Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
«ÜRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1 1 MEGYEIKÖRKÉP 1994. július 20., szerda | o • Svédország fantasztikus! Lucia-ünnepség. Ekkor gyertyát tartó fehér ruhás lányok és „csillagfiúk" követik Luciát, aki gyertyával a hajában érkezik, hogy szétárassza a fényt a téli sötétségben Népművészek a napközis táborban Évforduló. 121 évvel ezelőtt ezen a napon született Rázsó Imre növénynemesítő. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia elvégzése után 1895-ben az akadémia növénytermesztési tanszékén, majd kísérleti állomásán gazdasági segéd. 1896-ban Németországban tanulmányozta a cukorrépa-nemesítést, majd 1898-ban Mezőhegyesen kezdett hozzá. 1899-ben Debrecenben a növénytermesztési tanszéken segédtanár. 1901- ben a kolozsvári, majd a kassai gazdasági tanintézet, 1904-ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanára. 1919—20 között az akadémia helyettes igazgatója. A növénytermesztés korszerűsítése mellett új eljárást dolgozott ki a cukorrépa cukortartalmának meghatározására és a takarmányrépa nemesítésére. Korszerűsítette és jövedelmezővé tette az akadémia tangazdaságát. Idegennyelvi képzés. Kétéves idegennyelvi ügyintéző-titkári, valamint egyéves idegennyelvi pedagógiai asszisztens szakképzés indul ez év szeptemberében Békéscsabán. Az iskolarendszerű nappali képzés idegennyelvi, számítástechnikai, kommunikációs és a választott szaknak megfelelő szakképesítést nyújt. A békéscsabai városi önkormányzattal kötött közoktatási megállapodás révén a képzés államilag támogatott, a költségeket alapítványi forrásokból egészítik ki. A hallgatók számára ingyenes az oktatás. Az idegennyelvi felkészítést az International Language School Békéscsaba Nyelviskola végzi. A felvételire július 30-áig lehet jelentkezni az iskola titkárságán — Békéscsaba, Szabadság tér 11—17. —, a felvételi beszélgetésre augusztus 3—4—5-én kerül sor. A békéscsabai Sonkoly Enikő, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanulója abban a szerencsében részesült, hogy egy évet tölthetett cserediákként Svédországban. Élményeiről, tapasztalatairól olvashatnak kétrészes képes beszámolót. Gondolom, szinte senki nem emlékszik már, hogy mit tanultunk Svédországról az unalmas földrajzórákon. Tulajdonképpen nem sokat. Svéd acél, hatalmas vállalatok, sok fenyőerdő és nyolcmillió lakos egy akkora területen, amely ötször nagyobb, mint kicsiny országunk. Az ország déli, illetve északi része között nagy különbségeket fedezhetünk fel: más a táj, az éghajlat, az emberek. A déli rész hasonlít legjobban a nyugateurópai országokra. A középső terület a legjellemzőbb, itt helyezkedik el a legszebb tájegység, Dalama. Természetesen a kultúra is igazodik az éghajlathoz. Sok szép ünnep van, amelyekről itt nem sokat hallunk. December 13-án van például a Lucia- ünnepség. Gyertyát tartó fehér ruhás lányok és „csillagfiúk” követik Luciát, aki gyertyával a hajában érkezik, hogy szétárassza a fényt a téli sötétségben. A karácsony is kicsit más. Egész decemberben szépen ki van díszítve a város, minden ablakban gyertya ég. Égy másik érdekes ünnep június 24-e, Szentivánéj. Ilyenkor egész éjjel világos van (kivéve az ország déli részét). Az asztalra hering és főtt újkrumpli kerül, snidlinges tejföllel, és hatalmas tál eper. A májusfa körüli táncnak Dalar- nában van a legnagyobb hagyománya. Ami Svédországban igazán fantasztikus, az a természet. A hegyi kirándulásokat, csodálatos eredei sétákat és az érintetlen fehér hó látványát nem lehet elszalasztani. Nem túl gyakran, de néha még az idő is szép lehet. Az éhhalál veszélye soha nem fenyeget, mivel az ún. „allemanstratten” (egy sajnálatos módon kizárólag Svédországban létező törvény) mindenkinek megengedi, hogy annyi bogyót és gombát szedjen, amennyit csak akar, teljesen ingyen! A természet kétségtelenül sokkal többet jelent a svédek, mint más népek számára. A svédek nagyon kedves emberek, de lehet, hogy ez kissé meglepően hangzik az első benyomás után, mivel csendesek és nem szívesen mutatják ki érzelmeiket. Nagyon pontosak, és életük szinte minden percét gondosan megtervezik. Legtöbbször nem látogatják meg az ismerőseiket anélkül, hogy telefonálnának előtte, viszont több órát képesek beszélni telefonon. Sokkal több szabadidejük van, mint nekünk, s hihetetlenül sok szabadidős tevékenységre van lehetőség. Mi itt csaknem minden időnket a munkára vagy a tanulásra fordítjuk, amely a svédek számára az életnek csupán egy darabja, és nem mindig a legfontosabb A svédek nagyon sportosak. Nagy meglepetésemre azonban a színház és a mozi, nem túl népszerű. A magyar színházakkal és mozikkal ellentétben a svédországiak szinte soha nem telnek meg, annak ellenére, hogy egy—egy filmet van színdarabot csupán egyszer vagy kétszer játszanak. Stockholmban persze más a helyzet, mint egy kisvárosban. (Folytatjuk) Sonkoly Enikő A megyei művelődési központ szervezésében tegnap nyűt meg a felnőtt népművészeti tábor Békéscsabán a napközis táborban. A támogatók között ott találhatjuk többek között a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványt és a Garzon Szállót. A tábort Péterffy László, a Magyar Művelődési Intézet igazgató-helyettese nyitotta meg, aki a tábor céljának Békés megye népművészete területén — hímzés, szövés, fafaragás, néptánc — dolgozó egyéni alkotók és alkotó közösségek vezetőinek képzését jelölte. A tábor szakmai programjában a Békés Megyei Népművészeti Egyesület és a Békés Megyei Néptáncszövetség segédkezett. Egy hét alatt a résztvevők megismerkedhetnek a magyar népművészet számukra még ismeretlen területeivel, illetve a meglévő tudásukat, gyakorlati jártasságukat tovább bővíthetik. Nyolc szekció működik a táborban, ezek közül az egyik a néptáncosok, akik a bagi kari- kázóval, dél-alföldi és somogyi ugrással, valamint a nyárádma- gyarosi forgatóssal ismerkednek meg. A szövéssel három csoport foglalkozik, a kezdők magát a szövés technikáját sajátíthatják el, a középfokúak fes- tékes szőnyegeket, míg a felső- fokúak vászonszőtteseket kéA Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmi- szeripari Karának Továbbképzési Osztálya a Békés Megyei Vállalkozói Központ támogatásával Alapvető vállalkozói ismeretek címmel 40 órás tanfolyamot indít Gyulán az augusztus 22-ei héten. Jelentkezési határidő augusztus 10-e. Dr. Horváth Lajos, az egyetem docense a tanfolyamról a következőket nyilatkozta lapunknak: — A tanfolyam időtartama 5 nap lesz, a foglalkozásokat — heti beosztással — a résztvevők igénye szerint osztjuk be az első napi megbeszélés alapján. Az érdeklődők augusztus 10-éig jelentkezhetnek a megyei vállalkozói központban — Békéscsaszítenek. A középfokú hímző- sök a mezőségi és gömöri hímzést sajátítják el, míg a haladók a körösladányi fehérhímzéssel, a baranyai csuklyás főkötő és a békaszájhímzéssel, valamint a tű- recehímzéssel ismerkednek meg. Ebben az évben indult először a bőrművesek szekciója, amely a népi bőrművesség technikáival használati tárgyakat készít. A népművészeti tábor mellett nemzetközi fafaragó tábort is szerveztek, amelyben erdélyi, szabadkai, szlovákiai, kárpátaljai és magyar fafaragók dolgoznak együtt, s a tábor végére közösen egy székelykaput állítanak fel a napközis táborban. Egy hét alatt a tábor lakói a népi kismesterségek rejtelmei mellett néprajzi előadásokat hallgatnak meg, amelyet Borbély Jolán etnográfus tart. Az esti programok is érdekesnek ígérkeznek, lesz itt lószőrfo- nás, tojáskarcolás, nemezelés, csipkeverés, cserépsípkészí- tés, gyertyaöntés, kosárfonás, játékos vetélkedő. A tábor szombaton este tábortűz mellett zárul, ahol minden csoport leteszi szeretet- csomagját, amelyben, az egy hét alatt felhalmozódott élmények, emlékek lesznek becsomagolva. Pál Ildikó ba, Kinizsi u. 5. szám —, illetve a falugazdászoknál. A tanfolyamra jelentkezhetnek mező- gazdasági kistermelők, induló és működő vállalkozások alkalmazottai, kezdő vállalkozók. A tanfolyam témakörei között szerepel a vállalkozói készségek felszínre hozása, az üzleti tervkészítés alapismeretei, a vállalkozások számvitele, a marketing jelentősége és a támogatások, hitelek és egyéb források megszerzésének lehetőségei Magyarországon. Előadónak országosan elismert szakembereket hívtunk meg. További információkért a vállalkozási központhoz, illetve a falugazdászokhoz fordulhatnak az érdeklődők. Alapvető vállalkozói ismeretek Vért a szívműtéthez! Korábbi lapszámunkban segítséget kértünk olvasóinktól Bodzás Pisti, 11 éves magyarbánhegyesi állami gondozott kisfiú szívműtétjéhez. Mint azt időközben megtudtuk, a cikkben leírt, de még lehetőségként tervezett helyi véradás július 25-én megvalósul. Helyszíne a magyarbánhegyesi napközi (ÖNO) melletti ebédlő lesz, ahol reggel 8-tól 10 óráig várják a segíteni akarókat. Jelentkezni a vöröskereszt helyi képviselőjénél, Szász Józsefriénál, vagy a helyszínen lehet. Azok pedig, akik nem ebben a körzetben laknak, de segíteni szeretnének, azok — ugyancsak délelőtt —július 21-én a megyei Véradóállomáson (Békéscsaba, Gyulai út) jelentkezhetnek. Bármilyen vércsoportot elfogadnak, mert a műtéthez mennyiségben átcserélhető. Ha én gazdag lennék... Bizony sokat andalítom magam, hogy mennyi öröm várna rám, ha egyszer úgy istenigazából rám mosolyogna a szerencse. Akár az a bizonyos tejes ember a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban. Nekem is lenne egy házam, benne márvány lépcső, amelyiken felmegyek, és még egy, mert lefelé is kell. Két héttel ezelőtt a pénz hatalmáról akartam írni ezeken a hasábokon, de akkor másfajta érzések térítették el a gondolataimat. Mindenféle csacska- ságról szeretnék szólni, de el kell ha- lasztanom ezt a csevejt — mondtam. Most pedig ismét mellékvágányra futnak a szavak. Hiába, no, a csevegés már ilyen műfaj. Ugyanis kétségek gyötörnek, mert érzésem szerint hibát vétettem, amikor ly-nal írtam azt a szót, ami talán helyesen csevej-nek írandó. Nosza, rögvest elővettem a Helyesírási tanácsadó szótárt, de sajnos nem lettem okosabb. Elő a telefonkönyvet, kikerestem a Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztályát, de sokszori próbálkozás után is a készülék vagy foglaltat jelzett, vagy üzenetrögzítőre kapcsolt. Nem gondoltam, hogy miattam konferenciára hívják a tudós társaságot, de reméltem, hogy valaki talán gyógyírt szolgáltat kétségeimre. Bár az is lehet, hogy úgy jártam volna, mint hajdanán, amikor a nagyobbik fiam még kicsi volt, és vonattal utaztunk a fővárosba. Lenyelt a gyerek egy rágógumit, s én, az aggódó atya, a Keleti pályaudvarra érvén, felhívtam telefonon a sebészeti klinikát, és előadtam a panaszomat. Egy kellemes férfihang nyugtatott meg, ne féljek, ha lenyelte a fiú, kijön az magától. Egyébként én vagyok a portás — tette hozzá a vonal túlsó végén lévő embertársam. Régi rossz tulajdonságom, hogy ha bogarat ültetnek a fülembe, addig nem hagy nyugton, amíg végére nem járok a dolgoknak. Most is ez történt. Azt hittem, hogy kedvenc könyvtáramban tisztázódnak a csevej körüli kétségek. Elmondtam, mi a bánatom, és rögvest megindult a kutakodás. Mindenki egy-egy nagy kéziszótárral felfegyverkezve harcolt tudatlanságom enyhítéséért, de sehol semmi eredmény. Eskü alatt vallom, hogy e szónak nincs írásos nyoma. Ám egyszer csak hopp, fel- rémlett előttem, hogy nem is olyan régen, Karinthy Ferenc Naplóját olvasva láttam, több helyen is, hogy a csevej az j-vel vagyon írva. Derék könyvtáros barátaim úgy tűnik hasonló fertőzésben szenvednek, mert amikor ezt mondtam, Karinthy Cini Naplójának estek neki, és valóban igazolták az érzéseim. Meg is állapodtunk abban, hogy ha minden szónak ilyen hosszadalmas kutatással kellene utánajárni, bizony nem lenne túl választékos a készlet, amelyből gazdálkodunk. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy réges-régen, amikor még kevés írástudó és még kevesebb pergamen volt, akkor is éltek emberek. S ha valami adásvétel zajlott közöttük, hát kerestek egy jó erőben lévő, értelmes fiúcskát, akit bedobtak a vízbe, s hagyták fuldokolni. Amikor már jó sokat kapá- lódzott a szerencsétlen, kihúzták, és elmondták neki: jól jegyezd meg, fiam, hogy amikor majdnem odavesztél, akkor adta el ezt és ezt a földet ez az ember annak az embernek. Mondhatom, sokkal kevésbé kegyetlen eljárás egy kis cserkészkedés a nyelvtan birodalmában, de azt megjegyeztem magamnak, hogy a címben jelzett szónak akkor néztem utána, amikor... Szóval, most. Most, amikor ismét elkalandoztak a gondolataim, de ígérem, többé nem is szólok már a pénz hatalmáról. S ezt az ígéretem meg is tartom, mint ama nyuszi, amely bekiabált a rókalyukba, s kérdezte a kicsiket: anyátok itthon van? Nincs — felelték megszeppenve. Ha hazajön, mondjátok meg neki, hogy megölelgetem. Nem éppen ezeket a szavakat mondta, hiszen amikor a mama megérkezett, reszketve mesélték az aprókák, hogy itt járt a nyúl, és nagyon Csevej csúnyát mondott. Jól van, én elbújok, s ha jön az a beste pára, el ne áruljátok, hol vagyok. Megérkezik ismét a bősz tapsifüles, és bekiált: anyátok itt van? Nincs! Mondjátok meg neki — és elis- métli az üzenetet. Erre a róka: mit csinálsz te? Rohan a nyúl, fut utána a róka. Ugrik a nyúl, át egy kerítésen, ugrana a róka is, de beszorul két léc közé. Hátranéz a tapsifüles, látja, hogy elmúlt a veszély. Visszamegy és azt mondja, hogy ^ha már megígértem a gyerekeknek”. És teljesíti az ígéretét. Én pedig locsogok mindenfélét, kerülgetem a nagy kérdést: vajon a pénz tényleg nem boldogít? Egyszer csak csak ki kellene próbálni. Bár, ki tudja? Hallom, hogy egy magyar vállalkozótól 100 millió (!) forint váltságdíjat söpörtek be bizonyos maffiózók, bizonyságul, hogy legalább a bűnözésben lépést tartunk a legfejlettebb világ élvonalával. Mit szólhatnék ezek után, hisz nekem a válltáskám lopták el, benne minden igazolványom, és kevéske pénzem. Ötezer forintot se tett ki a kár értéke, „csupán” a bosszúság volt nagy és a sok utánajárás. Ekkora lopás még csak nem is bűncselekmény, mindössze szabálysértés, ennyiért a rendőrség se nyomoz. Pedig egy-két tolvaj — bocsánat: szabálysértő — felderítése legalább olyan hasznos volna, mint könyvtárakban kutatni a szavak helyesírása után.-An dód y Tibor
