Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-23-24 / 172. szám
1994. július 23-24., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK— TÁRSADALOM Szent Anna Asszony dicsérete! 150 éves a szabadkígyósi Szent Anna templom nek lelki épülésére gróf Wenckheim József Antal saját költségén, ifj. Czigler Antal építész tervei szerint építették klasszicista stílusban. A bejárati ajtó keletre, a szentély nyugatra néz. A kupolával fedett templomhajót délről Jézus szentséges szívét ábrázoló félköríves ólomüveg ablak világítja meg. Az északi oldalon hasonló méretű ólomüveg ablakon Mária Hétfájdalmú Szívét láthatjuk. A kupola négy szegletében a négy evangélista képe van fölfestve. Az oltáron Szent Anna a kis Máriával látható múlt századi környezetben és öltözetben. Csodálatos a szentély természetes megvilágítása. Az oltár mögé rejtett ablak a lenyugvó nap sugarait beengedve ragyogó, aranyos fénybe vonja az egész szentélyt. Különösen az oltár fölötti Szent háromság-kép lebeg szinte földöntúli fényben. A templom Szent Anna-na- pi (július 26.) búcsújára a II. világháborúig zászlós pros- cessióval érkezett a vidék hívő népe. Az ókígyósi tanyavilág lakói és az újkígyósiak is csatlakoztak az uradalmi major népéhez a szent buzgolkodás- ban. Újkígyósi öregek ma is emlegetik, milyen szép volt, amikor a kígyósi búcsúvezér, a fehérgatyás Jézuskás Matyi bácsi vezetésével e napon Szent Anna asszony elé járultak. „Nyerj a házasoknak egyes szívet, Nyerj az özvegyeknek tűrő lelket, Égi, ‘s földi áldást Országunkra, Szerezz boldogulást mindnyájunkra, Oh! Szent Anna áldott anya!” Jézus Krisztus öreganyjához szólt a közbenjárásáért esdeklő ének. Az esztendő delén, a paraszti munkák kellős közepén adott ez az ősi halomra, mocsarak, legelők és szántók közé épült kicsi templom lelki menedéket, miként a mocsár a vészben bújdokló ősöknek egykor. Százötven év az ember számára végtelenül hosszú idő, az idő vén fáján csak kicsiny leve- lecske. Mégis, talán akkor volt értelme az ősök halomrakó, templomépítő fáradozásának, ha most is időről időre összegyűlünk, kései utódok Isten szerény hajlékában. Tisztelni a törvényt, emlékezni a régiekről és töltekezni erőben, hitben. rándokolt s zarándokol a mai napig a nép. A Boldogasszony tisztelete csodálatos összefonódása a mai római katolikus hitünknek a Szent István előtti vallásunk elemeivel. Jó példája ez annak, hogyan élhet egymás mellett a régi és az új. Bálint Sándor és Molnár V. József is fölveti, hogy középkori hitünkben a Nagyboldogasszony tulajdonképpen Jézus Krisztus nagyanyjával, Szent Annával azonos. Mária ebben a világképben a Kisboldo- gasszony nevet kapja. A régiségben ez a nap az asszonyok számára dologtiltó nap volt. Különösen a női betegségekben szenvedők, a gyermekáldásra áhítozók és az áldott állapotban lévők tekintették szerető pártfogójuknak a Keddasszonyt, ahogyan régi öregasszonyaink szómágiás néven emlegették Szent Annát. Az ő tiszteletére és az isten dicsőségére építettek templomot kígyósi eleink éppen 150 évvel ezelőtt, 1844-ben. A templom helyéül egy magaslatot választottak. Talán a középkorban is állott itt már templom! Kunok, magyarok, avarok, hunok vagy még régebbi őseink emelték ezt a halmot? Talán temetkezőhelyük lehetett? Nem tudhatjuk! A múlt századi kígyósi nép tisztelte az ősök szándékát. Templomát az általuk is megbecsült és kiemelt helyre építette. Egy bizonyos, ha megállunk e halom tetején, tiszta időben, különösen hajnalban jól láthatjuk a Béli-havasokat meg a Zarándi-hegységet. A templomot a vidék népéÓkigyós látképe a Szent Anna templommal (Képes Újság, 1864.) Hányattatásokkal teli évezred áll mögöttünk. Tatár, török, német, orosz hadinépek dúlták földünket. Sokszor a háborúságnál is több szenvedést okozott a hamis békesség, a láthatatlan ármánykodás. Vidékünk népe, földrajzi adottságainkból fakadóan, az álomdúló idők eljöttével a vizek és a sárrétek menedékében talált oltalomra. Nem csak testi védelmet adott a mocsár, a lélek is megnyugvást talált az ellenség számára megközelíthetetlen helyeken. Eleink hite a vízhez, a mocsárhoz valamiképpen a védelmező Boldog- asszony képét kapcsolja. Szép példája ennek a gyulai Nádi Boldogasszony középkori tisztelete. Nagy tisztelet övezte a középkori Magyarországon a Boldogasszonyt. Búcsújáróhelyek százaira ezrével, tízezrével zaA templom ma Matuz István fuvolakurzusa Béres Ilona: A világot jelentő deszkáknak csodás gyógyhatásúk van! A titok, a boldog házasság A nyári táborok mellett világszerte divatba jöttek a mester- kurzusok. Ez utóbbiak a szakmai tudásvágy elmélyültebb változatai, a pedagógusnak és a hallgatóknak a kitekintés lehetőségén túl kuriózumszámba menő ismereteket nyújtanak. Matuz István fuvolaművész, a LFZF debreceni konzervatóriumának egyetemi tanára másodízben gyűjtötte Tarhoson maga köré a hangszer megszállottjait. Az itthon és külföldön is elismert, a kutatómunkát a gyakorlattal összekötő művész szakmai tudása, emberi habitusa vonzotta ide, a „világ végére” a tanítványokat. Tizenöten összezárva hajnaltól késő éjszakáig egymásra, a hangszerükre és egy szál zongorára hagyatkozva faggatták a zenepavilonban a hangok világát, a fuvola megszólaltatásának ezer lehetőségét. Egyfajta önkínzó, ám minden pillanatban szárnyakat adó elmélyülés volt ez, melynek végső célját, értelmét minden jelentkező már idevágyódása- kor tudta. Matus Johanna, a kecskeméti Kodály-iskola szakközépiskolása a zenepedagógus pályához kapott indíttatást: — A tanár úr hihetetlen nagy tudású. Ezt a tudást szerényen és alázatosan képviseli. Mindig is felnéztem rá, ő lett a példaképem. A 26 éves Gesztelyi Nagy Judit magabiztosabban fogalmazott: —Hamburgban tanultam zenés színházi rendezői szakon, a fuvola örök szerelmem marad, tizenhat éve nem tudok, de nem is akarok szabadulni tőle. Most jelent meg szóló CD-lemezem, érdekel az improvizáció, itt az „isten háta mögött” mást se csináltunk, csak gyakoroltunk vagy egymást hallgattuk. És ez volt a jó! Ezért jöttünk! Sabine Ziane és Marie Watelet Liege-ből érkezetek, túl a húszon mindketten, a tudásvágy nincs életkorhoz kötve: — Hogy mit jelentett nekünk Tarhos? Eddig azt se tudtuk, hogy létezik. A kurzus olcsó, de az ideutazás nagyon költséges. Most tanár úrtól más megvilágításban tanulhattuk a fuvolát, mint otthon, és a koncertjén, hétfőn az tetszett, hogy nem művészke- dett, hanem beszélt hangszerén. Mélysége volt a dolgoknak. Szó szerint életet lehelt a fuvolába. Szomorú, hogy ebben a szép teremben olyan kevesen hallgatták. Nálunk, ha ilyen nagyságrendű művész koncertezik, fél Belgium összecsődül. Akiről ilyen elismeréssel beszéltek a hallgatói, valóban sallangmentes ember. Noha megjárta már Brüsszel, Párizs, London hangversenytermeit, és most éppen görög, román, japán mesterkurzusaira készül, fontosnak tartotta, hogy nevét adja a tarhosi ügyhöz: — Tíz—tizenöt résztvevő egy ilyen kurzuson ideális létszám. Szeretek a művekről részletesen, személyekre bontva konzultálni, mindenkinek segíteni, megtalálni az egyéniségéhez illő játékmódot. Ezek a fiatalok teli vannak ambícióval, éjjel 11 -kor még gyakoroltak. Itt fel lehet készülni a jövőre. A Budapesti Fesztivál keretében szeptember 4-én kezdődik a nemzetközi fuvolaverseny, 217 jelentkezővel, köztük 20 magyarral. Zsűritagként kíváncsian várom, akikkel fogok találkozni az itteniek közül. F. P.Zs. Aki visszalapozza az évkönyveket, talán el sem hiszi: a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kereken három évtizeddel ezelőtt diplomázott az az osztály, amelynek tablóján ott van — sok, ma már ismert osztálytárs között — egy sugárzóan vonzó kislány: Béres Ilona. Azóta a színészvilág hazai élvonalában „bérelt” helye van: Jászai-díj, Érdemes-művészi cím, s ami alighanem ennél is több: országos ismertség és népszerűség. Amikor az öltözőben beszélgetünk, arca, frizurája már Warrennéé - a mosoly, a csevegés sokféle témája még a hétköznapi pesti asszonyé, aki ugyanúgy örül, bánkódik, ábrándozik vagy bosszankodik, mint sokezer társa... — Ha most lenne egy varázsszőnyege, hova utazna rajta? — Nem túl messzire. Mondjuk a színpadra — már ha odaengednek. Vagy a tengerpartra, ahol meleg van, süt a nap. De talán legelőbb is: haza, az otthonomba. —Akinek ilyen könnyű beteljesíteni a vágyait, az boldog ember lehet... — Valahogy így is van. Otthon érzem legjobban magam, aminek egyszerű a titka: boldog házasságban élek. Huszonegy éve tart ez a kapcsolat és nem titkolom: még mindig vele a legjobb, a legszórakoztatóbb, a legpihentetőbb az együttlét. Sajnos, nincs gyerekünk... A sors — és Bálint András Hűséges típus vagyok: nem múlik a szerelem — összehozott egy fiatalemberrel, a Nyíregyházán rendező Zsótér Sándorral. Amikor először találkoztunk, már tudtam: nekem együtt kell dolgoznom vele. A darab szövegét csak az olvasópróbán ismertem meg, amikor Sándor befejezte a felolvasást, belém- villant: veszem a kalapom és megyek; a darab vaskos, obsz- cén nyelvezete túl van a tűréshatáromon. Ma már örülök, hogy utóbb mégis elvállaltam: nagyszerű volt a munka Kul- kával, Takács Katival, Görög Lászlóval. S hogy borzasztóan „érdes” a szöveg? Berzenkedhet ellene az ember, a nő, de végül is az életnek vannak ilyen szegmentjei is. Különben a bemutatón nagy siker volt — a kollégáktól aranyos kis ajándékokat, leveleket kaptam. Szóval csupa nagy öröm ért. —A pályán eltöltött évek nem koptatták meg a színpad varázsát? —Úgy látszik, ebben is hűséges típus vagyok: nem múlik a szerelem. Előfordul velem — biztos sok kolléga is megélte, megéli ugyanezt —, hogy úgy érzem: ezer bajom van, ez fáj, az fáj, ilyen állapotban képtelen vagyok színpadra lépni. Aztán persze mégis képes vagyok és amikor kezdődik a játék, észre sem veszem, hogy bármi fájna, megszűnnek a gondok -bajok. A világot jelentő deszkáknak csodás gyógyhatásúk van! — Minden színpad, minden szerep ilyen hatásos orvosság? — Azt nem merném mondani. De az utóbbi években szerencsém volt, mert szerettem a figurákat, amelyeket alakítottam. Fiatalon belekóstoltam a „futószalag-szerepekbe”, a havonkénti harminc fellépésbe, a bulizásba, a „nagy életbe”. Akkor örömtelenné vált a színpadi munka. Most? A Cseresznyéskert Ranyevszkaja szerepét imádtam. A Tóték Mariskája remek karakter-feladat volt, a Warrenné is ott van a szívem csücskében. —Akkor most az újságíró egy boldog művésznővel, boldog asszonnyal készített interjút? — Nem tiltakozom. Sokat kínlódtam az életben, a kapcsolatokban, a szakmában, de most elégedett vagyok. Jóban vagyok önmagámmal. Virág Katalin Ferenczy Europress Matuz István mindenkinek segít megtalálni az egyéniségéhez illő játékmódot Fotó: Kovács Erzsébet
