Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23-24 / 172. szám

«felEKES MEGYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1994. július 23-24., szombat-vasárnap Hiradó-sekk. „Itt arról van szó, hogy az elkövetkezendő napokban, hetekben közülünk senki nem szólalhat meg, elvet­ték a tollat, a mikrofont, a képer­nyőt a TV Híradó munkatársai elől.” Ez hangzott el pénteken a Gellért Szállóban megtartott sajtótájékoztatón, amelyen az előző Híradó-stáb tagjai, vala­mint többek között Balsai Ist­ván, Fekete György, Benedek István, Herényi Károly, Kosa Csaba is részt vett. Mint ismere­tes, a televízió új vezetése csütörtökön megszüntette Stef- ka Istvánnak, a Híradó főszer­kesztőjének munkaviszonyát, és bejelentette, hogy a munka­társak tevékenységére egyelőre nem tart igényt. Tűz a Parlamentben. Tegnap délután tűz keletkezett a Miniszterelnöki Hivatal 3. emeletén, egy irodában. Miként a Tűz- és Polgári Védelmi Or­szágos Parancsnokság ügyele­tes tisztje az MTI-t tájékoztatta, egy íróasztal és néhány más bú­tor égett a helyiségben. A fővá­rosi tűzoltók megérkezéséig az ott dolgozók oltották a tüzet, s így az nem terjedt át más helyi­ségekbe. Senki nem sérült meg. A tűz keletkezésének okát vizs­gálják. Szabadkai üvegfestő a fafaragók között Kedden nyitotta meg kapuit Békéscsabán a nemzetközi fafaragó tábor, ahol erdélyi, szabadkai, szlovák és ma­gyar fafaragók dolgoznak együtt. Munkájuk célja — az apró használati tárgyak készítése mellett — egy szé­kelykapu felállítása a nap­közis tábor bejáratához. Itt találkoztam egy szabadkai művésszel, Dvorácskó Lászlóval. —Hogyan értesült erről a nemzetközi fafaragó tábor­ról? — A szabadkai polgár- mester hívta fel a figyelme­met rá, aki kapcsolatban van a békéscsabaiakkal. — Otthon foglalkozik népművészettel? ■— Igen, egyik vezetője vagyok egy hagyományőrző egyesületnek, ami a kézmű­ves mesterségekkel foglal­kozik, de emellett a népi szokások felelevenítését is célul tűzte. Minden évben egy népművészeti tábort szervezünk, ahol — hason­lóan ehhez a békéscsabaihoz — a népi kismesterségekkel A művész munka közben ismerkednek meg a táborla­kók, akik tizenkét és húsz év közötti fiatalok. A helyszín egy erdésztanya, amit társa­dalmi összefogással rendbe hoztunk, és kialakítottuk egy-egy szekció munka- területét. A résztvevők szá­ma egyre több — az idén már 320-an voltak —, fafa­ragással, néptánccal, csont­faragással, kosárfonással és más egyéb népművészeti te­vékenységgel töltötték el idejüket. —Ön otthon mivel foglal­kozik? — Testnevelő tanárként dolgoztam hosszú évek óta, majd kézilabda-edző vol­tam. Jelenleg szabadmű­vészként keresem a kenye­remet, pontosabban üveg­festészettel, amit nem sokan művelnek, emellett hobbi­ként fafaragással is foglal­kozom, szobrokat és dom­borműveket készítek. Ez utóbbiból már több alkalom­mal is volt kiállításom Sza­badkán és a környező váro­sokban. —Hogyan látja ezt a fafa­ragó tábort? — Nagyszerű ötletnek tartom, mert így átadhatjuk egymásnak tapasztalatain­kat, és a székelykapu felállí­tásával, ami nem mindenna­pi feladat, sok új ismeretre tehetünk szert. Néhány kol­légát a jövő évi táborunkba meg szeretnénk hívni, ahol újból közösen dolgozha­tunk. Pál Ildikó Segítségnyújtásból jeles! Balesetek. Július 21-én Medgyesegyházán a medgyes- bodzási útszakaszon F. K. buda­pesti lakos személygépkocsijá­val összeütközött az előtte hala­dó, utánfutót vontató személy- gépkocsival. A baleset követ­keztében hárman könnyű sérülést szenvedtek, az anyagi kár egymillió forint. Szarvason történt baleset jú­lius 22-én reggel 7 órakor. K. A- né csabacsűdi lakos az autó- buszmegállónál átvágott az út­testen, és F.J. elütötte őt segéd­motorkerékpárjával. A gyalo­gos könnyű sérülést szenvedett. Július 22-én délután 2 órakor Békéscsabán az Orosházi úton történt súlyos baleset. V. I. med- gyesegyházi lakos személygép­kocsijával utánfutót vontatott. Egy kistraktort szeretett volna megelőzni, de az előzést nem tudta befejezni és összeütközött az L. P. békési lakos által veze­tett Kamaz teherautóval. A bal­eset következtében V. I. súlyos sérülést, a tehergépkocsi veze­tője és utasa pedig könnyű sérüléseket szenvedtek. A kár meghaladja a 190 ezer forintot. „AZ EMBERI IRIGY­SÉG TÜRELMETLE­NEBBÜL VISELI EL MÁSOK ÖRÖMÉT, MINT A MAGUNK BAJAIT.” (Rivarol) Szerencsére nem hunyt még ki az emberi segítőszándék, amit a magyarbánhegyesi Bodzás Pis­ti, 11 éves állami gondozott kis­fiú szívműtétjéhez szervezett véradás bizonyít. Július 21-én az idősek napközi otthonában megtartott kihelyezett véradá­son 44-en jelentek meg, a bé­késcsabai véradóállomáson pe­dig 12-en, ami több mint 20 liter vért jelentett. Ebből, az előzetes jelentés szerint, 8—10 sze­mélynek volt „A” negatív a vér­csoportja. A műtéthez szüksé­ges minimális mennyiség tehát biztosított. Magyarbánhegyes lakossága ismét bebizonyította, hogy ha kell, különösebb agitá­ció nélkül is készek az önzetlen tettekre. Természetesen tiszte­let jár azoknak is, akik más te­lepülésekről, idejüket feláldoz­va jöttek el és ajánlották fel vérüket Bodzás Pisti érdekében. így a júli­us 26-ára kitűzött műtétnek elő­reláthatólag nem lesz akadálya, amely önzetlenségért minden résztvevőnek köszönet jár. Miközben az eredményekre várakoztunk kiderült: véradás­ban a település korábban is kie­melkedő volt. Erről Szász Jó­zsefié és Farkas Sándorné ve­zetőségi tagokat kérdeztük. — Elnökünkkel, Mocsári Mihálynéval már évtizedek óta részt vállalunk az egészségme­gőrző munkában. Korábban a téesztől, a takarékszövetkezet­től és a tanácstól komoly anyagi segítséget kaptunk — emlékez­tek az elmúlt időkre. A véradá­sokon mindig jó volt a megjele­nési arány, sőt akkor még egy kis plusz esti szórakozásra is mód nyílt. Három évvel ezelőtt Békés megyében a II. helyen álltunk. Tavasszal bensőséges ünnepség keretében 47 kitünte­tett vehette át a díszoklevelet, valamint 20 400 forint értékű ajándékutalványt osztottunk szét Volt 10-szeresés 110-szeres véra­dó is. Januárban 74-en helyben és 17-en Békéscsabán adtak több mint 40 liter vért. H. M. A bűnözés valóban nem ismer határokat (Folytatás az 1. oldalról) — Mi volt az apropója en­nek az akciónak? — Az idegenrendészeti tör­vény hatályba lépése óta sűrí­tettük ezeket az akciókat, hi­szen a nyári szezonban sok külföldi tartózkodik me­gyénkben jogellenesen, kö­zöttük számos büntetett elő­életű is van. Egy tál levesért, napi 12-16 órás munkában so­kan szívesen alkalmaznak kül­földit. Sarkad térségében ez különösen elterjedt, csak júli­usban 50-60 külföldit utasítot­tunk ki emiatt. — Milyen körülmények kö­zött tartják őket? — Volt olyan tanya, ahol kb. 200 méteres szárítókötélen száradt a külföldiek kimosott ruhája. Egy istállót alakítottak ki számukra szállásnak. Egy- részüknek még útlevele sem volt, sokat közülük már koráb­ban egyéb jogsértésért is fele­lősségre kellett vonni. —Mi történik azokkal akik ille­gálisan foglalkoztatják őket? — A megyei munkaügyi központ dolgozói több ilyen ak­ciónkon is részt vettek már, de ha nincsenek is velünk, írásban tájékoztatjuk őket, s hatáskörük­ben eljárnak a munkáltatóval. —És mi történik az illegáli­san itt-tartózkodókkal? — Az idegenrendészeti eljá­rás során ki lettek utasítva az országból. Az idegenrendészeti akciók kiterjednek az autópia­cokra, a KGST piacokra és az éjszakai mulatóhelyekre is, hi­szen a határok átjárhatóságát a bűnözők is kihasználják és a bűnözés nem ismer határokat. Befejezésül szeretném megismételni, hogy az Oros­házi Határőr Igazgatósággal rendkívül jó a munkakapcso­latunk, ezt már többször han­goztattam. Nagyon sokszor dolgozunk együtt és nem di­csekvésből mondom, nem is eredménytelenül! B.V. Ez a testület már ne döntsön kényes lakásügyekben! (Folytatás az 1. oldalról) — Bocsánat, de ezt a testületi ülésen jelenlévő két SZDSZ-es képviselő a vita so­rán miért nem tette meg? — Sajnos azt kell monda­nom, hogy önkormányzati képviselőink nem az előre egyeztetett pártálláspontot je­lenítették meg, sőt egyikőjük kifejezetten ez ellen foglalt ál­lást. Közöltük vele, hogy ez így nincs rendben, ha nem tud­ja a mi nézetünket elfogadni, akkor adja vissza a mandátu­mát, mivel pártlistáról került a testületbe. — Beszéljünk az Ön által említett álláspontról! — Ha egész röviden kellene összefoglalni, akkor alapvető­en két kifogásunk van a helyi lakáseladásokat szabályozó rendelettel szemben. Az egyik, hogy megítélésünk sze­rint csak azokat a lakásokat szabadna eladni, 'amelyek fenntartása terhes az önkor­mányzatnak. A másik, hogy az úgynevezett szolgálati lakáso­kat csak piaci áron lenne sza­bad értékesíteni. Az egész la­kásokkal kapcsolatos rendszer igazságtalan, de a helyi külö­nösen az. A mostani rendelet szerint olcsón, kedvezményes feltételekkel el lehet adni a lakásokat azoknak is, akik a jelenlegi körülményeik miatt már nem is lennének jogosul­tak önkormányzati bérlakásra. Ráadásul azokat hozza kedve­ző helyzetbe, akik eddig nem törekedtek arra, hogy lakás­problémájukat a maguk erejé­ből kíséreljék meg rendezni. Ennél is nagyobb gond a volt szolgálati, jelenleg már önkor­mányzati bérlakások ügye. Bi­zottsági állásfoglalás van pél­dául, hogy a Semmelweis ut­cai öt orvosi lakás közül kettőt el kívánnak adni. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem lesz lehetőség a városba esetleg ér­kező szakemberek megfelelő elhelyezésére, hiszen nem lesz lakás. Az pedig, hogy az eladás­ból befolyt összegből új lakást lehet építeni, illúzió. Előfordul­hat, hogy a most 60 százalékos árért, kedvezményesen eladott lakásokat pár év múlva a lakás nélkül maradt önkormányzat jóval drágábban lesz kénytelen visszavásárolni. —Van-e javaslatuk is ebben az ügyben? — Igen, van. Egyrészt sze­retnénk, ha a lakások értékesí­tésének feltételeit újragondol­ná a testület. Elképzeléseink szerint a vételár a tömblaká­soknál a forgalmi érték 70-75 százaléka, a volt szolgálati la­kásoknál 85-90 százaléka len­ne. Azt is szeretnénk, hogy a kötelező befizetést az eladási ár felében határoznák meg. Végezetül szerencsésnek tar­tanánk, ha a most funkcióban lévő képviselők, akik közül vannak olyanok is, akiket egy ilyen döntés személyükben érint, a hátralévő rövid idejük alatt a lakások értékesítéséről nem határoznának! (Gila) Rákkeltő is, nemcsak mérgez... Pár nappal ezelőtt arról írtunk, hogy a piacon árult őrölt fűszer- paprikák között olyat is találtak a szakemberek, amelyet míni- ummal színeztek. Attól függő­en, hogy mennyi míniumot ke­vertek a paprikába, ólommérge­zési tünetek jelentkeztek azoknál, akik fogyasztottak a fűszerből. Időközben a vizsgálatoknál kiderült, hogy nemcsak míniu­mot, hanem jelentős mennyisé­gű — a szakirodalom által rák­keltő anyagként ismert — krómvegyületet is találtak az il­legálisan terjesztett és más egészségre ártalmas anyagokat is tartalmazó fűszerpaprikában. Az országban tizenhárom személy került mérgezéssel kórházba. Ahogyan azt korábbi írásunkban dr. Andrásy Gyula tisztifőorvos javasolta: ne vásá­roljunk a piacon csak olyan fű- szerpaprikát, amelyen az előál­lító neve és címe is szerepel. A főorvostól megtudtuk, hogy Bé­kés megyében nem jelentettek olyan mérgezési esetet, amelyet a fűszerpaprika okozott volna. Fiatalok a falusi turizmusért A Békés Megyei Művelődési Központ és a Békés-Bihar Tér­ség Falusi Turizmusáért Egye­sület augusztus 5-től 8-áig ifjúsági szekértábort szervez Geszten, a kastély mellett található ifjúsági park területén. A tábor célja, hogy a Békés-Bihar területén élő 14-20 év körüli fiatalokban felkeltsék az érdeklődést a lakó­helyükön található természeti értékek és hagyományok iránt, A tábor ingyenes lesz, így nem a pénz, hanem az érdeklődés dön­ti el, kik vesznek részt abban. Egyedül a területek behatárol­tak, ahonnan a fiatalok jelentke­zését várják. Jelentkezni azért csak Zsadányból, Gesztről, Bi- harugráról, Mezőgyánból és Körösnagyharsányból lehet----RIA M ire föl ez az akadékoskodás? (Folytatás az 1. oldalról) Széles a skála: ebbe belefér­nek a mai magyar szerzők, a klasszikusok, de az operett is. Az operett hozzátartozik a kul­túrához, ha nálunk szégyellik is. Ahogy manapság a televí­zió műsorát elnézem, tudom: az emberek önfeledt szórako­zásra vágynak, különösen, ha nyaralni jönnek. Aztán aki mást keres, azt is megtalálja itt. Az igazi gazdagság a sokar- cúság, márpedig a magyar kul­túra általában sokarcú. O en­nek volt egy elismerést, dicső­séget learatni soha nem akaró, szorgalmas szántóvetője. Bennem így él ez az ember. S ha van itt a városban a polgár­ságnak egy rétege, mely meg akarja becsülni azzal, hogy méltó emléket állít neki, akkor nem értem, hogy mire föl ez az akadékoskodás?! Úgy látszik, idegenként kell idejönni, hogy mindez magától értetődő le­gyen. Aki a közelében élt, ta­lán nincs rálátása, vagy szemé­lyes érzelmek, indulatok befo­lyásolhatják. Havasi István ezt a szobrot megérdemelné, sőt nagyon boldog vagyok a tö­rekvésről hallván. Fájó szívvel és rossz szájízzel veszem tudo­másul az akadékoskodást. — Az elmúlt évtizedekben nehezen ment volna a színház- csinálás, ha az igazgató vala­milyen módon nem kapcsoló­dik a társadalom hatalmi té­nyezőihez. Am úgy tűnik, hogy a harminc év lényegének ki­szűréséhez rossz szűrőt si­került alkalmazni. — Ha így van, az nagyfokú szűklátókörűség és csacsiság. Jaj, Istenem! Akkor minket is el lehetne ítélni, mert ott vol­tunk és játszottunk. —A Gyulai Várszínház sajátos énékké lett az évtizedek ylatt. — Azt kérem az illetékesek­től: óvják, ami megteremtődött, Sinkovits Imre: Havasi István ezt a szobrot megérdemelné Fotó: Kovács Erzsébet amiben Pistának oroszlánrésze volt. Szerte az országban leha­nyatlottak és megszűntek az ilyen színházak. A gyulai meg évről évre gyarapszik. Erkölcsi értékében, formájában is. Az embert pedig ne gyarlóságában tekintsük, kényszerű történelmi és társadalmi helyzetekben, ha­nem hatásában. Mit hatott, mit hagyott maga után... Kollégá­imban ugyanez él, nem-csak a magam nevében beszélek. — Azt hiszem, a közönség nevében is. — Biztos vagyok benne. Pis­tának az is értéke volt, hogy megjelent azzal a kis süni fejé­vel, s nem telepedett rá senkire. A dolog közben úgy működött, hogy ő szinte észrevétlen volt. Kiss A. János

Next

/
Thumbnails
Contents