottak bennünket. A betörő vagy a betörők elsősorban a vendéglátóipari egységeket, illetve a boltokat látogatták. Március elején sikerült „lekapcsolnunk” I. Zs.-t, akinek 6 betörés volt a rovásán, a hetediket fiatalkorú társával közösen követte el. A jól végzett munka örömét azonban csak egészen rövid ideig élvezhettük, hiszen március 6-án álarcos rablás történt a városban! Aztán március 15-én elkezdődött egy másik betöréssorozat, ennek elkövetői (M. Z. és társai) már a magánlakásokat is előszeretettel látogatták. Június elejére sikerült ezt a sorozatot is felgöngyölítenünk. egyenruhás szervezet tisztje Romániában. Civilben érdeklődött, tisztázni akarta a helyzetet. Ez lett a veszte: négy pofonnal köszöntötték belépése alkalmából. Később kiderült, aminek ki kellett derülnie. A megszelídült rendőrök ezután arra akarták rávenni magyarunkat, hogy kézfogással béküljön ki a benzinkutassal. A nyári kézfogások köröskisjenői eseménye a magyar fél húzódozása miatt ezúttal elmaradt. Ennek ellenére számára szabadon átjárhatóvá tették a határt: éjjel egykor visszaadták az útlevelét... —Nem lehetett könnyű, tudva azt, hogy állandóan létszámhiánnyal küszködnek. — Az eltulajdonított tárgyakból még Szegedre és Balmazújvárosba is jutott. Valóban nem volt könnyű összegyűjtenünk, illetve lefoglalnunk őket. Az először említett betörő, I. Zs. például összesen 512 ezer 950 forint kárt okozott... —Hogyan válik két huszonéves, családos fiatalember ,,profi" betörővé? —- A kérdésre csak a teljesség igénye nélkül kísérelhetem meg a választ: mindkettő munkanélküli, viszont egyikőjük sem veti meg sem az italt, sem a játékautomatákat. A bévések imába foglalják a nevét? (betöro)paradicsomból
