Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-26 / 174. szám
Örökzöld vidámságom Nincsen olyan erő, hatalom mely az elmúlás ködét vethetné örökzöld vidámságomra. Félelem táltosa ha kerget, visszafordulok, s ránevetek nem veheti el a szerelmemet! (Bodicsi Zsuzsa legújabb verseskötetéből) jflÉKÉS MEGYEI HIRIAPFöldínk volt. Győry Ilona író, műfordító, Győry Vilmos leánya 1926-ban ezen a napon halt meg Londonban. Orosházán született, Budapesten végezte el a tanítóképzőt, utána a felsőbb leányiskolában nyelveket tanított. 1887-től jelentek meg mesefordításai. Byron Káin című misztériumdrámájának fordításával pályadíjat nyert a Kisfaludy Társaság drámafordítói pályázatán. 1903-ban férjhez ment egy angol egyetemi tanárhoz és Doverbe költözött. Jelentős szerepet töltött be az angol—magyar kapcsolatok ápolásában. Lesz gyógyszerellátás. A geszti fiókgyógyszertárat májusban be kellett zárni, mert a mezőgyáni gyógyszertár vezetője, aki a gesztit is működtette, elköltözött, annak helyettese pedig nem vállalta fel a kistelepülés fiókpatikájának működtetését. A geszti önkormányzat hosszú huzavona után megkapta az engedélyt a megyei és az országos tiszti főgyógyszerésztől arra, hogy a fiókgyógyszertárukat Szőke Sándorné, a zsadányi gyógyszerész működtethesse. így augusztus elsejétől Geszten ismét folyamatos lesz a gyógyszerellátás. Egységesen a térségért. A sarkadi régió településvezetői azt kérték a területüket képviselő két országgyűlési képviselőtől (Matuska Sándortól és dr. Tokaji Ferenctől), hogy parlamenti felszólalásaikban ne- egyes településekért, hanem a térség egészének a fejlesztéséért álljanak ki. Több polgármester is felvetette, hogy a Biharugra és Geszt, valamint az Újszalonta és Mező- gyán közötti utak megépítését ebben a parlamenti ciklusban is szorgalmazni kellene. Orosháza művészbarát közönsége olyan festő kiállítását láthatja most, aki eddig még nem mutatta meg vásznait a nyilvánosság előtt. A neve viszont sokaknak ismerős lesz: Bodicsi Zsuzsa. A költőnő új oldaláról mutatkozik be. Ezúttal a képei beszélnek helyette, a látogató elé tárva az alkotó fogékonyságát, érzékenységét. Személye nyitott könyv azok előtt, akik szívesen olvassák verses köteteit, a képek láttán pedig — ez szinte garantált — újabb élményekkel gazdagodhatnak. A test gyógyítója (ki ne tudná, hogy Zsuzsa néni orvos) a művészetek segítségével a lélek ápolását is felvállalja. E nemes cél megvalósítójának további töretlen alkotókedvet és jó egészséget kívánunk. Cs. I. MEGYEIKORKEP 1994. július 26., kedd Barokk est a zenepavilonban A XVIII. Békés-Tarhosi Zenei Napok zárókoncertjén nem robbant petárda, nem szóltak harsonák, mégis megkülönböztetett hangulat jelezte az eseménysorozat befejezését. Vivaldi fuvolára írott versenyműveit és Pergolesi Stabat Mater című középkori Mária-himnuszát kínálta a műsor friss, hazai és külhoni előadói apparátussal. A mai koncertgyakorlatban kirobbanó újítás (példá- ként a fesztiválzenekar ötlete, mely Mozart G-dúr hegedűversenyének szóló szólamát stafétaváltásban játszatta el az együttes tehetséges vonósaival), nagyszerű re- . form, hogy egy adott műben többen is felvállalhatják a szólista feladatait. A tarhosi záróhangversenyen Matuz mester tanítványai Vivaldi op. 10-es fuvolaversenyei közül az F-dúrt, G-dúrt, F- dúrt és ráadásként a „Pacsirta” névvel jelzett D-dúrt mutatták be tételenként, sőt legutoljára frázisonként cserélődő megosztásban. Ez a parádé — nem engedve a három tenor dalnokversenyéhez hasonlító, show-szerű csábításnak — inkább a közönség rokonszenvétől kísért vizsgabemutatkozásnak hatott, megtűzdelve egy-két kiugró teljesítménnyel. Különösen a második tételek frazeálá- sa volt egységes. Gesztelyi Nagy Judit, a belga Marie Watetet éneklő-beszédes hangja vagy Jóföldi Anett lírája a gordonka continuója kíséretével fénylett a többi fölött. Anyanyelvi szinten művelte a gyors tételek fordulatait Matus Johanna, Becski Áron és Szabó Anita. Talán hallunk még róluk! Pergolesi Stabat Materét a zenetörténetben sokak által (Haydn, Schubert, Liszt, Rossini, Dvorak) feldolgozták, középkori Mária-himnusz. a 26 évesen elhúnyt olasz zeneszerzőzseni utolsó alkotása. Egynemű karra, szoprán és alt szólóra született áriák, duettek zenekari, vonós kísérettel mondják el az anyai fájdalom bibliai történetét: Stabat Mater dolorosa, állt az anya keservében. A zsoltárszöveghez alkalmazkodó, hol szárnyaló, hol kiáltásnak tűnő, lelkiismeretet ostromló hang a 12 tétel mindegyikében a végső megnyugvás felé halad, felébreszti a hallgatóban a Máriával érzés, a kölcsönös szeretet, a kínok átvállalásának minA fuvolakurzus hallgatóinak zárókoncerje den stációját. A figyelmes rendezők Babits Mihály veretes fordítását adták a nézők kezébe, ez nem az elhangzott, latin változat megfelelője volt, de szellemében segítette a megértést. A két szólista, Sudár Gyöngyvér és Bódi Marianna fehér és fekete kosztümje a tisztaságot és a gyászt szimbolizálta, kár, hogy a szoprán szólam kivitelezése intonáció tekintetében negatív előjelű lett. Az alt énekesnő, Bódi Marianna érett, telt hangjával, drámai sugárzásával — főleg a tercmenetekben — egyensúlyba hozta a hangzást. Dinnyés István Orosházi Leánykara angyalian bomlott ki a misztikus kezdés után, és az amatőr kórus dicséretére legyen mondva, a zárótételben tudta értékesíteni képességei legjavát. A dirigens Sánta Péter a művekben a barokk stílusjegyek dominanciáját hangsúlyozta, igényes lobogással és szenvedéllyel. Mozdulatai, jól időzített beavatkozásai meghatározták, befolyásolták és újraalkották a darabok lényegi mondanivalóját. Türelmetlenségét a heFotó: Kovács Erzsébet gedűkkel vonós múltjából fakadó elvárásai indokolták. A mélyszólamok zeneiségét látványosan is nyugtázta. A Békéscsabai Vonós Kamarazenekar tanárai — Tóth István vezetésével — a nem könnyű műsorban, tudásuk és szívük szerint helytálltak, muzsikálásukkal e nyárkö- zépi estén a komolyzene ügyét missziós elhivatottságukkal erősítették. A közönség hosszan tartó tapssal búcsúzott az előadóktól és a zenei napok idei rendezvényeitől. F. Pálfy Zsuzsa Amikor sír a telefon Jubilál a Gyulai Nyári Művésztelep A közterületi telefonfülkék állapota Békéscsabán (sem) minden esetben kielégítő. Lapunk július 11-ei számában felháborodott lakossági vélemény jelent meg a témáról. E panasz kapcsán kerestük meg Marik András városi rendőr- kapitányt, valamint Erdei Mihályt, a békéscsabai távközlési üzem munkatársát. — Az olvasó panaszkodik. Kitört a fülke üvege, kénytelen g járókelők füle hallatára tárgyalni a magánügyeit. — A távbeszélő fülkék tisztítására és karbantartására egy szegedi magánvállalkozóval kötöttünk szerződést. A társaság jelen pillanatban festi a kereteket, az üvegeket emiatt szerelték ki és nem kitörték. A vállalkozó, Pál Lénárd ígéretet tett: egy héten belül helyreállítják a fülkéket. — Helyreállítják a hibákat, pótolják a hiányosságokat? — A telefonkönyveket a lopás észlelése után pótoljuk. (Néha rövid időn belül ötször- hatszor). A vandál módon megkárosított kézibeszélőket is helyre kell állítanunk. Az elmúlt két és fél évben (1994. júniusig) a rongálásokból eredő kár egymillió-nyolcszázezer forint, amit önerőből gazdálkodunk ki. — Elfogják a rongáló tetteseket? — Erre sajnos nincs lehetőség. Jó kapcsolatot alakítottunk ki Békéscsaba város ön- kormányzatának közterületAz egyik „áldozat" fenntartási irodájával. Ők segítik munkánkat a szabálysértők kézrekerítésében. Takács Marianna Gyulán a Dürer Teremben július 24-én nyílt meg a művésztelep fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett retrospektív képzőművészeti kiállítás. Németh Csaba, a múzeum igazgatóhelyettese üdvözölte a megjelentekét, majd dr. Pocsay Gábor polgármester köszönte meg a telep művészeinek munkáját. Dr. Dömötör János művészettörténész, nyugalmazott megyei múzeumigazgató megnyitóbeszédében kiemelte a gyulai művésztelep korszakmeghatározó jellegét. A csoport karaktere realista stílusú, de nem a hiperrealizmus eredetileg elidegenítő hideg mivoltában, hanem humánummal telítve. Céljuk a valóság képzűművészeti értékeinek megjelenítése, a művész lelkivilágán át — nem a fényképnél is hitelesebb ábrázolás. A munkákon érezhető, hogy bár a modell gyakran lepusztult, romló környezetben jelenik meg, nem ez a környezet határozza meg magát az embert. Az eltelt negyedszázad alatt a művésztelep magja nem változott, ők mindnyájan Tóth Tibornak, a telep vezetőjének tanítványai: Albrecht Júlia, Balogh Gyula, Lakatos J. Péter, Marosvári György, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila és Tömpe Emőke. De itt láthatók a képek, szobrok, plasztikák között már az ő tanítványaik munkái is. A kiállítás augusztus 14-éig tekinthető meg. Kruzslitz Ilona A test gyógyítója a lelket is ápolja Ne ismerd meg hazádat! Tombol a nyár, s aki teheti, utazik. Nincs is annak semmi gondja, aki külhon felé veszi az irányt. Nemcsak azért, mert valószínűleg megadatott neki a gondtalan nyaralás, hanem a nagyvilág utazója tudatosan, kulturáltan ismerkedhet a távoli országok nevezetességeivel, hiszen a könyvesboltok gazdagon kínálják a legkülönbözőbb útikönyveket Luxemburgtól Amerikáig, s még azon is túl. Am mi van akkor, ha valaki — ilyen vagy olyan okból — kisbazánk általa még kevésbé ismert tájain szeretné jól megérdemelt szabadságát eltölteni? Semmi gondja sincs például annak, aki Egerben csak az egri bikavérre kíváncsi, vagy a Mecsekben a villányi oportó izgatja egyedül a fantáziáját. Az első helybéli, akivel találkozik, pontos felvilágosítást ad számára legalább egy tucat borpincéről, s bennük már bőven eltelik a két hét. A Balaton partján is csak azoknak lesz gondjuk, akik kijönnek a vízből és szeretnének a partmenti nevezetességekkel jobban megismerkedni. Ha csak nincs annyi pénzük, hogy felbéreljenek egy szakképzett idegenvezetőt, nem fog menni a dolog. Könyvesboltjainkban ugyanis nincsenek hazánk tájegységeit, városait bemutató útikönyvek. Térképek még csak-csak akadnak, de inkább az utakon közlekedő autósok, mint az erdőkbe bemerészkedő turisták számára. A könyvtárak sem tudnak segíteni a jól megtervezett utazásra vágyón, hiszen—éppen hiánycikk mivoltuk okából —annál sokkal többen keresik a hazai útikönyveket, mint ahány példányszámmal rendelkeznek belőlük. Ne akarjunk tehát jól fel- készülten, tájékozottan itthon nyaralni, menjünk külföldre, ahhoz még valutakeretet is bőven ad az állam, nemcsak útikönyvet. Aki mégis makacsul ragaszkodik a Bükk, a Mátra vagy a Bakony bebarangolásához, vessen magára, s ne kíváncsiskodjon. L. M.
