Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

1994. július 27., szerda

NAGYVILÁG

c

US'

Észt-orosz megállapodás. Borisz Jelcin orosz elnök kedd este Moszkvában bejelentette, hogy a Lennart Meri észt államfővel tartott tárgyalás eredményeként két megállapodást írtak alá. Az egyik szerződésben az észt fél kötelezte magát, hogy az Észtországban élő orosz nyugdíjas katonatiszteknek az észt állampolgárokkal azonos jogokat biztosít. A másik megállapodás értelmében Oroszország augusztus 31-ig kivonja az Észtországban állomásozó maradék csapatait. Jelcin elnök a tárgyalás után adott nyilatkozatában beszélt erről. A megállapodás az orosz államfő szerint „elég nehezen” született meg.

Nemzetközi tiltakozó

megmozdulást terveznek október 22-re a bősi erőműnél — jelentette be Lipták Béla, a Magyar Környezetvédelmi Alap igazgatója az MTI washingtoni irodájához eljuttatott levelében.

A tiltakozó megmozdulás célja, hogy felhívja a figyelmet az erőmű megépítése által okozott természeti károkra a Szigetköz térségében, valamint arra, hogy milyen rossz állapotban van a bősi erőmű. Lipták Bélának legutóbbi magyarországi látogatása során sikerült ellátogatnia Bőshöz is, ahol — mint írja — felfedezte, hogy az erőmű falain repedések vannak, az acél rozsdásodik, s a szivárgó víz alámossa a létesítmény alapjait.

A Duna eltérítése a bősi erőmű működése érdekében környezeti csapást mért a Szigetköz magyarországi területére, ahol a halak kihaltak, az erek elapadtak, a fákat és a növényzetet a kiszáradás fenyegeti. Az a vízterület, amely évszázadokon keresztül a Duna lélegezte- tője volt, most holtággá vált. Az egész térség ivóvízkészletét veszély fenyegeti — hangsúlyozza Lipták Béla.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsát valóság gal sokkolta Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár javaslata a balkáni békefenntartó csapatok visszavonására,! — jelentette ki Colin Keating, a BT- ben a nem állandó tag Uj-Zélandot képviselő naaykövet.'A wellingtoni rádiónak kedden New Yorkból adott nyilatkozatában Keating úgy vélte, hogy valamennyi BT-tagot abszolút meglepetésként érte a főtitkári levél. Keating elismerte, hogy vannak bizonyos körülmények, amelyek a boszniai ENSZ-csapatok visszavonását indokolhatják. A testület tagjait mégis váratlanul érte Gáli ajánlása, amely még abban az esetben is a 35 ezer fős csapatok visszavonását kéri, ha a nemzetközi béketerv sikerre vezet — mondta.

Ki a legnagyobb csaló Oroszországban?

Orosz közvélemény-kutatási adatok szerint a lakosság nagy része az 1917-es forradalom utáni korszak legnagyobb csalójának Mihail Gorbacsov volt szovjet államfőt tartja. A Közvélemény nevű alapítvány szociológiai felmérése szerint a megkérdezettek 31 százaléka nevezte meg első helyen Gorba- csovot. Nem „panaszkodhat” azonban Jelcin elnök sem, mert a tíz legkevésbé becsületes politikus kategóriájában neki is jutott hely: a megkérdezettek kereken egynegyede őt sem tartja tisztességesnek. A harmadik helyre Sztálin került, őt 15 százalék ítélte becstelennek.

A megkérdezettek 14 százaléka csalónak tartotta Vlagyimir Zsirinovszkijt és Lenint, 10 százaléka Gajdart, 9 százaléka Leonyid Brezsnyevet, 5 százaléka Ruszlan Haszbulatovot, valamint Nyikita Hruscsovot és 3 százaléka Alekszandr Ruc- kojt.

„Szlovákiáért halni készek...”

A magyaroknak nem szabad hinni

A „Slovenská Republika” című ellenzéki napilap keddi közlése szerint a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi „ideiglenes szlovák kormánynak sem politikai, sem erkölcsi joga nincs” aláírni a magyar— szlovák alapszerződést. A nemzeti párt arra figyelmezteti az „ideiglenes szlovák kormányt”, hog^ a Horn Gyula magyar miniszterelnökkel folytatandó tárgyalásokon „a független és önálló Szlovák Köztársaság nevében nincs joga eljárni”, mert ennek a kormánynak „tudatosítania kell saját ideiglenes jellegét”.

A „Slovenská Republika” keddi számában jelent meg a Szlovák Nemzeti Párt négyoldalas melléklete, melyben több magyarellenes írás látott napvilágot. Az egyik írás szerzője szerint Hóm Gyula parlamenti expozéja hallatán „mindenki tudatosítani volt köteles, hogy a Magyar Köztársaság Szlovák Köztársaság elleni — magyar nemzetiséget érintő — politikájában semmi, de egyáltalán semmi sem változik. Az egyetlen különbség csupán az lesz, hogy a Szlová- kia-ellenes tevékenység nem lesz annyira nyíltan támadó, mint a néhai Antall-kormányé volt, hanem a rejtett diplomáciai agresszió bázisára épül majd.”

„Állami és politikai képviselőink valahogy nehezen értik meg, hogy a magyaroknak nem szabad hinni” — áll az írásban, melynek egyik megállapítása szerint Michal Kovác szlovák és Göncz Árpád közös kitüntetése nem más, mint „a szlovák nemzet arculköpése, s amíg a szlovák államfő szervilis módon, a világ szeme láttára mindent összeígérgetett a magyar kisebbségnek, addig Göncz elnök úr semmit sem ígért a magyarországi szlovákoknak.”

A szerző úgy látja, hogy Szlovákiának már régen meg kellett volna követelnie szomszédaitól a viszonosságot s „a magyar irredenták által egyként fenyegetett államokkal már régen védelmi szövetségre kellett volna lépnie”. A „Nagymagyar Birodalom” újrateremtését célzó veszélyhelyzettel szemben Szlovákiának „nemzeti, a szlovák ügynek áldozni kész kormányra és politikusra van szüksége — olyanokra, akiknek el- hihetjük, hogy köztársaságunkért mindent megtesznek majd, ami az erejükből telik. Hogy Szlovákiáért nem csak dolgozni, de halni is készek”—fejeződik be a „Slovenská Republika” című ellenzéki napilap mellékletének egyik írása.

Kérdőjelek

Nekünk mit ér a dollár?

Idén 50 éve, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények létrejöttével az amerikai dollár hivatalosan is a tőkés világ vezető pénzneme lett és máig annak számít. De hát akkor mit kezdjünk azzal, hogy álfolyama az idén jelentősen tovább csökkent? Hogy a dollár 1945 óta nem tapasztalt mélyponton van például a két fő szövetséges, egyben gazdasági vetélytárs pénznemével, a japán jennel és a német márkával szemben?

A dollárárfolyam zuhanása mögött az elmúlt hetekben sajátos játszmát játszottak Washingtonban. Kinek higgyünk? A pénzügyminiszternek és a jegybank elnökének, akik nyilvánosan figyelmeztettek, hogy a dollár gyengülése Amerikát az infláció felpörgésével, a világgazdaságot újabb gondokkal fenyegeti? Vagy Bili Clinton elnöknek, aki a vezető nyugati országok nápolyi csúcstalálkozóján kijelentette: nincs ok különösebb figyelmet fordítani az árfolyamok napi alakulására. Vagy azoknak, akik szerint a legvalószínűbb, hogy elsősorban a Washington és Japán közti gazdasági harc újabb fejezetéről van szó?

Az USA és Japán kereskedelmében ugyanis állandó az óriási japán többlet, amely májusban például 9,13 milliárd dollár volt. Amerika szerint ennek fő oka, hogy Japán elzárja piacait sok amerikai ám elől. Ezért az egyensúly megteremtésének egyik eszköze lehet, hogy a dollár leértékelődésével olcsóbbak, azaz exportképesebbek az amerikai áruk—egyúttal pedig lecsökken az egyre drágább külföldi termékek—s nem csak a japán import—amerikai behozatala. Ez pedig már világgazdaság, amely közvetlenül érint bennünket is, de nem feltétlenül csak hátrányosan.

Mert kérdés, hogy ez a pénzügyi trükk meddig játszható, hiszen az árfolyamcsökkenés nem csak előnyöket, hanem veszteségeket is jelent az amerikai gazdaságnak: az alacsony kamatok miatt például külföldre áramlik a tőke — s jó lenne hinni, hogy Magyarországra is... Számunkra ugyanis a lényeg nem lehet kérdéses: az USA változatlanul a világ legerősebb gazdasága, amely idén is növekszik. S nem csak a fizetőeszköze marad szilárd hosszú távon is. Heltai András

Ferenczy Europress

Mindennap feladhatja Jk&mmí'imm hirdetését

50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen.

Hirdetését személyesen adhatja fel a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alatti irodában 8—16 óráig, valamint a Mednyánszky u. 8. szám alatt 8—13 óráig.

Nyári vásár a Sinka modellnél! 20-—50%-os árengedmény. Békéscsaba, Petőfi u. 2. sz.

Munkatársat keresek egyszeres könyvviteli ismeretekkel rendelkező, számítógép-kezelésben jártas, békési hölgy személyében 35 éves korig. Érdeklődni a (66) 341-177-es telefonon, munkanapokon.

Fiat Ritmo D felújított motorral, ’96-ig műszakizva eladó. Telefon: (66) 388-207.

A ?ranífurter<Allflcmeine írja

Sötét foltok a cseh csillagon

Csehország a boldogok szigete. Ez régóta tudott dolog, de most már kormányszinten hivatalos. Klaus miniszterelnök csak azt mondta ugyan, „kis nem baloldali sziget Európa közepén”, de gondolni úgy gondolta, „jobboldali”, és szerinte ezért igazából boldog sziget.

Erre a szokatlanul nyílt megállapításra — melyet egyébként Klaus változatos mellékmondatokban, gesztusokban és újságcikkekben szokott elrejteni —, a magyar szocialisták választási győzelme adott okot. Csehország azóta joggal büszkélkedhet, hogy az egyetlen posztkommunista reformállam, amelynek egyértelműen jobboldali kormánya van. (...)

A cseh reformhajó teljes gőzzel pöfög előre, s miközben a „nem baloldali” kormányok köröskörül egymásután akadtak fenn a gazdasági reformok zátonyán, és vallottak velük végül kudarcot, Klaus nem csak megtartani tudta, de meg is szilárdította helyzetét a kormányrúdnál. Ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, a konzervativizmus diadalmenetben vonul keresztül Cseh- és Morvaországon. A cseheknek több mint negyven százaléka vallja magát politikailag „jobboldalinak” vagy „jobbközépen” állónak.

Annyi biztos, hogy a radikális reformer Klaus népszerűsége jó és megbízható munkájának sikeréből fakad. Négy- százalékosnál kisebb munkanélküliségével, tízszázalékos inflációs rátájával, vastag devizapárnájával és pompás növekedési esélyeivel a cseh csillag fényesen ragyog az egyébként oly sötét keleti reformégbolton. Persze ezen a csillagon is akadnak sötétebb foltok. A létfenntartási költségek emelkedését, amely majdnem kilencvenszázalékos volt 1988 és 1992 között, nem követték az államilag szabályozott bérek. A csehek többsége ma háromszor is meggondolja, mire adja ki koronáit. Kiváltképp a nyugdíjasok zömének megy ma rosszabbul, mint a kommunisták alatt, minek folytán a kommunista pártra az idősebb választók közül szavaznak a legtöbben.

80 éve történt

Ultimátum Szerbiának

Az 1914. június 2-ai szarajevói merényletet követően, a magyar miniszterelnök, gr. Tisza István sem támogatja a szélsőséges törekvéseket. A trónörökös Ferenc Ferdinánd és hitvese, Hohenberg Zsófia temetése utáni békés hangulat azonban július közepén mégis felforrósodik. A bécsi és a budapesti kormányzathoz közel álló lapok — ismét, mind hangosabban — Szerbia kemény megbüntetését követelik.

Vajon mi okozza a drámai fordulatot? A magyarázatot Németország valóságos és vélt katonai ereje, felkészültsége adja. Ugyanis a századforduló esztendőiben, a vezető európai országok közül, II. Vilmos birodalma műszaki- és kiképzési katonai előnyre tesz szert. 1880-tól 1910-ig a katonai kiadások — font sterlingben számolva — a következőképpen alakulnak. Németország 490 millióról 1440 millióra (330 százalék), Oroszország 600- ról 1320-ra (220 százalék), Anglia 624-ről 1464-re (230 százalék) és Ausztria— Magyarország 252 millióról 551 millióra (99 százalék) emeli katonai kiadásait.

A központi hatalmak — Németország, Olaszország, valamint Ausztria és Magyarország — titkos diplomáciai tárgyalásain az azonnali háborút akaró berlini vélemény kerekedik felül. A német császári militarizmus szószólói azt bizonyítgatják, hogy a már sok éve kialakuló katonai fölényük kiaknázásának elérkezett a lehető legjobb ideje. 1914. június 23-án a Berlinből ösztönzött, Bécsben megfogalmazott és Budapesten is jóváhagyott ultimátumot adnak át a szerb királyi kormánynak.

A demars bevezető része követeli, hogy a szerb kormány ítélje el az olyan törekvéseket, amelyek a Monarchia egységét akarják lazítani. Az okmány 5. és 6. pontja a következőket tartalmazza: „Elfogadja (Szerbia) a Monarchia képviselőinek közreműködését a Monarchia területi épsége ellen izgatok elleni eljárásokban.

Eljárást indít a június 28-ai merényletben részes szerb földön tartózkodók ellen, s ebben is részt vesznek a Monarchia kiküldöttei.”

Mindenki azt hiszi — legalábbis a realisztikusan vélekedők —, hogy az ultimátum azért olyan szigorú, hogy legyen miből engedni.

A szerb kormány a demars- ra adott válaszában elítéli a Monarchia-ellenes megnyilvánulásokat. „De — hangsúlyozza a szerb királyi kormány -— alkotmányának megsértése nélkül nem engedheti, hogy a vizsgálatban a császári és királyi kormány közegei részt vehessenek, de a vizsgálat eredményéről szívesen ad felvilágosítást.”

A szerb válasz pusztába kiáltott szónak minősül. Elrepítik a nagy követ.

A július 28-ai hadüzenet híre futótűzként terjed. S a szerbellenes előkészítő lélekfertőzés pedig ugyancsak mutatkozik. A fővárosban és a vidéki településeken is, a legtöbb újság vezércikkben üdvözli a háborút. A parlamentben a hadüzenet bejelentésekor, az ellenzéki Függetlenségi 48-as Párt nevében gr. Apponyi Albert szólal fel. „Ennek a leszámolásnak a megkezdésére — mondotta — mi is csak egy szóval felelhetünk: Hát végre!”

A kormány politikáját általában keményen bíráló újság, a Magyarország is hangot vált. Augusztus 2-ai számának egyik írása szerint, „...szent dolog” az a háború, ami Szerbia ellen megkezdődött.

1914. július 28-ai után, augusztus 1-jén Németország hadat üzen Oroszországnak, harmadikán Franciaországnak is. Augusztus 4-én Anglia hadiállapotba kerül Németországgal. Egy nappal később a Monarchia Oroszországnak is hadat üzen. 12-én Anglia és Franciaország közli, hogy hadiállapotban áll a Monarchiával is. Alig két hét alatt kibontakozik a világháború.

TI. Vilmos, Németország császára 1914. augusztus elsejei trónbeszédében mondja: — Mire ősszel a fák levelei lehullanak, fiaink győzedelmesen hazatérnek. A német császár komolyan bízik a központi hatalmak — főleg saját hadserege — 1914-es nyári, mindent gyorsan eldöntő katonai fölényében. Ám a villámháború illúziója nem igazolódik. Sőt. Amikor 1917. április 6-án az antant mellett az USA is belép az elhúzódó háborúba, már nem nehéz megjósolni, kik lesznek a győztesek és kik lesznek a vesztesek.

Négy év és 107 nap alatt, 1918. november 11-én a com- piégne-i fegyverszünet aláírásával véget ér az első világháború. Mérlegének legdrámaibb adatai: 10 millió hősi halott, a háború okozta járványok is 10 millió ember pusztulását okozzák. A hadirokkantak száma 20 millió. Az anyagi kár 208 milliárd dollár.

Lónyai Sándor