Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

<E> ^ 1994. július 18., hétfő' r SPORT ÉKES MEGYE) HÍRLAP Lesz-e női kézilabda Szeghalmon?! Utánpótlás-nevelés Békéscsabán A bronzérem hidegen hagyta a város vezetését A szeghalmi kézilabda-együttes tagjai. Állnak balról jobbra: Mikola, Veress, Nagy, Búza, Nyilas károly technikai vezető, Vargáné. Elöl: Szabó, Csernáné Madar Márta játékos-edző, Takácsné, Mocsári, Hajdú Sikeres szezon után általában arról szokás beszélni — legalább­is a legtöbb csapatnál —, hogy jövőre még egy kicsit javulunk és akkor... Szegha­lom ebben a tekintetben is rendhagyó, hiszen az NB Il-es női kézilabdázók nagyon jó szereplés után a bronzérmes helyezést érték el, és mégis úgy tűnik, jelentős gondok vannak a csapat háza táján. Elsőként a gárda két meghatá­rozó emberével, a bravúrok sorát meccsenként produkáló Takácsnéval és a játékos­edzővel, Csernáné Madar Mártával beszélgetünk. — Mi a gond, hiszen a csa­pat remekül szerepelt?! — Több is van — kezdi a játékos-edző. — A legna­gyobb az, hogy nincs utánpót­lásunk, az egész szezont gya­korlatilag tíz emberrel játszot­tuk végig, de olyan meccs is volt, ahol cserélni sem tud­tunk. Ez nagyon igénybe vett bennünket, többen elfárad­tunk. Most úgy tűnik, a csapat öt meghatározó emberét veszti el a következő szezonra, ami aligha pótolható. — Én már többször jelez­tem, hogy abba akarom hagyni — veszi át a szót TakácsriS —, ám mindig hagytam magam rábeszélni. Most kész, nem vállalom tovább. Gondolnom kell a gyerekeimre, a csalá­domra. Ráadásul óriási volt a felelősségem, hiszen egyedül vagyok kapus. Nekem nem volt szabad megsérülnöm, mindig hozni kellett magamat, én nem hibázhattam. Elfárad­tam fizikailag és idegileg is. Sajnálom a csapatot, de dönté­sem végleges. — Kik azok, akik szintén le­állnak? ' — A legutolsó információ­im szerint — veszi vissza a szót Csernáné Madar Márta — Takácsnén és rajtam kívül le­áll Varga Sándomé és Mikola Mariann is, míg Veress Márti valószínűleg elkerül Szegha­lomról. Ez az az öt fő, aki szinte minden meccsen ját­szott és sajnos nincs mö­göttünk senki. Évek óta most először sikerült egy kislányt, Búza Bertát beépíteni a csa­patba. — Ez számomra nehezen érthető, hiszen az általános is­kolák lánycsapatai mindenütt sikeresen szerepelnek, tehát volna utánpótlás. Ráadásul van középfokú tanintézet is a városban, onnan szintén feljö­hetnének tehetséges fiatalok... — Sajnos nem így van, az iskolából sokszor még a mi edzésünkre sem engedik el a kislányokat. Ez egy kicsit azt is jelzi, hogy mennyire van megbecsülve Szeghalmon a női kézilabda. — És mennyire van meg­becsülve Önök szerint? — A csapat szűkös működ­tetéséhez szükséges pénz megvan, de ezen túl semmi. Nem is anyagi elismerésre gondolunk, bár az sem jönne rosszul, de például a mostani bronzérmünk teljesen hidegen hagyja a város vezetését, még csak nem is gratuláltak. Ha nem lenne Nyilas Karcsi bácsi, a mi mindenesünk, már rég összeomlotuvolna a csapat! A lányok véleménye után természetesen megkerestük a klub vezetőit is, ők hogy látják a helyzetet. Magyar Mihály önkormányzati képviselő, a klub elnöke szerint nincs olyan nagy baj, mindent el lehet si­mítani. A lányok által is emle­getett Nyilas Károly technikai vezető kijelentette, a csapat in­dul az őszi fordulóban és remé­li, többen meggondolják ma­gukat és vállalják a játékot. Tisztában van vele, hogy ke­vés a hadrafogható játékosa, ennek megoldására is vannak elképzelései. Szavaiból ki­derült, hogy azt még nem lehet tudni, milyen női kézilabda­csapata lesz Szeghalomnak, de az bizonyos, hogy lesz. Gila Károly Mérlegen a Mezokovácsházi TE labdarúgócsapata „A vezetés többet tett...” A közelmúltban befejeződött az NB III-as labdarú­gó-bajnokság. Az Alföld csoportban szereplő Békés megyei együttesek közül a legjobb eredményt, hato­dik helyet a Gyulai FC érte el, míg a Gyomaendrődi FC 14. helye azt jelenti, hogy a Körös-partiak búcsúznak a harmadik vonaltól. A csapatok edzőinek három kérdést tettünk fel a szezon után. 1. Mi volt a célkitűzés, mi valósult meg a tervekből? 2. Kik nyújtottak jó teljesítményt, kik okoztak csalódást? 3. Milyen változások várhatók a nyáron, hogyan készülnek az új szezonra? Kérdéseinkre ezúttal Sári Ferenc, a 13. helyen végzett Mezőkovácsházi TE edzője válaszolt. 1. Sári Ferenc: — Nem lehetett más célunk, mint a bentmara- dás, amely végül is nem kis izgalmak közepette sikerült. Korábban már sok szó esett ar­ról, hogy milyen nehézségekkel küzdöttünk, s jómagam is elke­seredetté váltam. A januárban alakult új vezetés marasztalt en­gem, amely becsülettel megte­remtette az NB III-as léthez szükséges feltételeket, s így gondmentes volt a tavasz, már ami az anyagiakat és egyéb fel­tételeket illeti. Úgy is fogalmaz­hatok, hogy a vezetés többet tett, mint amit a gárda teljesített. 2. Sári F. : — Most is az idő­sebb, tapasztaltabb labdarúgó­kat dicsérhetem, akik húzóem­berként vitték előre a csapatot. Elsősorban Tóth, Kovács F., Szatmári, Dumitru, Török, Kiss /.-vei vagyok elégedett, a fiata­lok közül Kakuszi, Szekeres és Marócsik tett jó benyomást rám, míg a többi fiatalnak még fejlődnie kell, hogy megüssék az osztály színvonalát. Ugyan­akkor egy-két labdarúgónk sok­kal többet tehetett volna a jobb szereplés érdekében, gondolok itt Papp, Kolozsi, Radu, Ghe- ban és Deák teljesítményére. 3. Sári F.: — Pillanatnyilag a pihenést választottam, bár nincs kizárva, hogy a két-három egyesület közül, akik megke­restek és megtiszteltek ajánlata­ikkal, valamelyiküknek igent mondok, mert a futballt válto­zatlanul szeretem és ott szeret­nék maradni a pálya közelében. Nem titok, hisz’ korábban is jeleztem már, hogy Mezőko- vácsházán nem kívánok edző lenni, mert a szakosztály körül nem érzem olyannak a légkört, amelyben lelkesen lehetne dol­gozni. A csapatnak azonban to­vábbra is drukkolok és sok si­kert kívánok az új bajnokság­ban, s bízom abban, hogy nélkülem sem lesznek kiesési gondjai. Meggyőződésem, hogy utódomként nagyszerűen megállná a helyét Sipos Károly vagy Szabó Lajos, akik az után­pótlással foglalkoznak Mező- kovácsházán. (Gyurkő) A sötét mezes kovácsháziak jól küzdöttek Békésen és 2—2-es döntetlennel távoztak a Colors SE otthonából és biztosították bentma- radásukat Fotó: Kovács Erzsébet Előrébb léptek az elorés fiatalok a» Hosszú bajnoki sorozat ért véget az utánpót- lás-csapatok küzdelmében is. A Békéscsabai ° Előre FC az átszervezett NB I-es ifjúsági A és B korcsoportos bajnokságban mindkét fronton megállta a helyét. A 6., illetve a 4. hely előkelő, s ösztönző kell, hogy legyen az új idényben is. Az elmúlt idény értékelésére Marik Lászlót, az A kor- csoportosok edzőjét és Szokolay Sándort, a B kor- osztályosok szakvezetőjét kértük. Marik László: — Úgy ítélem meg, hogy mindenképpen elő­reléptünk a bajnokságban, s ezt alátámaszthatom azzal, hogy az elmúlt tíz évben nem tudott ilyen eredményt elérni ifjúsági csapat Békéscsabán. Utoljára a Bánfi, Kanál, Belvon féle garni­túra végzett hasonló ered­ménnyel, előtte pedig a Kurucz és Szarvas nevével fémjelzett gárda. Játékban, hozzáállásban és egyéni képességekben is elő­relépést tapasztaltam. Pozití­vum az is, hogy csak két csapat tudott megverni bennünket két góllal vagy ennél nagyobb különbséggel. Az egész me­zőnyben a második legtöbb győzelmet mi arattuk, a máso­dik legtöbb gólt mi rúgtuk, s a kapott gólok tekintetében is ta­vasszal mi voltunk a legjobbak. Szokolay Sándor: — A csapat végig egyenletes, jó teljesít­ményt nyújtott, s végül is az előkelő 4. helyen végzett. Sze­rettünk volna dobogósok lenni, ami sikerülhetett volna, ha nem csúszik be két fájó vereség hazai környezetben. Tavalyhoz ké­pest mindenképp előrelépés a csapat szereplése, hiszen több olyan nagy múltú utánpótlás­nevelő csapatoktól szereztünk 4 pontot, mint az UTE, Kispest, Csepel, BVSC és Vác. Sokat javult a csapatjáték, s imponáló a gólarányunk, ami a jó támadó- és védőmunkát jelzi. — Sikerült-e kialakítani a csapat arculatát? Marik László: — A játékos­anyagban személy szerint nem történt különösebb változás, vi­szont szerkezeti módosítás volt a csapaton belül, s így sokkal hatékonyabb volt a védeke­zésünk és persze a támadójáté­kunk. Azonban a legütőképe­sebb együttesnek a Nagy Zs. — Nagy K., Laurinyecz, Varga, Iványi — Litauszki, Csepregi, Kovács, Némethy — Balázs, Kiss összeállítású tizenegyet lá­tom, de nagyon szorosan mel­lettük van Dani is. Meggyőző­désem, hogy közülük néhányan rövid időn belül odaérhetnek a felnőtt csapathoz, s ebben nagy segítségre lehet a tartalék baj­nokság, ahol tűzközelben lehet­nek ezek a labdarúgók. Gondo­lok itt Nagy Zsoltra, akit a legki­emelkedőbb ifistának tartok, s talán nem véletlen, hogy ő az ifjúsági A válogatott első számú kapu védője. Hasonlóan jó véle­ménnyel vagyok Kiss Jánosról, aki sérülései ellenére gólképes, s tavasszal a tizenkét mérkőzé­sén tizennyolcszor talált a háló­ba. Varga M ihály szintén ügyes, s az ifjúsági mezőny legjobb emberfogójának tartom, aki ki­magaslóan jól fejel és mintasze­rű a szerelőkészsége is. Csepre­gi György tavasszal végig egyenlő teljesítményt nyújtott, s igazi vezéregyénisége volt a gárdának. Balázs Lászlónak voltak kifejezetten jó mérkőzé­sei, s az ő fejlődése is biztató a jövőre nézve. Egyébként hár­man részesültek díjazásban a csapatból, mégpedig Kiss, Nagy Zs. és Balázs. Szokolay Sándor: — Előbb a játékosokkal kezdeném, ha le­het. Balog Z. és Czipó jó évet zártak, Kuhik és Hídvégi telje­sítménye hullámzó volt, tőlük többet vártam. Sokat fejlődött viszont Futaki és Borbola. Láza ősszel szenzációsan védett, de sajnos a sérülése miatt nagyon, hiányzott egész tavasszal. Híd­végi Imre lett a gólkirály 15 góllal, s ő hat alkalommal ját­szott a 18 évesek között, s ott is gólt rúgott. Ezt a csapatot hat esztendőn át neveltem, amely­ből öten korosztályos váloga­tottak lettek, így Láza, Hídvégi, Czipó, Balog Z. és Balog Zs. Az utóbbi két évben került a csapat­hoz Nyári Tamás által nevelt fiatal, akik mindannyian szin­tén válogatott labdarúgók: Zsib- rita, Futaki, Borbola és Nagy R., amely jelzi a Madách Utcai Általános Iskolában folyó lab­darúgóképzés színvonalát. Ezekben a fiatalokban még na­gyon sok örömünk lehet... — Hogyan tovább, milyen változások történtek? Marik László: —Továbbra is megmarad az ifjúsági A csa­pat, amelynek gerincét tíz em­ber képezi, s hozzájuk csatla­koznak az ifjúsági B csapattól, valamint néhányan a Jamina SE ifjúsági n. együtteséből. Nyolc ember felkerül a tartalék együt­teshez, így Kiss J., Balázs, Csepregi, Varga, Laurinyecz, Iványi, Lipták és Litauszki. Jó­magam az ifjúsági B csapatnál tevékenykedem tovább, az A- sokkal Ögrincs Pál foglalkozik majd. Szokolay Sándor: — Az if­júsági A csapathoz kilencen kerültek át, az eddig említette­ken kívül Kvasz, Valentényi, Kovács A., és Vadas A. Elbú­csúzom a gyerekektől, ezt a korosztályt a jövőben Marik László irányítja. Én a 17 éve­sekkel folytatom az utánpót­lás-nevelő munkát Jaminában, de e mellett elölről kezdek el egy új csapatot kinevelni az 5. osztályos focisulisokból ab­ban a reményben, hogy hason­ló képességű labdarúgókká válnak ők is. Gyurkó Mihály Az NB I-es ifjúsági bajnokság végeredménye A korcsoport: l.Kispest-HFC 20 6 4 93—26 46 2.BVSC-Dreher 18 7 5 63—26 43 3.MTK 14 12 4 43—25 40 4.Vasas-Ilzer 13 11 6 60—39 37 5.Ferencváros 13 8 9 52—30 34 6. Békéscsabai Előre FC 15 4 11 60—39 34 7. Debreceni VSC 14 5 11 50—48 33 8. Csepel-Kordax 12 7 11 45—51 31 9.VácFC-Samsung 12 6 12 59—55 30 10. Parmalat FC 9 8 13 55—71 26 11.Haladás VSE 9 6 15 38—45 24 12.Újpesti TE 7 10 13 57—73 24 13.ETOFC Győr 9 5 16 43—54 23 14.PMSC-Fordan 6 10 14 41—64 22 15. Siófoki Bányász 6 9 15 25—55 21 16. Soproni LC 5 2 23 25—108 12 B korcsoport: l.MTK 22 4 4 83—30 48 2. Ferencváros 20 4 6 82—33 44 3.Parmalat FC 19 4 7 81—33 42 4. Békéscsabai Előre FC 17 4 9 71—35 38 5. Debreceni VSC 16 6 8 69—42 38 6. Kispest-HFC 14 9 7 62—36 37 7.PMSC-Fordan 11 7 12 39—43 29 8. Vác FC-Samsung 10 8 12 63—52 28 9.ETO FC Győr 13 2 15 67—70 28 10. Haladás VSE 11 5 14 28—48 27 11.Újpesti TE 11 4 15 61—62 26 12.Vasas-Ilzer 11 3 16 54—61 25 13. Csepel-Kordax 9 6 15 42—57 24 14. Siófoki Bányász 8 8 14 45—65 24 15.BVSC-Dreher 7 6 17 31—66 20 16. Soproni LC — 2 28 14—159 2 Tánc a labda körül. Felvételünk a békéscsabai A korcsoportos fiatalok egyik gólzáporos mérkőzésén készült, amikor 4—0-ra verték a Csepel-Kordax gárdáját. Kovács (11), tőle jobbra Laurinyecz csatázik Hegedűssel és Gedával Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents