Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-21 / 170. szám
1994. július 21., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Földárverések. Az elmúlt héten folytatták a kárpótlási földek árverését azokban a megyékben, ahol az előírt május 31-ei határidőig még nem fejezték be a szövetkezeti földalapok licitjeit. Az árveréseken 11 ezer aranykoronát meghaladó értékű földterület talált gazdára. Az 5 megyében megtartott liciten összesen 294 kárpótlásra jogosult vett részt, akik közül 239-en jutottak földtulajdonhoz. Az 500 forintról induló licitár Somogy megyében érte el a legmagasabb értéket, ott volt olyan terület, melynek egy aranykoronájáért 50 ezer forintot fizettek. Házi Jogtanácsadó. Megjelent a Házi Jogtanácsadó júliusi száma, amelynek egyik legfontosabb témája a gazdasági kamarák ismertetése. E köztestületek létrehozására — a vonatkozó törvény szerint — a gazdálkodó szervezetek kötelesek. A kiadvány többek között ismerteti, hogy milyen szabályok vonatkoznak az egyéni vállalkozókra és a mezőgazdasági vállalkozókra a kamarai tagsági viszonyuk keletkezésekor, illetve megszűnésekor. Bemutatja továbbá a hadigondozásról szóló törvényt, a KRESZ megváltozott szabályait, a helyi iparűzési adóra és a fizetővendéglátás adózására vonatkozó jogszabályokat. Ax OTSH felügyeletéről. A kormány július 19-ei ülésén — napirenden kívül — Gallov Rezső, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke felajánlotta lemondását, amit a testület nem fogadott el. Döntés született viszont arról, hogy az OTSH felügyeletét továbbra is a belügyminiszter látja el. Erről a Belügyminisztérium Sajtófőosztálya szerdán tájékoztatta az MTI-t. Másfél millió jött össze a tizenkétmillióból Saroltát a remény repíti Ez év április 22-én adtunk hírt arról, hogy él Gyulán egy lány: Duska Sarolta. Hároméves koráig úgy élt, mint minden más kisgyerek. Ekkor kezdődött a kálváriája. Megállapították, hogy izomsorvadásban szenved, amit Magyarországon gyakorlatilag nem tudnak gyógyítani. Sarolta megtudta, hogy Amerikában, pontosabban San Franciscóban van egy magánklinika. Vezetője Meir Scheider professzor. Vele találkozott Saci Magyarországon. A professzor a leletek alapján hat hónapot „írt” elő, amelyet kint kellene tölteni a fiatal lánynak. Csakhogy a költség nagyon sok. Tizenkétmillió forint, ami csak az alapellátásra lenne elég. Saci reménykedett, hogy az emberek segítenek. A professzor mindenesetre előjegyezte a gyulai lányt júliusra. — Hogyan áll a kiutazá'- sod ügye? — kerestem fel kedden délután Duska Saroltát otthonában. — Csütörtökön 11 óra 50 perckor rajtolunk a Ferihegyről — mondja és fülig ér a szája. —Ezek szerint összejött a tizenkétmillió? — Sajnos annyi nem. Összejött viszont másfél millió, s abban reménykedünk, hogy ez az összeg legalább egy-két hónapra elég lesz. — Kit fed a fejedelmi többes? — A barátom is velem jön, hiszen én nem tudnék egyedül boldogulni. — Tudjátok-e, hogy kik fizettek be a „Együtt, egymásért alapítványra”? Sarolta abban reménykedik, hogy gyógyultan érkezik vissza az Amerikai Egyesült Államokból — Az az igazság, hogy nem mindenkiről tudunk. Azt viszont láttam, hogy a Skála Rt. ötszázezer forintot utalt át, azt is tudjuk, hogy a gyulai Közüzemi Vállalat, a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság, a gimnázium is hozzájárult a gyógyíttatásomhoz, s természetesen barátok, ismerősök is. Hálás köszönet nekik és azoknak is, akiket nem tudtam felsorolni, mert ismeretlenek maradtak. Nagyon sokat köszönhetünk a Malév-nak is, akik a teljes utazási költség 25 százalékát fizettették csak meg velünk. — Reménykedsz abban, hogy összejön még valami a számládon? — Úgy tudom, hogy néhány gyulai üzletember, mint Kara Mihály, Juhász Roland, Ökrös Gergő, Kiss János egy jótékonysági koncertet szerveznek, aminek az összegét talán nekem szánják. Ha ez sikerülne, nem kellene hazautaznunk és esetleg még egyszer megváltani a repülőjegyet, hiszen nem várhatjuk a Maiévtől, hogy még egyszer kedvezményesen „számolja” az útiköltséget... B. V. „A jog nem lehet a politika eszköze” A jog nem lehet a politika puszta eszköze, és ezt elsősorban az Igazságügyi Minisztériumban illik tudni, valamint képviselni. Ezt dr. Vastagh. Pál, az új igazságügy-miniszter mondta a tegnap megtartott minisztériumi értekezleten, amelyen először találkozott munkatársaival. A szocialista párti miniszter bemutatta a tárca új vezető munkatársait. Vastagh Pál bevezetőjében hangsúlyozta: a legteljesebb bizalommal van a minisztérium dolgozói iránt. Jelenleg nem kíván lényegesen változtatni a tárca szervezetén. A minisztérium célkitűzéseiről szólva utalt a kormányprogramban meghatározott feladatokra. A bíróságokon feltorlódott ügyekkel kapcsolatban kifejtette: a nehézségeket a jogalkalmazókkal együttműködve kell megoldani, a munka- szervezés javításával is erősíteni kell az állampolgárokban a jog és az igazságszolgáltatás iránti bizalmat. A minisztérium előtt álló feladatok közül a legjelentősebbnek az alkotmányozási folyamat beindítását jelölte meg Vastagh Pál. Kijelentette: a szűkre szabott idő ellenére is tudományos igényességgel megalapozott és széles társadalmi konszenzussal előkészített, stabil alkotmányt szeretnének létrehozni. Vastagh Pál hangsúlyozta: az 1994. évi jogalkotási feladatok — amelyek szerinte a reális teljesíthetőség határain belül vannak — döntően azokra a jogalkotási folyamatokra épülnek, amelyeket előző kormány kezdett meg. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió új vezetői Horváth Adám — az MTV elnöke, 1930-ban született. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1958- tól a Magyar Televízió munkatársa, 1959-től rendezője, majd művészeti főosztályvezetője. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983-tól egyetemi tanár, s az MTV főrendezője. Több magas művészeti díj kitüntetettje, érdemes, és kiváló művész. Székely Ferenc — az MTV alelnöke, 1952-ben született. Újságíró, jogász, dramaturg, 1989-től a NAP TV főszerkesztője, az Amerikai Újságíró Központ eltjökségi tagja, Pethő Sándor-díjas újságíró. Somosi Péter — az MTV alelnöke, 1947-ben született, a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásszervezői szakán szerzett diplomát. Huszonhét éve a Magyar Televízió gyártásvezetője, a produkciós igazgatóság igazgatóhelyettese. Óraadó tanárként oktat a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szirányi János — a Magyar Rádió elnöke. 1944. június 14- én született Budapesten. Iskolai végzettsége: Zeneművészeti Főiskola, zongoraművész tanár. 1970-óta dolgozik a rádióban. Utolsó rádiós munkaköre vezető szerkesztő. Magos György — a Magyar Rádió alelnöke, 1948-ban született. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának elvégzése után a Magyar Rádió műsorvezetője, majd dramaturgja, 1977-től rendező, munkásságáért Jászai Mari díjat kapott. Simkó János — az MR alelnöke, 1949-ben született. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1986-óta dolgozik a rádióban, a belpolitikai rovat főmunkatársaként. A rádió választási műsorainak egyik kidolgozója, szerkesztője és rendszeres műsorvezetője volt. / Északi élmények A békéscsabai Sonkoly Enikő, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanulója abban a szerencsében részesült, hogy egy évet tölthetett cserediákként Svédországban. Élményeiről, tapasztalatairól tegnap lapunk 5. oldalán olvashattak. A beszámoló második részét, mely a svéd mindennapokról szól, az alábbiakban közöljük. Svédország jelképe Amikor 1993. augusztus elsején egy esős dán—norvég— svéd körút után megérkeztem Avestába, még csak találgathattam, milyen lesz az az egy év, amelyet ott fogok tölteni. Milyen lesz a svéd családnál lakni, svéd iskolába járni egy egész évig. Egy ötven év körüli házaspárnál laktam, akik nagyon kedvesek voltak. A négy lány sajnos már felnőtt, és nem laknak otthon. A család egyébként ott kevésbé fontos, mint nálunk, mindenkinek megvan a saját élete. Sokszor az is közrejátszik, hogy az ország különböző részeire szóródik szét a család, ilyenkor a kapcsolattartás legfőbb eszköze a telefon. Egy jellegzetesen svéd vörösesbarna faházban laktunk, csaknem az erdő szélén. Csupán néhány száz métert kellett megtenni egy erdei sétához. A városközpont és az iskola 4— 5 km-re volt. A napirend természetesen egész másként alakult, mint itthon. Nem kellett sietni sehová. A nap indítója egy lassú, nyugodt reggeli volt. Az iskola 8.40-kor kezdődött. Délben mindenki ebédet kapott, még vegetáriánus változat is volt. Igaz, délután négy óráig is eltartott a tanítás. Utána mindenki hódolhatott kedvenc hobbijának. A legtöbb tapasztalatot persze azután szereztem, miután először átléptem az iskola kapuját. Évnyitó nem volt, az első óra rögtön egy fizika, az osztály felével. Mondanom sem kell, hogy félévi intenzív nyelvtanulás során szerzett svéd tudásom nem volt elég ahhoz, hogy a váltóáram gyorsan elhadart magyarázatából bármit is felfogjak. Ahhoz viszont elég volt, hogy megpróbáljak kommunikálni az első látásra elég egyformának tűnő, szőke fejű svédekkel. Osztálytársaim idősebbek voltak nálam, mivel ők kilenc évet járnak általános iskolába, és így a gimnázium harmadik osztálya már az utolsó év. Az iskola hangulata egészen más, mint a magyar iskoláké. Télen leginkább unalmas, tavasszal azonban beleköltözik az élet. De nyoma sincs annak az állandó feszültségnek, stressznek, amit itt a mindennapos számonkérések váltanak ki. Ott a felelésről azt sem tudják, mi fán terem, dolgozatok kétszer—háromszor vannak egy félévben a legtöbb tantárgyból. És az csak természetes, hogy a dolgozatok időpontját már két—három héttel előtte megtudtuk, illetve az osztály és a tanár közös megegyezése alapján eldöntöttük. A tanár—diák viszony sokkal közvetlenebb. Ha nem értünk valamit, elég csak integetni és a tanár keresztnevét!) kiabálni. Lecke nem sok van, az érettségit pedig úgy emlegetik, mint valami már régen elavult dolgot, ami csak a nagymamák idejében létezett. Az iskolánál sokszor fontosabbak a délutáni tevékenységek, pl. röplabda, jéghoki, lovagolás, télen a síelés, korcsolyázás. Az izlandi (kis növésű, de nem póni) lovon való lovagolás és a sífutás, valamint a norvég hegyek közötti síelés legkedvesebb élményeim közé tartoztak. A legjobb társaság akkor jött össze, amikor összehasonlítottunk egy nagy show-t: az iskolakabarét. Már régi hagyomány az iskolában, hogy minden évben készítenek egy hosszú műsort a végzősök. Az idén kb. negyvenen voltunk, mi írtuk a jeleneteket, ugyanakkor mi voltunk a színészek is. Sajnos itthon ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Egyéves avestai tartózkodásom alatt egy olyan világot ismertem meg, amely nagyon sok mindenben különbözik az itthon megszokottól. Mindenkinek, akinek lehetősége kínálkozik az utazásra, csere- kapcsolatra, azt ajánlom, hogy ragadja meg az alkalmat, hiszen amellett, hogy megtanul egy nyelvet és új barátokat szerez, a megszokott dolgokat is új fényben láthatja. Jellegzetesen svéd vörösesbarna faházban lakiam, csaknem az erdő szélén
